gróf, keresztes vitéz, hires mondahős, kinek állítólag 2 felesége volt egyszerre, egy mohammedánus és egy keresztény. V. ö. Reinicke C., Die Sage von der Doppelehe d. Grafen v. G. (Hamburg 1892).
falu és fürdő Stiria feldbachi kerületi kapitányságában, 11 km.-nyire Feldbachtól, amely hely az egyik vasuti állomása; a falunak 737, a fürdőnek 841 lakosa van. G. fürdő 311 m. magasban a G.-er Kogelé D-i lábánál mint valami park terül el, számos szállóval, villával és árnyékos sétahelyekkel. Jótékony hatásu forrásait már a rómaiak ismerték. A Konstantin sósforás (14°) vizét mellbetegek isszák (átlag 4000-5000 fürdővendég), nagyobb a szénsavtaratalma az Emma-forrásnak. Az egy órányi távolságra fekvő Klausen- és Johannisbrunnen vize vastartalmu. Mindhárom forrásból évenkint több mint 800000 palackot küldenek szét. Három oldalról megközelíthetetlen sziklán áll a boszorkánypöreiről hirhedt G.-i kastély; 2 órányi távolságban, egy vulkáni konglomerat-sziklán pedig, 130 m.-nyire a Rába fölött a Riegersburg nevü kastély, amely több izben dacolt a törökök támadásaival.. A sziklába vágott kanyargós ut 7 kapun visz fel az erősségbe. A kápolnában látható a Purgstall grófi család sirboltja és Krafftnak egy oltárképe. V. ö. Prasil, Der Curort G. (1865); Clar, Boden, Wasser u. Luft v. G. (1881), U. a., Der Kurort G. (1886); Höffinger, Vademekum für Besucher des Kurorts G. (1892)
(növ.) forró tartományi páfránycsoport.
1.Emilia, Schiller legifjabb leánya, szül. Weimarban 1804 jul. 25., megh. 1872 nov. 25. 1828. vette el G. Henrik Adalbert báró, kamarás (szül. 1803 nov. 28., megh. 1887 jul 26.). Az alsó Maja vidékén élt Greifenstein kastélyában. Apja életéhez, műveihez sok érdekes és fontos adatot szolgáltatott.
2. G. Henrik Lajos báró, az előbbinek fia, német festő, született Greifensteinben (Bajororszásg) 1836 okt. 25. 1869. adta magát a tájképfestésre és a weimari művészeti iskolában Schmidt Miksa és Hayen Tivadar tanítványa volt. Igénytelen, de igazán festői tájképei a fölfogásnak ritka közvetlenségéről, a lég tüneményeinek, a fénynek kitünő megfigyeléséről tanuskodnak. Szinezésük erőteljes, keresetlen. Ilyenek: A bregenzi kikötő gátja, Délben nyáron, Őszi reggel, Őznyomok, Magány, Aratáskor, A potsdami kapu Berlinben, A Ponte lungo csatorna Velencében.
(ejtsd: glig) György Róbert, skót lelkész és iró, szül. Skóciában, Stirlingben 1796 április 20., meghalt Stratford Turgisban 1888 julius 9. Oxfordi tanuló korában önkéntesnek állt be s egy ideig katonai szolgálatban maradt. Részt vett 1812-14. az amerikai háboruban is, hol 1814. Washington város elfoglalása alkalmával sulyos sebet kapott. 1821. Campaigne of Washington and New-Orleans c. alatt élete ezen korszakáról önálló művet adott ki. A háboru végével félfizetéssel nyugalomra tért, s Oxfordban bevégezvén teologiai tanulmányait, 1822. kenti lelkész lett Angolországban, 1844. kórházi káplán, majd 1846. az összes angol hadsereg főkáplánja. A katonák neveltetésére egy munkálatot dolgozván ki, a katonai iskolák főfelügyelőjévé tétetett, majd 1848. a londoni Szent Pál-főtemplom javadalmazottjává lett. G. nagyszámu életrajzi, történelmi és vallásos művet irt. The Chelsea pensioners (1829, 3 köt.); Memoirs of Sir T. Munro (1830, 2 köt.); The chronicles of Waltham (1835); The soldier's help to divine truth (1835), The family history of England (1835, 3 köt.); The hussar (novella, 1837); Chelsa hospital and its traditions (1838, 3 köt.); Germany, Hungary, Bohemia visited in 1837 (1839, 3 köt.); The life of Warren Hastings (1841, 3 köt.); The veterans of Chelsea hospital (1842, 3 köt.); The light dragoon (1844, 2 köt.); Military history of Great Britain (1845); Story of the battle of Waterloo (1847); The life of Lord Clive (1848); The Leipsic campaign (1852, 2 köt.); Essays, biographical, historcal and miscellaneous (1858, 2 köt.): Life of the Duke of Wellington (1862); Letters on the Irish question (1868); The life of Sir Walter Scott (1871); History of the reign of George III. to the battle of Waterloo (1873) stb.
János Vilmos Lajos, német, költő, szül. Ermslebenben 1719 ápr. 2. megh. Halberstadtban 1803 febr. 18. A jogot Halleban végezte, de már akkor is az irodalommal foglalkozott és költői tehetségét érvényesítette. 1740. Potsdamban nevelősködött; nemsokára schwedti Vilmos herceg titkárja lett, kivel részt vett az 1744-iki sziléziai háboruban. A herceg halála után Berlinben dessaui Lipót fejedelem szolgálatába lépett, mig 1747. Halberstadtban egyházi titkár és nemsokára a walbecki káptalan kanonikusa lett. Halála előtt két évvel megvakult, de azért a politikában tovább is élénk részt vett. Első irodalmi kisrélete Versuch in scherhaften Liedern (Berlin 1744-45) nagy sikert ért, bár ezen anakreoni versei csak üres és unalmas rimelések. Ezt követték Lieder, Fabeln és Romanzen, melyek szintén közepes szinvonalon állanak. Legjobb műve: Preuss. Kriegslieder, melyet az erőteljes és népszeerü hang tett hiressé. Halladat oder das rote Buch és Goldene Sprüche des Pythagoras vallásos szinezetü reflektáló munkák. Életét Körte irta meg (Halberstadt 1811), összegyüjtött műveit is ő adta ki (Lipcse 1811-13.) és 1841, 8 köt.). V. ö. Briefwechsel von G. und Heinse (Berlin 1894).
község Weitz stiriai kerületi kapitányságban a Rába és az osztrák államvasut mellett, (1890) 2041 lak., nagy almakereskedéssel. A G. és Weitz közötti helyi érdekü vasut kiinduló pontja.
járási székhely, Opplen porosz kerületben, 66 km.-nyire Oppelntől, a Klodnitz, Klodnitz-csatorna és vasut mellett, (1890) 19667 lak., vasöntőkkel, kohókkal, nagyszerü gép- és üstgyártással (1200 munkás), drót- és egyéb szegkészítéssel, vasművekkel, üveghutával és csiszolással, papir-, és festékgyártással, olajprésekkel és fürészmalmokkal, gépész- és bányásziskolával, 1409. alapított városi kórházzal és többféle jótékony intézettel.
(gael Gleann), a skót hegyvidéken szük, növényzetnélküli völgy, ellentétben a széles, megművelt strath-hoz.
9 apró szigetből álló, Fouesnant községhez tartozó szigetcsoport, Finistere francia département mellett, 14 km.-nyire Trévignon-foktól. Az egyiken, Penfret-n, világító torony áll. Állítólag a druidák egy szentélye volt rajtok.