(ejtsd: dsan-) Frigyes (Giambelli), hadiépítész, Mantovában született s eleinte Olaszországban működött mint hadiépítész, majd II. Fülöp spanyol király szolgálatába lépett, de miután üres igéreteknél egyéb fizetést nem kapott, mint mekanikus letelepedett Antwerpenben, melynek védelmezésében a pármai herceg ellen kiváló része volt. 1858. Angliába ment, hol 1588-ig tengerparti erődítési munkálatokat vezetett. A « nagy armadá »-val szemben nyolc gyujtóhajót szerelt fel, melyek aug. 7. és 8. közti éjjelen Dünkirchennél a spanyol hajóhadat felgyujtották és futásra kényszerítették. G. későbbi sorsáról mit sem tudunk, némelyek szerint Londonban, mások szerint Antwerpenben halt el.
(ejtsd: dsan-) Péter, olasz történetiró, szül. Ischitellában 1676 máj. 7., megh. Torinóban 1748 márc. 17. Főmunkája a Storia civile del Regno di Napoli, melyben főcélja az volt, hogy megvédje az állam jogát, szemben az egyház követeléseivel.- Hazája meg is jutalmazta e művéért, kinevezve őt városi ügyvédnek, drága ajándékot adva neki. Ámde a klérus oly erős hajszát kezdett ellene, hogy 1723 ápril 29., ugyanaz nap, melyen exkommunikálták, menekülni volt kénytelen. Bécsbe ment, ahol Szavójai Jenő pártfogolta, VI. Károly pedig ezer arany évdijat adott neki. 1734-ben, mikor az osztrákok elvesztették Nápolyt, elhagyta Bécset és vissza szándékozott menni hazájába. De megtudva, hogy nem eresztenék be, egy ideig Velencében maradt. Innen is számüzette a Vatikán s ekkor Genfbe ment. Egy áruló 1736. piemonti területre csalta át s itt végre ellenségei kezébe került. Bebörtönözték és börtönben halt is meg. Említett főművén kivül még említendők: Discorsi storici e politici, La chiesa sotto il pontificato di Gregorio il grande, Le dottrine morali, teologiche e sociali degli antichi padri della chiesa, Triregno, végre Autobiografiá-ja. Kisebb munkái az Opere postume c. gyüjteményben találhatók (Genf 1753). V. ö. Ferrari. La mente di P.G. (Milano 1868).
(ejtsd: dsaretta), folyó Sziciliában, l. Simeto.
(ejtsd: dsarre), város Catania olasz tartományban, Szicilia szigetén, 1 km.-nyire a Joni-tengertől, sut mellett, (1880) 12.769 lak. A város nagyobbára láván épült, két óra járásnyira tőle vannak az Etna mellett a legrégibb fák.
(ejtsd: dsaveno), város Torino olasz tartományban, 38 km.-nyire Susától, a Sangone mellett, (1880) 6379 lak., selyemfonással és fayencekészítéssel. 1285. Szavóját és Piemontot itt osztották föl maguk közt V. Amadé és I. Fülöp.
(állat), l. Finncet.
(ejtsd: gibbn) Eduárd, angol történetiró, szül. Putneyben (Surrey) 1737 ápr. 27., megh. Londonban 1794 jan 16. Tanulmányait a Westminster-intézetben és Oxfordban végezte és azután különösen teologiával foglalkozott. 1753. kat. hitre tért, majd anyja kivánságára ismét protestáns lett. Lausanneban irta Essai sur l'étude de la littérature c. művét, melyet Angliába való visszatérte után tett közzé. Majd hosszabb utra kelt; meglátogatta Párist, Lausannet és Olaszországot, ahol 3 évet töltött. Rómában meg Nápolyban hosszabb ideig időzött és a klasszikus ókor műremekeit tanulmányozta. Ezek oly bámulatot és tiszteletet ébresztettek lelkében, hogy egy nyári éjszakán, melyet Rómában a romok között elmélkedve töltött, a hanyatló Róma történetét tárgyaló munka megirására határozta el magát. Azonnal hozzáfogott az anyaggyüjtéshez, időközben (1776-83) több izben parlamenti tag volt, a Northféle minisztériumban pedig mint Lord Commissioner of trade működött, munkáján serényen tovább dolgozott. 1783. Lausanneba költözött és ez idő óta kizárólag munkája befejezésének élt, mellyel végre 18 évi fáradság után, 1787. elkészült. A 6 kötetnyi műnek cime: History of the decline and fall of the Roman Empire (London 1782-88). Ujabb kiadásokat rendeztek Smith William, Guizot, Milman stb. (Ez utóbbi 1892. adott ki 2 kötetes uj és javított kiadást). Magyar nyelven Hegyesi Kálmán készített rövid, 2 kötetnyi kivonatot 1868-69. G. műve lelkiismeretes kutatás gyümölcse, és vonzó irály, széles látkör meg önálló judicium annak főbb előnyei. Még Niebuhr is az «örök kincs» jelzőre méltatta G. könyvét. Ami akkoriban feliratokból ismeretes volt, azt G. kritikailag felhasználta. G. önéletrajzát kiadta Sheffeld lord a Moscellaneous worksban (1796-1815. 3 kiadás, több ujabb kiadásban is megvan). Levelezését Murray rendezte sajtó alá (1869). V. ö. Milman. Life and correspondence of G. (London 1839) Morison, G. (u.o. 1878).
(állat, Hylobates III.), a főemlősök rendjébe tartozó emberszabásu majmok egyik neme, melynek fajai hosszukezüek, elég nagyok, farkatlanok és különösen Kelet-, Hátsó-Indiában és a körülötte levő szigeteken élnek. Testük karcsu, mellső végtagjaik egészen a földig érnek, kis ülőgumójuk, 18 dorsolumbál csigolyájuk és 13 pár bordájuk van. Pofazacskójuk nincs. Kitünően ugornak és kusznak a fákon, és hegyi erdőkben, kis társaságban élnek. Nevezetesebb fajai: a siamang (H. syndactylus Wagr.); a hulok (H. hulok Harlan); Vauvau (H. variegatus Kuhl.). L. Emberszabásu majmok.
(ejtsd: gibb'nsz) Grinling, ang. szobrász, szül. Londonban v. Rotterdamban 1648., megh. Londonban 1721. 1671. II. Károly angol király udvarába hivatott meg és az ő, valamint utódjainak, II. Jakabnak, III. Vilmosnak és I. Györgynek szolgálatában állott. Kitünő fafaragványai vannak Windsonban, a londoni Szt. Pál-templomban. Chastworthban, Petworthban, Burleighben és az oxfordi Trinty Collegeben. Szobrai: II. Jakab bronzszobra a londoni Whitehall Chapel hátsó oldalán, Campden emlékszobra az extoni templomban több szobor a londoni tőzsde udvarán, Newton szobra a Westminster-apátságban. Valamennyi rendkivül gondos kivitelü.
(ásv.), l. Hidrargillit.