a Skandináv-félsziget legnagyobb folyója. Trondjem tartományban, az Oeresund-tóból ered; eleinte Dny-nak folyik, a Folla fölvétele után DDK-nek fordul. A Kongsvinger kastéllyal koszoruzott domb alján régi medrét, melyben a Klar-elfbe szakadt, elhagyja és Ny-nak fordul, fölveszi a Mjösen lefolyását a Vorment és Kristiania-fjorddal egyközüen halad tovább; ezen utjában alkotja a Sarps-fos nevü vizesést, amely ugyan csak 21 m. magas, de viztömegével (másodpercenként 800 m3) imponáló. Kevéssel torkollása előtt két ágra szakad; a nagyobbik Fredericksstadtnál, a kisebbik e várostól Ny-ra ömlik bele a Skager-rakba. Hossza: 567 km., vizterülete: 40400 km2.
(latin), az angyalok kara (hymnusangelicus), mely a katolikus isteni tiszteleteknél a miseszertartásnál a kirie után mindjárt a második énekrészt képezi. Nagy doxologiának is nevezik, mely ama himnuszból áll, melyet Lukács evangeliuma szerint az égiek zengtek Krisztus születése alkalmával: «Gloria in excelsis Deo, et in terra pax hominibus bonae voluntatis», többféle hozzáadásokkal, melyek szerzőjéül részint Telephorus pápát tartják, ki a II. sz.-ban elrendelte a G. felvételét a mise-énekek közé. Mások szerint szent Hilárus lett volna a szerzője (a IV. sz. évgén). Az első keresztény századokban a G. korál dallamában minden hangra csak egy szótag énekeltetett, későbben - főleg nagyobb egyházi ünnepségek alkalmával - egyes hangok melizmatikus alakzatokat nyertek, melyek neumákkal jeleztettek. A G. a kat. misének egyik fő kiegészítő részét képezi; de nem fordul elő az egyszerü votiv, a gyász- s általában az olyan miséknél, melyek viola v. fekete szinben olvastatnak. A r. kat. egyházi szertartásoknál a G.-t négyféle dallam szerint éneklik, u. m. in duplicibus; in festis beatae virginis Mariae; in semiduplicibus és in simplicibus. Mind ezek intonációjára nézve a római egyházi missale (l.o.) adja meg a kellő utasítást. (L. még Dicsfény, Doxologia.) - G. Franciaországban feketekávé, melybe cognac-kal telített égő cukrot csepegtetnek.
/franc., ejtsd: glorjett), kisebb pavilon- vagy belvedereszerü épület egy parkban.
(lat.), a. m. dicsőités, megdicsőülés; gloriosus, dicső, dicsteljes; glorios oe memorioe, dicső emlékü.
(vasut) a neve a Prokopovics mérnöktől szerkesztett vágánycsoport olyképeni elhelyezésének, hogy segélyével a nyilt vonal bármely pontján egyszerre 6 katonai vonatot lehessen megrakni és utnak indítani. A vágányok összhossza mintegy 2400 méter. 1876. segélyével Filadelfiában a Pacific vasuton, a város és a Fairmount Park között egy délután folyamán 110 személy vonatot indítottak utnak.
(lat.), a. m. dicsfény, fénykör, amelyet a képzőművészetben a szt. Háromság személyeinek, különösen krisztusnak és a szenteknek feje köré alkalmaznak a menyei dicsőség v. jutalom kifejezésére, fényes sugarak, korong v. karika formájában. G.-val ábrázolják a mitologia világosság- és fényistenségeit. Idevágó rokonfogalom a nimbus.
kis szigetcsoport a Mozambik-csatornában, 161 km.-nyire az Ambre-foktól, Madagaszkár É-i végétől. 1892. óta a franciák birtokában.
(állat), l. Csecselégy.
város Derby angol grófságban, 66 km.-nyire Derbytől, a Merseybe torkolló Etherownak völgyében, vasut mellett, (1891) 22414 lak., a grófság pamutiparának középpontja, lakói azonkivül posztót készítenek, vasolvasztással és pamutkelmék fehérítésével és festésével is foglalkoznak. Közelében vannak egymás fölött azon vizmedencék, amelyek manchastert látják el vizzel és egy, Melandra Castle néven nevezett római tábor maradványai.
görög szó, eredetileg a. m. nyelv, aztán nyelvjárás, később a görög grammatikusoknál a. m. ritka, nyelvjárási v. idegen eredetü kifejezés, továbbá az ilyen kifejezések magyarázata. Ilyen G.-kat glosszáriumokat már az alexszandriai filologusok nagy számmal állítottak össze. Ide tartoznak Hesychios, Suidas régi lexikonjai, az Etymologicum magnum, a Homéroshoz való Scholionok stb., aztán a rómaiaknál (hol különösen Pautus kifejezéseit magyarázták) Aurelius Opilius, Aelius Stilo s más glosszografusok gyüjteményei. Legismeretesebb Verrius Flaccus munkája: De verborum significatione (a szók jelentéséről). G.-k-nak nevezték a középkorban a bibliai szöveg sorai közé vagy szélére irt jegyzeteket, melyek a bibliamagyarázat történetére is fontosak, p. a IX. sz.-ban Walafrid Strabo hires glossa ordinaria-ja. - Régi magyar glosszáriumunk csak egynéhány van, de ezek koruknál fogva nagyon becsesek, mert majdnem legrégibb kódexeinkkel egykoruak, főleg kettő közülök: a németujvári G.-k s a budapesti G.-k. Amazok lapszéli és szövegközi jegyzetek a németujvári ferenciek könyvtárának egy latin kódexében, az utóbbiak pedig szintén egy latinul irt kódexben a budapesti egyetemi könyvtárban. E G.-k arra voltak szánva, hogy megkönnyítsék a latin szövegü evangéliom v. prédikáció megértését s lehetővé tegyék istentisztelet alkalmával a szövegnek gyors magyarra fordítását. Az említett két glosszáriumhoz csatlakozik még a muzeum könyvtárában Batthyány Boldizsár latin miséskönyve, melyben sok lapszéli magyar jegyzet s elül magyar naptár is van (1489-ből). Hadd álljon itt a németujvári G.-kból nehány apró mutatvány (a régibb magyarázatokból, melyek bele vannak iktatva a szövegbe, mig egy másik kéz értelmezései a szók fölé és a lapok szélére vannak irva): Ista sunt deliramenta, vulgo elmetelenségek. Ecce homo vorax, zabalo, et potator vini. Iterum frustra heyaba, oratio dirigitur ad deum. Deinde visus est plus quam quingentis fratribus, tebnec hog nem uthzaznak, novissimo autem tanquam abortivo, erethlen gemeknek, visus est mihi.
G. mint költői forma, oly versezet, melynek minden strófája egy ismert költemény egyes soraival végződik, ugy hogy a G. az alapul vett költeménynek mintegy bővebb értelmezése. A kétes értékü műalak középkori eredetü, nálunk jelentékenyebb költeményt nem irtak benne.
G., a római jogban igy nevezik különösen a justinianusi jogkönyvekhez egyes jogtudósok u. n. glosszátorok (l.o.) által készített rövid tárgy- és nyelvészeti jegyzeteket, melyek a szöveg felvilágosítására szolgáltak. A szövegbe irt G.-t gloss oe interlineares-nek, a szélekre, a szöveg mellé v. alá irt G.-t gloss oe marginales-nek nevezték. Az Accursius által elődjeinek G.-iból és saját jegyzeteiből összeállított G. a glossa ordinaria. A Corpus juris canonici egyes részei is G. tárgyát képezték. Itt az egyes jogászoknak az egész szövegre terjedő s más irók G.-it is magában foglaló magyarázatot apparatusnak, a nagyobbszabásu apparatust kommentárnak nevezik.