l. Ólomfény.
(ásv.), mindazon egyszerü szulfidokat, szelenideket és telluridokat, melyek erősen fényes fényüek, de sötét szinüek és csekély keménységüek, szokták e szó alatt csoportosítani, mivelhogy e csoport legfőbb képviselője a galenit. Magyarul a fénylék névnek felel meg. L. Fényle.
Claudius, a régi kor egyik legjelesebb orvosa, szül. Kr. u. 131., megh. 200 körül; 164 után csaknem folytonosan Rómában lakott s végül Commodus császár udvari orvosa lett. Számos iratot hagyott hátra, 82 ezek közül kétségen kivül tőle származik, azonkivül még vagy 50 kétséges. Iratait arab nyelvre is lefordították és Paracelsus idejéig első szerepet vittek az orvosok előtt. Ilyen: Galeni Pergamensis medicorum omnium principis opera (Velence 1490, II. kötet, 1522. IV. kötet), mely mű számos fordításban és kiadásban jelent meg.
(simplicia), olyan szerek, melyek növényi részekből (drógokból) egyszerü kémiai eljárások (borszesszel való kivonás, vizzel való főzés, leforrázás stb.) által nyerhetők, ellentétbn a bonyolultabb módok szerint előállított spagirikus szerektől. A G. közé tartoznak a tinkturák, az orvosi borok (vina medicata), az illatos vizek és szeszek, az elixirek, a kivonatok, a dekoktumok stb.
Galion, portugál nyelven: Galeăo; igy nevezték egykor Portugáliában és Spanyolországban a nehéz háromárbocu hadihajókat és a fegyverekkel felszerelt nagy kereskedelmi hajókat, melyek magas párkányzattal és sokszor egymás felett négy fedélzettel is birtak. A spanyol ezüstflottának felfegyverzett kereskedelmi hajói viselték leginkább a G. nevet, melyet később a Carracas elnevezés helyettesített.
Pall, a félmajmok rendjébe tartozó emlősnem, l. Repülő maki és Félmajmok.
L. (növ.), l. Foganőttfü, Kenderikefü és Vajfü.
szerkezetére és berendezésére nézve a gályához hasonló, tulajdonképen a gályának egy faja, kisebb azonban mint ez. A G.-t a XII. században építették először egy sor evezővel. 16-23 evezőpaddal ellátva, minden evezőnél 2-3 ember ült. G.-nak jelenleg már az északi népek vitorlás kereskedelmi hajóit hivják, melynek árbocozata a Schooneréhez hasonlít, két árboccal, mely közül az első főárboc jóval magasabb, mint a hátulsó tat-árboc és rendesen mindakettő ágvitorlákat hord. Egy neme a G.-nak a galjot, mely kizárólag az északi öbölben található, mig a G. inkább a keleti öbölben használatos. E két jármű közt különben alig van különbség, kivéve a tat-tükörnk alakját, mely a G.-nál domboru, a galjasznál pedig lapos.
vagy Galeotto Marzio (Martius), a XV. sz.-beli humanista, költő, bölcsész, asztrologus, szül. az umbriai Narniban, valószinüleg 1427., megh. Csehországban 1497-ben. Kora ifjuságától fogva a klasszikus ó-kor kulturájának, nyelvének és irodalmának tanulmányozásával foglalkozott. Miután rövid ideig katonáskodott is, 1447. Ferrarába ment, hol a hires Guarino tanítványa vala. Itt kötött benső barátságot Janus Pannoniussal, a későbbi pécsi püspökkel, kiől megtanulta a görög nyelvet. Római zarándokutja után 1450. a padovai egyetemen a klasszikusokról tartott előadásokat, s maga is hallgatott orvosi tárgyakat. Padovában elvett egy velencei v. lombardiai leányt, kitől János nevü fia és több leánya született; ennek halála után egy Szepessy v. Szapáry nevü magyar nő lett a felesége. 1461 márc. családjával Magyarországon, Janus Pannonius oldalán találjuk, valószinüle Budán. Rövid idei padovai tartózkodás után, 1462 elején Spanyol-, Francia- és Angolországban tett hosszabb utazást, orvosi tudományát értékesítve, sok barátot és pénzt szerezve. 1464. a bolognai egyetemen a latin nyelv tanára. Philelphus Ferenccel folytatott heves polemiája után, az Olaszországban követségben járó Janus Pannonius Magyarországba vitte, hogy «a tudatlanokat oktassa, a szomoruakat felvidítsa és magát pénzzel megszedje» (1468). Itt G. megismerkedett Mátyás királlyal is, ki tréfás ötletei miatt nagyon megszerette. Igaz, hogy a királynak mulattatója, társalgója, meghittje volt, de nem bizonyítható azon állítás, hogy Mátyásnak vagy fiának, Korvin Jánosnak, nevelője és a királyi könyvtár őre lett volna. G. Mátyást Podiebrad ellen viselt háborujában Csehországba is követte. 1471. Budán elkészítette De homine libri duo cimü fiziologiai és orvosi munkáját, mely a test szerveinek gyarló, leginkább a latin elnevezésekkel bibelődő leirása. A mű Vitéz János érseknek van ajánlva. 1473-1477. Bolognában ismét humanisztikus előadásokat tartott. 1476 és 1478 között irta az utólag Mátyásnak ajánlott De incognitis vulgo c. művét, mely maig kiadatlan. Mivel azon eretnek-tant állította fel, hogy az, ki a józan ész és a természet törvényei szerint él: részesül az örök üdvösségben, - a velencei inquizició a Padova közelében levő montagnanai birtokán elfogatta és törvényszéke elé vitette. Vagyonát lefoglalták, feleségét is elzárták, őt magát Velence piacán pellengérre állították és az elégetett könyvében foglalt ördögi tanok nyilvános megtagadására kényszerítették. Ezután ható hónapi börtönre itélték, kenyér és viz mellett. De IV. Sixtus pápa Medici Lőrinc és Mátyás király közbenjárására Rómába idézte, hol az eretnekség vádja alól felmentették és birtokaiba is visszahelyezték. 1479. ismét Mátyás oldalán találjuk, de csakhamar visszatért Olaszországba. 1482-ben Mátyástól Badenben leányai számára jegyajándékot kért és kapott. 1484 és 1487 között, valószinüleg Olaszországban, megirta De egregie, sapienter et iocose dictis ac factis Matthiae regis (Mátyás király jeles, bölcs és elmés mondásairól és tetteiről. Először kiadta Tordai Zsigmond 1563. Ford. Kazinczy Gábor és Barna Ferd.). E mű sok magyar művelődéstörténelmi adatot s több érdekes adomát és jellemvonást tartalmaz Mátyásról és udvaráról. De van benne sok aljas hizelgés és felfuvalkodottság is. Korvin János hercegnek van ajánlva. 1489. Medici Lőrincnek felajánlotta egyik munkáját, egyszintén egyet 1492. VIII. Károly francia királynak, kinek udvarán tartózkodott. (De Exellentibus, mely nagyrészt egy másik De promiscua doctrina c. minden tudományból egyveleget adó könyvének kivonata és átirása). Tőle származik a Németországon még most is virágzó Martius-család, melynek tagja volt e század elején M. Károly, botanikus. G. tudományos munkái, bár a XV: sz. különböző szellemirányainak érdekes képei, abszolut beccsel nem birnak. Egy elégia kivételével még kiadatlan versei alakilag és tartalmilag középszerüek.
(galerie). Az építőművészetben erdeti értelmében jóval hosszabb, mint széles födött helyiség, melyben sétálni, testgyakorlatokat tartani lehetett. Már a középkor várkastélyaiban alkalmazták, amikor azt a sokszor huzamosb időn át várából ki nem mehető várur a fönnebb említett célokra használta. E helyiségeket később - a renaissance alatt - különösen fejedelmi kastélyokban pazar fénnyel diszítették és nagy ünnepélyeknek, fogadásoknak stb. megtartására használták. A legkitünőbb építészeti alkotások egyike a XVI. század végén a párisi Louvreban épült ugynevezett Galeria d'Apollon; ugyancsak joggal hires a XIV. Lajos alatt készült versailles-i nagy G. is. A G. szót később többféle értelemben használják. Igy G. egy diszesebb födött átjáró egy vagy több épületen át, két utca között (ilyen p. a G. Viktor-Emanuel Milanóban); ugyancsak G. a szinházaknak felső emeletsorai, az ablakokon a függönyöket tartó diszesebb rud. v. párkány (nálunk karnisz); végre egész képtárakat, csecsebecse-gyüjteményeket stb. is G.-knak hivnak. - A várakban és erődökben részint az aknahálózat földalatti folyosóit, részint pedig, többnyire az árokaljra hatolt ellenségre tüzelő várvédőknek működtetésére rendelt, bombamentesen befödött védőtornácokat G.-knak nevezik. - G.-k a vasutaknál, a meredekebb hegyoldalakba beillesztett ama fedett folyosók, melyek részben alagutszerüen vágatnak ki, részben falaztatnak. Hógörgetegek és sziklaomlások ellen valók.