(oxiecetsav) organikus sav, amely a glikolsav- v. tejsav sorozatba tartozik.
Mint képletéből látjuk, primer alkoholcsoport és karboxilcsoport vegyületének tekintendő. Kis mennyiségben szabad állapotban az éretlen szőllőben van. Előállítása monoklórecetsavból történhetik, ha ezt soká vizzel főzzük, a folyadékot besürítve, G. marad vissza. Szintelen, szirupsürüségü folyadék; kénsav felett eltartva lassacskán megszilárdul kristályos tömeggé. Vizben, borszeszben és éterben oldható. egyalju sav, a karboxilcsoport hidrogénjét fémmel helyettesítve glikolsavsók, v. glikolátok, szénhidrogéngyökkel helyettesítve pedig G. éterei képződnek. Oxidáló anyagok a G.-at oxálsavvá alakítják; a hevítéskor elbomlik és trioximetilén keletkezik.
(Glyconeus), Glykon görög lirai költőről nevezett, de már Anakreonnál, sőt Sapphónál is előforduló metrum, a logaédi sorok egyike; negyedfél trochaeus lábból áll, melyek közül a második ciklikus daktilussá van aprózva, az elsőt ellenben Horatius spondeusban állapította meg.
Képe tehát:
[ÁBRA] Csak sast nemzenek a sasok!
Az antik költészetben önálló szerkezetekké is formálták, zárósorául a ferekráteszi (l.o.) sorral; azonkivül az asklepiadesi mértékben (l.o.) alkalmazták - igy fordul elő az ujabb költészetben p. a németeknél és nálunk is.
l. Dextróz.
(glycosidák). Csoportja a szénvegyületeknek, amelyek a növényekben előfordulnak. jellemző sajátságuk, hogy a higított savakkal és lugokkal való forraláskor, továbbá erjesztő anyagok behatására elbomlanak (széthasadnak) és más termékek mellett cukor (glycose) képződik. Többnyire csak hidrogén, oxigén és szénből állanak, némelyek nitrogént, de ként is tartalmaznak. E vegyületek összetett étereknek megfelelő vegyületek. Nagyrészt szépen kristályosodó testek, számos erélyes fiziologiai hatásu. A legfontosabb G. a következők:
|
Amigdalin |
C20H27NO11 (a keserü mandulában). |
|
Arbutin |
C12H16O7 (a medveszőllőben). |
|
Eszkulin |
C16H16O9 (a vadgesztenye kérgében). |
|
Floridzin |
C21H24O10 (gyümölcsfák gyökerébenÖ. |
|
Fragulin |
C21H20O10 (Rhamnus frangulában). |
|
Fraxin |
C16H18O10 (kőrisfában). |
|
Koniferin |
C10H22O8 (tülevelü fákban). |
|
Mironsav |
C10H19NS2O10 (mustármagban). |
|
Populin |
C20H22O8 (nyárfában). |
|
Szalicin |
C13H8O7 (a füzfában) stb. |
kisközség Krassó-Szörény vármegye karánsebesi j.-ban, (1891)1763 oláh lakossal, fürészmalommal.
1, Glina I., politikai község Zágráb vármegye glinai j.-ban, a járás székhelye, adóhivatallal és járásbirósággal, posta és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral, (1891) 1855 horvát-szerb (csak 25 magyar) lak.
2. G. II., politikai község u. o., (1891) 7457 horvát-szerv lakossal.
3. G., folyó a Kulpa jobboldali mellékvize, ered Modrus-Fiume vármegye K-i részében, a Petrova gorában, eleintén K-i, Zágráb vármegye határától kezdve ÉK-i irányban folyik s Glina érintésével Slana mellett a Kulpába ömlik. Folyása igen kanyargós, hossza mintegy 75 km.
város Przemislani galiciai kerületi kapitányságban, mocsaras vidéken (1890) 4614 lak., akik közt 2640 lengyel és 1960 rutén, vászonszövéssel és marhakereskedéssel.
1. Nikolajevics Szergej, orosz iró, szül. a szmolenszki kormányzóságban 1774., megh. Moszkvában 1847. Eleinte a hadseregben szolgált, de már 1799. kilépett onnan s mint nevelő Ukrajnába ment, majd Moszkvában telepedett meg, de az 1806-ki hadjárat alkalmával ujra katona lett s csak a tilsiti béke után ment vissza Moszkvába, hol 1827. cenzorá nevezték ki. Főkép mint ifjusági iró tünt ki Oroszország története az ifjuság számára c. munkájával (Moszkva 1817-18., uj kiad. u. o. 1822), és Ifjusági olvasmányaival (u.o. 1821). Egyéb művei: Zumbeka és Mihály csernigovi fejedelem, szomorujátékok; Kirilovna Natália cárnő c. verses novellája (Szt. Pétervár 1808). 1808-1820. szerkesztette a ma is fennálló Ruszkij Vjesztnik (Orosz Hiradó) havi folyóiratot, mely fontos adatokat tartalmaz az orosz történetre vonatkozólag.
2. G. Ivanovics Mihály, orosz zeneköltő, szül. Szmolenszk kormányzóságban Novoszpaszkojeben (Szelna mellett) 1803 jun. 1., megh. Berlinben 1857 febr. 15. Egy pétervári nemesi nevelőintézetben tanult, legnagyobb kedvvel zeneelméletet és zongorát (Mayer Károlytól), hegedüt (Böhmtől) és nyelveket. 1825. jelent meg első műve, olasz dallamra irt változatok. Berlinben Dehn Szigfrieddel ismerkedett meg, aki felismerte sajátos tehetségét és nemzeti zene művészi alkotására serkentette. Pétervárott 1836 dec. szinre került Zsiznj za Carja (Életünket a cárért!) v. Szusszanin Iván. Ezután G. jórészt maga dolgozta át Puskin Ruszlán és Ludmilla c. elbeszélő költeményét operaszöveggé s 1842-ig megirta zenéjét is, a siker ismét rendkivüli volt. 2 szimfoniáját nem fejezte be, egyéb művei: 2 vonósnégyes, hetes hármas zongorára, klarinétre és oboára, dalok zenekarra, tarantella (énekkel), karénekek és drámai jelenetek, 2 polonaise, Kamarinskaja, Zsukovszkij szövegére orosz nemzeti himnusz. Elnevezték G.-t az oroszok Berliozjának; az kétségtelen, hogy a népies zenét hatalmasan tovább fejlesztette s ezzel megalapította az azóta öntudatos és merész nemzeti zeneköltés magasabb művészetét. G. emlékiratai orosz nyelven 1887. jelentek meg Pétervárott.
3. G. Nikolajevics Fjodor, orosz iró, az 1., testvére, szül. a szmolenszki kormányzóságban 1788., megh. Szmolenszkben 1880 nov. havában. 1803. tisztté lett a hadseregben s részt vett az austerlitzi ütközetben, azután visszavonult birtokára s irodalomra adta magát. 1811. a francia háboru alkalmával visszament a hadsereghez; mint gárdatiszt részt vett az oroszok hadjáratában 1814-ig s később az izmailovi gárdaezred ezredesévé nevezték ki. Minthogy részes volt a dekabristák (l.o.) összeeskövésében, Petrozavodszkba internálták, de néhány év mulva kegyelmet kapott s attól kezdve Szt. Pétervárott élt valóságos államtanácsosi rangban. Különösen mint katonai iró tünt ki következő munkáival: Egy orosz tiszt levelei az 1805-1806. és 1812-1815. hadjáratokról (Moszkva 1815); Jellemvonások Koscziuszko életéből (Szt. Pétervár 1815); Hmeljniczkij, vagy a felszabadított Kis-Oroszország (u.o. 1818), Ajándék az orosz katonáknak (u.o. 1818). Mint költő igen szépen fordította a Zsoltárokat, Hiob könyvét és a Prófétákat (1826). Ivanovan Marfa fogsága c. leiró költeménye (Szt. Pétervár 1830) vallásos ömlengéseken kivül pompás leirásokat tartalmaz. Hazafias szinezetüek a borodinói csatából vett rajzai (Szt. Pétervár 1839). Neje, G. Pavlovna Avdotja, családi nevén Golenicseva-Kutuzova, szül. 1795., megh. Tverjben 1863., szintén irodalommal foglalkozott, s szépen fordította le Schiller harangját (Moszkva 1832) és számos novellát s vallásos elbeszélést irt.
(ejtsd: -szki) Mihály herceg, lengyel hadi ember. Tatár eredetü hercegi családból származott, megh. 1534. 1494 óta Litvániában lakott, s Jagello Sándor lengyel király kegyence volt. Zsigmond király alatt abba a gyanuba keveredvén, hogy a litván koronára vágyik, kegyvesztetté lett, de ezért véres bosszut állt s két fitestvérével és sok litvánnal III. Ivanovics Vaszilj orosz cár szolgálatába állt, akit 1508. rábirt arra, hogy Litvániába betörjön. G. maga vezette az ellenséges hadakat hazája ellen, de megveretett, litvániai birtokait pedig elkobozták. Egy második betörése alkalmával 1514. árulás utján hatalmába kerítette Szmolenszket, de mert a cár nem tartotta meg abbeli igéretét, hogy ezt a várost neki átengedi, G. igyekezett a királlyal kibékülni. Ezt Vaszilj cár megtudván, G.-t láncra veretve Oroszországba vitette, de huga, Heléna cárnő és Miksa császár közbenjárására szabadlábra helyezte. Minthogy azonban Jeléna cárnőt erkölcstelen életmódjáért lehordta, ez őt ujra elfogatta és szemevilágától megfosztatta, aztán börtönbe vettette, ahol haláláig maradt. Wezyk lengyel költő egy tragédiát irt róla. V. ö. Warnka, De Ducis M. Glinscii contra Sigismundum regem rebellione (Boroszló 1868).
(gör.), a. m. enyvdaganat, mely az agyvelő idegsejtjeinek támasztékul szolgáló kötőszövetéből, az u. n. gliából indul ki. Kissé áttetsző, többnyire elmosódott szélü, szürkés v. rózsaszinü; néha diónyi, sőt ökölnyi nagyságot ér el s magában ugyan jóindulatu daganat, de egyrészt elhelyezésénél fogva (agy), másrészt mert gyakran sarcomatózusan elfajul, rossz kórjóslatot ad. Helytelenül gliomának nevezik a recehártya szemcsés rétegéből kiinduló sarcomákat is, melyek rosszindulatuak, műtét után gyakran kiujulnak és sürgős javallatot képeznek a szemüreg teljes kiürítésére.