v. firmender, tájszó, a. m. gyám, tútor (ném. Vormünder, ill. Fürmünder).
1. Gyula, német nyelvész, a sémi tudományok mivelője, szül. Zerkowóban (porosz Lengyelország) 1805 máj. 12., megh. Lipcsében 1873 febr. 9. Tanulmányait a poseni rabbiiskolán és (1825 óta) a berlini, boroszlói és hallei egyetemen 1839 óta mint magántanár, 1864 óta mint (Szászországban első zsidó) tanár élte fogytáig tanította a héber s aram nyelvet, az ó-szövetségi s a későbbi zsidó irodalmat. Főbb munkái: Lehrgebäude der aramäischen Idiome (Lipcse 1835); Perlenschnüre aram. Gnomen u. Lieder (u. o. 1836); Librorum sacror. Veteris Testam. concordantiae hebraicae atque chaldaicae (u. o. 1837-40); Die Sprüche der Väter (u. o. 1839); Die israel. Bibel (Berlin 1883, az ő, Zunz, Sachs és Arnheim közös fordítása); Hebr. und chald. Schulwörterb. über d. alte Testam. (Lipcse 1842, legujabb kiadás 1882); Die jüdischen Religionsphilosophen d. Mittelalters (u. o. 1845, 2 köt.); Kultur- u. Litteraturgesch. der. Juden in Asien (u. o. 1849); Gesch. d. Karäerthums (3 köt., u. o. 1862, 1865 és 1869); Hebr. u. chald. Handwörterb. über d. alte Testam. (u. o. 1857-61, 3. kiad. 1876, Davidson angol fordításának 5. kiad. u. o. 1885); Gesch. d. bibl. Litteratur u. d. jüd. hellenistischen Shriftthums (u. o. 1827-70, 6. köt.). Bő, de nem mindig kifogástalan bibliografiai anyaggyüjteményt nyujt: Bibliotheca Judaica c. munkája (u. o. 1849-63); 1840-51-ig az Orinet cimü zsidó felekezeti folyóiratot tudományos mellékletekkel adta ki.
2. F. Károly Miksa, báró, porosz igazságügyi kancellár, szül. 1717., megh. 1790 jan. 20-án. II. Frigyes oldalára rendelte F.-t, ki azután tevékeny részt vett az igazságügyi reformok kidolgozásában. 1752. F. Bécsbe ment követnek, hol három évig működött. (A bécsi udvarról irt éleshangu jelentéseit kiadta Ranke. Összes művek 30 köt.) 1755 óta a porosz főtörvényszék legfelső állásait nyerte el, mig végre 1770. Jariges kancellár helyére került. Ez állásban több porosz tartománynak rozzant igazságszolgáltatását teljesen ujjászervezte. Később azonban, részben nézeteltérések, részben a király által Arnold molnárnak ismeretes pörében önkénytesen hozott itélet miatt Frigyessel meghasonlott, ki F.-t 1779. hivatalától megfosztotta. Carmer lett utóda. V. ö. Bresslau és Isaaksohn, Der Fall zweier preussischer Minister (1874).
3. F. Miksa, porosz bányatáncsos, szül. Boroszlóban 1854. Művet irt: Az ipari biróságokról (Die Gewerbegerichte 1891. Berlin); Szerkesztője 1893 óta a porosz bányatörvények gyüjteményének, melyekhez igen becses kommentárokat irt. 1883 óta állandó munkatársa Brassert: Zeitschrift für Bergrecht c. folyóiratának. Az 1890. évi berlini nemzetközi munkásvédelmi kongresszuson Poroszország képviselője és a kongresszus titkára, ahol különösen a magyar állam képviselőivel szemben tünt ki kiváló figyelmével és nyilvánított rokonszenvével.
4. F. Walter, a svájci szabadságharc egyik mondahőse, állítólag Uri-kantonból származott. A legenda szerint Stauffacher Werner, Melchthal Arnold, meg ő 1307. a türhetetlen osztrák uralom ellen összeesküdtek és szabadságuk kivivására a Rütli hegyén szövetséget alkottak. Attinghausenben mutogatják F. lakását.
Gáspár, német flótás, szül. Münsterben (Vesztfália), 1772 febr. 26., megh. Oldenburgban mint kamarazenész 1819-ben. - Fia F. Antal Bernát, szül. Münsterben 1792 okt. 20., meghalt 1852 nov. 18. Örökölte apja virtuozitását a flótázásban. Zenedarabokat is szerzett, tagja volt a drezdai udvari zenekarnak. Ennek fia, F. Móric, szül. Drezdában 1824 jul. 26., meghalt u. o. 1889 márc. 28. 1842. a kir. udvari zenekarban flótás, később kamarazenész, majd zenetanár s a királyi zenegyüjtemény kusztosza volt. Különösen mint zenei iró tünt ki jeles monografiáival, minők: Beiträge zur Geschichte der königlic sächs. musikalischen Kapelle (Drezda 1849); Zur Geschichte der Musik und des Treaters von Hofe zu Dresden (u. o. 1861-62).
több város Németországban, a legjelentékenyebb 1. F. a. der Oder, Odera-Frankfurt porosz kerletben, 24 km.-nyire Gubentől, az Oder és vasut mellett, (1890) 4021 lak., barnaszénbányákkal, üveghutával, kátránykészítéssel. - 2. F. in Mecklenburg, város Mecklenburg-Strelitz nagyhercegségben, a Havel és vasut mellett, (1890) 2405 lak. gyapjufonással, a nagyhercegek kastélyával.
1. német és osztrák hercegi család. Ősi fészke a sváb földön állott; a tradició Unruoch grófot, Nagy Károly kortársát tartja a család ősének, a hiteles családfa azonban csak II. Egino-val, urachi-gróffal (megh. 1236) kezdődik. 1250. nyerték el a grófi rangot, 1664. a német birodalmi hercegi méltóságot kapták. A F.-család régibb tagjai közül nevezendők: Ferenc Egon, F. Egon császári tábornoknak, Tilly alvezérének (1588-1635) az előbbeni fia, szül. 1626 ápr. 10., megh. Strassburgban 1682 ápr. 1. Papi pályára lépett és mint kölni kanonok s utóbb mint strassburgi püspök titokban és nyiltan XIV. Lajos francia királynak volt hive és megvásárlott embere; egészen ugy, mint testvére, Vilmos Egon. I. Lipót császár, ki sokáig jó szóval iparkodott őket jó utra téríteni és a birod. hercegi rangot is adományozta nekik, végre megsokalta a dolgot és a hazaáruló testvérek ellen pört indított; Vilmos Egont be is záratta (1674) és csak a nimvegeni béke után bocsátotta ismét szabadon. Ugyanekkor a számüzött F. E.-t is vissza kellett ültetnie a strassburgi püspöki székre, melen ez most is a franciákkal cimborált és minden erejéből oda hatott, hogy a fontos várost XIV. Lajos hatalmába juttassa. Ez 1681. meg is történt. Egy évvel reá F. E. megh. és Vilmos Egon lett utóda, ki XIV. Lajos közbenjárásával a bibornoki méltóságot is elnyerte. (Megh. Párisban 1704 ápr. 6.) A F.-család jelenleg virágzó négy ágának szeniorjai: F. Károly Egon, a sváb hercegi ágnak jelenlegi szeniorja, a porosz urak házának örökös tagja, szül. 1852. Neje Talleyrand-Périgord hercegnő. Gyermekei nincsenek. Donaueschlingenben lakik. - F. Miksa Egon, a pürglitzi hercegi ágnak szeniorja, az osztrák urak házának örökös tagja, lakik Láná-ban (Prága mellett). Szül. 1863. Neje Schönborn Irma grófnő és palotahölgy. Legid. fia Károly Egon. - F. Emil Egon, a königshof hercegi ág szeniorja, az aranygyapjas rend birtokosa, nyugalm. őrnagy, az osztrák urak házának élethossziglani tagja, szül. 1825., lakik Königshofban. Neje Leontine, palotahölgy. Legid. fia Emil (szül. 1876). - F. Eduárd, a weitrai grófi ág szeniorja, szül. Prágában 1843., lakik Weitrában és Bécsben. Cs. és kir. kamarás, nőtlen.
2. F., vesztfáliai bárói család, melynek ősi fészke a Ruhr mellékén állott és F. Hermannban (1300 körül) tiszteli ősatyját. Ennek a családnak egyik tagja, F. Nándor mint paderborni püspök lett ismeretessé (1661-1678), ő adta ki a Monumenta Paderbornensia c. kutfőgyüjteményt. A család vesztfáliai ágának jelenlegi feje F. Ferenc Egon (szül. 1818), a porosz urak házának tagja. A rajnai ágnak pedig Gisbert (szül. 1836) a szeniorja. V. ö. Monumenta Paderbornensia (4. köt.).
3. F. Frigyes, tartománygróf, Hotzenplotz hercege, bibornok, olmüci hercegérsek, szül. Bécsben 1812 okt. 8., megh. 1892 aug. 20. Bécsben végezte teologiai tanulmányait, 1836 okt. 4. szentelték pappá, 1853 jun. 27. püspökké, a bibornoki méltóságot XIII. Leótól kapta 1879 május 12-én.
város Feldbach stiriai kerületi kapitányságban, a magyar határ közelében, vasut mellett, (1890) 4263 lak., Ausztria egyik legnagyobb dohánygyárával, melyben évenkint 70 millió szivart, 87 millió szivarkát, 1462 tonna pipadohányt és 33 tonna burnótot készítenek. Plébániatemploma 1774. olasz izlésben épült.
a Plessi hercegnek, XI. Henriknek tulajdonában levő pompás kastély Boroszló porosz kerületben, 5 kilométernyire Freiburgtól, igen gazdag könyvtárral, műgyüjteménnyel és parkkal.
város Frankfurt porosz kerületben, 32 km.-nyire Lebustól, a Spree, az Oder-Spree-csatorna és vasut mellett, (1890) 12,934 lak., gép-, sör- és kémiai gyárakkal; közelében jelentékeny barnaszébányákkal. A XIV. sz.-ban épült templomában több érdekes műemlék van, amelyek közt a legjelentékenyebb az 1510-ből való tabernakulum.
(racemus, botrys), a virágzatnak azon alakja, melynek közös nyelén (a virágzat tengelyén) meglehetős egyenlő és egymástól egyforma távolságban levő nyelecskéken függ a virág v. a gyümölcsszem, p. a ribizkeé (l. az ábrát), aranyzáporé (Laburnum), a sóskaboroké. A legtöbb F. virága minden oldalra néz; a májusi gyöngyvirágé, bükkönyé, kaszanyügé, meg a piros gyüszüvirágé féloldalu, azaz a virágok csak egy oldalra fordulnak.
[ÁBRA] A ribizke virágfürtje.
F. a gyapjuismében a bunda (l. o.) külsejének simogatásánál önként felnyiló barázda által környezett oszlopszerü gyajupehely. Fürtöcskékből van összetéve, melyek a fürttetőn csomós végeikről ismerhetők fel. A fürtöcske tüzetesebb megtekintésénél azt szintén több gyapjuoszlopocskából állónak találjuk; ezek a 15-35 gyapjuszálból álló s gyapjuzsir által összetapasztott pászmák. Fürttető a fürt külső, szabad vége. Zárttető az, melynél nem lehet a gyapju belsejébe látni; ez azért jó, mert nem ereszti a port és esőt a bunda belsejébe, ellenben a nyilt fürttető rossz. A tulságosan zárt és kemény tetőt deszkatetőnek vagy nagyobb fokozatában páncélosnak nevezik; ez egészségtelen, mert a bőrpárolgást akadályozza. Kis tömegü F.-tető az, melynek kis átmérője van, ellentéte a nagy tömegü, mely durvább gyapjaknál fordul elő. A F.-tető alakja lehet tüs, repcés, tompa, lándsás, mohás stb. Üres F. az, amely kevésbbé tömött, mint aminő zárt. Fürtös gyapjut csak bizonyos juhfajták termelnek; ilyenek a merinos, cigája, angol rövid gyapjas juhok, stb.
város és az ugyanily nevü járás székhelye, Közép-Frank bajor kerületben, 6 km.-nyire Nürnbergtől, a Pegnitz és Rednitz összefolyásánál, vasut mellett, (1890) 43,206 lak., igen élénk iparral és kereskedéssel. A Pegnitz és Rednitz jelentkeny vizerejét főképen norinbergi áruk (tükrök, bronzáruk, játékszerek, optikai eszközök, ceruzák stb.), továbbá gépek és sör gyártására használják fel. A kereskedelem tárgyai első sorban a városban készített iparcikkek. Az ujabb részében egyenes utcákból álló városnak legjelentékenyebb épületei a gót szent Mihály-templom a XI. sz.-ból, egy monumentális kut, nagy vágóhid, árvaház, siketnéma intézet. A monda szerint 793. Nagy Károlytól alapított város 1792-1806-ig Poroszországhoz tartozott.