l. Medeia.
(ásv.), kobalt-vas-arzénszulfig (CoFeAs2+CoFeS2), vasban gazdag kobaltinnak is lehetne tartani; rombos rendszerbeli, izomorf az arzenopirittal. Svédország: Hakansbo; Chile: Valparaiso. Az Oravicáról való alloklasz nem egyéb mint bizmuttartalmu G.
glaukofilit, glaukopala, glaukotrap. Egyhajlásu rendszerben kristályodó, amfibolféleség, melyben a Na2O (7,33) és Al2O3 (12,03) tartalom jóval nagyobb; szine kék, feketés vagy szürkés, üvegfényü. kem. 6-6,5. Töm. 3,10-3,11; pleokroizmusa igen erős.
(gör.) zöld hályog, igen veszedelmes szembaj, melynek kiséretében a pupillából zöldes fény tükrözik. Tulajdonképeni oka még nincs teljesen kidarítve, de okvetetlen a szem tápláló készülékében kell az okának lenni, amennyiben fő jelensége a szemteke megkeményedése, tartalmának megszaporodása. Fiatal korban ritka s közellátó szemet is ritkán ér; a meglett koru v. öregebb emberek s kivált asszonyok baja, főképen hipermetrópiás, messzelátó szemeket ér. Heves fölindulás és álmatlanság lehet az előidéző alkalma. A megkeményedésre hajlandó szemen atropin v. kokain becsöppentésére is támadhat zöld hályog. Négyféle formáját szokás megkülönböztetni.
1. Legkevesebb jelenség kiséri a hevenyés vagy akut gyuladásos G.-t Az ember szivárványos köröket lát az égő láng körül, nem lát jól az addig jó szemüvegével, feszülést érez szemében s egyszerre csak heves fejfájást kap, a beteg oly rosszul érezheti magát, hogy hányás erőltetheti; mindez az orvost is tévedésbe ejtheti a baj természete iránt, ha nem vizsgálja meg a betegnek a szemét, melynek állapotát csak kiséri a fejfájás és rosszullét. Tulajdonképpen a betegnek a szemében van a fájás, egyszersmind a szemhéja püffedt, dagadt, a szem fehérje vérágas, sőt hurkaszerüen megdagadhat a kötőhártyája, szaruhártyája bágyadt fényü, mintha meg volna szurkálva, a szemebogara nagyon kitágult, a világosság felé fordítva nem szükül meg, belőle zavaros zöldes fény tükrözik, ha a szemet megtapintjuk, a rendesnél jóval keményebb, néha szinte olyan, mint a kő. A látás nagyon megromlik, de amikor aztán a fájdalmak ismét szünnek, a gyuladás jelei elmulnak, a látás ismét megjavul. Azonban a glaukomás támadás ujra meg ujra beáll, a látás mind rosszabb lesz, végre egy-két hét folytán teljesen megvakulhat a szem s vakságán többé segíteni nem lehet; sőt olyan heves lehet a támadás, hogy egy pár óra alatt végképen elveszhet a látás.
2. A krónikus gyuladásos zöld hályog abban különbözik az előbbi alaktól, hogy a jelenségek enyhébbek, a szem lassabban vakul meg. A látótér szükebb lesz, vagyis az a terület, melyet a szem egy nézéssel áttekinthet, mindinkább kisebb lesz. Ha a szemorvos szemtükörrel néz be a szem belsejébe, a látóidegfőn üstszerü kivájulást lát, mert a szem megkeményedése elnyomja a látóideg rostjait.
3. Az egyszerü zöld hályog annyiban még végzetesebb lehet, hogy észrevétlenül, minden gyuladásos jel nélkül fogy a látás, szükül a látótér, keményedik a szemteke, ugy hogy az egyik szem már egészen vak lehet, mire a beteg szemorvoshoz megy, aki a szem látóidegfőjén már a teljes kivájulást látja.
A zöld hályog valamelyik alakjában megvakult szem még azután sem hágy a betegnek nyugtot, az u.n. abszolut G. is meg-megujuló fájdalmakkal kinozza az embert, mig végre a szem összetöpped s megkékül. Azonban elég gyakran csak a szem teljes kivevése szabadítja meg a beteget kinjaitól. Igen fontos ennélfogva, hogy a zöld hályogot idejekorán megismerjék és meggyógyítsák. Hathatós ellenszere a pilokarpin és az ezerin szemviz, melyet óránkint csöpögtetnek a szembe. Ellenben annál hevesebbé válik a gyuladás, ha atropint csöppentenek a szembe. Mihelyt a pilokarpin hatására enyhül a szem állapota, meg kell operálni. Ugyanis Graefe Albert kitatálta, hogy a zöld hályogot a szivárványhártya csonkításával lehet gyógyítani (l. Iridektomia).
Van a zöld hályognak még egy alakja, mely más valami szembajhoz csatlakozhat.
4. Másodlagos zöld hályog képét ölti a szemtekében fejlődő daganat, mely saját növekedésével keményíti meg a szemet. Az ilyen szemet mentől előbb egészen ki kell venni, mert különben az életet támadja meg. Másodlagos glaukoma támadhat az olyan szemben, amelynek szaruhártyája forradásába a szivárványhártya belenőtt; elhárítására a szivárványhártyát ki kell a hegedésből vágni. Az elhegedt és kitágult szaruhártyáju (sztafilomás) szem szintén megkeményedhet s szükségessé teheti az ugy is vak szem kivevését. A trachoma okozta szaruhártyabaj (pannusz) kiséretében fejlődő zöld hályog ellen iridektonia a segítség. Ha szemet sérülés érvén, a szemlencse is megduzzad, szintén növeli a szem feszülését, s a glaukomát a duzzadt lencse kieresztésével kell elhárítani.
G.-formáció, g.-homok, G.-márga (zöldföld), részben amorf, a földes klorithoz hasonló vasaluminium-hidroszilikát (FeO=20,7 Al2O3=7,2 K2O=6,2 Na2O=1,9 MgO=5,9 H2O=6,4 SiO2=51,2 Delesse). Kem. 2. Töm. 2,2-2,4. Az eruptiv kőzetek ürjeiben, de leginkább a sediment kőzetekben néha oly gyakori, hogy annak 75-90%-át is teszi, a kréta-szisztéma (green sand) rétegeiben, homokban és márgában jön elő, annak zöld szint adván (glaukonit formáció). A szilurban is előfordul. A Balti-tenger partján kihalászott borostyánkőnek a glaukonitos homok és agyag a bezáró kőzete. Az ilyen kőzetekben talált kövületek magvát szintén G. képezi.
(ásv.), l. Löllingit.
(gör.), a. m. bagolyszemü, Athéne mellékneve, jelenti a szemnek sajátos fényét, amint az az állatvilágban, különösen az Athénének szentelt bagolynál fordult elő és mélységes látóképességről tanuskodik.
1. tengeri isten a görögöknél (ezért rendesen Pontios jelzővel), eredetileg a beociai Anthedónból való halász és buvár, ki csodás uton istenné lőn. Egyszer a halászatban elfáradván, a füvön heverészett s látta, hogy halai egy fűnemből evén, felfrissülnek; ős is megizlelte s erre őrjöngésbe esvén, a tengerbe veté magát, hol Okeanos és Thetys minden emberi salaktól megtisztította s fölvette a tengeri istenek körébe. Mint ilyen Néreus és lányai körébe tartozik. Másutt azt mesélték, hogy Melikortés fiatal tengeri isten iránti szerelemből vetette magát a tengerbe, - Melikartésszel azonosították is - ismét mások szerint azon való bujában, hogy a halhatatlansággal örök ifjuságot is nem kapott. Azt is regélték róla, hogy az istenek parancsára az Argó hajót építette s vezette, a rajta levő hősöknek utjokban jósolgatott, sőt vitézül harcolt is mellettök. Sok monda volt Skylla iránt való szerelméről, ki őt visszautasította, miért is Kirké G. kértére az ismert szörnyeteggé varázsolta; épp ily szerencsétlen volt A Theseustól elhagyott Ariadné iránti vonzalma, Dionysos kisérete ugyanis elfogja, megkötözi s csak akkor ereszti szabadon, midőn nevét és származását megmondja. Aischlylos elveszett szatirdrámája e tárgyról szól. A művészetben nem volt állandó alakja s részint az összefüggésből ismerhető föl, részint pedig attributumaiból, mint p. a varázsfű, halaskosár, varsa, általában öreg tengeri isten módjára pikkelyes halfarkkal, hosszu hajjal és szakállal, mellén hinárral s kagylókkal ábrázolták. Ábrázolva láthatjuk vázákon, gemmákon s mozaikműveken. V. ö. Galdechens, Glaukos der Meergott (Göttinga, 1860; Roscher, Lex. der griech. und röm. Myth. (Lipcse, 1886); Preller, Griech. Mythologie (Berlin 1875).
2. G., a krétai Milos és Pasiphaé vagy Krété fia, ki gyermekkorában mézeshordóba esett s belefulladt. Atyját, ki sokáig hiába kereste fiát, arról értesítették Apollón vagy a kuresék, hogy csak az találja meg s hozza életre a gyermeket, aki találó hasonlatot tud mondani egy csordájabeli háromszinü tehénre. A honi jósok nem tudták ezt tenni, Minos tehát Polydost, az argosi hires jóst, Melampus kisunokáját hivatja el, ki a talányt megfejti, amennyiben tehenet szederrel hasonlította össze, mely érésének különböző fokán fehér, piros és fekete. Ezután egy szárazföldre jött tengeri sasról, vagy a mézeshordón ülő bagolyról a holttestet is fölfedezi; midőn azonban a halottat feltámasztani nem birja, Minos fiával egy sirba záratja, azt hivén, hogy rosszakaratból tesz igy. A sirboltban Polyidos megölte a holttesthez csuszó kigyót és tanuja lőn, mikép hozza életre egy másik kigyó egy fűvel a döglöttet, erre ő is kisérletet tesz a fűvel s feltámasztja G.-t. Minos ezután megajándékozza, de egyszersmind arra kényszeríti, hogy a jóslásra tanítsa meg fiát; Polyidos teljesíti ugyan a parancsot, de midőn már hazájába visszatérőben volt, visszaveszi a fiutól tudományát. Az ókorban e nagyon kedvelt mitoszt, mely különben ugy látszik több elemből áll, Aischylos és Euripidés is feldolgozták és pedig az előbbi Kréssai, az utóbbi Polyidos c. drámájában.
3. G., Sisyphos és Meropé fia, Bellerophontés apja, kit Jolkosban Pelias halotti játékain Jolaos a kocsiversenyben meggyőz s tulajdon kancái, melyeket emberhussal táplált, levetnek s szétszaggatnak. Mások szerint Aphrodité büntette őt ezzel. Árnya az isthmosi játékokon, melyeket Kr. e. 1381. állítólag ő alapított, a pályázó lovak ijesztő kisértete lőn s ezért az Istgmoson mint Taraxippost (a.m. lóijesztő) tisztelték. E mitoszt is feldolgozta Aischhylos Glaukos Potnieus cimü drámájában. A monda valószinüleg a tengeristen alakjának korinthosi változata. G. eredetileg Poseidonnak egyik tulajdonságát jelelte, t. i. a fényes, nyugodt tengert, melyet a hullámok - lovai - szétszaggatnak.
4. G., az előbbinek kisunokája, Bellerophontés unokája, a lykiai Hippolochos király fia, ki Sarpedón vezetése alatt a Lykiai sereggel Trója segítségére jött s okosságával és vitézségével tünt ki. A harcban találkozik Diomédésszel s rájönnek, hogy őseik (Bellerophontés és Oineus) vendégbarátságot kötöttek, e miatt aztán fegyvert cserélve szétválnak. Midőn a görög sáncok ostrománál már a tetőre jutott, Teukrostól megsebesítve kénytelen a harcot abbanhagyni. Védi az Aiástól megsebesített Hektort, Apollóntól megerősítve boszut áll Sarpedónért vítt harcban, s végre a Telamónfi Aiás kezétől elesik. Tetemét Apollón parancsára a szelek Lykiába viszik s ott temetik el. Diomédés és G. fegyvercseréje képes műveken is előfordul, p. vázákon és gemmákon. Ezeken kivül még számos mitoszi alak van e néven.
Tourn, (növ.), Bagolyfű.
község Zágráb vármegye szentivánzelenai j.-ban (1891) 1375 horvát lakossal.