(növ.) Aegiphila.
(ejtsd: zsid), 1. János Pál Vilmos, francia jogi iró, szül. Uzesben (Gord) 1832 máj. 15., megh. Párisban 1880 okt., 28. 1880. a párisi egyetemen a római jog tanára lett, 1870. Demangeot, hires római jogtanár helyét foglalta el. G. azon jogászok közül való, akik a római intézményekbe leginkább tudtak életet önteni. Legfontosabb műve: Étude sur la condition privée de lafemme dans le droit ancien et moderne et en particulier surle sénatus-consulte Velléien (Páris 1867, 2. kiad. 1885), melyet a francia akadémia dijjal tüntetett ki s amelyet A nők joga cimmel Tóth Lőrincz magyarra is lefordított (Akadémiai kiadv.)
2. G. Károly, francia közgazdasági iró, szül. Uzesben 1847 jun. 29. 1874-1880. a bordeauxi egyetem tanára volt, 1880 óta pedig Montpellierben ád elő nemzetgazdaságtant. G. a La Revue d'Économie politique, Revue du Christianisme partique és L'Émancipation cimü folyóiratokat alapította, Fourier (l.o.) műveit sajtó alá rendezte s ezek mellett a következő nagyobb dolgozatokat bocsátotta közre: Le Droit d'association en matiere religieuse (1874), Principes d'économie politique (1890, 3. kiad.); Les Prophéties de Fourier (1886); L'Avenir de la Coopération (1888); Discours d'inauguration du Congrés International des sociétés cooperatives (1889).
3. G. Teofil, francia festő, szül. Párisban 1822 aug. 15., megh. u.o. 1890 nov. 29. Delaroche Pál és Cogniet Leo tanítványa volt. Főképen genrefestészettel foglalkozott, de festett történeti képeket is. Felemlítendők tőle: A naini ifju feltámasztása (1857); Cinq-Mars elitélése (1855); Sully elhagyja XIII. Lajos udvarát (1863); Nápoliy énekes (1864); Tanuló szerzetesek (1865, az alençoni muzeumban), IX. Károly aláirja a Hugenották meggyilkolását elrendelő végzést (1876); IX. Lajos, amint őt az udvari bolond imádkozás közben meglepi (1877); Othello elbeszéli kalandjait (1879); Sakk-matt (1881); Festő a kolostorban (1887).
egyike a biráknak (sofetim), akik Izraél népének élére állottak, hogy a körülötte lakó ellenséges törzsek ellen védelmezzék. Az ő idejében a midjaniták nyomorgatták Izraélt, akiket sikerült levernie. Halála után egyik fia, Albimelech, miután testvéreit egynek kivételével leöldöste, magához ragadta az uralmat, amely azonban szerencsétlen véget ért. (Birák 6-9. f.)
Géza, tanár és gyorsiró, szül. Oláh-Karácsonyfalván (Kis-Küküllő vármegye) 1840. Tanulmányait szülővárosában kezdette, s a bécsi egyetemen és műegyetemen fejezte be. Bécsi tartózkodása alatt, mint az udvari kancellária hivatalnoka, kezdett megismerkedni a Gabelsberger-Markovits-féle uj magyar gyorsirással, mely rendszer szerint Gyorsirászati Közlöny c. alatt lapot is indított. 1867. a nagyszebeni állami főgimnázium tanárává nevezték ki s azóta itt működik. Elnöke volt a szász egyetemi választásoknak, s évek óta képviselő az erdélyi r. kat. státusi üléseken. lefordította román nyelvből Carmen Sylva Peles meséi-t. A budapesti magyar gyorsiróegylet tiszteletbeli tagjává választotta.
lótörzs, melyet a magyar államménesekben tenyésztenek, l. Arab-angol.
természetrajzi nevek után a Giebel Kristóf Gottfried nevének rövidítése.
Kristóf Gottfried, német zoologus és paleontologus, szül. Quedlingburgban 1820 szept. 13-án, megh. Halleban 1881 nov. 14. 1841-ig Halleban tanította a természettudományokat; 1848. magántanárrá habilitáltatta magát, 1861. a zoologia nyilvános rendes tanára lett. Számos zoologiai és paleontologiai munkát irt; 1853-tól kezdve szerkesztette a Zeitschrift für die gesammten Naturwissenschaften c. folyóiratot.
falu Merseburg porosz kerületben, a Saale partján, Halle tőszomszédságában, (1890) 14.487 lak., pamutfonással, gépgyártással, vasöntéssel, malomiparral, sörgyártással, barnaszén- és nagy porfirbányákkal. G.-nek szép vidékén kivül történelmi nevezetessége is van. Ezt főképen egykori kettős várának köszönheti, amely most romokban hever. A felső várról először I. Otto császár idejéből történik említés; ezt az egész környékkel együtt a császár a megdeburgi egyháznak ajándékozta; a megdeburgi érsekek azután a felső vár alján építették megerősített kastélyukat. A felső vár II. Henrik ideje óta állami börtönül szolgált, amelyben Henrik osztrák herceget, későbben Ernő sváb herceget és lotaiai Gottfriedet tartották fogva. A 30 éves háboruban, 1636. a svédek a várat lerombolták.
régi frank család. Első őse Vilmos, ki 1125. G. most már rombadőlt vára (a bajor Felső-Frank kormányzóságban) után nevezte el magát G.-nek. A G.-családot, mely 1695. két ágra: a buchani és thurnauira szakadt, 1663-ban I. Lipót császár birodalmi grófi rangra emelte, de csak 1726. sikerült magát a frank birodalmi grófok kollegiumába felvétetnie. Formailag azonban csak 1861. ismerték el zászlósuri voltukat. Az uradalom (220 km2 13.000 lakossal) székhelye Thurnau. A G. grófok a bajor államtanács tagjai. - Károly Ármin gróf (szül. 1791), vétel utján visszaszerezte a G.-i várat Öccse Ferenc Frigyes Károly, szül. 1795. okt. 29., megh. 1883. febr. 2. Közép-Frankonia kormányelnöke, mint protestáns sokat tett hitvallása érdekében s 1848. a frankfurti parlamentbe választatott be. Neje Bismarck Franciska grófnő volt. Fia Károly Gottfried gróf, szül. 1847 szept. 15., a család mostani feje.
(ejtsd: zsien), város és járási székhely Loiret francia départementban, 64 km.-nyire Orléanstól, a Loire jobbpartján, amely itt át van hidalva, vasut mellett (1891) 8519 lak., nagy fayence-gyárakkal, gombkészítéssel; 1494. Beaujeu Anna által épített pompás palotával, amely most hivatalok helyiségéül szolgál. G., az ó-kori Cenabum, a középkorban hatalmas hübéruraknak volt székhelye. XI. Lajos leányának adta hozományul. 1411. az orléánsi párt itt szervezkedett a burgundiai párt elleni háborura.