l. Felhőalakok.
l. Fürt.
v. káposzta (növ.), l. Karfiol.
l. Fodros lud.
(növ.) a. m. Padus Mill., l. Madármeggy.
(növ., cystolithos), a sejtfalnak toboz- v. fürtalaku, szénsavas mésszel impregnált vastagodása. A csanál, komló, fügefa és eperfa, továbbá az akantuszfélék bőrsejtjének belsejében szokott képződni.
(növ., Botrytis Mich.), a fonálgombák génusza, spórájok fürtösen csoportosodik s pornemü gömböt alkot. Fehér, szürke, barnás v. fekete penészbevonat, többnyire rothadó növényrészeken, de élő növényeken, sőt bogarakon is élősködik. Régibb fajai most többnyire csak fejlődéskorszaknak bizonyultak. Régen a Peronospora fajait is ide sorozták. A B. cinerea Pers. sürü, szürkés penészgyep, a növények élő v. holt szárán és levelein, s minden időszakban gyakori.
(növ., Bryopogon Link), a gallyas telepü zuzmók génusza, hazánkban 5 fajjal és több fajtával. Erdei fák kérgéről mint hamvas szakáll csüng le.
(növ., botryticus), olyan virágzatok összefoglaló szava, melyeknek tengelyéből határozatlan számu melléktengely nő ki. A kiviritás mindenkor a központ felé, tehát alulról felfelé tart, s a legfelsőbb virága a legfiatalabb. Ilyen a füzér, fürt megnyult, az ernyő, a gömbvirágzat, fészek stb. megkurtult virágzat-tengellyel. L. Virágzat.
(állat, Coccinella L.), a katicabogár népies elnevezése. L. Katicabogár.