Septimius Severus róm. csász. ifjabb fia, M. Aurelius Antoninus Bassianus (Caracalla) csász. öccse s kormánytársa volt. Ámbár szelid, jólelkü ifju volt, a gyülölködő Caracalla még uralkodásuk első évében, 211. Kr. u. anyja karjai közt leszurta, hiveit pedig legyilkoltatta.
(lat. Gatae), trák v. szkíta eredetü nép, mely Herodotos korában a Hémosz és Duna közt, a IV. sz.-tól Kr. e. pedig a mai Erdély, Románia s Besszarábia területén lakott. A géták nyugati ágát a rómaiak dákoknak nevezték. A Tomiba számkivetett Ovidius a gétákat és dákokat azonos, a géták és szarmatákat rokonnyelvüeknek mondja. Már a persák hadakoztak ellenök (515) és segítségadásra szorították őket. Kr. e. 355. Nagy Sándor a triballokkal együtt a gétákat is leverte, Kr. e. 292. pedig Lysimachostól szenvedtek. Az I. sz. közepén Byrebistas megerősíté az országot, de halála után ujra lehanyatlott s rómaiak, mint Crassus Kr. e. 28., többször leverték őket s tartományaikból elszedtek. Decebal alatt uj, nagy erőre kapott az ország, de Trajanus két nagy háboruban leverte őket s római provonciává tette a tartományt. Némely irók az utóbb bevándorolt gótokkal való keveredés miatt gótoknak mondják őket. A meghódított tartomány, melynek lakói igen vallásosak voltak, 274-ig Kr. u. maradt meg Róma birtokában. V. ö. Rössler Róbert két művét: Romänische Studien (1871) és Die Geten und ihre Nachbarn (Bécs 1864); Fröchlich Róbert, A geták (Filologiai Közl. 1886).
a Gerecse- és a Pilis-hegység közt átmenetet képező, de különálló kis hegycsoport Esztergom vmegyében, Dorogh, Tokod és Sárisáp közt, gazdag kőszénbányákkal; legmagasabb csúcsa Gete 457 m.Gettaniagummi, l. Guttaperka.
(olasz, ejtsd: dsetto) a. m. dobás, hajítás.
(ejtsd: dsettiszbörg), Adams county székhelye Pannsylvania É.-amerikai államban, 60 km.-nyire Harrisburgtól, a Blue Ridge-hegység egyik termékeny völgyében, (1890) 3321 lak., ásványvizforrással, amelyet hugykő ellen használnak. G. az Egyesült-államok történetében nevezetes azon győzelemről, amelyet 1863. a város fölötti dombokon Lee generálissal szemben az északi államok maguknak kivivtak.
(lat. Gaetuli), vad nomádnép az ókorban, a mai déli Marokko területén észak-nyugati Áfrikában. Vadászat és állattenyésztés volt a főfoglalkozásuk. A II. római polgárháboruban (46) Caesar pártján harcoltak. Országuk neve: Gaetulia.
(v. Geulinx, Geulings, Geulinck) Arnold, németalföldi filozofus, szül. Antwerpenben 1625., megh. Lejdában 1669. 1646. a löweni (Louvain) egyetemen előadó. Tanai miatt kénytelen volt 1658. innen távozni. katolikus létére áttért ekkor Kálvin hitére s miután nyomorban visszavonultan élt, 1665. a lejdai egyetemre hivatott meg. G. enyhíteni igyekezett a Descartes dualizmusát, mely szerint test és lélek egymástól teljesen elütnek; ha ez csakugyan igy volna, hogyan lehetnének egymásra hatással? G. mások nyomán azt a tant fejti ki, hogy test és lélek nem közvetlenül hatnak egymásra, hanem a test ingere alkalmi oka a lélek érzete előállásának, valamint az akarat is csak alkalmi oka a test mozgásának. Hogy Isten minden alkalmi oknál maga lép-e közbe, vagy ugy alkotta-e a testet és lelket, hogy eleitől fogva összehangzanak, arról G. nem nyilatkozott világosan. Az alkalmi okok (occasio, casua occasionalis) e tanát nevezik occasionalismus-nak. Etikai nézeteinek alapelve, hogy mi csak szemlélői vagyunk annak, amit Isten bennünk végbevisz; ahol tehát nem vagyunk képesek semmire, ott ne is akarjunk semmit (ubi nil vales, ibi nil velis); a legfőbb erény ennélfogva az alázatos megnyugvás a világ folyásában. Mindent a kötelesség szempontjából kell tekinteni, s nincs értéke másnak, mint az érzületnek és az akaratnak. Művei: Logica fundamentis suis, a quibus hactenus collapsa fuerat, restituta (Lugd. Bat. 1662), Methaphysica vera (Amsterdam 1691); Opera philosophica (kiadta land J. P. Hága 1893, 3 köt), V. ö. Pfleiderer, G. als Hauptvertreter der occasionalist. Metaph. u. Eth. (Tübinga 1882).
L. (növ.), l. Szegfűgyök.
Ferenc Ágost, belga zeneszerző és buvár, szül. Huysse-ben (Oudenarde mellett) 1828 jul. 31. A genti konzervatóriumban tanult; 1847. a «prix de Rome» nyertese; egymásután szerzett dalműveket: Hugues de Somergben cimü volt az első, de csak a negyedik, le billet de Marguerite cimü ért igazi nagy sikert 1853., mikor Párisban telepedett le. Páris ostroma elől 1870-ben hazájába tért; Fétis halálával 1871. ő lett a brüsszeli konzervatórium igazgatója. Már előbb is behatóan foglalkozott a zene történetével. 1875-1881. Megirta Histoire et théorie de la musique de l'antiquité c. 2 köt. munkáját; legujabb könyve: Les irigines du chant liturgique (1890, megdönti ama hagyományt, mely szerint VII. Gergely pápának érdemei vannak az egyházi ének körül).
(ejtsd: zsévodan, közép-lat., Gabalitanus pagus), tartomány DK-i Franciaországban (most a Lozere és Haute-loire départementokba tartozik), a Tarn Felső- és Alsó-G.-ra osztja. Fővárosa mende. L. Gabalok.