l. Fügefa.
(növ.), l. Csillagfürt.
(Blastophaga psenes L.), a hártyásszárnyu rovarok Chalcididae családjába tartozó darázsfaj, 12-izü, rövid csápokkal, körteforma, gyürüs függelékü felső állkapcsokkal; hosszukás fejjel, nagy, félkörforma mellső torgyürüivel; 5 izü lábakkal; szurokbarna, fejének eleje, csápjainak töve és lábai vörhenyes szinüek, hossza 2 mm. Európa déli részein él s a caprificatio miatt nevezetes, l. Fügefa.
(Figedy), Kihalt régi magyar család, mely nevét a hevesmegyei Nagy-Fügedről, előnevét Tasonyról s a borsodmegyei Noszvajról vette s birtokos volt a szabolcsmegyei Kisfaludon is. A család kiválóbb tagjai: 1. F. Gábor, 1551. Becse vár kapitányának nevezetett ki Szentannai Tamással, midőn t. i. Ferdinánd a János Zsigmondtól szerződés szerint nyert országrészeket átvette. F. és Szentannai azonban nemsoká örvendhettek tisztüknek. A György barát és Ferdinánd közti alkuról tudomást nyervén a török kormány, Szokoli Mehemed ruméliai beglerbéget küldte ki a Ferdinánd kezébe jutott területek elfoglalására. Ferdinánd nem tudván sereget küldeni a tartomány védelmére, a várak magukra voltak hagyva az óriási - 60,000 emberre menő - ellenséggel szemben. Az ellenség Becse alá is szállott és négy napi ostrom után alkuvás szine alatt kihivta annak parancsnokát. F. meg is jelent a táborban, de miután semmi árért nem volt hajlandó a várat feladni, a beglerbég esküje ellen fogva magánál tartotta s az alkuvás alatt támadástól nem tartó őrséget megtámadván, a várat szept. 19. elfoglalta. - 2. F. János. Felesége homonnai Drugeth Krisztina által sógorságba jutott ecsedi Báthori Istvánnal. Kitüntette magát 1552., midőn mint Dobó István hadnagya, részt vett Egervár védelmében. Vitézsége elismeréseül Eger közelében jószágot kapott adományul, amelyen az akkoriban nálunk általánosan terjedő reformációt oly buzgón ápolta, hogy az ottani isteni tiszteletre Egerből is kijártak. Későbbi években is több harcra említtetik a törökkel. Testvérei voltak László és György.
fige, fighe, füghe-fa (növ., Ficus L., l. az ábrát), a tejesnedvü eperfafékék közé tartozó fa, v. gyalog, ill. kuszó-cserje. Levele (p. a Ficus elastica-é) örökzöld, a mérsékelt égövieké pedig őszre lehull. Csupán özvegyvirága van, mely a körtére emlékeztető álgyümölcs belsejét, v. együtt v. külön-külön bélleli ki. Termővirágocskáiból száraz szemtermés válik, de levéltakarójuk s virágrejtőjük meghusosodik, sőt meglevesedik. Több mint hatszáz faja a térítők közt Ázsia, Polinézia és Ausztráliában terem, némelyik a melegebb mérsékelt égöv alatt is. Legismertebb az édes fügefa (F. Carica L., káriai fügefa, ábráját lásd az Eleségnövények 2-ik képmellékletén). Dél-Ázsiából került Elő-Ázsiába és Dél-Európába, s itt el is vadult. Hozzánk a törökök hozták, s a budapesti Gallérthegy, továbbá Herkulesfürdő és Orsova hegyeinek délre néző lejtőin szintén elvadult. Fiume vidékén rendesen termesztik. Abból, hogy a Déli-Európában termesztett F. termése kisebb mint az, amely Déli-Ázsiában vadon terem, világosan láthatjuk hazáját. Ezt a történelem is bizonyítja. Homéros és Hesiodos még nem tudnak felőle, még csak Kr. e. 700 körül emlegeti Archilochos szülőföldjének, Páros szigetének fügéit. Azonban a Földközi-tenger környékén mindenfelé felterjedt, ahol a tél hidege nem száll állandóan 6° alá. Nálunk a fája is elfagy, ha télre be nem kötözik. Gyümölcsét Közép-Európa ritkán érleli meg, legföljebb délre néző falak mellett, hogy ha a virágrejtő nyilásába, «szemébe» egy csöpp olajat cseppentenek. A megcsöppentett termés 8, a magára hagyott pedig csak 15 nap mulva érik meg. A latin mezőgazdasági irók a füge különös érleltetését, a kaprifikációt irják le, melyet Dél-Európában ma is alkalmaznak. Virágrejtőjében t. i. a nyilás körül lefelé fordult him és lent elhelyezett termővirágai vannak. Ez utóbbiak kétfélék, t. i. hosszubibéjüek és kurtabibéjüek. A közönséges F. töve is kétféle. Az igazi F.-nek csupán magvasvirágu gyümölcsserlege szolgáltatja az ehető gyümölcsöt (Ficus), de nem az, melynek virágrejtője menyezetén csupán him, falain és fenekén pedig termő-, illetve gubacsvirág van (Caprificus). Az elsőben tartózkodó darázs (l. Fügedarázs) az utóbbit meglátogatva, a magán hozott himport ebbe szórva végezi a megfogantatást, de petéit itt nem rakhatja le (előfüge, profico). A darázs nősténye csak olyan fügébe rakhatja petéit, amely tele van kurtabibéjü anyavirágokkal. Pondrói ebben a virágban (mamma) ki is telelnek. Mivel a vadontermő F. több virágrejtőt hoz, mint a szelid, azért Dél-Európa lakói a vad F. (caprifico) kellőképen fejlődött galyait a szelidre (fico) rá szokták aggatni. Az álgyümölcs (l. Serlegvirágzat) a meghusosodott és meglevesedett virágrejtőből lesz, majd vékony, majd vastagbélü, husa áttetszően sárga, vörös, sőt fekete is. Levegőn v. kemencében aszalt gyümölcsét ládikákban gondosan elhelyezve szmirnai füge néven csemegéül árulják. A vastaghusuakat aszaltan koszoruba füzik. Legsilányabb a kosarakba gyömöszölt v. a hordóba taposott füge. A F. D.-Európában étek, de orvosszer is. Nálunk csemegéül v. kávé pótlására szolgál, csakhogy erre a célra szinező és édesítő hatásán kivül semmivel sem járul. Mandola, mogyoró, pisztácia és dió belével összesajtolva fügesajt, fügepogácsa néven árulják. Laza fája kitünő csiszoló szer.
[ÁBRA] Fügefa.
A szent F., nyárfalevelü F. v. aszvata (F. religiosa L.) árnyékában elmélkednek Kelet-India pogány szerzetesei a földi élet haszontalanságáról. Tejes nedvéből kaucsuk, a Coccus laccae Ker. nevü levéltetü szurásának fakadékából piros festék (lass-pirosító) készül. A mézgás F. (gummifa, F. elastica Roxb.) diszszobáinkból ismeretes, nagy, hosszukás, fényes levelü. Fája hazájában, a Szunda-csoporton, terebélyes, légi-gyökeres fájából szivárog az indiai kaucsukká sürüsödő tejnedv. Az indiai F. (F. Indica Roxb.), K.-Indiának banyána néven ismeretes fája. Ágaiból bocsátott gyökérmankóival száz meg százfelé fogamzik meg, ugy hogy ott «egyetlen-egy fa is egész erdő», árnyékában számos bucsus népcsoport pihen. A jámbor hinduk ezt is szentül tisztelik. Az angolok a kaucsukját, gyántáját, lakkfestékét meg a háncsát gyüjtik. A viaszos F. (F. ceriflua Jungh) viaszt izzad. Üvegházainkban a F. australis W. (Uj-Hollandiából) és a F. macrophylla Roxb. (Keletindiából ismeretes levéldisz. A F. stipulata Thunb. Khinából és Japánból) üvegházaink falait borostyán módjára futja tele. A F. sok más faja is hasznos (l. Faraofüge). A F. irodalma nagyon sokirányu. Különösen a gyümölcs fejlődése sok tudóst foglalkoztatott; de Solms-Laubach (Abh. der kön. Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen 1882. és Botanische Ztg. 1885) és az angol King (1887) kutatásai óta kaprifikációra vonatkozó fönt ecsetelt megfigyelés többé nem kétséges.
(növ.), l. Dorstenia.
fügelevelüfü (növ.), l. Ficaria, Boglárka, Buzaeső, Aranyfü.
l. Kaktuszfélék.
(növ.), l. Fügefa.
Frigyes Henrik, német festő, szül. Heilbronnban 1751 dec. 8., megh. Bécsben 1818 nov. 5.; először Lipcsében Oeser vezetése alatt, azután Bécsben képezte ki magát, Olaszországban is tartózkodott, majd Bécsbe visszatérve 1783. a bécsi akadémiának másodigazgatója, 1795. igazgatója lett. A klasszicizmusnak-legbefolyásosabb képviselője volt Ausztriában; művei sokkal erőtlenebbek mint Davidéi, kompoziciójuk rendkivül gondos, de rajzuk gyönge szinezésük élettelen. Kezdetben leginkább képmásokat és miniatürképeket festett, de utóbb történeti és mitologiai képek festésére adta magát, melyek a bécsi képtárakban, a schleissheimi képtárban, a braunschweigi muzeumban és a müncheni uj képtárban vannak. Modorát nagyon jellemzően mutatja be a budapesti orsz. képtárban levő eklektikus és édeskés, különben egészen csinos képe is (438), mely egy jelenetet ábrázol Dávid király és Bethsaba történetéből. Jó illusztrációkat készített Klopstock «Messiás»-ához.