(ejtsd: dsúlio), 1. igazi nevén Pippi, olasz festő és építész, szül. Rómában 1492., megh. Monatovában 1546 nov. 1. Rafaelnek legkitünőbb és legönállóbb tanítványa volt. Mestere vezetése alatt és annak szolgálatában vett részt a vatikáni Stanza, majd a Loggiák és a Villa Farnesina freskóképeinek elkészítésében, Rafael halála után pedig nagyrészt ő fejezte be a Konstantin-terem festményeit, első sorban a Konstantin csatáját ábrázoló nagy képet. Mesterének sok függőképét is ő fejezte be, igy a párisi Louvre képeit I. Ferenc számára, valószinüleg a madridi muzeum gyöngyének nevezett Szt. családot is, Rafael halála után pedig Krisztus szinváltozását (Vatikán) és Pennivel együtt Mária megkoronázását (Vatikán). De már korán önállóan működött ugy is mint festő, ugy is mint építész. 1521. épített Giulio de' Medici bibornok számára a Róma mellett levő Monte Marión egy gyönyörü nyaralót (la Villa Madama) és azt önálló mitologiai tárgyu freskóképekkel diszítette. Kevéssel utóbb Baldassare Turini számára a Janiculuson egy nyaralót, melynek freskóképei a római történetből vett jeleneteket ábrázolnak. Függőképei ebből a korból: Madonna a macskával (nápolyi muzeum), a római Colonna és Borghese képtárak, a firenzei Uffizi-képtár Madonnái: a Szt. család, a római Szt. Péter-templom sekrestyéjében; s Sta. Maria dell' Anima-templom nagy oltárképe; a S. Prassede-templomban levő Krisztus ostorozása; Szt. István megkövezésének hatalmas képe a genuai S. Stefano-templomban. 1524. Gonzaga Federigo herceg Mantovába hivta meg. Itt maradt élete végéig és mint építész és festő olyan tevékenységet fejtett ki, hogy annak folytán Mantova egész képe megváltozott. A város előtt építette a Palazzo del Te-t, melynek freskóképei képezik művészetének tetőpontját. Ugyanilyen jellegü néhány függőképe: Karthago bevétele, Scipio önmegtagadása, A szabin nők elrablása, a rómaiak és szabinusok kibékülése a londoni nemzeti képtárban. Titus és Vespasianus császárok diadala a párisi Louvreban stb. Jelentéktelen, bár nagyon ügyesen van festve a budapesti orsz. képtárban levő képe (171. sz.), mely Dianát és Endymiont ábrázolja. Későbbi vallásos tárgyu képei közül a legkitünőbbek: freskóképei a mantovai S. Andrea-templomban, A gyermek Jézus imádása (Louvre), főleg a drezdai képtárban levő Madonna della catina, melyen a szt. családot nagyon kedvesen, genreszerüen mutatja be. Érdekes rajzait őrzik a Louvreban, az Uffizi-képtárban, a bécsi Albertina, a milanoi Ambrosiana-gyüjteményben és a brit muzeumban. Tanítványai közül jelentékenyebbek: Raffaelo dal Colle, Rinaldo Mantovano és Primaticcio. V.ö. C. d' Arco, Istoria della vita, e delle opere di Giulio Pippi Romano (2. kiad., Mantova 1842).
2. G., olasz zeneszerző, l. Caccini.
(ejtsd: dsu-, Dzumaleunak is nevezik), bukovinai hegy az Aranyos-Bisztric és a Moldova folyók közt; nagy erdőkkel. Főbb csúcsai: Bernariel (1322 m.), Opcinamare (1309 m.), Alluno (1661 m.) és a Giumaleu-Kaldu (1859 m.), mely a legmagasabb.
(ejtsd: dsunta), máskép Junta, velencei dialektusban Zonta, mint családnév Giunti, olasz könyvnyomdászcsalád. Firenzéből származnak s már a XIV. sz.-beli okiratok megemlékeznek róluk. G. Lucantonio 1480 körül költözött át Firenzéből Velencébe, ahol 1482. adta ki első könyvét. 1510-től saját nyomdájában dolgozgatott. megh. 1537. v. 1538. Üzletét fia Tomaso vezette tovább két testvérével társulva «Lucantino G. örökösei» cég alatt. Tomaso után egy másik Tomaso unokája) vette át az üzletet, majd Modesto nevü firenzei rokonuk. A G.-k működése Velencében körülbelül 1657-ig tartott. - G. Fülöp (szül. 1450., megh. 1517), Lucantoniónak Firenzében maradt testvére, a firenzei cég feje és a G. hirnevének a megalapitója. Első évszámmal ellátott nyomtatványa «Epitome proverbiorum» 1497. jelent meg. Kiadványainak szépsége, tiszta nyomása nagyhirüvé tették nevét. X. Leo pápának 1516. kiadott szabadalomlevele védte kiadványait az utánnyomásoktól. Halála után fiai folytatták az üzletet «heredi di Phil. di G.» cég alatt. 1604-ből és 1608-ból a cégnek nyomtatott katalogusa van. Rendes nyomdai jelvényök a két szárnyatlan angyaltól tartott heraldikai liliom, amelynek 3 levelét 4 liliomszár veszi körül. A velencei ág nyomtatványain ezenkivül L.A: (Lucantonio) betük vannak. - G. Jakab G. Ferenc fia, könyvnyomdász Lyonban, ahol a G. cég még 1592. is fennállt. A sokfelé szétágazó család más tagjai a XVI. és XVII. sz.-ban Olaszország és Spanyolország különböző városaiban működtek mint könyvnyomdászok.
az antik Gyaros, a Kikladok közt egyike a legkisebb szigeteknek, Keosz és Tenosz közt 16 km.-nyire Sziriától: kopár és lakatlan; a rómaiak idejében számüzetési hely volt.
(ejtsd: dsurdsu), város Oláhországban, l. Gyurgyevo.
(ejtsd: dsuszti) József, olasz költő, szül. Monsummanóban 1809 máj. 12., megh. Firenzében 1850 márc. 31. Atyja kivánságára Pisában jogot tanult és diplomát szerezve, egy firenzei ügyvédi irodában dolgozott. Az irodalom azonban csakhamar elvonta a peres ügyektől. Már 1835. kezdett politikai verseket irni, melyek igen nagy szolgálatokat tettek annak a mozgalomnak, melynek célja Olaszországnak felszabadítása volt. Bár már 1844. betegeskedni kezdett, 1847. mégis belépett a polgárőrségbe, 1848. pedig megválasztották képviselőnek. Két évvel azután egy vérömlés véget vetett életének. G. költeményeit, hat-hétnek kivételével, a kor politikai eseményei inspirálták, legnagyobb részt olyanok, melyek ma már feledésbe merültek; számos célzásai apró emberekre, kisebb-nagyobb igazságtalanságokra ma már kommentár nélkül alig érthetők, még olasz olvasók részéről sem. Az idegen olvasóra nézve még az is nehezíti G. élvezését, hogy verseiben lépten-nyomon használt egyes toscanismusokat, melyeket ő vitt be az irodalomba, és melyek az ő tekintélye dacára sem birtak ott gyökeret verni. De aki legyőzi e nehézségeket, csodálattal fogja olvasni e verseket, amelyek éles, maró gunyja oly nagy mértékben segített fölrázni az olasz közvéleményt. A leghiresebbek: Sant, Ambrogio, Il brindisi di Girella (Szélkakas ur felköszöntője), Il re Travicello (Léc király); Gingillino; Lo stivale (A csizma). G. versei egy kis kötetre terjednek csak; kivülök irt egy-két irodalmi tárgyu értekezést, és összegyüjtötte a toscanai közmondásokat. V.ö. Carducci G. Barbera-féle kiadásában (Firenze 1859), Fioretto, G. G. e il suo tempo (Verona 1877). Magyarul: Radó G. G. a Szana-féle Koszoruban. Több versének magyar fordítása Radó, Olasz költők és Idegen költők c. gyüjteményeiben.
velencei ezüstpénz = 5,57 korona.
(ejtsd: dsusz-), régi olasz család, melynek nevezetesebb tagjai a következők:
1. G. Antal 1502-5. Velence követe volt Rómában. Kora történetére nézve nagyon fontos követi jelentéseit Villani adta ki (1876).
2. G. Márk Antal, 1684-88. Velence dogeja volt. Morosini Ferenc ő alatta hódította vissza Sta Maurát, Moreát és Dalmácia nagy részét.
3. G. Pál, kamalduli szerzetes, rendje reformálása céljából a montecoronai kongregációt alapította meg, mely a XVI. sz.-ban az egyedüli rendalapítvány volt, amely nem a protestantizmus elleni gyülöletből keletkezett.
4. G. Vince, olasz műkedvelő, ki a XVI. sz. vége és XVII. sz. kezdete táján élt Rómában, hol Fontana és Borromini által egy palotát építtetett, amelybe aztán a hires G.-féle képgyüjteményt helyezte el (Galleria Giustinina, Róma 1631, 2 köt. 322 rézmetszettel). E gyüjteményt 1807. eladták és egy része 1815. a berlini kir. muzeum tulajdonába ment át.
(olasz, ejtsd: dsuszto), valódi, helyes; tempo G. zenei jelzés, azt jelenti, hogy az illető zenedarab jellegének megfelelő határozott, kimért időmértékben adandó elő.
(növ.), l. Golyva és Gelyva.