(ol.) a. m. mulya, totya ember, jellemszerep az olasz szinpadon.
kisközség Kis-Küküllő vármegye erzsébetvárosi j.-ban, (1891) 714 magyar és oláh lakossal; a ref. templom mennyezetén régi freskók láthatók. A község felett emelkedő hegyen Gogán vár romjainak csekély maradványai vannak; e vár a kihalt Alia család ősi fészke volt.
Az utóbbi egy népnek neve, mely magas északon lakott. Góg egyik királya, aki seregével Ezékiel próféta (38-39) szerint be fog törni Izrael országába és ott el fog pusztulni. A második templom korában a szkitákra vonatkoztatták e jóslatot és a messiás eljövetelének előjeleként várták a Góg és Magóg betörését. Az araboknál meseszerü északi népek neveivé váltak és Jadsud Madsuds alakokban fordulnak elő.
(Ghogo, gagho), város Ny.-Szudánban, a Szongai-törzs országában, a Niger balpartján, 17 napi járatra Timbuktutól. A középkori arab irók (El-Berki, Ibn-Batutah) ugy beszélnek róla, mint a muzulman Szudán legszebb városáról. Jelenleg 3-400 nyomorult kunyhóból álló falu. A régi dicsőségből csupán egy nagy mecsetnek csekély romjai maradtak fenn, amelyben El-Hads Mohammed Aszkia, a szongai-törzs herosza van eltemetve.
Vasziljevics Miklós, orosz iró, szül. a poltavai kormányzóság Szorocsinci falujában 1809 márc. 19., meghalt Moszkvában 1852 febr. 21. (ó-naptár). Ő az orosz regény-irodalomnak voltaképeni apja s mint humorista a világirodalomban is előkelő helyet foglal el. A nezsini liceumban tanult, aztán Szt. Pétervárott hivatalnokoskodott, majd az egyetemen a történelmet tanította, de nem maradt egyik helyen sem sokáig, mert ellenállhatatlan vonzalmat érzett az irodalmi pálya iránt. 1836. külföldre ment s leginkább Rómában tartózkodott. Talán nagy irodalmi sikerei okozták, hogy utolsó éveiben elméje megháborodott, magát isten különös kegyeltjének tartotta, aztán buskomorságba esett, vallásos vakbuzgóság vett rajta erőt s 1848. Jeruzsálembe is elzarándokolt; azután a fényes elme egészen elhomályosult. Első, a Szt. János ünnep előtti nap c. elbeszélése 1830. jelent meg, a következő évben pedig Hetman történelmi regényének első fejezete s ezek révén a legelőkelőbb orosz irók fogadták őt barátságukba. Történelmi tanulmányainak eredménye volt a Buliba Tarasz c. történelmi regény, mely mesteri elbeszélése és remek jellemfestése által szinte epikai magaslatra emelkedik. 1834. jelentek meg tőle: Arabeszki (Arabeszkek, többnyire értekezések, hirlapi cikkek) és Mirgorod közös név alatt a bájos elbeszélések egész sorozata, minők: Sztaroszvjetszkije pomjescsiki (Régi világbeli birtokosok), Povjesztj o tom, kak posszorilszja Ivan Ivanovics sz Ivanom Njikoforovicsem (Ivanovics Iván és Nikoforovics Iván összeveszése) stb. Ezután következnek Povjeszti (Elbeszélések) cimmel: Portret (Az arckép), Nosz (Az orr), Sinelj (A köpenyeg). Koljaszka (A kocsi) stb., majd pedig 1836. a rendkivül nagy sikerrel előadott Revizor cimü vigjáték (melyet Szentkirályi Albert fordításában a budapesti nemzeti szinházban is előadtak). 1837. kezdte irni fő munkáját: Pohozsdjenije Csicsikova, ili mjortvija dusi (Csicsikov járáskelése vagy a Holt lelkek). A regényes korrajznak, mely a orosz korrumpált szellemet rajzolja, époly nagy hatása volt, mint a Revizornak. Irt még több drámai töredéket is, minők: Zsenitjba (Házasság), Igroki (Játékosok) stb., de ezek jelentéktelenek. Műveinek gyüjteménye (Polnoje szobranije szocsinenij N.V. Gogolja) többféle kiadásban jelent meg: legjobb a Kulis-féle (Moszkva) és a Tijonravov-féle kritikai kiadás (Szt. Pétervár, 10 köt.). G. munkáiból magyarul megjelentek a következők: Bulba Tárász, fordította Almási László (Budapest 1878); Beszélyek, ford. Csopey László (Budapest 1882); A revisor, ford. és G. életrajzával bevezette Szentkirályi Albert (Budapest 1875); Meghalt lelkek (Budapest 1874); Beszélyek az orosz életből (Budapest 1875).
(Ghagra) v. Szardsu, a Gangesz nagy baloldali mellékfolyója K.-India É-i részében. A khinai Tibet határán, a Szatleds frrásai közelében az é. sz. 30° 28' alatt ered; hatalmas magas hegyek közt D-nek folyik; kilépvén a hegyekből, átszeli a Terait és belép a régi Aoudh-királyságba, ahol már csendesebb a folyása, azután fölveszi a Kurnallit; mint hatalmas folyó elfolyik Taizabad alatt, mig a Raptival bővülvén, Csapra közelében torkollik. Hosza 975. km.; ebből 300 km.-nyire fölmehetnek a nagy bárkák.
hazánkban nagyon elterjedt szőllőfajta, melynek fehér és kék változata ismeretes. Fürtje laza, bogyója vékonyhéju, husa leves. Korán érik s mint csemegeszőlő is nagyon kedvelt.
Lipcse (l.o.) egyik része.
Károly Tódor, német agrikulturkémikus, szül. Jenában 1836 febr. 25. Jenában és Berlinben természettudományokat tanult; egyideig a jenai laboratorium tanársegéde volt, 1859-ben Blanskóban a morvasziléziai agrikulturkémia kisérletezési intézet vezetője, 1864. a teschen-liebwerdi gazdasági iskolában a kémia és technológia tanára, 1872. a mödlingi mezőgazdasági intézet igazgatója lett. Művei: Anleitung zu chemischen Untersuchungen mit besonderer Beziehung auf die Landwirtschaft (Prága 1867), Über landwirtschaftliches Unterrichtswesen (u.o. 1867), Die Agrikulturchemie nach dem heutigen Standpunkte der Wissenschafte und Erfahrung (2 rész, az első rész 3 kiadásban, Lipcse 1872-77); Boden und Atmosphäre (u.o. 1877), Methodischer Leitfaden für den chemischen Unterricht an landwirtschaftelichen Fachschulen (Bécs 1882).
l. Gaél nyelv.