R.Br.(növ.), l. Mannakása; G. aquatica l. Fodorsás.
ismeretlen származásu testőrtiszt, Kr. u. 473. Gundobad burgund királyfi, Rikimer unokaöccse befolyásával nyerte el a szenátus elismerését s a császári trónt. De Julius Nepos, Leo keleti császár teremtménye, Gundobad távollétében kikötött Ostiánál s már 474-ben lemondásra kényszerítette.
(növ.), l. Wistaria és Apios.
Her. (állat), az atkafélék rendjének Tyraglyphidoe családjába tartozó atkanem, melynek 4 faja között legközönségesebb a G. prunorum Her., gyöngyszürke, szőrei a testnél mindenütt rövidebbek, hossza 03,-0,75 mm. Száraz gyömülcsökön él, de előfordul száraz boncolástani készítményeken, valamint muzeumi állattani tárgyakon is.
l. Diabétesz.
Plin, Tourn (növ.), l. Cukorkóró.
county Georgia É.-amerikai államban, 1050 km2 területtel, 6700 lak., Brunswick székhellyel.
Owen. Kihalt állat. A foghijasok (Edentata) rendjében a Glyptodontidoecsaládjába tartozó kihalt ősi nem. Külsejük a teknősökre emlékeztet, amennyiben testöket erős csontpajzs fedi, ugyanilyen pajzs fedi a fejet és farkat is. A csontpajzs szögletes és diszítése a különböző fajoknál különböző. A negyedkori embernek kortársa volt ezen állat Amerikában, sőt egyes buvárok állítása szerint az ember lakóhelyül használta a G. pajzsát, miután a pampaszok végtelen sikja nem nyujtott buvóhelyet az ember számára. Leggyakoribb faja a G. reticulatus Owen.
1. János Frigyes, német utazó és botanikus, szül. Tübingában 1748 aug. 8-án, megh. Göttingában 1804 nov. 1. Eleinte (1772) szülővárosában a termékrajz meg a botanika, 1775 óta Göttingában az orvostan tanára. A XVIII. sz.-nak egyik legtöbboldalu és legtermékenyebb természetvizsgálója volt. Legnevezetesebb munkája az Onomatologia botanica completa, vagyis teljes botanikai szótár (Ulm 1771-77, 9 kötet), anonim jelent meg. Allgeimen Geschichte der Pflanzengifte (Nürnberg 1777 és 1803); Linné Systema Naturae-jának 13. és Systema vegetabilium-jának 15. kiadását is (Göttinga 1791) ő szervezte.
2. G. János György, német botanikus, Gmelin János György G. kémikus (1674-1728) fia, szül. Tübingiában 1709 jun. 12., megh. u. o. 1755 máj. 20-án. Szülővárosában tanult, 1721. Szt. Pétervárra ment s 1731. itt a kémia meg a termékrajz tanára lett. Ő vezérelte mint természetvizsgáló azt az expediciót, melyet Anna cárné 1733-1743-ban Szibériának és Kamcsatkának indított. Társai voltak Delisle földrajztudós, Müller historikus, Behring kapitány és mások, s igen nevezetes kutatásokat végeztek. 1747. visszatért szülővárosáa s 749. a kémia meg a botanika tanára lett. Munkái: Reisen durch Sibirien (Göttinga 1751-52, 4 kötet); Flora Sibirica (Pétervár 1747-1749, 4 kötet).
3. G. Lipót, német kémikus, szül. Göttingában 1877 aug. 2., megh. Heidelbergában 1853 ápr. 13. A Heidelbergai egyetemen a kémia tanára (1814-1851). A ferriciankáliumnak (Gmelin só) és más ciánkettőssó felfedezője. Munkái: Handbuch der theoretischen Chemie; Lehrbuch der organischen und anorganischen Chemie; igen részletes és nagyon alapos munka.
4. G. Sámuel Gottlieb, német utazó, szül. Tübingában 1743 jun. 23., megh. Kajakentben (a Kaspi-tenger mellett) 1774 jul. 27. Tübingában tanult, beutazta Hollandiát, Franciaországot. 1767. Pétervárra hiták meg a növénytan tanárának, 1768. aztán Pallasszal, Güldenstedttel és Lepechinnel utra kelt és 1769-74. beutazta Dél-Oroszországot és a Kaspi-tenger partvidékeit. Visszatértében a chajtákok kánjának fogságába esett és itt halt meg. Művei: Historia fucorum (Pétervár 1768); Reisendurch Russland (u.o. 1768-1784, 4 kötet, az utóbbi kötet Pallastól való).
(ásv.), huspiros szinü változata a chabazitnak.