1. a portugál birtokok legnagyobbika K.-Indiában, a Ny-i parton a bombayí presidency részei közt. É-on Malvanig, D-en Karvarig nyulik 150 km. hosszuságban; K-felé a Ny-i Ghats a határai, szélessége tehát átlag 50 km., kivéve ott, ahol Belgaun angol város közeléig ér. Területe: 3270 km2, lakóinak száma (1887) 494836. 1 km2 -re 138. part mellett a föld lapos és mocsáros, de beljebb csakhamar magasabb lesz és a Ghats felé már szép erdők takarják, amelyek közt számos patak siet a tenger felé. A főtermékek a rizs, a kókuszdió és só. A lakosok közt kevés az európai; nagyobb részük benszülött, keresztény; nyugodt és munkás nép.
2. G. (Vilha Nova de-) v. Pandsim, a portugálok indiai birtokainak fővárosa és érseki székhely K.-India Ny-i partján, 330 km.-nyire Bombaytől, a Mandavi és Margamon torkolata közti szigeten az é. sz. 15° 30' alatt, (1881) 8840 lak., jó kikötővel; kereskedelme mindamellett jelentéktelen; kókuszdió-olaj és korpa kivitelre szorítkozik. A várost, ámbár hanyatlóban van, több emlék ékesíti, ezek közül a jelentékenyebb Albuquerque szobra és a szép érseki székesegyház Xaveri szt. Ferencnek, India apostolának hült tetemeivel. Ámbár India partjain az angolok az uralkodók, a róm. katolikusok ügyeit G.-ból intézik. Az érsek 1886 óta «patriarcha ad honorem». A várost 1765. alapították.
3. G. Velha (Ó-G.), az előbbitől 8 km.-nyire (1882 lak.), amelyet Albuquerque egy régi indiai város helyén 1510. alapított, most már csupa romokból áll, melyek közt elszórta vannak a korcsok kunyhói. Ó-G. alapítása után csakhamar magához ragadta Kalikut és más parti városok kereskedelmét, 1559. az alkirálynak és a kat. primásnak székhelyévé lett, nagyon meggazdagodott és megnépesedett (200000 körül volt a lakóinak száma); de ezzel együtt az erkölcsi romlottság is magas fokra emelkedett. Camoes az «aranyváros» büneit a Disparaater na India-ban ostorozván, szatirájáért a Molukki-szigetekre kellett számüzetésbe mennie. Fénye azonban nem sokáig tartott. 150 évi virágzás után éppen erkölcseinek romlottsága miatt gyors hanyatlásnak indult és a XVIII. sz.-ban a ragadós betegségek a lakosokat kivándorlásra és az uj G. megalapítására birták.
(növ.), l. Ciprusfa.
(ejtsd: goahira), Dél-Amerika északi részének félszigete a Marakaibo-tó bejáratánál; hegyfokában, a Gallinasban (é. sz. 12° 34') éri el D.-Amerika legészakibb pontját. A a félsziget 14-15000 km2 területü; 60 km. széles, részben mocsáros földszoros köti a szárazföldhöz. Belsejét a Makuira-hegytömeg takarja, amelyről apró patakok folynak le és vesznek el a parti homokban. Jó kikötőkben nincs hiány; ilyen a Bahia Honda és az Ensenada de Calabozo. A félsziget 1891-ig venezuelai terület volt, azóta része a columbiai Magdalena departemantonak. Egészségtelen és terméketlen partvidékénél, továbbá lakóinak, a G.-indusoknak harcias voltánál fogva a gyarmatosítási kisérletek rajta meghiusultak és fehérbőrü lakói nincsenek.
1. 10093 km2 területü járás a brit-indiai Asszam nevü chief-commissariatben, Bengália, Bhutan és a Garros országa közt, 446232 lak. A Bramaputra mindkét partján elterülő járásnak főtermékei a pamut, dohány és cukor. 1765 óta van az angolok birtokában.
2. G., az ugyanily nevü brit-indiai járás székhelye, 175 km.-nyire Gohattitól, a Bramaputra balpartján, a Monasz torkolatával szemben (1881) 6697 lak.
szent a monda szerint Childebert frank király idején (511-518) ment Aquitaniából a Rajna vidékére s ott a későbbi Sanct Goar helyén kápolnát épített és a kereszténységet hirdette. A kápolnát később kolostorrá alakították át. G. emléknapja jul. 6. van.
(növ.), l. Cukorpálma.
(arab) a. m. homok, az Indiából származó arab számjegyek egyik neme L. Számjegyek.
(ejtsd: goba) Sámuel, jeruzsálemi protestáns püspök, szül. Cremineben, a berni kantonban, 1799 jan. 26., megh. Jeruzsálemben 1879 máj. 12. 1826. a londoni hitterjesztő társulat Kairóba, onnan Abissziniába, majd Malátba küldte, ahol főként a biblia arab nyelvre való fordításán dolgozott. 1841. IV. Vilmos porosz király és az angol kormány Jeruzsálemben egy protestáns püspöki széket állítván fel, oly célból, hogy ez központul szolgáljon a keleten levő protestáns elemek számára s oly megállapodással, hogy a püspököt felváltva az angol és porosz kormány nevezze ki: midőn az angol kormány által kinevezett első püspök, Sándor, 1846. meghalt, a porosz király G.-t nevezte ki, aki hivatásának derekasan megfelelt; evangyéliomi reformált gyülekezeteket, iskolákat, árva- s kórházakat alapított Jeruzsálemben, Betlehemben, Jaffában, Nablusban és Nazaretben.
János Lajos belga zenész, szül. Antwerpenben 1835 szept. 28., megh. Brüsszel mellett, Saint-Gillesben 1886 máj. 5. A brüsszeli konzervatórium nevelte kitünő zongorajátszóvá; bámulatos termékenysége révén 1200 szerzeménye jelent meg, nagyobbrészt könnyü stilusban irt zongoradarab. Zongoraiskolát is irt. Gyakran szerepel a neve megfordítva: Streabbog alakban.
1. Alajos, zenetanár és karnagy, szül. Pesten 1844., hol iskoláit is végezte. Első zenei kiképzését a budapesti nemzeti zenedében nyerte, hol az énekben Engeszer M. és Wöhler G., zongorában és zeneszerzésben Thern Károly, a hegedüben pedig Ridley Kohne és Huber Károly voltak tanárai. Egy évet Münchenben töltött Laub H. oldala s vezetése mellett. 1863. első hegedüsnek szerződtették a nemzeti szinházhoz, hol 1888-ig működött. Ekkor nyugalomba vonult. A nemzeti zenede 1878. hegedeütanárává választotta. 1885. pedig szintén a nemzeti zenede karnagyi állásával bizták meg.
2. G. Henrik, tanár és zeneköltő, szül. Pesten 1842. Első oktatást a zongorajátékban középszerü iskolai tanítóktól nyert; későbben a nemzeti zenedébe jutott, hol zongorát és éneket tanult. 1860. a kamarazenei társulatnál működött mint a zongora-szólam képviselője. A zeneszerzésben ez időben Thern Károly, majd Volkmann Róbert oktatta. A 60-as évek elején br. Prónay István házához került (Acsára) mint házi zongoramester. Ez időben adta ki Acsai magyar zeneképeit, melyek feltünést keltettek. Ezt követték Hat magyar modern jellemrajz s Négy darab barátim emlényébe, s a Magyar koronázási induló ábránd 1867. G. a hatvanas évek végén Ábrányi K. akkori Zenészeti lapjában számos kritikai cikket s tárcát irt. Ez időre esik Liszt Ferenccel való szorosabb ismeretsége is. Magyar irányu zeneszerzeményei közül a fentieken kivül ki kell még emelnünk különösen: egy tételü Magyar szonátáját s Ungarische Weisen, s Ungarische Skizzen c. műveit, melyek lipcsei s bécsi kiadóknál láttak napvilágot, valamint Négy magyar Suite cimü átirati füzeteit magyar dalok felett zongorára négy kézre. E mellett még számos kozmopolitikus stilusban irt zeneművet is produkált. Ezek közül kiválik Liszt-Kantáté c. műve (1873). Továbbá eredeti Valse-jai, melyek közül többet maga Liszt is bemutatott nyilvános hangversenyeiben. Hangversenyi előadásra számos művét irta át két zongorára Schubert, Liszt, Wagner, Brahms, Tausig, Paganininak, 1880. Liszt és Erkel ajánlatára 1882. az orsz. m. kir. zeneakadémiához a kiművelési zongoratanszak tanárául nevezték ki, mely állásától azonban 1889. megvált.