l. Gloggnitz.
1. (Gloód, Glodu) kisközség Mármaros vármegye izavölgyi j.-ban, (1891) 843 oláh és német lak., vastartalmu savanyuforrással.
2. G., kisközség Hunyad vármegye algyógyi j.-ban, (1891) 356 oláh lak. Barlangja a törökök idejében erődítvényül szerepelt. V. ö. Téglás Gábor, A G.-i barlang erőd (Századok 1889, 27. 1.).
(Grossglogau), az ugyanily nevü járás székhelye és másodrangu erősség Liegnitz porosz kerületben, 50 km.-nyire Liegnitztől, az Odera balpartján, több vasuti vonal találkozásánál, (1890) 20529 lakossal, cukor-, keményítő-, dextringyártással, vasuti fölszerelés és agyagárukészítéssel összesen 25 gyárban, mintegy 1000 munkással. A várost K-en, D-en és Ny-on erődítmények fogják körül. A jelentékenyebb épületek: az Odera egyik szigetén a székesegyház, egy egykori királyi kastély, most a hatóságok székhelye, az «éhség tornyával», amelyben egykoron II. János herceg a városi hatóság személyeket agyonéheztette. G. külön hercegségnek volt fővárosa, amelyet II. v. Jámbor Henrik alsó-sziléziai herceg halála után, 1252. annak harmadik fia, II. Konrád nyert el. Akkoriban a mai G. Sagan és Crossen járásokat foglalta magában. Konrád herceg sok német gyarmatost telepített le hercegségében és igy a várost is tetemesen emelte. Fia, III. Henrik, a boroszlói hercegség egy részét csatolta birtokaihoz. Fiai ezeket 1309. ismét négy részre osztották, amelyek egyike a mai G. járás volt. Ennek birtokosai 1331. kihaltak és az egész hercegség a sagani és steinaui ág között, de cseh fenhatóság alatt oszlott meg. IV. Henrik herceg e két részt is egyesítette, de azok csakhamar több részre oszlottak. A G.-i hercegek férfiága, egynek kivételével, 1476. kihalván, hosszabb viszálykodás után 1481. János sagani herceg kapta a nagyobb részt. 1506. azonban a külön G.-i hercegség megszünt és Sziléziával egyesíttetett. A 30 éves háboruban a svédek és a császáriak több izben harcoltak a birtokáért. A jenai csata után 1806 dec. 3-án Vandamme francia vezér birtokába került. 1814 ápr. 17. a poroszok hatalmába került. V.ö. Minsberg, Gesch. det Stadt und Festung Grossglogau v. ersten Zeitraum bis 1850 (1850, 2 köt.).
Gusztáv német filozofus, szül. Laukischkenben, Labian mellett (Kelet-Poroszország), 1814 jun. 6. Eleinte orvostant, majd filologiát és filozofiát tanult. Részt vett az 1870-iki háboruban, sebet is kapott Beaumontnál, majd Halleban, Neumarkban és Winterthurtban tanítóskodott és 1878. a filozofia magántanárává kvalifikáltatta magát Zürischben. 1882. u. o. a politechnikumon lett tanár; 1883. Halleban rendkivüli és 1884. Kielben rendes tanárrá nevezték ki. Művei: Steinhals psychologische Formen zusammenhägendentwicklet (Berlin 1876); Abriss d. philos. Grundwissenschafften (1 köt., Boroszló 1880, 2 köt., u. o. 1888); Ziel und Wesen der himanistischen Bildung (Zürich 1881); Grundriss der Phychologie (Boroszló 1884); Die Ideale der Socialdemokratie und die Aufgabe es Zeitalters (Kiel 1892); Graf Leo Tolstoj, ein russischer Reformator (u.o. 1893); Die Hauptlehren der Logik (Kiel 1894).
község Neunkirchen alsó-ausztriai kerületi kapitányságában, a Semmering alján, 76 km.-nyire Bécs-Ujhelytől, a Schwarza és vasut mellett, (1890) 4480 lak., pamutfonással, celluloza-, csokoládé- és fügekávékészítéssel. Egy dombon áll a sokablaku G. kastély, 1803-ig benceapátság, amelyet a XI. sz.-ban Pütteni Eckbert gróf alapított; a Wurmbrand grófi családnak egykori kriptájával. 1 1/2 órányira van a festői Wartenstein kastély, 2 km.-nyire pedig a Schöglmühl nevü papirgyár, amely egykor a kincstáré volt, most egy részvénytársaságé.
nagyközség Torontál vármegyepancsovai j.-ban, (1891) 2911 német és oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
nagyközség Arad vármegye aradi j.-ban, (1891) 4152 német és oláh lak., vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral, gőzmalommal s a század első felében hires dohánytermeléssel. G. a régi Bizere-apátség (l.o.) helyén áll. A Bold. Szüz Mária tiszteletére emelt templomának romjai most is láthatók. Benedekrendi apátsága még 1514. is vámot szedett a Maroson. A romokról s a G.- öt halomról számos rege él a nép ajkán; Bizere nevét azonban semmi sem őrzi. A török kiüzetése után ide telepedett szerbek korában keletkezett az az állítás, hogy a nagy templom romjai voltakép az orodi prépostság düledékei, hogy 1136. itt tartották volna a hires országgyülést. (l. Aradi gyülés) és hogy Orod (Arad) a mai G. helyén állott volna. 1700. szerb határőröket, 1724. pedig németeket telepítettek ide. Az 1700. évi katonai összeirás még megkülönböztette Ó-Aradot és G.-ot. 1751. kivándorolt szerb lakosai Oroszországban, Cherfontart É-i részén alapítottak egy G. nevü községet. G.-tól K-re az országut mentén 5 nagy halom látszik, melyek egyikén kis kápolna áll. Az itt talált csontok és eszközök bizonyítják, hogy itt népvándorláskori temető volt. V. ö. Márki Sándor, Arad vármegye története (I. k., Arad 1891); Téglás Gábor, Az első erdélyi vasut (Földrajzi Közlemények, X. évf., 1882).
(francia, ejtsd: gloár) a. m. hir, dicsőség.
v. glumaci, l. Szorbok.
(növ.), a. m. gomoly; l. Bogvirágzat és Álernyő.