1. Ferenc Antal, német mérnök, szül. Prágában 1793 máj. 11., megh. Philadelphiában 1840 ápr. 12. 1818-25-ig a bécsi politechnikumon a gyakorlati geometria tanára. Ezután átvette a budweis-linzi vasut építését, melyet azonban nem végezhetett be. 1834. a zarskoje-seloszentpétervári vasutat építette. 1834. a vasuti építkezések tanulmányozására Észak-Amerikába utazott. Nevezetesebb munkái: Lehrgegenstände d. pract. Geometrie (Bécs 1818); Die inneren Communicationen d. Vereinigt. Staaten von Nord-Amerika (Bécs 1842); Über die Festigkeit d. Körper (Pogg. Ann. XXVI. 1832). Ezenkivül atyjának Handbuch d. Mechanik cimü munkáját kiadta és folytatta. Amerikai utazásának leirását leánya adta ki (Lipcse 1842).
2. G. Ferenc József, német mérnök, a megelőzőnek atyja, szül. Komotauban (Csehorsz.) 1756 febr. 23., megh. Mladiegovban 1832 jun. 25. 1784. a prágai csillagászati intézeten segéd-, 1789. pedig a prágai egyetemen a felsőbb matematika rendes tanára lett, de ezen állásáról 1823. lemondott. E mellett tanulmányi főigazgató volt, a prágai politechnikumon a mekánika és hidraulika tanára és Csehország vizépítkezési igazgatója. A kir. cseh tud. akad. tagja. Nevezetes munkái: Beobachtungen über d. Gebrauch d. Barometers bei Höhenmessungen (Drezda 1791); Handbuch d. Mechanik (3 kötet, Prága 1831, uj kiadás Ferenc Antal fiától u. o. 1832-34). Irt még számos technikai művet és értekezést.
nagyközség Temesvmegye dettai j.-ban, (1891) 1320 oláh és magyar lak., van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára.
1. II. Béla és a szerb Ilona ifjabb leánya, a lengyel III. Misciszláv második felesége talán 1149 óta, mikor II. Géza, Gertrud bátyja, III. Misciszláv társaságában eredménytelenül küzdött Oroszország ellen. Megh. 1156. - 2. G., II. András felesége, IV. Andechsi Berthold, meráni hg., majd horvát és dalmát fejedelem s isztriai őrgróf és Ágnes groitschi grófnő leánya, 1185. táján szül. Már mint növendéknek Adolf magyarországi (szepesi) apát volt a tanítója, s 1202. végén már csakugyan férjhez ment András magyar hghez, ki 1203. ismételten föllázadván Imre király ellen, ez őt elfogatta, uralomra vágyó feleségét pedig vagyonától megfosztotta s hazaküldte szüleihez 1205. azonban trónra jutott a nagyravágyó pár, mire II. András teljesen feleségének befolyása alá került. Az idegenek szertelen pártolása, pazarlásai s önkényességei miatt az elégületlenek 1213 szept. 28., mialatt ura Galiciában harcolt, Leleszen meggyilkolták. (V. ö. II. András, Lex, I. 607-8. és Bánk bán, II. 586-7. U. o. az irodalom, melyhez járult legujabban Érdujhelyi Menyhérttől Péter és Bánk összeesküvése. Ujvidék 1893. A Psalterium Gertrudis ösmertetése: M. Könyvszemle, 1880., 174-5. l.).
1. szent, landeni Pipin leánya, szül. 626. a nyvel-i kolostor apátnője volt, megh. 659; az utazók védőszentje. Emléknapja márc. 17. van. - 2. G. Hackeborni, a cisztercitarendi apácák helftai (Eisleben mellett) kolostorának apátnője, megh. 1291-93). G. a nagy apáca ugyancsak a helftai kolostorban. Az 1281. kezdődő látományait Insinuationes divarae pietatis cim alatt irta le.
l. Geertruidenberg.
(lat.). a latin nyelvtanban főnévi igenév, melynek alanyesete nincs, csak genitivusa és egyéb esetei, p. venia legendi, szószerint: az olvasás engedélye (aztán: egyetemi előadásra való engedély, magántanári képesítés), ad legendum: olvasásra stb. Alanyesete csak melléknévileg fordul elő s akkor gerundivumnak nevezik, p. liber legendus: az olvasandó könyv (innen a legenda neve is, tulajdonképen historia legenda: olvasandó történet). - Debreceni tanulóknál tréfásan nagy fütykös bot, melyet hajdan főleg tüzesetek alkalmával (kis és nagy botos) magukkal hordtak s különböző jelmondatokkal láttak el a bibliából stb.
l. Gerundium.
(ejtsd: zserüzé) Miklós Jenő, francia irodalomtörténész, született Reimsban 1799 jan. 6., meghalt Párisban 1865 május 29., mint a tudományok fakultásának titkára. 1833-52-ig a Sorbonneban az irodalom tanára volt. Főbb művei: Histoire de l'éloquence politique et religieuse en france au XIV., XV. et XVI. siecles (1837-1838, 2 köt.); Essais sur l'éloquence et la philosophie de saint Bernard (1839); Essais de littérature française (1839, 4. kiad. 1883); Histoire de la littérature française depuis ses origines jusqu'a la Révolution (1852, 15. kiad. 1882, 2 köt.), ez utóbbi G. főműve, mely akadémiai díjat nyert; hozzá csatlakozik a Histoire de la littérature française pendant la Révolution (6. kiad. 1877). halála után jelent meg: Mélanges et penséses c. műve, melyet Prévost-Paradol adott (1860).
l. Gerontesz.
(ejtsd: zservé), 1. Alfréd Albert, francia tengernagy és politikus, szül. Provinsben 1837 dec. 19. és 1852. lépett a tengerészeti iskolába, ahonnan 1858. került ki tiszti ranggal. Részt vett 1854. Bombarsund orosz erősség ostromában, szintugy a khinai háboruban (1860); 1864-70-ig pedig az afrikai hajóhadon szolgált és 1871. Párist védelmezte. A béke helyreállása után Indo-Khinában szolgált, majd követségi titkár lett Londonban. 1880. a La Triomphante fedélzetén utazta be a Csöndes-oceánt. 1881. a tengerészeti főtanács tagjává nevezték ki, melynek most is tagja, mi több: éltető szelleme és legképzettebb tagja. 1884. a Közép-tengeri hajóhadat vezényelte; 1886. Aube miniszter irodafőnökévé tette; 1889. ellentengernagy lett és mint ilyen az 1891. a Keleti-tengerbe rendelt hajóhadat vezényelte, mely alkalommal a kronstadti és pétervári ünnepélyek hőse volt és III. Sándor cárnak különös kegyében részesült. Visszatérés közben Angliát látogatta meg, hol Viktoria királynő szintén kitüntette. 1892-ben a tengerészeti miniszter helyettesének cimét kapta és főnöke lett a törzskar tengeri osztályának. 1893 okt. egyik hőse volt az orosz tisztek tiszteletére rendezett ünnepélyeknek, amint egyáltalában a francia-orosz szövetkezésnek és barátságnak egyik oszlopa. Carnot megöletése után a monarkista képviselők őt szemelték ki elnök-jelöltjüknek, G. azonban erre a szerepre nem vállalkozott.
2. G. Pál, francia zoologus, szül. Párisban 1816 szept. 26., megh. 1879 febr. 10.; tanulmányait Párisban végezte s itt az orvos- és természettudományokt tanulta; előbb a Museumnál dolgozott; 1841. Montpellierben az állat- és összehasonlító bonctan tanára lett. 1865. a Sorbonne-ba ment át, majd pedig a párisi Jardin des Plantes-be. Többrendbeli állattani munkát irt, milyennek: Histoire naturelle des insectes apteres (Páris 1844-47); Histoire naturelle des mammiferes (Páris 1854-55); Reptiles vivants et fossiles (Páris 1869).