(ejtsd: zsiró), 1. János gróf, olasz szinműiró, szül. Rómában 1776 okt. 28. megh. Nápolyban 1834 okt. 1. Katonáskodott, később pedig üzleti vállalkozó volt s mint ilyen nagy vagyonra tett szert. Vigjátékai, melyek a maguk idejében kedvenc darabjai voltak az olasz közönségnek, meglehetős alacsony szinvonalon állanak; alakjainak többnyire valami különc hóbortja van, cselekvényei pedig nagymértékben valószinütlenek. Legtöbbet ér az Ajo nell' imbarrazzo. Összes művei 1822. és 1823. Milanóban jelentek meg.
2. G. Jenő, francia festő, szül. Párisban 1806 aug. 9., megh. u.o. 1881 dec. 29. 1846. Montpensier herceggel és Dumas Sándorral utazást tett Spanyolországba és Észak-Afrikába. Festményeinek tárgyát is többnyire az ottani népéletből merítette. Jellemző művei: Tánc egy granadai posadában (1853); Táncosnő Kairóban (1866), A halálosan megsebesült bikaviador egy kápolnában részesül a halotti szentségekben; A bikaviador kedvesének átnyujtja a megölt bikáról levett szalagot (mindkettő a Luxembourg muzeumban Párisban); Indulás Condé hadseregéhez (1873), Ékszerész a háremben (1874); Ódonkönyvkereskedő (1875); Virágvásár a direktórium idejében (1876); Visszatérés a csapszékből (1877). - Testvére, G. Károly, szintén festő, szül. Párisban 1819 jan. 18., megh. u.o. 1892. 1843-47. Ny.-Indiát utazta be, 1856. Napoleon herceggel északi Európát. Képei közül említhetők: Visszaemlékezés Haitira; Brienzi kikötő stb.
3. G. Károly József Bertalan, francia jogtudós, szül. 1802 febr. 20., megh. 1881 jul. 13. Atyja Pernesben ügyvéd volt. 1830. tanár lett az aixi főiskolában. 1842. Párisban a jogiskolák főfelügyelője, mely évben az akadémia tagjává megválasztotta, s egyuttal a Consell supérieur d'instruction publique-nek is tagja lett; 1848. a párisi akadémiának aligazgatója, Napoleon elnöksége alatt pedig két izben közoktatási miniszter. Az államcsiny következtében leköszönt, de nemsokára az államtanácsba hivatott meg. Az Orléans család vagyonának elkobzását ellenezvén, visszavonult s ismét jogtanár lett Párisban. Munkái: Recherches sut le droit de propriété chez les Romains (1838); Éléments du dorit nomain (1835); Essai sur l'histoire du droit français au moyen-age (1845), Le traité d' Utrecht (1847); Des libertés del' église gallicane (1847); L' ancien droit coutumier français (1852) stb.
(franc.), többféle drágakövet neveznek a kereskedésben e névvel. Rendesen, ha csak G.-t mondanak, az adulár v. holdkő; ha hozzáteszik: keleti v. orientális G., akkor olyan korundot, illetőleg zafirt vagy rubint értenek alatta, mely erősen csillog, vagyis csillogása feltünőbb a szinénél. Kékesfehér, vöröses szinekkel játszó nemes opált is mondanak G.-nak épp a G.-zafirral való hasonlatosság alapján.
(Oláh-, Gerbó), kisközség Alsó-Fehér vármegye kis-enyedi j.-ban (1891) 1191 oláh lak.
1. felső-egyiptomi tartomány Sziut és Keneh-Kosszeir közt. 1689 km2 megművelt területtel, (1882) 521.413 lak., akik nagyobbára berber származásuak; a földmivelés virágzó: 4 járásra (Szuhag, Tatah, El-Mansieh, G.) oszlik.
2. G., az ugyanily nevü járás székhelye G. tartományban, a Nilus balpartján. 33 km.-nyire Szuhagtól, (1882) 14.819 lak. Azelőtt Felső-Egyiptom fővárosa volt, most is fontos hely. A városnak szép minaretje van; a városon kivül áll egy latin kolostor, egyike azon római kat. intézményeknek, amelyek Egyiptomban a legrégebbek. 17 km.-nyire vannak Abydos romjai.
(ejtsd: dsirdsentri), 1 olasz tartomány Szicilia Dny-i partján, Trapani, Palermo, Caltanissetta és a Földközi-tenger közt 3862 km2 területtel, (1881) 312.487 lak. Különösen északi részében magas hegyek takarják (a Monte Cammarata 1576 m.) Folyói (Belice, Verdura, Magazzolo, Platani, Naro és Salso) mind rövidek és nyáron ki-kiszáradnak. Gabonát, déli gyümölcsöket és szőllőt kivitelre is termelnek; a kén- és sóbányák, különösen az előbbiek jelentékenyek. A tartomány 3 járásra (circondario) oszlik; ezek: Bivona, Sciacca és G.
2. G., az ugyanily nevü tartomány és járás fővárosa, püspöki székhely, a Drago és San Biagio összefolyásánál, 9 km.-nyire a Fölközi-tengertől, vasut mellett, (1881) 21.274 (1892. becslés szerint 24.500) lak., a középkorból fenmaradt falakkal és tornyokkal, a XIV. sz.-ból való nagy székesegyházzal, jelentékeny könyvtárral, amelyet 1765. Lucchesi püspök alapított, régiségtárral és környékén jelentékeny kénbányákkal. 9 km.-nyire tőle van Porto Empedocle, G. kikötője, amelynek fő kiviteli cikkei: gabona, olaj, mandula és főképen kén. Azon hegyen, amelynek oldalán a jelenlegi város épült, állott Akragas görög fellegvár; a mostani G.-nek csak egy széles, járható utcája van; a többi szük és piszkos. Agrigentum közelebb volt a tengerhez, attól alig 3 km.-nyire; egykori templomainak (Juno, Concordia, Herkules templomának) romjai a város egykori fényéről most is tanuságot tesznek. 828. a bizanci császársághoz tartozó várost a szaracénok foglalták el. 1086. I. Roger normann uralkodó foglalta el és püspökséggé emelte; első püspöke szt. Gerlando volt. V.ö. Picone, Memorie storiche agrigentine (1865).
A kártyajátéknál használt kifejezés. A ferblinél, ha egy játékos kezében különböző négy szinből négy közvetlen egymás után következő értékü kártyalap van, ezt G.-nak nevezeik: igy p. vörös disznó, tök király, zöld felső és makk alsó. A legkisebb G. a vörös tiz, tök kilences, zöld nyolcas és makk hetes, de ahol a G. értéke ki van mondva, a legnagyobb nyerőképességgel bir.
György, pécsi püspök, szül. Baján 1793., megh. Budán a szt. ferencieknél 1868 nov. 24. A teologiát Pesten végezte, 1815. szentelték pappá. 1828. kalocsai kanonok, 1852. pécsi püspök. itt gyermekszemináriumot alapított, megyei zsinatot tartott s meghonosította az irgalmas nénéket. Műve: Sermones latini (Pécs 1875).
Ottó, német költő és szinműiró, szül. a Warthe menti Landsbergben. 1835 febr. 6. Jogi és filozofiai tanulmányait Berlinben és Heidelbergában végezte, aztán mint lapszerkesztő Berlinben telepedett le. «Y 1 » cimü vigjátékával gyorsan hiressé lett, későbbi szinművei is nagy szinpadi sikert értek el. megjelent munkái: Cäsar Borgia, dráma (Berlin 1864); Dramatische Werke (Hamburg 1867-74, 2 kötet); Orientalische Wirren (1877) és Danckelmann c. Pályanyerte drámái: azonkivül Novellen (Hamburg 1867); Dramatische Gestallen, beszélyek (u.o. 1873, 2 kötet); Gemütliche Gesellschaft, Humorisztikus elbeszélések (Lipcse 1875, 2 kötet); Romanhaft (Berlin 1880); Die Rettung des Königs (u.o. 1882) stb.
(ol., ejtsd: zsiró) a. m. kör. Igy nevezik továbbá a névre v. bemutatóra szóló utalványokra és váltókra vezetett nyilatkozatot, hátiratot, mellyel az értékpapirt és benne megtestesült összes jogokat átruházzák. Mivel pedig ezen nyilatkozat által maga a nyilatkozó, az eddigi jogosított, kötelezettséget vállal az uj tulajdonossal szemben, a G. gyakran vétetik a közéletben kezesség helyett. Az, aki a hátiratot irja, tehát a papirt átruházza, girans; aki jogokat nyer, giratarius (l. Forgatmány); az átruházott váltó girált váltó. Sokkal nagyobb jelentőségre tett azonban szert a G. az ugynevezett G.-forgalomba.
vagy Agito, suly Birmában = 413,9 g.