l. Kesztyü; glacébőr, l. Timárság.
(franc. ejtsd: glaszi) a. m. sikam, l. o.
vezér a magyarok honfoglalása idejében, a Névtelen jegyző szerint (11. fej.) azon a földön uralkodott, mely a Maros vizétől Orsova váráig terjedt s melyet ő, Viddin várából kijövén, a kunok segítségével foglalt volna el. A bolgárok és kunok alatt egyszerüen urlaltajaiakat, - alkalmasint avartöredékeket kell értenünk. Az avarok sáncgyürüi azon a vidéken, A Maros jobb- és balpartján csaknem egyenlő (22-23 km.) távolságban Aradban Szent Anna, Temesben Zsadány határában az Ördögárok s a legnyugatibb római sánc közt elég épen fenmaradtak. Szoárd, Kadocsa és Vajta Magyar-Kanizsánál kelt át a Tiszán, azután a Csesztöreg (Aranka) mellett ütött tábort, onnan pedig (körülbelül a Szabadka-temesvári utirányt követve) a begei részekre szállt s két hét alatt meghódította G. tartományának a Maros és Temes közt levő részét. A döntő küzdelem valószinüleg a zsadányi avar sánc körül ment végbe. Maga G. «nagy lovas és gyalogsereggel, a kunok, bolgárok és vlachok segítségével» a Temes mögött szolgáltatott csatát. Ezt elveszítvén, rövid idő alatt az egész terület a magyarok kezébe került. G. hűséget fogadott s mint alárendelt főnök működött azontul a Maros, Tisza, Duna közében, hol több helynév őrzi emlékét. Gládot nem hagyták volna meg főnöknek a magyarok, ha nem rokon törzsből származik; olyanforma szerződést köthettek vele, mint kevéssel utóbb Maróttal, t. i., hogy csak holtig maradt családjánál ez a rész. G. halála után nem tartomány többé Temes vidéke. Már a vezérek korában valamely magyar nemzetség szállta meg a Délvidéket, és pedig az, amelyből Ajtony (Ochtum) származott. A Névtelen Jegyzőnek azt az állítását, hogy Ajtony éppen G. ivadéka lett volna, semmi sem igazolja.
1. G. vagy München-Gladbach, város Düsseldorf porosz kerületben, 27 km.-nyire Düsseldorftól, a Nires balpartján, több vasut találkozásánál, (1890) 49628 lak., jelentékeny iparral. A legfontosabb iparág a pamutipar, mintegy 160000 orsóval, 7320 szövőszékkel; egyéb iparágak: a vasöntés, gép-, sör-, bor-, papir-, kötélgyártás, kefekötés, asztalosipar; mindezen iparágak több mint 16000 munkást foglalkoztatnak. G. igen régi város; a 972. Gero érsek által alapított Bence-apátsággal együtt keletkezett; ipari jelentősége azonban csak ujabb időből való.
2. G. v. Bergisch-G., város Köln porosz kerületben, 9 km.-nyire Mühlheimtól, a Strunderbach és vasut mellett, (1890) 9538 lak., papir-, puskapor-, gépgyártással, vasöntéssel és drótkészítéssel.
eredetileg halotti ünnepélyek szinészei az etruszkoknál, miket a régebben divó emberáldozatok helyébe tettek; később a rabszolgák, kiknek a római cirkuszban a harcias erkölcsök ébrentartására, majd a nézők puszta mulattatására élethalálharcot kellett folytatniok. Mint halotti ünnepség 264. Kr. e. lép fel először a munera Gladiatoria Rómában, amikor a két Brutus apjának emlékét ünnepelte. A G. mint a nép szórakoztatói azonban csak a köztársaság utolsó éveiben kezdenek külön intézményt alkotni. 731. a város alapítása után külön amfiteátrumot építettek nekik nyitott arénával. A G. közönségesen hadi foglyok voltak, kiket a lanista kiképzett és a szükséges fogásokra oktatott. A lanistákon kivül, akik gladiátorokkal üzletszerüen kereskedtek, gazdag magánemberek is tartottak G.-kat. A császárok (kivált Domitián) vivóiskolákat alapítottak, melyeknek mintájára vidéki városokban (Pompéji) épültek a G.-nak kaszárnyák. A lanistánál meghatározott étrendet kellett tartaniok (sagina gladiatoria) s valamely fegyverben ügyességre szert tenniök. Ha az első fellépésnél beváltak, nyakukra elefántcsont-táblácskát kaptak (tessera galdiatoria). Ha kiváló érdemeik voltak, a lanistától a nép kivánságára rudist (vivótőralaku vessző) kaptak s fel voltak mentve a további küzdéstől, Rudiariusok lettek és fegyvereiket Heraklesnek szentelték. Néha szabad emberek is felléptek mint G. nagy dijért (auctoramentum). A küzdést előre hirdetvén, a kitüzött napon diszöltönyben párosan vonultak az arénába. A lanista meghatározta a küzdő párokat, melyek először tompa fegyverekkel küzdöttek vagy gerelydobással mulattak, majd a tuba szavára megindult az élet-halálharc. A legyőzött, ha volt hozzá ereje, kegyelmet kérhetett a néptől (exorare populum), a felemelt kéz kegyelmet, a lefelé fordított hüvelyk a közönség részéről halált jelentett. A G. közt is voltak bizonyos osztályok. Legalsó fokon állottak a gladiatores meridiani, kiket fegyvertelenül, ütleggel kergettek a fenevadak elé; a bustuarii (kik a sirhalmon) és cubicularii, kik ebéd fellett mulattattak. Ezekkel szemben voltak a rendes G., akik rendes fizetést huztak és császári zsoldban állottak. A kiszolgáltakat polcra állították, Caligula pedig vadállatokat uszított rájuk. Voltak bizonyos megállapított tipikus küzdő párok. Igy a retiarius (hálóval, melyet ellenfelének fejére vetett) és a secutor (éles karddal, páncélosan). Ha a secutornak gallus fegyverzete volt, murmillo-nak hivták, aki ellen thaex-et léptettek fel sarlóalaku görbe karddal. Teljes fegyverzettel samnites v. hoplomachi volt a nevük. A essedarius-ok kétfogatu kocsin, az andabatoe-k bekötött szemel lóháton küzdöttek. Végül voltak a kétkardosok (dimachaeri). A rudison kivül a G. kaptak palma gladiatoriát, Augustus óta pénzt is. De a fővonzóerőt mégis a népszerüség képezte e gyászos mesterséghez, melyet a kereszténység sem volt képes megszüntetni s mely korán elterjedt Rómából a provinciákba. Főfészke Campania volt és a G. annyira elszaporodtak, hogy Spartacus alatt, sőt Nero idején is megremegtették a fővárost. Otho és Vitellius alatt a katonák begyakorlására a hadseregbe is berendelték; különben megvetés tárgyai és minden rossznak (kivált bérgyilkosságoknak) eszközei voltak. V.ö. Friedländer, Sittengeschichte Roms; Bozóky, Római világ; Richter-Takács, A görögök és rómaiak játékai.
v. gladii potestas, l. Pallosjog.
(lat.), karddal vagy bárddal végrehajtandó halálbüntetés. A rómaiaknál az a büntetés, melynél fogva az elitélt gladiátorként fellépni tartozott.
(növ.), l. Legényvirág.
(lat.), rövid, kétélü spanyol kard, mely inkább szurásra, mint vágásra való volt s melyet a római közkatonák a 2-ik pún háboru óta jobb oldalukon vállvetően viseltek.
(Román-), kisközség Krassó-Szörény vármegye facseti j.-ban (1891) 759 oláh lakossal; a nadrági vasipartársulatnak itt vannak vasérctelepei.