(l. a mellékelt képet) között legfontosabb a fából, cinkből, vörösrézből, öntött vasból vagy porcellánból (kőanyag) készített fürdő kád. A F.-kádba fogják föl a F.-vizet, alakja rendszerint az emberi testhez idomuló ovális csonka kúp; nagyságát 180-300 l. vizre számítják. Méreteit az 1-2. ábrán az öntöttvas fürdőkádba irtuk be. A legtöbb esetben a határszámok melletti közepes érték elégséges. A kádak alakját a lábfelőli oldalon gömbölyüre is készítik, felső peremük nem mindig vizszintes, igen gyakran lejt a lábfelé, v. közepén ívesen hajlik be. A vizvezetékkel fölszerelt fürdőszobák kádjait ellátják még felesleges vizlevezető csővel C, hogy vigyázatlan vizcsapolás esetén a fölös viz ezen át a csatornába folyjon, ellátják még vizleeresztő szellentyüvel (s ennek nyilása) és a melegviz beeresztésére való nyilással n. Ez utóbbi azért van alul, hogy a melegviz gyorsabban keveredhessék a hidegvizzel, mert különben igen gőzölögne. Az 1-2. ábra-alakon kivül vannak még ülőkádak (3. ábra) és hintáló kádak. Az utóbbiakat nehány év óta használják s azért kedvelik, mert a viz a hintázás közben erősen hullámzik. A fürdőviz melegítésére sokféle módot használnak. Ha vizvezeték nincs leggyakoribb az az eset, hogy a fürdőkádat szerves kapcsolatba hozzák a fütőkályhával. A 4. ábra a legmegszokottabb füthető fürdőkádat tünteti elő. K a kád, f a fütőkályha; ez utóbbinak az r rostéllyal ellátott tüzterét mindenütt viz éri, az égéstermékek a C kéményen szállanak el; s a ruhaszárításra való szekrény. A K fürdőkályhában levő viz állandóan érvén a tüzfészek falait, csakhamar fölmelegszik. A meleg jobb kihasználása céljából a tüztérbe vizkörző csöveket is igtatnak. Gyakran a kád és a kályha közti szabad részt tolókával látják el, hogy a vizkörzést szabályozzák. A kád fütőszerkezetét szokták a kád alatt is alkalmazni s ahol gázvezeték van, előszeretettel használják a gázfütést. A kád könnyebb szállíthatása és a vizkörzés jobb szabályozhatása céljából sok esetben a fütőkályhát és a kádat elkülönítik s a kettőt örvös csőkötéssel (hollandi csőkötés) kapcsolják; ezek az u. n. cirkulációs fürdőkádak. Jellemző szerkezetüket az 5. ábra tünteti elő. K a kád, f a kályha, r a rostély, c a tüztérből kiágazó füstcső, s ruhaszárító szekrény. A kályhát a káddal az 1-2. örvös csőkötés kapcsolja össze. Gyakran mind a felső, mind az alsó csövet csappal látják el, hogy a vizkörzést pontosan szabályozhassák, esetleg el is zárhassák; azonban ekkor célszerü a kályha vizteréből biztosító csövet ágaztatni ki, hogy az f kályha továbbfütése esetén szét ne robbanjon. Zraelowitz-féle cirkulációs fürdőkályha felső h csapjából (6. ábra) r cső ágazik a vizzel telt g edénybe. Ha zárjuk az i és h csapot, a körzés a W kád és az O kályha között megszünik, de ugyanekkor a h csap furata r cső révén közlekedik az O kályha és a g edény között, ugy hogy a viz tulságos fölmelegedése esetén a viz kiterjedhet és a g edénybe folyhat, a fütés megszüntekor a viz g-ből ismét O-ba jut vissza. Gázfütés használata esetén célszerüen alkalmazzák a fütőbetétet. A kádba beállítják (7. ábra) a hengeres kályhát, melybe a b gázcső és a c légvezető cső torkollik. Az a edénybe van a kád vizével közlekedő felső e1 és alsó e2 edény, ezeket az ff csövek kötik össze. A gázlángzót d jelzi. A gázlángot a kádon kivül m záró sróf kinyitása után meggyujtják, amire az m nyilást becsavarják és a kályhát nyitott i csapok mellett a kádba beállítják, a viz betódul l csövön, bejut e2 edénybe, ebből pedig az f csöveken e1 edénybe, honnan a k csövön ismét a kádba jut. A g h kürtön elszálló égésterméket a viz x felszine szörpöli föl.
[ÁBRA] 1-2. ábra. Fürdőkád hosszanti metszete és felülnézete
[ÁBRA] 3. ábra. Ülő kád képe.
[ÁBRA] 4. ábra. Fűthető fürdőkád.
[ÁBRA] 5. ábra. Cirkulációs fürdőkád.
[ÁBRA] 6. ábra. Cirkulációs fürdőkád biztositó csappal.
A vizvezeték használata esetén legajánlhatóbak a kályhás fürdőkádak, ezeknek leghasználatosabb szerkezetét a 8. ábra láttatja. F a fürdőkályha, K a fürdőkád és C a fürdőcsap telep. A vizvezetéki viz e csövön át jut a C csaptelephez, ha nyitjuk a H csapot, a hideg viz f h csöveken át a K kádba folyik, ha zárjuk H csapot és nyitjuk M csapot, ekkor a vizvezetéki viz e csövön át a-nál az F kályhába árad, itt fölmelegszik és a g h csövön át a kádba jut. Ha zárva van M is és nyitjuk a Z csapot, a viz i csövön át az R zuhanyrózsához jut és szabadon ömlk ki. A g csőből igen célszerü nyitott csövet (l) kiágaztatni, hogy tulságos fölmelegedés esetén a viz itt kifolyhasson, ha pedig a fütés megszünt, levegő jusson a kályhába. Használnak levegőszellentyüt is. Az ujabb időben oly csaptelepeket is használnak, melyek a zuhanyhoz langyos vizet is vezetnek, sok esetben pedig a csaptelepet a kályhára szerelik, vagy a három csapot eggyel helyettesítik. Az F kályhát gázvezeték jelenléte esetén célszerü gázzal füteni. A legjobb gázkályhák közé tartozik a 9. ábrán látható Houben-féle, melynek F. tüzfészkében égő gázláng égéstermékei az E csapon bevezetett és a C tölcséren kilövellő vizcseppekbe ütköznek. A meleg viz B csövön folyik ki, az égéstermékek pedig a H fedél J nyilásain át jutnak a szabadba. A viz ugyszólván folyva melegszik meg.
[ÁBRA] 7. ábra. Vízmelegítő.
[ÁBRA] 8. ábra. Fürdőkád kályhával.
[ÁBRA] 9. ábra. Fürdő kályha gázfűtéssel.
A fürdőberendezéseknek tartozékát alkotja a zuhany, mely alatt az emberi testre lövellő vizsugarat vagy sugarakat értjük. Ha a zuhanyt egy vizsugár alkotja, sugár zuhanynak, ha apróbb vizsugarak alkotják tüzuhanynak, ha pedig esőszerüen hat, esőzuhanynak nevezik. Van fej-, hát-, oldal- és altestzuhany aszerint, amint a vizsugár az emberi teset éri. A 10. ábrában E az esőzuhany, S a sugárzuhany és T a tüzuhany; 1 az altest-, 2 az oldal-, 3 a hát- és 4 a fejzuhany. Használnak oly zuhanyokat is, melyek az emberi test minden részét vizzel öblítik, ilyent mutat a 10. ábra. Abban az esetben, ha vizvezeték nincs, a zuhanyokat ellátják viztartóval, melybe a vizet felszivattyuzzák.
[ÁBRA] 10. ábra. A test egyes részeit érő zuhany
[ÁBRA] 11. ábra. Az egész testet érő zuhany.
közhatósági organum a fürdők feletti közigazgatási felügyelet hatályos gyakorlatára. Az 1876. évi 1776. sz. belügyminiszteri rendelet értelmében minden törvényhatóság, melynek területén gyógyfürdők vannak, köteles F.-ul egy hatósági tisztviselőt kirendelni, ki a fürdőidény alatt a gyógyfürdő helyén vagy annak közelében köteles lakni. Feladata gondoskodni arról, hogy a gyógyforrások, kutak, fürdőintézetek folytonos egészségrendőri gondossággal tartassanak, az egészségügyi törvényrendeletek, szabályrendeletek határozmányai, és a hatósági intézkedések ugy a fürdőtulajdonos, mint a fürdővendégek részéről szigoruan megtartassanak.
l. Szivacsok.
modern lakásoknak lényeges kelléke. Rendesen a hálószoba közelében elhelyezett, jól szellőztethető kisebb szoba, mely világítását vagy a nagy udvarról v. csak valamely világító udvarról nyeri. Benne van a fayence-lemezekből vagy cinkbádogból készült s a padozatba bemélyített v. a padozatra helyezett fürdőkád és egy kis vizmelegítő kályha. A fürdőmedencébe a hideg viz egyenesen a reservoirból, a meleg viz pedig a kályhában elhelyezett csővezetéken keresztül folyik. Ujabb időben a meleg vizet a konyha takaréktüzhelye szolgáltatja.
l. Balneologia.
l. Balaton-Füred. - 2. Kapos-F., kisközség Somogy vmegye kaposvári j.-ban, (1891) 1160 magyar lak. - 3. Tisza-F., nagyközség Heves vmegye tiszafüredi j.-ban, a Tisza mellett, (1891) 1355 házzal és 8084 magyar lak. (közte 2849 r. kat., 4463 ág. evang. és 666 izr.); a járási szolgabirói hivatal és járásbiróság székhelye, vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Mint a felső Tisza egyetlen átkelője, 1849. nagy stratégiai jelentősége volt. Határa 15,171 ha.
1. Ignác, tanár és iró szül. Ladmocon (Zemplén vm.) 1837. aug. 15. A pozsonyi, kismartoni és nikolsburgi talmudiskolákat látogatta. Pesten a tanítóképezdei tanfolyamot 1857-59. elvégezvén, a s.-a.-ujhelyi izr. mintaiskolához nevezték ki osztálytanítónak. 1872. Budapestre helyezték át, hol az orsz. izr. tanítóképző intézetnél jelenleg is tanárkodik. Pályanyertes magyar bibliafordítása zsidó iskoláinkban el van terjedve; 9 kötetben lefordította a magyar-zsidó imakönyvet (Machzór), továbbá Rousseaunak Emil-jét. Végre irt magyar-német és német-magyar szótárakat, rendszeres magyar nyelvtant. Magyartalanságokat betürendben, számos héber és magyar nyelvészeti cikket és birálatot.
2. F. János, tanár, egyházi és tanügyi iró, született Csőszteleken Torontálmegyében 1846.; sok helyütt tanárkodott s a magyarosítás terén szép buzgalmat fejtett ki különösen Trencsénben. Több egyházi beszéde jelent meg nyomtatásban s néhány filologiai programm-értekezése: A régi iskolák módszere s modern ferdeségek a filologiai oktatás terén (Kis-Szeben 1880); Cicero szónoki pályája (Sátoralja-Ujhely 1883); Tanítsuk-e gimnáziumainkban a klasszikus nyelveket (u. o. 1886). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
3. F. Mihály, énekes, szül. Vácon 1816 ápr. 18., megh. Budapesten 1871. Atyja, aki kovács volt, fiát a papi pályára szánta, ki e pályához hajlamot nem érzett. Atyja óhajtásának engedve, atyja mesterségét tanulta, s 20 éves korában - az akkori divat szerint - nemcsak remekelt, hanem 1834-5. Pesten az állatgyógyászati tanfolyamot is sikeresen bevégezte. Gáspárik Károly kanonok figyelmeztette F.-t nagy hang kincsére s egyszersmind segélyezését is megigérte, ha a művészi pályára lép. A művészeti ösztön végre győzött s 1837 a nemzeti szinház megnyitása után pár hónappal felvételre jelentkezett az énekkarba, melybe szép hangja folytán azonnal föl is vették. Itt egy évig tanult szorgalmasan, de legkisebb önálló szerephez sem juthatván, már 1838. megvált állásától s a Joób Zsiga és Kovács Endre igazgatása alatti szintársulathoz szegődött s Kassán kisebb drámai és operai szerepekben lépett fel. Onnan Kolozsvárra ment Kilényi társulatához s ott kezdett voltaképen feltünni hangjával. 1842. ismét Budapestre tért vissza, de szélesebb működési tért csak akkor nyerhetett, midőn Szigligeti Ede népszinműveivel rohamosan meghódította a közönséget. F. lett a magyar népszinművek hőse. A nemzeti szinház igazgatóságának támogatása mellett 1844. Bécsbe ment az akkoron ott nagy hirnek örvendett olasz énektanár Basadova vezetése alá, hol egy évnél tovább tanulmányozta az énekművészet titkát. Midőn az 1845. vége felé visszatért a nemzeti szinházhoz, már első fellépésével oly diadalmas sikert aratott, hogy azonnal 2000 frt évi fizetéssel szerződtették ugy operai mint népszinműi szerepekre. F. ez időtől fogva aztán állandóan ünnepelt tagja volt a nemzeti szinház operájának, hol nemcsak a magyar, hanem a világi operák főszerepeinek is akkori hirneves pályatársaival együtt, egyik első bemutatója s alakítója lett. F. nemcsak a magyar dalok előadásában tünt ki, hanem azok szerzésében s terjesztésében is. A szabadságharc után Bognár Ignáccal (l. o.) ő adta ki a magyar népdalok legelső gyüjteményét 100 magyar népdal énekhangra zongorakisérettel cimen. Későbben ujabb száz magyar dalt adott ki szintén Bognár Ignáccal. F. mint eredeti dalköltő is gazdagította a magyar zeneirodalmat. Több dala átment a nép ajkára. Dalainak egyetemes gyüjteménye 25 eredeti magyar dal cimen a 60-as években jelent meg Mosonyi Mihály összhangosítása és zongorakiséreti kidolgozása mellett. A 60-as évek vége felé vonult vissza a nyilvánosság teréről, jól kiérdemelt nyugalomba.
Pázmándi Horváth Endre irói álneve a századunk elején folyt irodalmi tollharcokban.
olyan acélszerszám, melyen számos kisebb véső (fogak) közös foglalóban, a pengén, sorba egymás mögött egyenes vagy görbe vonalon áll. Célja nagyobb méretü tárgyakból a legkevesebb anyagvesztességgel kisebb részeket elválasztani. Van egyenes, ive, körives, hengeres és gömbszelvényes F. a fogak alapvonalának alakja és fekvése szerint. Megkülönböztetnek kézi- és gép-F.-t. A kézi F.-ek lehetnek kifeszítettek és ki nem feszítettek. A kifeszítés rendesen keretben történik és igy aztán keretes vagy «kámvás» (kávás) és kámvátlan (ki nem feszített) F.-nek mondják. A kámvás F.-hez tartozik a daraboló-, a csapoló-, a nyakaló-, a kanyarító- és fonal F., melyek főként csak méreteikben térnek el egymástól. A kámvátlan kézi fürészek: a hasító-, a harántos-, a rókafark-, a luk- és heveder F.
az elfürészelt félig kész fa, l. Fa és Árufa.