(növ.) a. m. kutyatej (l. o.); Fütejfélék, l. Kutyatejfélék.
(l. a mellékelt 3 képet). Tágabb értelemben a fejlesztett melegnek gyakorlati célokra (gőzkazánok, takaréktüzhelyek, szárítókemencék stb. fütésére) való felhasználása, szükebb értelemben pedig lakosztályaink melegítése. E helyen a szükebb értelemben vett F.-t tárgyaljuk. A lakosztályok fütése dolgában számításba kell vennünk a tüzelőanyag hőfejlesztőségét, a szoba levegőjének kivánt hőmérsékletét, a külső levegő hőfokát és nedvességét, továbbá a fütendő helyiséget határoló falak, ajtók, ablakok, padozat és mennyezet melegelvezetőségét. A tüzelőanyag hőfejlesztőségét hőegységekben adják meg, mialatt azt a melegmennyiséget értjük, mely 1 kg 0° C. viznek hőmérsékletét egy C. fokkal emeli.
E melegmennyiségnek általában csak 1/3-át tudjuk tüzhelyeinkben értékesíteni. A legjobb tüzhelyek a fejlődő melegmennyiség 2/3-át, a jók pedig 1/2-ét értékesítik. A fütendő helyiség hőmérsékletét a gyakorlatban a tapasztalatok alapján állapították meg.
Mivel a lakosztályok levegőjét a benne tartózkodók és a világító lángok fejlesztette szénsav nagyon megrontja, annak olynemü fölfrissítéséről kell gondoskodni, hogy a levegő 1000 részének szénsavtartalma 0,6 sulyrésznél nagyobb ne legyen. A felnőtt ember óránkint 40 gr., asszony és ifju 34 gr., leány 28 gr. és gyermek 22 gr. szénsavat fejleszt; ha tehát 40 gr-ot, vagyis 0,04 kg. szénsavat veszünk alapul, a fejenkénti légjutalék 0,4: 0,6/1000 = 66,6 kg., ami 20° C.-nál (mivel 1 m3 levegő = 1,2 kg.) 66,6/1,2 = 55,5 m3 levegő. A világító lángzók szénsavfejlesztése a következő:
Az összes tényezők számbavételével az óránkinti légjutalékra a következő adatokat kapjuk:
Egészségi szempontból fontos még a levegőnedvesség tartalma is, mely 25 és 75% között ingadozhatik. A levegőnek minden hőmérsékletnél más-más nedvességtartalma van. A vizgőzzel telített levegőre a következő adataink vannak:
Azt a melegmennyiséget, mely a fütendő helyiséget határoló falak melegelvezetése révén elvész, vagyis a helyiségek óránkinti melegjutalékát kiszámítják, a következő képletből M = kF (t-to). E képletben M az óránkinti melegmennyiséget (hőegységekben), F a falak fölszinét (m2-ben), t a szoba és to a külső levegőjének hőmérsékletét (C° fokokban) és k a fal anyagától függő tényezőt jelenti, ez utóbbit a következő számadatok fejeznék ki:
M igy kiszámított értéke azonban csak nappali és éjjeli, tehát folytonos fütés esetén pontos, ha csak nappal fütünk, meg kell azt 1,2-del s ha csak egyes órákban 1,5-2,0-del szoroznunk. Szellőztetés esetén ehhez az összeghez hozzá kell adni még azt a melegmennyiséget is, melyet a bevezetett friss levegőnek a szoba hőmérsékletéig való hevítése kiván. Legyen a levegő kg.-ban kifejezve t° C-nál, L és T° a szoba hőmérséklete, ekkor a kivánt melegmennyiség m = 0,237 L (T-t) hőegység.
A fütő test fütő felszinének, vagyis a levegő és a tüz érintette rész meleg közlésének kiszámítására a következő adataink vannak: 1 cm. vastag és 1 m2 területü agyaglap 1° C. hőmérséklet mellett az égéstermékekből fölvett melegből közöl a levegővel 5, az öntött vas és a kovácsvas pedig 7-10 hőegységet. Ha a melegítő anyag vizgőz, az öntött és kovácsvas 11-18 hőegységet juttat a másik oldalon áramló levegőnek. A bordás fütő test általában több meleget közöl, mint a sima, mert fölszine nagyobb s a kiálló élek a melegközlést előmozdítják. A fütőszerkezeteket beoszthatjuk helyi és központi fütésekre. Az előzőket, melyhez a kandalló- és kályhafütés tartoznak, csak igen ritka esetben 2-3 helyiség, az utóbbiak, minők a levegő F., viz F., gőz F., kombinált F., egész lakosztályok, emeletek, épületek, épületcsoportok, sőt egész városrészek és városok fütésére használják.
[ÁBRA] 1. ábra. Légforgató kandallónak előlnézete.
[ÁBRA] 2. ábra. Légforgató kandallónak metszetrajzai.
[ÁBRA] 3. ábra. Légforgató kandallónak metszetrajzai.
[ÁBRA] 4. ábra. Légforgató kandallónak metszetrajzai.
[ÁBRA] 5. ábra. Töltőkandalló nézete.
[ÁBRA] 6. ábra. Töltőkandalló keresztmetszete.
[ÁBRA] 7. ábra. Koksszal és gázzal fütött kandalló
[ÁBRA] 8-10. ábra. Wybauw gázkandallójának elől- és hátulnézete és függöleges metszete.
A kandallók, nyilt tüzhelyek és a tüzelőanyag fejlesztette meleget tulnyomó részben fősugarakkal közvetítik. Mivel a hősugarak a levegőt nem, csak azokat a tárgyakat melegítik föl, melyekbe beleütköznek, a szoba hőmérséklete igen különböző lesz, baj az is, hogy a nyilt tüzhelyen át, az égéstermékekkel együtt sok meleg levegő árad a kéménybe. A mondott okokból ez a F. mód tökéletlen. Leginkább Olaszországban, Fanciaországban, Angliában és Oroszországban használják, nálunk elvétve találhatók s inkább szobadisz számba mennek. A régi kandallók a falba épített és rendszerint igen diszes keretbe foglalt, s fával tüzelt nyilt tüzhelyek voltak. A fütő technika fejlődése és a kőszéntüzelés térhódítása következtében ezeket az ósdi szerkezeteket jobbak váltották föl. A legnagyobb haladás abban az irányban észlelhető, hogy a fejlesztett meleget vezetéssel is közlik. Az 1-4. ábra Delsaux-féle kandallónak a koksz befogadására F. chamotte hengere van, melyből az égési termékek a nyil szárnyában haladva RR1R2R3 és R4 csatornákon át M kürtőbe áradnak. A szoba levegője a fütőszerkezet köpenyének alsó K nyilásain jut a fütőcsövekhez, ezeken fölmelegszik és a nyil irányában felszáll, W nyilásokon át pedig a szobába ömlik. E jelzi a rostélyt, D pedig a hamuládát. Mivel a parázsra hányt friss kőszén igen füstölög és e réven a szoba levegőjét ártalmas gázokkal megfertőzi, oly kandallókat is használnak, melyekbe több órára való tüzelő anyagot helyezhetnek el s ezt az égés előhaladása szerint már száraz és meleg állapotban juttatják parázsra. Ilyen az Engert-féle kandalló, melynek képét az 5. és keresztmetszetét a 6. ábra mutatja. Az utóbbiban b a rostélyt, a d a mellső korlátrudakat, e a széntartót, c a szenet, f a széntoló lapot, g a huzórudat és i a füstszellentyüt jelenti. Még tökéletesebbek azok a kandallók, melyekben kokszot gázzal együtt tüzelnek. A Siemens Vilmos koksz-gáz kandallóját mutatja a 7. ábra. A koksz a öntött vas lapon nyugszik, mellső oldalát d csőből kilövellő gáz lángja hevíti, a levegő b párvonalas öntött vaslapok között száll fel és a fogazott c résen át jut a gázlánghoz. A koksz hősugarainak kilövellése igen nagy, mert izzását a gázláng is előmozdítja. Legujabban használják a gázkandallókat is, melyeknek legsikerültebb szerkezete közé a 8-10. ábra Wybaw-féle gázkandalló tartozik. A bordázott és parabolikusan görbített a vörösrézlemez, a b gázcsőből vizszintesen kitóduló láng melegsugarait a padozatra veti. Hasonló célja van az ékalaku c tüzálló téglafedélnek is. A fejlődő égéstermések g füstcsatorna kamaráiba hatolnak s végül a h csöveken át a k kürtőbe kerülnek. A füstcsatornákat i lemezfésük borítják, melyeknek nagy fölszine a melegközlést nagyban előmozdítja. Az f szellentyü p karja az összeszegecselt, felül sárgaréz- és alul vaspengéhez van erősítve; mig a penge hideg, a szellentyü nyitva van, mihelyt azonban megmelegszik, a sárgaréz nagyobb kiterjedése miatt a penge kiegyenesedik és az f szellentyü záródik. Tehát a tüzelés kezdetén az égéstermékek közvetetlenül a kéménybe áradnak s ha már ez megmelegedett és jól sziv, jutnak az f szellentyü önműködő zárása esetén a g füstcsatornába. Állítólag ez a kandalló a gáz melegének 84%-át hasznosítja. Más gázkályhákban azbesztet, tüzálló téglát stb. melegítenek, hogy a hősugárzást előmozdítsák.
[ÁBRA] 11. ábra. Kályha függöleges füstforgatással.
[ÁBRA] 12-15. ábra. Sulczer-féle szabadalmazott cserépkályha függőleges és vizszintes metszeti.
[ÁBRA] 16. ábra. Meidinger-féle töltökályha köpönyeg nélkül.
[ÁBRA] 17. ábra. Blazicek és Brcka (Svadlo)-féle kályha függöleges metszete.
[ÁBRA] 18. ábra. Amerikai kályha függöleges metszete.
[ÁBRA] 19. ábra. A Csáky-féle moderateur-kályha függöleges metszete.
[ÁBRA] 20. és 21. ábra. Kandalló kályha nézet- és metszetrajza.
A kályhák a helyi fütés 2. csoportjába tartoznak, ezek zárt tüzfenékkel ellátott fütő szerkezetek. A tüzelés időszakosságát v. folytonosságát tekintve, megkülönböztetnek közönséges és töltő kályhákat, az agyag szerint pedig cserép- és agyagkályhákat. A közönséges kályhák alakja rendszerint hengeres v. négyszegletes oszlop. A tüzelő szer elégésekor fejlődő forró gázok jobb kihasználása céljából a kályha belsejébe vizszintes vagy függőleges rekesztékeket, füstforgató csatornákat készítenek. Igaz ugyan, hogy ezek a füst utját megnyujtják, azonban a tüzelő anyag tökéletesebb kihasználását csak akkor érjük el, ha a rekesztékek falait a szoba levegője mindenütt éri; ezért igen sok cserép és vaskályhának fülkeszerü mélyedései, vagy áttöretei vannak. A 11. ábra függőleges füstforgatással és áttöretekkel ellátott kályhát tüntet föl. Időszakos fütésre előszeretettel alkalmazzák a cserépkályhákat, mert ezek a meleget magukba veszik, fölhalmozzák és a fütendő helyiséget a fütés beszünte után is jó ideig melegen tartják. A 12-15. ábrában a Sulczer-féle szabadalmazott cserépkályhát tüntettük föl; a a tüztér, honnan a gázok b1b2 nyilásokon át a nyil irányában a füstforgató rekesztékeket körüljárják és a c kürtőn eltávolodnak; d a légvezető csatorna és e a légjárást szabályozó rozetta. Ujabb időben a kályhaszerkesztők arra törekszenek, hogy a kályhában az egyenletes égés és melegleadás céljából több órára való tüzelőanyagot halmozhassanak fel; e célból a tüzfészket nagyobbra készítik és az égést pontosan záró ajtókkal vagy szellentyükkel szabályozzák; ezeket a kályhákat nevezik töltő és szabályozható kályháknak. A töltő kályhákat a melegsugárzás megtörése céljából köpennyel burkolják. Ha a kályha szerkezete olyan, hogy friss levegőt vezet a fütendő helyiségbe, töltő és szellőztető kályhának nevezik. A töltő kályhák szerkezetét két főcsoportra oszthatjuk. Vannak olyanok, melyek felülről lefelé égnek és olyanok, melyeknek tüztere állandóan alul van.
Az első csoportba tartoznak a Meidinger-féle kályhák, melynek szerkezetét (köpeny nélkül) a 16. ábra mutatja. A kályha a talpán áll a b tisztító ajtóval ellátott vashenger, mely felett ccc bordás gyürüket, ezek felett pedig a d töltőajtóval ellátott vashengert látjuk. Az utóbbin nyugszik az f lappal letakart e henger, melynek nyaka a kürtőbe torkollik. Az összes gyürüket d vasurd tartja össze. Tüzelőül kokszot, kőszenet vagy barnaszenet használhatunk. A d nyakon betöltött tüzelő a b nyak rovatékával tartott villás rostélyon nyugszik. Meggyujtáskor az alsó ajtót félretolják és a tüzelőre rakott száraz faforgácsot meggyujtják; ha már ég, nehány marék tüzelőt vetnek rá. Ennek megtörténte után a felső ajtót ugy zárják be, hogy 1/2-1 cm. széles hézagon át levegő áradhat a tüzhöz. Ha már a tüz jól ég, a felső ajtót teljesen bezárják, és az alsót annyira hagyják nyitva, hogy a tüz a kivánt mértékben égjen. A Meidinger kályhákat sok alakban utánozták, ezek között legönállóbb alkotás a Blazicek és Brcka találmánya (nálunk Svadló-féle kályhák neve alatt ismerik). Az illetők a töltő tért is rostéllyá (vederrost) alakították át, hogy a tüzelő anyag minden oldalról levegőt kapván, egyenletesen égjen le. Ezt a szerkezetet a 17. ábra mutatja. A Meidinger- és a Meidinger-rendszerü kályhák főhibája az, hogy a kályha hatályos fütő felszine legkisebb a betüzeléskor, mert ez esetben a tulajdonképeni tüztér legfelül van; másik hibájuk, hogy a tüzelő anyag vigyázatlan tüzelés esetén egyenetlenül ég le, gondatlan kezelés esetén pedig a kályhában fölhalmozott tüzelő anyag teljesen izzásba jön. Baj az is, hogy utántöltés esetén a nagymennyiségben fejlődő szénoxid gáz felrobban.
E bajokat az amerikai rendszerü töltőkályhákkal vélik kiküszöbölhetni. A 18-ik ábra a Stewart-féle kályha az A hamutérből, a B rostélyból, a C tüztérből, a G töltő hengerből és a kályha köpenyegéből áll, mely alul DE darabon a szoba levegőjének pontos nyil irányában való körzését mozdítja elő. A tüzelő anyagot F-nél gyujtják meg, a nyil irányában felszálló égés termékek I kürtőn távolodnak el. H szellőző nyilás. Itt eresztik be a két pontos nyil irányában a szoba romlott levegőjét. Az égéstermékek nemcsak a szoba levegőjét, hanem a G töltő hengerben fölhalmozott tüzelő anyagot is fölmelegítik. Ez kokszolódik s a fejlődő gázok L nyilásokon át a pontozott nyil irányában áradnak a kályhába s ott friss levegővel érintkezve meggyulnak. Az alul égő tüzelőszert a G töltő hengerben levő előmelegített száraz tüzelő pótolja. A G töltő hengert K fedél leemelése után töltik meg; ez azonban nem a legsikerültebb megoldás, mert a G töltő hengerből gázok áradhatnak a szobába. E szerkezettel a tüz szintje mindig egymagasságban van és a G töltő hengerben a tüzelő szer meg nem gyulhat. E kályhákat F tüztér körül Máriaüveggel burkolják, hogy a tüzet látni is lehessen. E rendszeren alapszik a Budapesten használatos Csáki-féle moderateur kályha, melynek szerkezetét a 19. ábra mutatja. A kuprostély e fedőrostéllyal, ez kihuzható a kályha könnyü kiüríthetésére. B a moderateur, kihuzható szekrény a légvezető kupos g csővel. C a fütőkamara, melyet a függleges h rostély alkot. D emésztő-kamara, melyet i füstrekesz alkot. K a szelelő-talapzat n toló-ajtóval és m légcsatornával és L a szelelő-cső a fordítható p tárcsával és az r füstfojtóval. Ez a tulerős léghuzam mérséklésére szolgál. A tüzelőhöz f ajtó nyitása után férhetünk, a felszálló égéstermékekhez a h rostélyon kiáradó gázok keverednek, ezeket az i csatornán fölszálló előmelegített levegő égeti (emészti) el. E a töltőajtó. A szellentyüvel elzárható g kupos csövön beáradó levegő az e rostély egy pontjára áramlik s itt a tüzelőnek jó elégését, erős izzását okozza. Nálunk az amerikai rendszerü töltőkályhák gyártásával sok iparos és gyáros foglalkozik. Ezek közül kiemelhetjük Árkay Sándor gőreb kályháját és a Ganz és Társa cég Dobbs-féle kályháját. Németországban Lönholdt szerkezeteit használják.
[ÁBRA] 22. ábra. Bond-féle gázkályha metszete.
[ÁBRA] 23. ábra. Középponti légfütésre berendezett épület hosszanti metszete.
[ÁBRA] 24. ábra. A középponti levegő fütés kaloriferjének és fűtő csatornáinak elhelyezése.
[ÁBRA] 25. ábra. Központti melegvizfütésre berendezett épület hosszanti metszete.
[ÁBRA] 26. ábra. Biztosító kád Bacon-féle biztosító szellentyüvel.
[ÁBRA] 27. ábra. Középponri forróvizfütésre berendezett épület hosszanti metszete.
[ÁBRA] 28-29. ábra. Forróvizfütő kazán hosszanti és keresztmetszete.
[ÁBRA] 30-31. ábra. A zárt és kapcsolt forróvizfütések vázrajza.
[ÁBRA] 32- 33. ábra. Kisnyomásu gőzfütésre berendezett épület függőleges metszete és alaprajza.
[ÁBRA] 34-35. ábra. Kisnyomásu gőzfütéshez való kazán.
[ÁBRA] 36. ábra. Sulzer-féle gőzvizkályha.
Ott, ahol a kandalló fütést a kályhafütéssel kombinálni akarják, az u. n. Kandalló-kályhát használják. Ezek se egyebek mint kályhák, csakhogy kandallósszerüen alakított, zárt alsó részük van. A 20-21. ábrán a Kaiserslauterni gyár kandalló-kályháját látjuk. A az alapzat, B a hamuláda és C a zárt tüzfészek, melyet a szoba felé az a' a" Mária-üveglapokkal elzárt ajtó, a folyosó felé pedig az a tüzelő és tisztító ajtó zár el; d ferde rostély, mely a C töltőnyakban fölhalmozott tüzelőt tartja. Az égéstermékek D füstcsöveken át az E kürtőbe jutnak, a g csatornán bevezetett friss, illetve az e nyilásokon beáradó szoba levegő pedig fölmelegedve a nyil irányában fölszáll és i rostélyon jut a szobába. G a kályha köpenyege, M a kandalló előtti rács, H a kályha és az I fal közti légjárás, b a töltő és h a tisztító ajtó, f pedig az e nyilások szabályozására való rud.
A szilárd tüzelővel fütött kályhák mellett ujabban a gázkályhákat is használják. Ide tartozik Bond dr. szabadalmazott gázkályhája (22. ábra), mely a hengeres A csőből áll, ennek alján látjuk az F gázlángzót, melyből az égéstermékek A csőbe s innen a felső és az oldalas D csöveken át az alsó C füstcsatornába s végül az I kürtőbe jutnak. A szoba levegője B tölcsér P nyilásán árad a kályhába, és felül a nyil irányában jut ki. H szabályozó szellentyüt a begyujtáskor nyitjuk ki, hogy a kémény jól megmelegedjék, ha ez megtörtént, bezárjuk. R a gázcső, M csap pedig a C csőbe lacsapódó kátrány és viz leeresztésére való. A gázkályhákat Bunzen-féle lánggal hevítik, világító láng nem jó, mert kormoz s e réven sok tüzelő vész el. (L. Gáztüzelés). Mind a szilárd tüzelővel, mind a gázzal fütött szellőző kályhákat célszerü viziedénnyel ellátni, hogy a szoba levegője ki ne száradjon. Ha ismerjük a melegítendő helyiség számára szükséges M melegmennyiséget (hőegységekben kifejezve) kiszámíthatjuk a kályha F fütő felszinét (levegő és fütő gázok érintette kályharész), ez cserépkályháknál M/1600 m2, öntött vaskályháknál M/4000 m2 és vaslemezkályháknál M/1500 m2.
Központi fütés. Szorosabb értelemben véve központi fütés az, midőn egynél több helyiséget fütünk a fütőszerkezettel, azonban tágabb értelemben azt a fütést értjük, melynek fütő szerkezete a fütendő helyiségeken kivül van és ezekbe a meleg különféle mediumok révén jut. E mediumok - a melegvivő anyag - szerint megkülönböztetünk levegő-, viz- és gőzfütést s ezek összetételét.
Levegőfütés az a központi fütés, melynek melegvivő anyaga a levegő. A 23. ábrában előtüntettük a központi levegőfütés lehasználatosabb elrendezését. Az épület legalsó részén, mondjuk a pincében, van a kalorifernek nevezett fütőkályha K, még pedig a F fütőkamarába falazva. A fütőkamara aljába torkollik a hideg friss levegőt bevezető C csatorna, felül pedig kiágaznak a B1B2B3 meleg levegőt vezető csatornák. A kályha befütése következtében a fütőkamarában levő levegő fölmelegszik, és a B1B2B3 csatornákon kitódulva, rendesen a fütenő helyiség félmagasságában alkalmazott 1.1.1. nyilásokon át a szobába árad, itt lehül és a 2.2.2. nyilásokon át az A aknába és innen a padlásra vagy a szabadba kerül. A friss levegőt bevezető C csatornát vizálló falazat, vagy jól elfojtott agyagcsövek alkossák, nehogy az ártalmas talajgázok és nedvesség a benne mozgó levegőt megfertőzzék. Rendesen az épület egész kereszt vagy hosszanti irányában végighuzódik és két végén merőleges aknát képez, melybe a levegő por tartalmának visszatartása céljából lapokat, szövetet (Möller-féle szövet) v. más porfogót használnak. A két akna azért jó, mert ha egyik oldalon fuj a szél, ezt az oldalt tolóval elzárják és a másik oldalt nyitják ki, nehogy a levegőt a széláram tulságos gyorsan hajtsa át a fütőkamarán. A C csatorna jó öblös legyen, hogy benne a levegő lassan mozogván, portartalmától e réven is megszabaduljon. A kalorifert tartalmazó fütőkamara renszerint levegő hézagos boltozattal és falazattal körített helyiség. A kalorifer és a fal között annyi hely legyen, hogy egy ember kényelmesen elférhessen. Tisztító ajtaját 0,6 m. szélesre és 1 m. magasra szabjuk. A fütőkamarában álló kalorifer rendesen öntöttvas-kályha. Legjobbak az u. n. ellenáramu kaloriferek, melyekben a füst utja a levegő utjával éppen ellenkező. A kalorifereket kivülről lehessen tisztogatni, meleg okozta kiterjengésüket ne akadályozza meg semmi se, és felettük a levegő nedvesítése céljából viziedény legyen. Nagyságukat akkorára szabják, hogy a szükséges melegmennyiséget közölhetik a levegővel. Felszinük azonban 600° C-nál jobban meg ne melegedjék, s a velük érintkező levegőt 50° C-nál jobban ne hevítsék föl. Ha F a kalorifer fütő felületére, L az óránkénti légjutalék, M a kalorifer m2-re által leadható óránkinti melegmennyiség (1800-2500 hőegység), t2 a küllevegő és t1 az elszálló meleg levegő hőmérséklete (50° C), akkor
A budapesti központi befütések kaloriferjának elhelyezése rendszerint olyan, mint a 24. ábra-szerkezet. A fütőkamarában álló kalorifert aaa ajtókon át tisztogathatjuk és a bordás csövek vége a másik cső tág hüvelyes nyakába illik. A hüvely és csőnyak fala közti résbe homokot öntenek, mely a füst kiáradását teljesen megakadályozza, a csövek mozgását pedig nem gátolja meg. A füst az alsó csőnyakon át c füstcsatornába és kürtőbe árad; ez utóbbiak tisztítása céljából p-nél buvóajtó van. A kaloriferekhez vezet a d légcsatorna, melynek nyilását az n tolóval szabályozhatjuk. A kalorifer felett van az m vizi edény, e felett pedig a meleg levegőt kivezető nyilások, melyeket i fogantyu révén a g, f és e lappancsokkal szabályozhatjuk. Sok esetben ezt a szabályozást a fütő a pincében végezi. A meleg levegő h-nál árad a szobába, a romlott levegő pedig i-nél távolodik a k szelelőaknába. A fütő kamarába torkolló melegelvezető csatornákat laposakra, négyzetesekre vagy kerekre készítik, keresztmetszetük oly nagy legyen, hogy bennük a levegő 1 m. másodpercenkinti sebességgel mozogjon. Ott, ahol a fütendő helyiségbe torkolnak, ellátják őket szabályozó zsalukkal. Nyári szellőzés céljából a szellőző aknába a mennyezet alatt is torkollik egy-egy nyilás (23. ábra, 3.3.3.), ezek csak nyáron a fütés szünetelésekor vannak nyitva. Hogy a szellőzés nyáron is erőteljes legyen, a szellőző S aknát (23. ábra) külön tüzelő hellyel (T) látják el. Sok esetben a levegőfütést ugy is készítik, hogy a szoba levegőjét visszavezetik a kaloriferhez s itt ujból fölmelegítve a szobába visszajuttatják, ez az u. n. cirkulációs légfütés, olcsóbb ugyan, mint a már ismertetett szellőző légfütés, azonban nem oly egészséges.
A központi levegőfütés előnyei az olcsó és kényelmes kezelés, egyenletes melegelosztás, gyors hatás, a fütött tér tisztán maradása, szobakályhákra szükség nincsen, a szobákba tiszta és friss levegő juttatja a meleget, sugárzó hő teljesen ki van zárva és olcsó; hátrányai: a meleg levegő vizszintes irányban ventilátor nélkül 10 m.-nél tovább nem vezethető, sok meleg vész el a kiárasztott levegő révén, melegrezerváló képessége csekély, a szobák csakhamar lehülnek, ha a kalorifer vasból van és tüzelését beszüntetik, régi épületekbe alkalmazni bajos, nagy termek tulságos nagy légvezető csatornákat kivánnak, ha nincsenek a csatornák jól méretezve, könnyen megesik, hogy a magasban fekvő helyiségek elvonják a meleget az alsóktól.
A központi vizfütések melegvivő mediuma a viz. A vizet az épület legmélyebb pontján, a pincében felállított kazánban felmelegítik, csöveken a fütendő helyiségekben álló kályhákba vezetik, honnan az kellőképen lehülve ismét a kazánba jut vissza. A viz hőmérséklete szerint négyféle központi vizfütést különböztetnek meg; I. a kisnyomásu vagy meleg vizfütés, maximum 100° C.-ra hevített vizet juttat a fütendő helyiségekbe; II. a középnyomásu forró vizfütés 100-140° C.-ra; III.- a középnyomásu meleg vizfütés 150° C.-ra és IV. a nagynyomásu vagy forró vizfütés 200° C.-ra hevített vizzel dolgozik. A kazánba visszatérő viz hőmérséklete az I. csoportban 45° C, a II. csoportban 55° C, a III. csoportban 60° C és a IV. csoportban 70° C.
1. A kisnyomásu v. meleg vizfütés szerkezetét a 25. ábra tünteti fel. A a kazán, melyből a melegviz csöveken jut F fütőtestekbe s ezekből a kihült viz a nyil irányában jut vissza a kazánba. A fütőtestekbe szorult levegőt a felső csöveken vezetik ki; e csövek az E biztosító edénybe torkollanak, mely arra is való, hogy a hevítés következtében terjengő vizet felfogja s ha a viz kihült s összehuzódik, ujból a vezetékbe eressze. A csöveket rossz melegvezetővel burkolják, hogy sok meleget ne sugározzanak ki. A kályhákat a vizjárás szabályozása céljából csapokkal vagy szellentyükkel szerelik fel. E kályhákat sok esetben több bordás szekrényből állítják össze s ekkor bordás regisztereknek nevezik. A kályhák és regiszterek helyett sok esetben (virágházi fütések) bordás csöveket használnak.
2. Középnyomásu meleg vizfütés. Ha 100° C-nál magasabb hőmérsékletre akarjuk a vizet hevíteni, az E biztosító kádba torkolló cső vége nyitott nem lehet; de mivel a teljesen zárt cső azzal a veszedelemmel jár, hogy tulságos hevítés esetén a kazán, a csövek v. a fütőtestek robbanak föl, a cső végét oly szellentyüvel zárják el, mely nyilik, ha a viz a szükséges hőmérsékletnél forróbb lett; azonban a fütő testekre a tüzelés beszüntetése is veszedelmes lehet a viz összehuzódása révén keletkező hijoltság (vacuum, légür) miatt a külső levegő nyomása oldalukat benyomja; ezért még egy szellentyük használnak, mely akkor nyilik, ha a csövekben hijoltság keletkezik. A 26. ábrában a rendesen használt Bacon-féle biztosító szellentyüt mutatjuk be. A vizzel telt biztosító edényben álló és a C csővezeték végére szerelt S szellentyünek s1 része akkor nyilik, ha a csővezetékben a hőmérséklet az előirt hőmérsékletnél nagyobb, s2 pedig akkor, ha a csővezetékben nagymértékü hijoltság keletkezik. A meleg vizfütések igen kellemes meleget árasztanak és nagy melegrezerváló képességük van, jól szabályozhatók és a meleg vizet vizszintes irányban 200 m.-nyire is elvezethetik; hibájuk, hogy igen drágák; a közép nyomásu melegvizfütések, mivel 3-4 atm. nyomással dolgoznak, robbanásveszélyesek is, ugyancsak az utóbbiaknak hőkisugárzásuk nagyobb, azonban olcsóbbak, mert kisebb méretüek lehetnek a fütőtestek és csövek.
3-4. Forróvizfütések. Hogy a vizfütés olcsóbb lehessen, nagy nyomással kell dolgoztatni, mert ekkor kis csöveket és mind a kazánok, mind a kályhák helyett fütő-kigyókat használhatunk. Mivel a C 200°-kal dolgozó nagynyomásu forró viz már 16 atm. nyomást fejt ki, 22 mm. belső átmérőjü és 6 mm. falvastagságu kovácsolt vascsöveket használnak. A 27. ábrában előtüntetett szerkezetben o a fütőkályha, f f pedig a fütő test; mindannyiban egyazon méretü csőből készített fütő-kigyó van. A 26. ábrában előtüntetett Bacon-féle biztosító szellentyü az E edényben van. Ily szellentyü helyett 60-80 mm. átmérőjü zárt csövet is használnak, melyben a viz szabadon terjedhet ki és huzódhatik össze; a fütőtestektől vizet külön csövezetéken a kályhába vezetik vissza. Rendesen egy fütőkályhából, 180 m. hosszu fütő csővezetéket ágaztatnak ki. Ha hosszabb cső kell, egy kályhába több fütő-kigyót tesznek s mindegyikhez külön csövet vezetnek. A 28-29. ábrában két külön (zárt) csőrendszernek (30. ábra) egy kályhába való elhelyezését látjuk. A csővezetéket sok esetben a 31. ábra-séma szerint szervesen kapcsolják és nevezik a zárttól való megkülönböztetés céljából kapcsoltnak. Noha a forróvizfütések nagyobb hőmérséklettel dolgoznak, mint a 2. csoportbeliek, még se oly robbanóveszélyesek, mert a csővezetékben sok viz nincs, és a cső falvastagságát olyanra szabták, hogy a robbanást kizártnak tekinthetjük. A forró vizfütések minden épületben alkalmazhatók, olcsók, intenziv hatásuak és kezelésük egyszerü, azonban nehéz a szabályozás, melegrezerváló képességük csekély, könnyen befagynak (ezért jó, ha sóoldatot használunk), nagy a sugárzó meleg, a csövek zörögnek a berekedt légbuborékok miatt és a robbanás veszedelme kizárva nincs; a 4. csoportbelieknél mindezekhez még az a baj is járul, hogy a csövek ugy átmelegszenek, hogy a felszinükre rakodó port megpörkölik s a rájuk tett fát, papirt meggyujtják; tehát e fütés tüzveszélyes is.
A gőzfütésekben a melegvivő medium a gőz, melyet e célra szerkesztett és alkalmas helyen felállított kazánban fejlesztenek, a fejlesztett gőzt csővezetékben a fütendő helyiség kályhájába juttatják, ahol melegét leadja. Innen a kondenzált vizet vagy a szabadba eresztik, vagy a kazánba vezetik vissza. A fő tehát nem annyira a gőz szabad, mint inkább kötött melegének kihasználásában rejlik, mert 1 kg. 100° C hőmérsékletü gőz 1 kg. 100° C vizzé sürüdve 536,5 h. e. meleget ad le. A gőznyomás szerint van kis és nagy nyomásu gőzfütés. Az utóbbi 1/2-5 atm. (120° C) tulnyomása van. Jellegző még az előbbire, hogy kazánjából nyitott cső ágazik ki, melyen át tulságos gőzfeszülés esetén a vizet kilövelli. E körülmény a gőzkazánt a robbanástól mentessé teszi, ezért azt magában az épületben is felállíthatják. A 32-33. ábrában a kis nyomásu f. gőzfütés rajzát (Bechem és Post rendszere) mutatják be. A pincében látjuk az a kazánt, melyből a nyitott b cső és a gőzvezető cső ágazik ki; ez utóbbi a c c c c fütőtestekhez ágazik (teljes vonás). A kondenzált viz a fütőtestek aljából a kondenzált vizvezetékbe jut és a kazánba folyik vissza. A pontozott vonal a házi vizvezeték csövét jelzi. A kazán szerkezetét a 34-35. ábra mutatja; a a viztér, b a töltőhenger, c tüzcső, d a rostély, e a töltőhenger fedele, f a kazán falazata, g és h a füstcsatorna, i hamutér, k tisztító nyilás, l ajtó, m légvezető csatorna, n tányérszellentyü, mely o p r s szabályozóval kapcsolatos, t gőzcső a szabályozóhoz, u a nyilt cső, v vizmutató üveg, w itató cső, x gőzelvezető főcső, y kondenzált vizvisszavezető cső. Az x csövet mintegy 40 mm. s az ebből kiágazó fütőcsöveket 13 mm. bőre készítik. Ha tulságosan élénk a tüz, sok gőz keletkezik, mivel t s cső révén a nyomás a kénesővel telt p csőre is hat, a tulságos gőznyomás ezt lenyomja, vagyis m légcsatorna sipját n tányér szükebbre szabja; ha kisebbedik a nyomás, ekkor r, suly o emelő révén a p csövet kissé megemeli; most több levegő jutván az m csőbe, élénkebb lesz a tüz. Ujabban a gőzfütésnek ezt a módját igen tökéletesítették s különösen a tüz szabályozására találtak fel igen jó szerkezeteket. A nagynyomásu gőzfütés csővezetékét is a 32-33. ábra szerinti módon helyezik el; sok esetben a nagy feszültségü gőzt kis feszültségü gőzre változtatják és ezzel fütenek. Gyárakban divatos a gőzgép fáradt gőzével füteni. A fütőtestek lehetnek kályhák, regiszterek v. csövek.
A gőzfütés legnagyobb elsősége, hogy a gőz vizszintes irányban igen messze elvezethető, tehát ez a fütés legalkalmasabb épületcsoportok, sőt egész városrészek fütésére. Nagy kiterjedés esetén a legolcsóbb, gyorsan és intenzive hat, kapcsolható viz v. levegőfütéssel, a gőzjárás pontosan szabályozható; hátrábbsága, hogy kis épületekhez drága, ha a kondenzált vizzel nem a kazánt itatjuk, sok meleg vész el, rossz szerelés esetén a csővezeték és a fütőtestek a megrekedt levegő v. a gőz és kondenzált viz összecsapása miatt zörögnek, nagynyomásu gőzfütés kezeléséhez vizsgázott fütő kell s egyébként is a kazánfelállítása építésrendőri nehézségekbe ütközik, a gőznek melegrezerváló képessége nincsen, a kazánrobbanás különösen nagy nyomásu gőzfütés alkalmazása esetén kizárva nincsen.
Egész városrészek központi fütésére is a gőzfütést használják, e rendszert New-Yorkban próbálták ki. A kazánokban fejlesztett gőzt 3 angol mértföld hosszu csővezetéken több házba juttatják. A gőzvezeték eleje 4 hüvelykes csövekből, a házivezeték pedig 3/4 hüvelykes csövekből áll. A csővezetéket jól szigetelik és épp ugy fektetik, mint a gáz és vizvezetéki csöveket, csakhogy minden 100 lábnyira van egy terjeszkedhető cső.
Kombinált fütések. A levegő-, viz- és gőzfütéseket igen gyakran kombinálják, leggyakoriabbak a viz-levegő, a gőz-viz és a gőz-levegő fütés; különösen az utóbbi kettőt használják, hogy a gőzfütés nagy előnyeit a levegő, illetve vizfütés előnyeivel kombinálják. 1. A gőz-levegő fütésben a kalorifer helyét gőzfütőtest foglalja el, ide vezetik be a gőzt, hogy a fütőkamarába árasztott levegőt fölmelegítse. 2. A gőzvizfütés fütőkályháiban viz van, melyet gőzzel melegítenek föl, hogy növeljék a kályhák meleg rezerválóságát. Ilyen a Sulzer-féle kályha (36. ábra), melynek i csatornával ellátott eljából 5 rövid és 1 hosszu cső (R) ágazik ki. A c csövön felül bevezetett gőz kondenzálódik és a rövid csövek e sipján csurog le (tehát a gőz utjával egy irányban), a nem kondenzálódott gőz a hosszu csövön ujból a kályha gőzterébe árad. A kályhába szorult levegő önműködő kieresztésére a d szellentyü való, ennek szárát két fémből (acélból és rézből) készítik, ha nincs gőz a kályhába, a két fém összehuzódása következtében a szellentyü nyilik, ha pedig van, a kiterjedés következtében lassankint záródik. A felsorolt fütések felszerelése 100 m3-kint a következő költségeket okozza:
Napi költség 100 m3-kint a légfütésnél 10 kr., gőz-vizfütésnél 9 kr., gőz-légfütésnél 9 kr., forró vizfütésnél 8 kr., közönséges kályhafütésnél 13-14 kr. L. még Tüzelő berendezések.
(lokomotiv-fütő), a lokomotiv-vezető alá van rendelve, s rendkivül terhes foglalkozása főleg a következőkből áll: a lokomotiv-kazán fütése (tüzelés), miközben egy-egy menet alatt 40-50 métermázsa szenet a szerkocsiról a rostélyra vet, a tüzelő ajtó folytonos nyitogatása mellett; a kazán itatása injektorok segélyével; a kézi fék kezelése; a gépezet kenése az állomásokon (legtöbbször a gép alá buvással); vizverés a vizállomásokon; szénrakodás (utraindulás előtt) stb.; menet közben szabad perceit pedig a pálya megfigyelésére fordítja s a lokomotiv-vezetőt a szükséghez képest támogatja, végső esetben helyettesíti.
l. Tüzelőszerek.
gőzkazánok belsejében alkalmazott olyan bővebb cső, melynek belsejében van a tüzelő rostély elhelyezve, külső részét pedig a kazánban levő viz egészen körülfogja. Egy-egy kazánban egy, kettő, v. kivételesen nagyobb kazánokban három F.-t is használnak.
(Heizhäuser; remises a locomotives; enginehouses). Olyan épületek, amelyekben szolgálat után vagy a tartalékban tartott mozdonyokat elhelyezik, hogy az idő viszontagságai ellen védve legyenek, miközben tisztogatják, kazánjaikat kimossák, avagy kisebb sérüléseiket kijavítják. A fütőházak alakja igen változatos. A hosszukás fütőházakban a lokomotivokat párhuzamos vágányokon egymás mögé állítják; a félköralakuakban a kör közepén levő fordítókorong segélyével helyezik el az egyes gépeket a kör sugarai irányában épített osztályokba. A F. főkellékei a nagy nyomásu vizvezeték; a tisztító gödrök, hogy a lokomotiv alá lehessen állítani; minden mozdony-állás felett egy kémény tölcséres füstfogóval és nagy ablakok, hogy a gépek minden részről megvizsgálhatók legyenek.
a vasutaknál a vontatási szolgálat oly műszaki tisztviselője, ki a lokomotivok elhelyezésére szolgáló fütőházban szervezett hivatal élén a lokomotiv- (illetve kocsi-) szolgálatot közvetlenül vezeti. Hozzá vannak beosztva a lokomotiv-vezetők, fütők stb.
három-négy hónapi tanfolyamok, melyeken gőzkazán-fütők elméleti és gyakorlati kiképeztetést nyernek, amelynek alapján azután képesítő-vizsgára bocsáttatnak. Rendesen kapcsolatos gőzgépkezelők tanfolyamával. Hazánkban ily állandó tanfolyam van a kereskedelmi miniszterium főhatósága alatt a budapesti állami ipariskolával és Kolozsvárott az ottani államilag segélyezett építő-, fa- és fémipari szakiskolával kapcsolatosan és szervezés alatt áll ez idő szerint ily tanfolyam a kassai gépészeti középipariskolán. Külföldön csaknem minden nagyobb gyáripari városban vannak ily tanfolyamok; Szászországban minden iparfelügyelői kerület székhelyén, ahol ezeket az iparfelügyelők vezetik, minthogy ott a kazánvizsgálat is ezek ügykörébe tartozik.
(állat), l. Kacsafélék.
(növ.), l. Csalánszösz.