(állat), az evezőlábu rákok rendjének egyik csoportja.
Gusztáv Adolf, német építész, szül. Stuttgartban 1840 jul 1., meghalt Nürnbergben 1884 nov. 19. Szülővárosa politechnikumán Leins alatt tanult, 1860-61. a württembergi vasutépítkezésnél működött, 1861- 63. és 1864- 66. Olaszországban az Arundel-society társaság számára nagy aquarelleket (renaissance-kori siremlékeket) festett, 1870-72. a stuttgarti politechnikum tanára volt; 1875-76. Lenbachhal és Makarttal beutazta Görögországot, Egyiptomot és 1877. a nürnbergi műipariskola igazgatója lett. Stuttgartban ő építette a renaissance-stilü Siegle-Villát, a Conradi-Villát, a württembergi egyesületi bankot stb. Érdemei vannak különösen a műiparágak fejlesztése körül, amit főkép Das Kunsthandwerk cimü művével (1870-75), Buchel Brunoval együtt) és Malerjournal-jával mozdított elő.
Ágost Vilmos Antal Neithardt gróf, porosz tábornok, szül. Schildauban 1760 okt. 27., megh. 1831 aug. 24. Tanulmányait a würzburgi jezsuita iskolában kezdette meg s 1777-től kezdve az erfurti egyetemen folytatta 1779-ig, amikor az osztrák hadseregbe, egy év mulva pedig a bajor hadseregbe lépett. 1782. hadnagy lett s ezredével Amerikába ment, hogy Anglia zsoldjában az elszakadt gyarmatok ellen harcoljon. Visszatérve 1786. a porosz hadseregbe lépett s mint százados 1793-1805-ig Lengyelország megszállásában vett részt. Mint százados küldött 1806. is Saalfeldnél és Jénánál, 1807. pedig őrnaggyá neveztetvén ki, átvette Kolbergben a parancsnokságot, melyet a tulnyomó francia erővel szemben a tilsiti békéig meg is védelmezett. Jutalmul alezredessé neveztetett ki, s a tilsiti béke után mint a hadsereg ujjászervezésére kiküldött bizottság tagjának nagy része volt az uj porosz hadsereg megteremtésében, s általában, mint Stein és Scharnhorst buzgó hive, sokat tett Poroszország ujjászületésére. 1809., midőn Steinnak Napoleon parancsára távozni kellett, Napoleonra való tekintetből ő is elbocsáttatott azon titkos megbizatással, hogy a külföldi viszonyokat tanulmányozza. E célból Ausztriába, Oroszországba és Angliába utazott, miközben, bár nem sok eredménnyel. Németország felszabadításának tervével foglalkozott. Napoleon oroszországi hadjárata kudarcának hirére visszatért Poroszországba s Blücher hadtestének táborkari főnökévé neveztetett ki. e minőségben a német szabadságharcnak egyik kiváló hőse lett. Ő készítette ama merész terveket, melyeket Blücher törhetetlen eréllyel keresztül vitt. 1815. ismét mint táborkari főnök kisérte Blüchert a csatatérre s a ligny-i vereség után főképen az ő erélye és célszerü intézkedései tették lehetségessé, hogy a porosz hadsereg junius 18. Waterloonál megjelenhessen. Miután már a lipcsei csata után jutalmul a grófi rangot kapta, a második párisi béke után tábornokká neveztetett ki, de már 1818. visszavonult erdmannsdorfi kastélyába. 1831., a lengyel felkelés alkalmával, a Poroszország keleti határán felállított hadsereg fővezérévé neveztetett ki, de még ugyanazon év aug. 24. Posenban a kolera elragadta. Ércszobrát 1855. állították fel Berlinben az Opera-téren. V. ö. Pertz, Das Leben des Feldmarchalls Neithardt von G,; Neff, Die Heidenlaufbahn des Generals der Infanterie August v. G.- Harmadik fia, Brunó (szül. 1811 máj. 3., megh. 1889 fbr 2.), mint tábornok szolgált a porosz hadseregben.
Rudolf Henrik Ármin Frigyes, német jogtudós és politikus, szül. Berlinben 1816 aug. 1. Berlinben tanult, 1839. u. o. magántanár, 1841 ülnök, majd a kamarai törvényszéknél, utóbb a főtörvényszéknél biróskodott, 1844. rendkivüli, 1858. rendes tanár lett Berlinben. Mint a képviselőház és birodalmi tanács tagja részt vett a politikai mozgalmakban is. 1888. III. Frigyes császár nemességet adományozott neki. Kültagja a magyar tudományos akadémiának. Főművei: Das heutige englische Verfassungs- u. Verwaltungsrecht (1857-63), mely több kiadást ért; Budget u. Gesetz nach dem konstitunionellen Staatsrecht Englands (1867); Verwaltung, Justiz, Rechtsweg; Staatsverwaltung u. Selbstverwalt nach englischen u. deutschen Verhältnissen (1869); Englische Verwaltungsgeschichte (1882) és Das englische Parlament (1886), mely két mű angol fordításban is megjelent. Parlamenti tevékenysége 1858. kezdődött. Mint a német birodalmi gyülésnek tagja, a nemzeti szabadelvü párthoz tartozott. Számos kisebb művei a mindenkori gyakorlati politikai kérdéseket tárgyalják. Ilyen a polgári házasságról (1869) és a felekezeti iskoláról 81869) irt műve; Der Rechtsstaat (1872-1879), melyet Jogi állam cimen Takács Lajos (Budapesti 1875) fordított magyarra. A büntetőjog terén kiváló a Vier Fragen (zur deutschen Strafprocessordnung) c. alatt ismeretes műve.
l. Gnájsz.
(lengyelül: Gbiezno), az ugyanily nevü járás székhelye Bromberg porosz kerületben, 48 km.-nyire Posentől, 3 tó között, vasut mellett, (1890) 18088 lak., gép-, cukor-, bőr-, sörgyárakkal, őrlő-, és fürészmalmokkal: tartományi ménessel, nagy lóvásárokkal és egy ásványvizforrással. Legjelentékenyebb épülete a 965. alapított érseki székesegyháza értékes festményekkel, szép kápolnákkal, szt. Adalbert pompás siremlékével és többféle egyházi műkincsekkel. G. egyike az egykori Lengyelország legrégibb városainak, amelyet a monda szerint a lengyel királyok 550. alapítottak. 990 körül mint püspök itt élt szt. Adalbert. Az ő sirjához zarándokolt el 1000. III. Ottó császár és megvetette a G.-i érsekség alapját. A G.-i érsek Lengyelországban mint primás és a birodalmi rendek közt az első, a lengyel királyi trón megüresedésekor az uj választásig az országot kormányozta. A középkorban a város egy ideig királyi székhely: 1320-ig pedig koronázó város is volt. 1655-56-ig a svédek tartották megszállva. Az érseki székhely jelenleg Posen. (l.o.).
(növ.), l. Gnetumfélék.
L. (növ.), a róla nevezett család cserjéje, ritkán fája. Ága átellenes, csomósan tagolt, levele is átellenes, bőrnemü, tojásdad v. hosszas, szárnyalterü. Ágas-bogas virágzata 1-2 laki. 18 faja Ázsia, Afrika és Amerika trópusi vidékein terem. A G. Gneom L. K.-India fája itt, valamint a malájok is ültetik, gyümölcsét nyersen, főzve v. sütve eszik, fiatal levelét ételnek főzik, hársát pedig megfonják. A G. ovalifolium Poir, meg a G. edule Blume Jáván, meg a K.-indiai szigeteken, valamint a G. funiculare Blume Kokinkhinában, Jáván meg a Molukki szigeteken hasonlókra használatos. A G. urens Blume guineai, gyümölcsét csalánfulánk boritja, de a magva ehető. Törzséből átlátszó mézga szivárog, ha pedig meghasítják v. megfurják, viztiszta ital folyik belőle.
(növ.), Gnetaceae, a nyitva-magzók rendje s a tobozosak rokona. Különböző termetü fák v. cserjék; majd a zsurlókhoz hasonlók, tagolt örveságuak, levelök pedig hüvelyfogakká korcsosodik (a kazuárbokoré), majd a törzsük elágazik, levelök pedig lapos (Gnetum), majd a fatörzs megkurtul és csak két nádalaku tartós levele van (Welwitschia). Virágszerkezete 1-2 laki és mint ősvilági növény maradékáé nevezetes; tökéletlenebb mint a mai növényeké. Fedőleveleiből némelykor éréstájban meghusosodó és megpirosodó boríték lesz, majd bögre módjára egymással összenő, v. pedig tobozzá alakul, négysoros pikkelyekkel. magva mogyorónemü, körülötte a fedőlevelek borítéka álgyümölcsöt ábrázol. Himvirágzata apró barka. Fájokban már van edény, ez a tobzosaktól élesen elválasztja. A G. morfologiai tekintetben a nyitva- és zárvamagzók határára állítandók. Mintegy 40 faja és meleg és mérsékelt földövön nő. Az Ephedra, vagyis kazuárbokor ásatagon a harmadkorból is ismertes. V. ö. Hooker J. G., On Welwichtia (London 1863); Strasburger, Die Koniferen und die Gnetaceen (Jena 1872).
(Kniesen, Gnazd). nagyközség Szepes vármegye poprádvölgyi j.-ban (1891) 1168 német és tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Egyike volt a XVI szepesi városnak.