(ejtsd: -lemb-), Lukács, lengyel régész, szül. 1773., megh. 1849. Harcolt Kosciuszko alatt, aztán Czaki gróf könyvtárnoka lett Poryckban, majd a herceg Czartoryskié Pulawyban, utoljára pedig a varsói egyetemen viselte a könyvtárnoki tisztet. Ez utóbbi állás megszünvén, G. vidékre vonult s ott élt haláláig. Első volt, aki a lengyelek etnográfiájával foglalkozott s ilyen irányu könyve: Lud polski (A lengyel nép, Varsó 1830); irt a lengyel viseletekről, házakról és udvarokról, játékokról és táncokról (1836), továbbá egy lengyel történetet (Varsó 1846-1847). Különös érdeme a reá bizott nagy könyvtárak katalogizálása.
kisközség Krassó-Szörény vármegye karánsebesi j.-ban (1891) 719 oláh lakossal, barnaszénbányával.
(héb.) a. m. idomtalan tömeg; agyagból készült emberi alak, mellyel Líva (Juda) ben-Becálel prágai rabbi (megh. 1609), ki kabbalisztikai tudománya által életet lehelt belé, a zsidó népmonda szerint, mindennemü szolgálatot végeztetett. Ha arabbi az isten nevével ellátott cédulát tőle elvette, ismét agyagtömeggé vált s ennek maradványait állítólag még ma is őrzik a prágai Altneu-zsinagoga padlásán. A zsidó népéletben G. annyi mint bárdolatlan, együgyü ember.
orosz nemes család, mely a Poroszországból beköltözött Kutusa családból eredt Goleniscsev-törzsből származott. Tagjai közül megemlítendők: G. Ilarionovics Mihály herceg, orosz tábornagy (l. Kutuzov) és G. Andrejevics Arszén gróf, költő, aki 1848. szül. s az ujabb orosz költői iskola egyik legderekabb képviselője; munkái: Szjevernaja Legenda (északi legenda); Szkazka nocsi (az éj meséje), Zatisje i burja (költemények, Szt. Pétervár 1878) és összes művei (Szocsinnenija, Szt. Pétervár 1894).
(La Goulette, arabul Halg-elUad), kikötőváros Tuniszban, 9 km.-nyire Tunisz városától, a Tuniszi-tavat a Földközi-tengerrel összekötő 25 m. széles és rövid csatorna és vasut mellett. 3000 felében keresztény és felében mohammedán lak. A kellemes évszakban azonban, midőn a bej itt lakik és a tengeri fürdőket használják, a lakosság háromszor akkora. A várost a csatorna két részre osztja. Az É-i rész, amely a rómaiaktól Liguna-nak nevezett hegyfokon épült és Karthago romjáig nyulik, a fontosabb; itt van az erősség és egy ágyuüteg. A D-i részben van a bej 2 palotája, a négyszögü kikötő, az erzenal és a bagno. G. Tunisz városának kikötője; áruforgalma meghaladja a 12 millió frankot. A nagy tengeri hajók a kikötőn kivül kénytelenek horgonyt vetni.
olasz elnevezése a három árbocu, minőségre nézve sóner-árbozozatu hajónak.
l. Tengeráramlatok.
(növ.), l. Hajónyüg.
a nagy-oceán öble Costa-Rica közép-amerikai állam Dny-i partján, Puerto Arenitas nevü jó kikötőhellyel.
(héber gulgóleth, az aram gulgálta görögös alakja), mint neve is mutatja, azt a koponya alaku alacsony dombot jelenti, amelyen Jézus Krisztust ellenségei keresztre feszítették. E domb Jézus korában Jeruzsálem északnyugati kőfalán kivül, a város tőszomszédságában volt, de a Heródes Agrippa (Kr. u. 41-44) által emelt harmadik kőfal később azt a város belső területéhez csatolta. E domb fölé Ilona császárné a IV. sz.-ban diszes bazilikát építtetett. Jelenleg a domb a szent sir templomának belsejében látható.