Gesta

(lat.) a. m. tettek, viselt dolgok.

Gesta Romanorum

(lat.) a. m. a rómaiak viselt dolgai, történetei. A keresztény középkor egyik legelterjedtebb novella- és legendakönyve. latin nyelven mondja el a római császárság történetéhez füzött elbeszéléseit, hosszu, egyhangu erkölcsi tanulságokat kapcsolva azok mindenikéhez. Keletkezésének ideje és szerzője ismeretlenek. Valószinüen Angliából származik a XIII. sz. végéről, v. a XIV. sz. elejéről. Az a nézet, hogy Petrus Berchorius (meghl. 1362.) a szerzője, v. Helinandus (megh. 1227.), tarthatatlan. A G. terjedelme a különböző kéziratokban és nyomtatványokban különböző. A legrégibb kézirat körülbelül 100 fejezet, az eredeti valószinüleg még kevesebb. Lefordították francia,angol, német és holland nyelvre. Kimeríthetetlen forrásmunkája volt minden kor meseiróinak és novellistáinak. Österley Berlinben 1872. adta ki.

Geste

Chansons de (franc., ejtsd: sázó dö zseszt), ó-frank hősköltemények 10-12 szótagu sorokban, szövegük legnagyobbrészt a Károly-mondából. L. Francia irodalom.

Gestio

(lat.) a. m. ügyvitel. - Gestor, ügyvivő.

Gestriksland

(ejtsd: je-), régi tartománya É-i Svédországnak, amely Norrland DK-i végét alkotta. határai voltak: a Bottni-öböl, Upland, Dalekarlia és Helsingland. 4446 km²-nyi területén 75 000 ember lakik. Helsinglanddal együtt jelenleg Gefleborg (l. o.) tartományt alkotja.

Geszt

nagyközség Bihar vármege cséffai járásában, (1891) 1583 magyar lak., postával egyesített táviróhivatallal s postatakarékpénztárral. itt van a Tisza-család szép ősi kastélya pompás park közepén, továbbá a család temetkező helye.

Geszt

(növ.) a. m. fakeménye, szinfa v. fa szine (Kern, duramen, Kernholz); némely fa (tölgy, diófa, koronafa, meggyfa, Quajacum) fatestének belső része. Ez sötétebb szinü (sárga, vörös, barna v. fekete) mint a fa hársa vagyis a világosabb külső rész (szijács, fafehére, alburnum, Splint). Emez a gyökérből a nedvet szállítja fölfelé, a G. ezt már v. lassabban v. éppen nem végzi. A G. sötétebb szine a sejt falába belérakodott festéktől, gyantától stb. ered.

 

 

VII. KÖTET vége

 

˙

 

A PALLAS NAGY LEXIKONA

 

VIII. KÖTET

 

Gesztely - Hegyvám

 

 

 

 

Gesztely

nagyközség Zemplén vármegye szerencsi j.-ban, (1891) 1577 magyar lak., a Hernád mellett, postahivatallal és postatakarékpénztárral, kastéllyal s termékeny határral. 1849 julius 28. ütközet szinhelye. Az oroszok már jul. 27. Miskolc felől Ongának jőve megtámadták Leiningen hadtestének előörseit, de aztán gyorsan visszavonultak. Másnap Grabe egész hadteste megtámadta a körülbelül egyenlő erejü magyar tábort. Leiningen, ki Görgey távollétében egyedül intézkedett, fedezett állásban várta az ellenség közeledését és nem engedte, hogy az orosz ágyuk tüzelését viszonozzák, mig az ellenség közel nem jutott. Ekkor egyszerre elsütötték a magyar ágyukat, melynek tüzelése zavart okozott az orosz táborban, ugy hogy az gyors futásban keresett menekülést. A magyar sereg egy halottat sem vesztett. Ez ütközet Görgey seregének utolsó győzelme, némileg késleltette ugyan az oroszok mozdulatait, mert Grabbe egész Putnokig hátrált, de mivel az oroszok már előbb Tisza-Fürednél átkeltek a Tiszán, a hadjárat további fejlődésén mit sem változtatott.

Gesztenye

(növ., Castanea Tourn.) van kétféle: jóféle vagy szelid G. (Castanea sativa Mill. v. C. vesca Gaertn.) és a vad- v. ló-G. (Aesculus Hippocastanum L.). Mind a kettő szaporodó szerve hasonlít egymáshoz, ezen alapszik elnevezésök is. Azonban a kétféle G. hasonló részei, melyek hasonló tüskés, végre felnyiló tokban is képződnek, alaktanilag egymásnak meg nem felelők. A szelid G. gesztenyebarna héja, melyet sütés előtt felhasítanak, a makkgyümölcs, mint a tölgyfáé, vagy a mogyoró kemény héja, s ez alatt van a mag héja külön, ellenben a ló-G. gesztenyeszin héja tulajdonképen már a maghéj (nem makkgyümölcs). A vad-G. gyümölcse a tüskés tok, melyből a gesztenyeszin magvak kihullnak, mig a jóféle G. sürü és szuró-sertés tokja a tölgy makkja alatt levő makkcsészének felel meg, s termékenyítés után fejlődik a fiatal termő körül (1. Álgyümölcs). Egy-egy ily tartóban rendesen 3 szem gesztenye terem. Kettőnek a külső oldala domboru, a belső lapos, a harmadik szem mind a két oldaláról lapított. A jó G. gyümölcse eredetileg három termőlevélkéből alakul és háromrekeszü, mindegyikben két-két maggal, makkgyümölcse tehát eredetileg hatmagvu lenne, ámde a fiatal magvak nagyrésze fejlődésben visszamarad s a G.-makk közönségesen egymagu, ritkábban kétmagu. Ha több mag fejlődik ki, rendesen apróbb marad. G.-nek rendesen az apróbb szemüt mondjuk, a nagyobb szemü neve maróni. Azonban ez is lehet 2-3 magu. A szelid G. a tölgyféle barkás fák közé tartozik, 17-35 m. magas. Levele váltakozó, lándsás, fürészelt, szirma nincs, csupán kehelynemü leple s a merevszáru barkák alján vannak a termő virágok, a barka felsőb részét a szép fehér himvirágok alkotják. A vad-G. a szabadszirmuak csoportjába tartozik, kelyhe és szirma, 7 himje és thyrsus-virágzata van. A jóféle G. Dél-Európában s É.-Amerikában nő. A havasok tövében, Svájc D-i részétől kezdve Olaszországon át hazánkig (Zala, Vas, Sopron vmegye), hol folytonos, hol szakadozott erdőövet alkot (gesztenyés, castanetum), de Európa cisalpin vidékein ritkább. Helyenként kolosszális nagyra és vénre megnő. Fájában sok a bélsugár, különben szép fehér v. világos barna magyon finom rostu, kemény, mint a legjobb tölgyfa, hajlékony, puha, könnyü s nagyon tartós. Francia- és Angolországban a földmivelés eszközeit, hajót stb. készítenek belőle, de az asztalos és esztergályos is feldolgozza. Tüzelőnek kevésbé alkalmas. Nálunk bányaoszlopnak is használják (Nagy-Bánya). Gyökérfaja a legszebb facsomor, hajtásaiból jó abroncs lesz. Dongája boros hordónak legtartósabb és legjobb. Levelével derekaljat tömnek ki. Gyümölcsének nagyobb szemü fajtáiból a csokoládéhoz hasonló ital és a legjobb kávépótlék lesz. Ez a kávé cukor nélkül is édes. Déli-Európa lakosainak a G. valóságos áldás. Édeses lisztes magvát különböző módon elkészítve eszik, főzelékhez is adják, sőt a liba- v. kacsasültet is töltik vele. Szárazon és gondozva kel tartani, mert hamar romlik vagy penészedik. A féreg bántja, tavaszkor pedig könnyen csirázik. A C. Americana Raf. hasonló, de a levele kissé csüngő. Az Egyesült Államok fája. A cserjealaku C. pumila L. (Khinkapin) É.-Amerika közép és déli tájain, végre a C. argentea Blume Jáva szigetén, szintén ehető gyümölcsöt érlel. L. még Cserző-anyagok.

Gesztenyeerdő

v. gesztenyés (növ. castanetum), a gesztenyefák ritkás erdei, hazánkban főleg tul a Dunán. A móri havasok itt is gesztenyéssel hanyatlanak a sikság felé, mint az alpesek lejtői a mediterrán flórába. Fölötte rendesen tölgyerdő, alatta pedig szőllőtermelés van.

˙