(ol. sol. minore, franc. sol mineur, ang. G. minor). Párhuzamos moll-hangneme a B-durnak G alaphangra, mely éppugy mint ez, két b-vel jegyeztetik elő ugy fel- mint lefelé.
az ugyanily nevü felső-ausztriai kerületi kapitányságnak székhelye, a Salzkammergut legnagyobb városa, a Traun v. Gmundeni-tó É.-i végében, ahol belőle a Traun kifolyik, szemben a meredek falu Traunsteinnel (1691 m.), vasut mellett, (1890) 6476 lak., csinos városi plébánia templommal, melyben 1656. Schwanthalertől való faragott oltárkép látható. 1893. leplezték le I. Ferenc József mellszobrát (Gigltől). G.-t szép környéke miatt számos turista látogatja meg, azonkivül sokan (évenként mintegy 12000-en) nyári tartózkodó helyül, fürdőül (só- és tófürdők) is használják. Legszebb sétahelyei az eszplanad a tó partján, az uj nagy Stadtpark, a Satori-féle park; innen, valamint a kálvária-hegyről gyönyörü kilátás nyilik; továbbá a Rudolf-trónörökösről elnevezett ültetvények. Messzebb fekvő kiránduló helyek a G.-i hegy és a Traunfall, a Traun vizesése. A város közelében vannak Ebenzweier és orth kastélyok, amely utóbbi a Traun-tó szigetén épület, a Toscanai nagyhercegnőnek és a Cumberlandi hercegnek villái. A város és a Traun-tó D-i végében fekvő Ebensee között rendes gőzhajójáratok vannak. G. már 1186 nov. 14. itt verte meg Pappenheim a fellázadt parasztok hadait. V. ö. Wolfsgruber, Führer im Kurort G. (1887); u. a., Karte des Taunsees sammt Umgebung (1888); u. a., Die Kurmittel und Kuranstalten v. G. (1890).
l. Traun-tó.
1, Schwäbisch -G., az ugyanily nevü járás székhelye a württembergi Jagst-kerületben, 51 km.-nyire Stuttgarttól, a Rems kies völgyében, vasut mellett, (1890) 16818 lak., akik arany- és ezüst-ékszereket, réz- bronzárukat és fafaragványokat készítenek; ipariskolával, iparmuzeummal és nagy őrültek házával. Templomai közül a legjelentékenyebb a román izlésü Sz. János-templom, a gót izlésü Szt. Keresztről elnevezett templom, szép oltárfaragványokkal, amelyet 1510. fejeztek be, végül a városon kivül álló templom két sziklákba vésett kápolnával, amelyet sok bucsujáró látogat. V. ö. Kaiser, Führer durch G. u. seine Umgebung (1882).
2. G., város Waidhofen a. d. Thaya alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, a Leinsitz és Braunau összefolyásánál, vasut mellett, (1890) 2331 lak., szőnyeggyárral, fürészmalmokkal, nagy vasművekkel, a környékén nagy üveggyárakkal és Rajner főherceg kastélyával.
3. G., város Spittal karintiai kerületi kapitányságban, a Malta és Leiser összefolyásánál, (1890) 905 lak., vasgyárakkal. A vizesésekben gazdag Malta-völgy közelléte miatt sok turista keresi föl. Közel vasérctelepek vannak.
a skandináv mitologiában Frigg istennő női követe, aki lovon ülve száguldozik át levegőn és tengeren.
(ásv., l. az Ásványok képmelléklet 19. ábráját, II. köt.), palás szerkezetü metamorf összetett kristályos kőzet, elegyrészei: quarc, földpát, és csillám; a földpát uralkodólag ortoklasz soru, szinre nézve fehér, veres vagy szürke, a csillám vagy barna, fekete (bioli), vagy világos szürke gyöngyfényü, ez utóbbi leggyakoribb (muszkovit); a quarc, szürke, v. viztiszta kisebb-nagyobb üveges fényü szemeket képez. Asszociációra nézve a gránittal tökéletesen megegyezik, csak szerkezetben tér el tőle, amennyiben a csillámok többé-levésbé vizszintesen elhelyeződve okozzák a palás szövetet. Ha a rétegesség (ami kis példányoknál nagyon gyakori eset) nem vehető jól ki, e a természetben még is van nyoma a palásságnak, ilyenkor Gnájsz-gránit (v. gránitos gnájsz) a neve, sőt ez lassan elmosódva egészen átmegy a szemcsés szövetü tömeges gránitba is (ilyen a Kárpátok gnájsz-gránitja). A csillámok szintessége hol szabályos, hol nem, hanem idestova görbülve, lencseszerü kiválásokat idéznek elő s ha a körülvett részek csillámban szegényebbek, mint a környező keretük, akkor szemes gnájsznak, ha csillámuk, vagy a quarc gumószerüleg összecsomósodik, csomós gnájsznak, ha földpátjai imitt-amott táblásan válnak ki, porfiros gnájsznak. Petrografiai szempontból a kétféle csillám, valamint az amfiból és szteatit szerint öt tipust különböztetünk meg, éppen ugy, mint a gránitoknál biotit gnájszt, biotit-muszkovit gnájszt, muszkovit gnájszt, ambifol gnájszt és szteatit vagy protogin gnájszt, melyek ismét a szövet szerint lehetnek, mint fentebb említve volt, vagy csomósak, vagy porfirosak, vékony palásak, apró vagy nagy szemüek.
A gnájsz az egész földkerekségen hatalmas vastagságu rétegekben van elterjedve, legnagyobb tömege a legrégibb geologiai korszakokba tartozik és akkor ős vagy alapgnájsznak nevezik. Ahol gránit van, ott nagyon ritkán hiányzik a gnájsz, de vele együtt más palák is, csillám, amfibol, klorit, grafit és mészpala, továbbá szerpentin, quarcit, petrosilex, granulit, eklogit és ezekkel együtt oly vastag réteg-sorozatot alkot, melyeknek vastagsága Amerikában 10000 m., az Alpokban 10000-20000 méter, sőt a bajorországi Felső-Pflazban Studer szerint a 30000 métert is mehaladná. Alárendelten ismeretesek olyan fiatalabb gnájszok is, melyek kövületes rétegek felett terülnek el. Nevezetesebb lelőhelyek a tipusok szerint a következők: biotitgnájsz, Bazin (Kis-Kárpátok), gömöri, szepesi és sárosi érchegység (Dobsina, Murány, Branyiszkó), a selmeci elváltozott gnájszok szintén ide veendők: a gyalui és rodnai havasok, a bánsági hegyek (Moravica, Dognácska), Rudna Glava (Szerbia), Gastein (Felső-Ausztria), Anna-berg, Freiberg (Szászország), Puy de Dôme, Rhône völgye (Franciaország), Markirch, Heiligkreutz (Vogesek), Gothaburg (Svédország) és Norvégia Biotit-muszkoit-gnájsz: Versec (szép karlsbadi ikrekkel, finom palás és csomós szövettel), Felkai tó (Szepesi Kárpátok), Urvölgy, Al-Duna, Vaskapu és Turn-Severin között, Hallbach Aschaffenburg mellett, Majdan-Pek (Szerbia), Milano, Grangesberg (Svédország), Himalaja Hills. Muszkovitgnájsz: Zlatnó (Nógrád vármegye), Borostyánkő (Vas vármegye), Brennberg, Szarvkő, Fehéregyház (Sopron vármegye), Mehádia (a Cserna és Bela-Reka egyesülésénél), Radegund, Mürzthal, Traversala (Olaszország). Amfibolgnájsz: Szebeni és Fogarasi havasok, a Svájci és Salzburgi Alpok, Németország (Odenwald, Auerbach), keleti Bajorország, de leginkább Svédországban és Norvégiában, valamint É.-Amerikában; ha az amfibol felszaporodik, akkor az amfibol palába megy át. Szleatit vagy protogin gnájsz, leginkább Mont Blanc környékén összefüggésben a szteatitos granittal, kanton Uri (Teufelsbrücke).
Bányászatilag is a gnájsz egyike a legfontosabb kőzeteknek, amennyiben a nemes fémeknek és azok érceinek a leggazdagabb tárháza. A gnájsz kémiai összetétele: SiO2=63-75, Al2O3=13-20, FeO és Fe2O3=1-8,5, CaO=0,5-4,6, MgO=0,12-3,6, K2O=1,7-53, Na3O=0,5-3,6, izzítási veszteség 0-4, néha titansav 1%. A gnájsz ha porlik, adja a darát, ha málik adja a sárga szinü legjobb termő talajt. Településére nézve a gnájsz v. vizszintes réteg komplexumot, v. pedig a dinamikai erők által hullámszerü zavarodásokat, menedékes szögalatti felemeltetésü rétegeket képez, mint az Érchegységben, Skandináviában és É.-Amerikában, vagy melyekben a gnájsz mélyen bevágódott tekervényes völgyeket, szaggatott sziklafalakat és ormos tetőket képez (Magas Alpokban, Mont Balnc). Keletkezésére nézve a nézetek többfélék, némelyek megmerevült őskőzetnek tartják, mely a folyékony magmából kivált s azután átkristályosodott: mások ismét kémiai módon létrejöttnek hiszik kavics- és homokrétegből, melyben a keringő ásványoldatok a kavics réteg nyujtotta anyag hozzájárulása által a gnájsz főásványait a csillám és alkali földpátokat hozták létre: v. sedimentrétegeknek a nagy nyomás és hő általi kikristályosodása által: Dana szerint a gnájsz nem volna egyéb, mint a gránitnak tufája, midőn is a kidobott gránitdarabok a viz által rétegesen elrendeződtek; akadnak olyanok is, kik némely gnájszféleséget eruptiv módon keletkezettnek hiszik. Hogy ezek közül melyik a helyes nézet, eddig nem bizonyos. A gnájszt leginkább épületköveknek, talapzatoknak, hosszukás táblás darabjait ablak és ajtó sarokvasainak beerősítésére alkalmazzák.
l. Gnájsz és Gránit.
L. (növ.), 1. Gyapár: - G. Stoechas, l. Amarantus és Bársonyvirág.
(gör.), a. m. állkapocsfájdalom; gnatoneuralgia, az arcnak idegfájdalma.
(állat), l. Piócafélék.