Fjodorovics Borisz, orosz cár, szül. 1551 táján, megh. 1605 ápr. 13. Ifju korát Rettenetes Iván cár udvaránál töltötte s ez őt megtette azon tanács tagjává, melynek feladata volt gyenge fia, I. Fjodor gondját viselni. Már e gyenge cár uralkodása elején (158), aki G. nőtestvérét, Irinát birta nőül, sikerült neki valóságos regensi hatalomra jutni. 1584. nagybojári rangra emelkedett s Kazán és Asztrakán cárságok helytartója lett. Ellenfeleit fogságra vettette vagy számkivetésbe küldette. Igy Iván hetedik feleségét és özvegyét, Máris a cárnőt kis fiával, Ivanovics Demeterrel, a moszkvai Rurik uralkodóház utolsó sarjával együtt Uglicsba küldte. Az Iván által meghódítani kezdett Szibéria megerősítésére G. Tobolszkot építtette 81587). Az akkoriban gyakran betörő krimi tatárokat diadalmasan visszaverte; hogy Oroszországot a civilizált Európával összeköttetésbe hozza, az angol kereskedőknek nagy kiváltságokat biztosított; az orosz egyházat felszabadította a konstantinápolyi patriarkátus hatalma alól és külön orosz patriarkátust alapított (1589). Hogy utat nyisson magának a trónra, Demeter cárevicset 1591 május 15. megölette s Fjodor cárnak 1598 febr. 21. bekövetkezett halála után elfoglalta az orosz trónt. Szigoru kezekkel kormányzott, a kisnemességet és a népet elnyomta s ezért mindjárt az első ál-Demeter (l.o.) könnyen hitelre talált a népnél. Ez 1604. behatolt Oroszországba s déli Oroszország rögtön pártjára állt, de G. erre nemsokára meghalt. Puskin Sándor egy drámában irta meg G. viselt dolgait. G. fia volt II. Fjodor cár.
1. Wessex grófja, Nagy Kanutnak, Dánia és Anglia uralkodójának kedvelt embere, ki a XI. sz. első felében az angolszász királyság ügyeire nagy hatással volt. 1039. Nagy Kanut halála után Hartaknutot, majd ennek 1042. halálával Hitvalló Eduárdot emelte a trónra. Mivel az Eduárd által kegyelt normannok ellenségeként lépett fel, 1051. számüzetésbe kellett mennie, de már 1052. visszatért, s mint az angolszász nemzeti párt vezére keresztülvitte az idegenek kiüzetését s visszanyerte régi befolyását. 1053. elhalt. Fia Harald, Eduárd halála után királlyá kiáltatott ki.
2. G. Vilmos, angol iró, nemzetgazda, szül. Wisbeachban (Cambridgeshire) 1756 márc. 3., megh. 1836 ápr. 7. Eleintén predikátor volt, de a hivatásáról politikai republikánus és szkeptikus teologiai nézetei miatt lemondani volt kénytelen. Munkáinak nemzetgazdaságtani jelentősége is van, főként a népesdési tan szempontjából. In quiry concerning political justice cimü művében (London 1792, 3. kiad. 1797, 2 köt.) egy kommunisztikus rendszer alapvonásait találjuk meg, a vagyonnal a végzett munka arányában való eloszlását kivánó alapelvvel. Ez az elméleti rendszer azután azon sarkallik, hogy a társadalom akként legyen berendezve, hogy az egyeseknek ne kelljen a megélhetés gondjaival küzdeniök, a miből a népesség nagy szaporodása következnék. Ez az utóbbi tétel volt az, melyre Malthus (l.o.) hires könyvével válaszolt, kinek G. On population (London 1821) c. dolgozatával felelt. Irt regényeket is: Things as they are 81794, 3 köt.); Saint-Leon (1799, 4 köt.); Fleetwood (1805, 3 köt.), Mandeville (1817, 3 köt.); Cloudesley (1830, 3 köt.). Történelmi munkákat: History of the life and age of Geoffroy Chaucer (1803, 2 köt.); History of the common wealth of England (1824-1828, 4 köt.) stb. 1796. Mary Wollstonecraftot (l.o.) vette nőül. V. ö. Paul, W. G.., his friends and contemporaries (2 köt. London 1876).
alatt nem talált tulajdonnevek Gö... alatt keresendők.
Károly, német botanikus, szül. Billigheimben (Baden) 1855 márc. 8. Eleinte Tübingában és Strassburgban a teologiát meg a filologiát, azután a természettudományokat tanulmányozta. 1876. Strassburgban doktorrá avatták, 1880. mint a würzburgi növénytani intézet asszisztensét az egyetemen magántanárnak képesítették. 1881. a lipcsei botanikai intézet első asszisztense, ugyanazon ősszel pedig a strassburgi egyetem rendkivüli, 1882. a rostocki egyetem rendes tanára s a növénytan igazgatója, 1887 óta pedig hasonló minőségben Marburgban működik. 1885. és 1886. Cejlont és Jávát is beutazta. Működése főleg a növények összehasonlító fejlődése terén eredményes. Nagyobb művei: Grundzüge der Systematik und speziellen Pflanzenmorphologie (Lipcse 1882); Pflanzenbiologische Schilderungen (Marburg 1889). 1889 óta a Flora cimü botanikai folyóirat kiadója.
(ejtsd: göben) Ágost Károly, porosz tábornok, hadvezér és katonai iró, szül. Staleben (Hannovera) 1816 dec. 12., megh. 1880 nov. 13. Atyja porosz őrnagy volt; a gimnázium elvégzése után (1833) katonalett. 1835. hadnaggyá léptették elő. Hogy a porosz sereg tisztikarának legalább egy része a hosszu békében is megismerkedjék a háboru különleges viszonyaival, az akkori porosz hadügyi kormány segédkezet nyujtott arra, hogy katonai tehetséggel biró porosz tisztek külföldön vitt hadjáratokban részt vehessenek. Igy G. is Spanyolországba ment és a karlisták seregének hadjáratában vett részt (1836-1840). Visszatérése után régi rangviszonyában alkalmazták ismét a porosz hadseregben s a vezérkari iskola elvégzése után a vezérkarhoz osztották be. 1860. már a 8. hadtest vezérkari főnöke volt s még ugyanez évben több más porosz tiszttel részt vett a spanyolok hadjáratában Marokkó ellen. 1864. mint tábornok-dandárparancsnok vett részt a dánok elleni hadjáratban; 1866. mint hadosztályparancsnok működött a Majna vidékén és 1870. előbb a 8. hadtestet vezette különös ügyességgel Saarbrückennél, Gravelottenál, Metz körülzárolása alatt, Amiensnél, a Hallue völgyben és Bapeaumenál. Manteuffelnek a seregvezénylés alóli felmentése után G.-t nevezték ki az első német hadsereg vezérévé s e minőségében St. Quentinnél (jan. 18. és 19.) a francia északi hadsereget döntően legyőzte s a várakba való menekülésre kényszerítette. Nagy érdemei elismeréséül a vaskeresztrend nagy keresztjével tüntették ki (összesen csak 7 vezér kapta) s halála után a 2. rajnai gyalogezred örök időre a Goeben nevet kapta. Számos irodalmi műve között különös említésre méltó: Vier Jahre in Spanien (Hannovera 1841): Reise- u. lagerbriefe aus Spanien u. vom spanischen Heer in Marocco (Hannovera 1863); az Allg. Militärzeitung-ban közlött cikkei, melyekben az 1866. és 1870. vivott csatáit irja le.
Károly, német irodalomtörténész, szül. Celleben 1814 ápr. 15., megh. Göttingában, hol egyetemi tanárvolt, 1887 okt. 28. Irodalmi munkásságát Stahl Károly álnév alatt König Kodrus, eine Missgeburt der Zeit (Lipcse 1839) cimü drámájával kezdte meg, melyet Novellen (Celle 1841) kötete és Novellen-Almanach-ja (Hannovera 1842) követett. Később az irodalomtörténetre adta magát és több kritikai dolgozatot irt. Ide tartoznak: A. Freiherr v. Knigge, Sein Leben und seine Schriften (Hannovera 1844); Pamphilus Gengenbach (u.o. 1856); Every-Man, Homnulus und Hekastus (u.o. 1865); Deutschlands Dichter von 1813 bis 1843 (u.o. 1844); Elf Bücher deutscher Dichtung von Seb. Brant bis auf die Gegenwart ipcse 1849); Deutsche Dichtung im Mittelalter (Hannovera 1854, Drezda 1871, 2 kiad.); G. A. Bürger in Göttingen und Gelliehausen (Hannovera 1873); Schillers Geschäftsbriefe (Lipcse 1875). Főmunkája Grundriss zur Geschichte der deutschen Dichtung (Drezda 1859-81, 2 teljesen átdolgozott kiad. 1884 s köv.); egy bibliogr. repertórium, mely a rendkivül nagy irodalmi anyagon a legbiztosabb áttekintést adja. Schiller, Lessing és Goethe nagy kiadásaihoz ő irta a bevezetéseket és életrajzokat. Ezenkivül a Deutsche Dichter des 16. Jahrh. (Lipcse 1863-83, 18 köt.) és Deutsche Dichter des 17. Jahrh. (u.o. 1869-83, 15 köt.) cimü gyüjteményeket adta ki Tittmann Gyulával.
Vince, osztrák statisztikus, szül. Brandauban (Csehország) 1824. 1857. az osztrák statisztikai hivatalba lépett. 1857. az osztrák állami tanács könyvtárának (most képviselőházi könyvtár) főnöke. Jelenleg Bécsben nyugdijban él. Számos a bécsi tud. Akadémia közleményeiben, a Statist. Montaschriftben stb. közölt demográfiai munkálatai közül felemlítendők: Házasságok statisztikája (1870); A gyermekek nemi arányáról (1881); Az emberi termékenység (1891); a Habrsburgok dinasztiája (1890); A Capetingek dinasztiája (1881); A Wittelsbachok (1882).
l. De Goeje.
l. Göppert.
(ejtsd: hure-), D.-Hollandiának a Maas torkolata által képzett legdélibb szigete, amelyet polderek utján több szigetből alakítottak. A XV. sz.-ban 3 szigetből Overflakkee alakult, 1751. hozzácsatolták Goereet és a XIX. sz.-ban még néhány kisebb szigetet. Legnagyobb városa Goedereede, 17 km.-nyire Brielletől, 1122 lak.