kisebb-nagyobb, egyszerü vagy gyöngyökkel és drágakövekkel ékített arany- v. ezüstkarikák, melyeket a nők fülcimpájukon furt kis lyukban ékszerül viselnek. A férfiak közül F.-ket ugyszólván csak az alsóbb osztálybeliek (hajósok, pásztorok stb.) viselnek babonaságból. A F.-k viselésének szokása, mely mindenütt és minden népnél feltalálható, sok tekintetben vallási hagyományban gyökerezik, amennyiben gyakran amulettekül viselték őket. A régi persáknál, lideknél, babiloniaiaknál mindkét nem használta a F.-ket. Különösen a görög korszakból maradtak fenn izlésesen és finoman kimunkált példányok. A keltáknál és a régi germánoknál is nyomára akadhatni a F.-k viselése szokásának. A későbbi középkor és a renaissance e téren nagy fényüzést fejtettek ki. Manapság a régibb és ujabb stilek minden válfajában készítik a F.-ket, melyeket különösen a nemzeti viseletüket megőrzött népek kedvelnek. - F. azon szám, mely valamely pontnak egy elfogadott hasonlító sikhoz (rendesen a tengerszin magasságához) való helyzetét, tehát az eme sikra vonatkoztatott függélyes magasságát v. mélységét kifejezi.
(ném. Hängematte, ol. branda, ang. ham-mock), a matrózoknak, legkivált egy hadihajó matrózainak ágya, éjjeli fekhelye. A F. egy darab erős, csaknem négyszögletes vitorlavászonból áll, melynek két, egymással szemben levő oldalához zsinegek vannak kötve. Ezen zsinegek egy kötélkarikában (szorátban) egyesülnek, mellyel a vászondarab a fedélzeti gerendákban levő kampós szögekre akasztatik. Egy széles és hosszu, vastag pokróc képezi az összes ágynemüt, melyhez némely hajókon még egy könnyen összegöngyölhető szőrzsák is járul. Mindegyik F. számmal van jelölve, hogy mindenki megtalálhassa a saját ágyát. A F. napközben rendszerint a hajó párkányzata alatt levő üregben, a sáncfülkében vannak, ahonnan este a lefekvés idejekor a legénység között kiosztatnak és ahová reggel összegöngyölve (zsák formában) ismét elhelyeztetnek. Kereskedeli hajókon, ahol a legénység száma kevés, a matrózok külön e célra készült maradandó fekvőhelyeken (koje) alusznak. Tropikus éghajlat alatt fekvő tartományok és országok lakóinál szintén gyakori a F.-nak használata, amennyiben a hálómódra készült a két fa között kifeszített F. hüs és kellemes fekvőhelyül szolgál és az illetőt a földön futó rovarok csipéseitől megóvja. A zempléni asszony, midőn a mezőn munkálkodik, nagy kendőjével két fa ágai közt hevenyész ily függőágyat gyermeke számára és rengőnek nevezi.
l. Államadósság.
v. fő-ér (aorta), a testnek legnagyobb verőere, pásztorbot alakjára görbült rugalmas cső, melynek a szív bal kamrájából kiemelkedő kurtább szára teszi a felhágó főeret (aorta ascendens), ive (arcus aortae) a mellkasban rézsut bal- és hátrafelé hajlik, a lehágó szára (aorta descendens) pedig a gerincoszlop baloldalán lemegy az embernél egész a 4-ik ágyékcsigolyáig, ahol villaalakban a két közös csipőverőérre (a. iliaca cummunis) oszlik. A felhágó aorta 5-7 cm., az iv 4-5,5 cm., a lehágó aorta fenn 2,3, lenn 1,7 cm. vastag. A felhágó aortából erednek a sziv koronás verőerei (a. coronariae cordis), az ivből 3 főtörzs jön, a névtelen verőér (a. anonyma), a bal közös fejverőér (a. carotis communis sinist.) és a bal kulcscsont alatti verőér (a. cubclavia sin.). A lehágó aortának van mellkasi és hasüregi része. A mellkasi rész (aorta thoracica) kisebb ágakat bocsát a mellkas falaihoz és némely zsigerhez, a hasi aorta (aorta abdominalis) pedig nagy ágakat küld a hasüregi zsigerekhez és kisebbeket a has falaihoz.
az olyan vashid, amelynek hidaló (teherviselő) főalkatrészeit magas pillérek (pilonok) között kifüggesztett és végeiken szilárd pontokhoz megkötött (lehorgonyzott) láncok, kabelek s rácsos tartók képezik, melyek a végső támaszpontokra (a lehorgonyzásokra) mindig befelé a nyilás felé irányuló ferde erőket gyakorolnak.
[ÁBRA] A new-york-brooklyni hid.
[ÁBRA] A budapesti lánchid.
A legegyszerübb és legrégibb fajtáját a F.-aknak a lánchidak képezik, amelyeknél lemezvas tagokból összetett láncokra van a hidpálya felfüggesztve. A láncok a pillérek tetején megszakítás nélkül átmennek, vagyis az egyik parti lehorgonyzástól a másikig egy darabból vannak. A hidpálya felfüggesztése a láncokat összefüző csapszegekre történik az u. n. függővasakkal. Ezen rendszernek leghiresebb és legsikerültebb példánya az 1839-1849. épült budapesti lánchid (l. a képmelléklet), amely máig is a világ legszebb hidjai közé tartozik. Középnyilása 202,5 m., mindegyik oldalnyilása pedig 86,75 m., ugy hogy a hid hossza (a hidfők között) 375,55 m. A két mederpillér közül a pesti part felé esőnek alapfeneke 7,27 m.-rel, a jobbpartiénak pedig 12,64 m.-rel van a Duna 0 viz szine alatt. A pillérek teteje 36,35 m. magasságban van 0 fölött, ugy hogy a balpart felé eső pillérnek összes magassága az alapfenéktől a tetejéig 43,62 m., a jobbpartié pedig 49 m. (A lánchid építésére és szerkezetére vonatkozólag v. ö. a hid tervezőjének, Clark Tierney Vilmosnak angol munkáját: Suspension Bridge across the River Danube... London 1852-53. A láncok lehorgonyzásáról és a hidnak mai állapotáról pedig: Természettudományi Közlöny 1894. évfolyam 122. old.). A létező lánchidak közül a nyilás nagysága tekintetében csupán egy hid előzi meg a budapestit s ez az Angolországban Bristol mellett épült Clifton-hid, mely 214 m.-es nyilással hidalja át az Avon folyót (épült 1814). - A kábelhidak lényegileg csupán abban különböznek az előbbiektől, hogy a láncok helyett vastag drótkötelek (l. o.), kábelek hordják a hidszerkezetet. Számos nagynyilásu hid épült ezen rendszer szerint Franciaországban és Amerikában. Legnevezetesebbek a Roebling építette óriás kábelhidak. Igy az 1851-55. épült (vasuti) Niagara-hidnak 250 m., az 1867. befejezett közuti Ohio-hidnak (Cincinnati) 332, a New-York és Brooklyn között (1873-83) épült East-River hidnak pedig 486,5 m. nyilása van. Ez utóbbi hid (l. a képmellékletet) a világ legnagyobb F.-ja s egyike a legmerészebb mérnöki alkotásoknak. A hidszerkezetet négy 40 cm. átmérőjü acél kábel hordja, melyek mindegyike 6289 párhuzamosan futó horganyzott drótszálból áll (az egyes drót vastagsága 4,3 mm.) A hidszerkezet alsó vonala a középen 41,2 m. magasságban van a tengerszoros legmagasabb vizállása felett, ugy hogy a legnagyobb tengeri vitorlások is elhaladhatnak a hid alatt. A kábelnak előnye a lánc fölött a drótnak rendkivül nagy szilárdságában rejlik; mig ugyanis a jó minőségü hengerelt vasnak szilárdsága mintegy 4000 kg. (pro cm2), a hengerelt acélé pedig 6000 kg., addig a vasdróté 6000-8000 kg., az acéldróté pedig 12-14,000 kg., ugy hogy vmely kábel szilárdsága mintegy kétszeresére tehető a vele egyenlő keresztmetszet területü hengerelt vas (ill acél) láncénak. Kábellel tehát sokkal nagyobb nyilások hidalhatók át, mint lánccal.
[ÁBRA] 1. ábra. Függőhid.
Az összes régibb keleti lánc- és kábelhidaknak (tehát a létezők tulnyomó részének) az a hiányuk, hogy szerkezetük nem merev, mozgó megterhelés alatt könnyen alakváltozást szenved s mozgásba (lengésbe) jő. Minthogy ugyanis a pályaszerkezet a függővasak által közvetlenül van a hajlékony láncokra (kábelekre) felfüggesztve, ezek forgalom alatt a folyton változó tehereloszlásnak megfelelően más-más alakot (egyensulyi helyzetet) törekszenek felvenni, egyes helyeken sülyednek, másutt emelkednek, miből az említett lengések keletkeznek. Ezenkivül a vizszintes erők (szélnyomás) ellen sincsen elég merevségük e hidaknak. Ezért manapság már nem is építik a F.-akat a fentiek szerinti hajlékony szerkezettel, hanem mindig merevítve. A merevítés egyik módját az 1. ábra mutatja. A kábelre (láncra) az A-B rácsos gerendatartó van felfüggesztve, melynek az a feladata, hogy a nem egyenletesen eloszló (koncentrált) helyi megterheléseket lehetőleg egyenletesen eloszlassa a láncnak egész hosszára s ezáltal ennek alakváltozásait s az ebből eredő lengéseket mérsékelje. Az ujabb amerikai kábelhidak mind ilyen, gerendatartókkal merevített F.-ak (A képmellékleten a merevítő gerendatartók világosan kivehetők). A Budapesten építendő eskütéri és fővámtéri Dunahidak terveire 1893. kiirt nemzetközi versenypályázaton ezen rendszerhez tartozó F.-tervezet nyerte el az első dijat. Egy másik módja a merev F.-ak szerkesztésének abban áll, hogy valamely rácsos tartót függesztenek ki a pillérek között. Ezek a rácsos F.-ak. Ugy is alakítják a függő rácsos tartót (l. 2. ábra), hogy annak alsó övét a) vizszintesbe (v. a pályát követő ivezetbe) fektetik, a felső övet b) pedig függő parabola szerint alakítják s e kettőt rácsozattal egymással összekötik. A felső övet, minthogy csak huzásra van igénybe véve, gyakran láncból vagy kábelből is készítik, s rendesen nemcsak a pillérek tetején, hanem a nyilás közepén is csuklót alkalmaznak. Az ábra a Frankfurt és Sachsenhausen közötti Main-hidnak képe.
[ÁBRA] 2. ábra. Függőhid.
vagy Függélyes levél (növ., folia verticalia), az olyan, amely élével néz lefelé, vagyis a lemeze nem vizszintes, hanem függőirányos. Ilyen az Eucalyptus levele, azért az ilyen erdőkben kevés az árnyék. A hazai fák közül gyakran a fehér hárs hajtásain van F.
l. Kamatok.
a falképpel ellentétben igy nevezhető a deszkára vagy vászonra festett kép, melynek célja, hogy keretbe foglalva a falra függesszük. Németül az ilyen képeket, mivel állványon készülnek, Staffelebild-nek nevezik.
(a nyelvtanban) az olyan kérdő mondat, mely más mondattól függ, tehát nem egyéb, mint kérdő mellékmondat. Ez a magyarban alakjára nézve rendesen nem különbözik a független kérdéstől, vagyis a kérdő főmondattól. V. ö. Mit akarsz? és Nem tudom, mit akarsz? (vajjon) eljön-e? és Tudakolták, (vajjon) eljön-e? De gyakran a hogy kötőszó jelöli a függést: Nem tudom, hogy mit akar. Tudakolták, hogy (vajjon) eljön-e. Az utóbbit még igy is mondhatni: Tudakolták, ha (vajjon) eljön-e.
általában terássz-szerüleg épített, lépcsőzetesen emelkedő kertek. Történelmileg nevezetesek maradtak a babilóniak függő kertjei; az, melyet Nabukadnezár feleségének, Amphytisnek építtetett, 125 m. hosszu és széles és 40 m. magas árkádokon emelkedett, mely árkádokat kőlemezekkel takarták be, föléjük aszfalt- és gipszrétegeket, ólomlemezeket helyeztek s az egészet termőfölddel borították. Mindezekből csak alaktalan romhalmaz maradt fenn.