passzióvirág, kinszenvedés virága, granadilla v. grenadilla, növ., Passiflora L.) a róla nevezett család génusza 175 fajjal Amerika, Ázsia és Ausztrália tropikus vidékein, többnyire gyönyörü virágokkal és epernemü, részben élvezhető gyümölccsel. Mintegy 50 faját könnyen lehet termeszteni (l. Teremnövények képet), azért nem ritka cserépbeli virág, néhol kertben is diszlik. Mint disznövény 1609. került Európába, még pedig a P. incarnata L. Bolognába, 1625. pedig a következővel együtt Rómába. A P. coerulea L. iszalagcserje; levele 5-7 hasábu, virága (l. az ábrát) 5-8 cm. széles, fehér, jóillatu, koszoruja kék, bogyója 5 cm. hosszu, tojásdad, narancsszinü.
[ÁBRA] A golgotavirág szára, teteje és a virágok.
Hazája Peru és Brazilia. Virágját Ferrari J. B. jezsuita, aki 1633. a De florum cultura c. munkát irta s 1653. Sienában halt meg, a Megváltó kinszenvedésével hasonlította össze. A 3 bibe a szög, a pirossal pettyegetett szőrkoszoru a töviskoszoru, a nyeles magrejtő (l. Gyümölcscséklye) a keserü pohár, az 5 him a seb, a 3 hasábu levél a lándsa, a kacskaó az ostor, a virág fehér szine pedig az ártatlanság. Gyümölcsét az Antillákon, vmint Európa D-i részén is eszik; itt már csaknem elvadult. Megható virágjáért majd az egész világon kedvelik. A P. quadrangularis L. dél-amerikai, levele tojásdad, virága 11 cm. széles, vanilia-illatu. Mint a szőllőt, léczezeten termesztik. Bogyója ludtojásnagyságu, szivesen fogyasztják, jóizü italt csinálnak vele, orvosságnak is használatos. Gyökere nagyon mérges. A P. edulis Sims braziliai cserje, nagy és piros bogyóját eszik.
(növ., Passifloraceae), a szabadszirmu kétsziküek iszalagja, félcserjéje, nagyon ritkán fája. Levele váltakozó, a tövéből virág és kacskaó ered. Szirma némelykor nincs, máskor még szőrkoszoru alkotta álszirma is van, himje öt, csőalakra összenő a kehelycsöve formáju vackon. Efölött a virágtengely nyélalakuan megnyulik, a nyelét a him csöve gyakran körülhüvelyezi s a felső végén a belső magrejtője van három, tetőző bibeszálával. Gyümölcse egyrekeszü, sokmagu bogyó. Mintegy 250 fajának 5/6-a Ny.-India és DÉl-Amerika erdeinek disze, fáról-fára kuszik (lián). Sok fajának jóillatu és szépszinü virága v. jóizü gyümölcse van.
(ejtsd: golied), county Texas É.-amerikai államban, 2300 km2 területtel, 5910 lak., Goliad székhellyel.
a Gathból való óriások nemzetségéből; 1 Sam. 17 szerint Dávid ölte meg párharcban, mert más nem mert kiállni vele. 2 Sam. 21 szerint Dávid uralkodása alatt a Bethlehemből való Elisauru ölte meg a harcban. A Korán szerint az izraelita pásztorfiu: Davud Ebn Jese nem magát, G.-t öli meg, hanem fegyverhordozóját, Talut-ot.
a szélestalpu (vignoles-féle) sineknek ujabban alkalmazott nagyobb méretü szelvénye. Sandberg svéd mérnök ajánlatára Liege és Verviers között 1887. használták először. A sinek magassága 145 milliméter volt, sulya folyóméterenként 52,7 kgr. E sinek feje hamar kopván, helyettük már 1889. szélesebb fejü és még magasabb sineket fektettek. Ezek magassága 152 mm., a talp szélessége 127 mm., a fej szélessége 76 mm., sulyuk 45,5 kgr. Hazánkban ez évben (1894) fektetik kisérletképen az elsőket, sulyuk 42,8 kg.
(máskép Galicin v. Gallicin), orosz hercegi család, mely Godimin litván nagyhercegtől, a Jagellók ősétől származtatja magát. A család egyik őse, Iván (máskép Bulgak is) az általa viselt nagy bőr-kesztyüktől (goljica) kapta G. nevét. A család nevezetesebb tagjai: G. Bulgakov Ivanovics Mihály, Ivánnak legidősb fia, bojár és vojvoda, az oroszokat vezérelte a krimi tatárok és a litvánok ellen; 1514. az Orsa melletti csatában Konstantin osztrogi lengyel fejedelem elfogta s csak 38 évi fogság után bocsátotta szabadon; erre a cárhoz ment, de már 1552. a Moszkva melletti Szt. Háromság-kolostorba vonult, hol nemsokára meghalt.
G. Vasziljevics Vaszilj, az előbbeni ősunokája; az 1613. meghalt ál-Demeter után egyike volt a négy orosz trónkövetelőnek. Lengyelországba küldetvén, hogy Vladiszlav lengyel fejeldelemmel cárrá való kikiáltatását tudassa, utközben elfogták, Szmolenszk ostrománál a lengyelek árulással vádolták s börtönben halt meg 1619.
G. Alekszejevics Borisz, szül. 1641. Nagy Péter cár nevelője volt, aztán kormánytanácsos és Kazán s Asztrakán kormányzója. Megmentette növendéke életét az ez ellen nővére, Zsófia által szőtt cselszövéstől s ugyanazért Nagy Péternek mindig kegyeltje volt. Megh. 1713.
G. Vasziljevics Vaszilj, a nagy melléknévvel szül. 1643., megh. 1714. A Dnjepr melletti kozákok parancsnoka volt, akik őt hetmanjoknak is megválasztották; 1608. Fjodor cár alatt miniszter volt. Kedvese, Zsófia carevna, Nagy Péter nőtestvére regenssége idejében csaknem teljes hatalommal ő uralkodott, 1682. elnyomta a sztrelicek és raszkolnikok lázadását s generalisszimus és főpecsétőr lett. Igyekezett a tudományokat és művészeteket Oroszországban meghonosítani. Minthogy a krimi tatárok elleni háboruban nem volt szerencséje, 1689. a carevnával együtt elkergették s Oroszország északi vidékére számkivetették, hol meg is halt.
G. Mihajlovics Demeter, államférfi; volt nagykövet Konstantinápolyban, azután az országos pénzügyek igazgatója, végül pedig a G.-ok és Dolgorukiak pártjának feje. II. Péter cár halála után kivitte, hogy Ivanovna Anna kerüljön a cári trónra. Minthogy Ivanovna Annával olyan okmányt iratott alá, mely a cári hatalmat korlátozta, kegyvesztetté lett s a schlüsselburgi börtönben halt meg 1738.
G. Mihajlovics Mihály (I.), Oroszoszág egyik leghiresebb hadvezére, az előbbeni testvére, szül. 1674 november 11., megh. Moszkvában 1730 dec. 21. Kitünt Péter alatt a törökök és a svédek elleni háboruban, bevette Schlüsselburgot. 1714. elfoglalta Finnországot, ezért mint ez ország kormányzója a finn melléknevet kapta. Később Szt. Pétervár kormányzója lett. 1723. a törökök ellen harcolt, 1724. tábornagy s 1730. a hadi kollegium elnöke lett.
G. Mihajlovics Mihály (II.), szül. 1685., megh. 1761. Hollandiában és Angolországban képezte magát a tengerészetre, volt altengernagy, titkos tanácsos és szenátor, 1740. persa követ és tengernagy, 1753. szt. pétervári kormányzó, 1756. főtengernagy és az admiralitási kollegium elnöke; hivatalát III. Péter alatt, 1672. letette, de II. Katalin alatt ujra visszanyerte.
G Mihajlovics Sándor I. Mihajlovics Mihály fia, megh. Szt. Pétervárott 1783. Volt követségi tanácsos Konstantinápolyban, aztán drezdai követ; kitünt a hétéves háboruban, tábornokká lett s Livoniában volt, mikor II. Katalin trónra jutott. 1768. a dnjeszteri első hadtestet vezérelte s 1769. elfoglalta Khotint. utóbb tábornagy és Szt. Pétervár kormányzója lett.
G. Alekszejevics Demeter, az előbbeni fia, szül. 1735., megh. Braunschweigban 1803. márc. 21. II. Katalin alatt követ Voltaire-rel és az enciklopedistákkal. Munkája: Description de la Tauride (1788). Felesége a porosz Schmettau gróf tábornok leánya, Adelheid Amália volt, vakbuzgó katolikus nő, aki fiukat, Demetert is olyannak nevelte s aki 1792. mint hittérítő É.-Amerikába ment s ott is halt meg 1840-ben.
G. Nikolajevics Sándor, szül. 1774., meghalt 1844. nov. 22. I. Sándor cár fiatalkori barátja, később pedig meghitt tanácsadója volt. 1803. a szent szinódus főprokurora, 1807. közoktatásügyi miniszter de 1824. a reakcionárius papság megbuktatta, mire főpostaigazgató lett, de Sándor halála után (1825) szelidsége és szabadelvüsége miatt minden befolyását elvesztette.
G. Szergejevics Miklós, orosz történetiró és tábornok, szül. 1808. Egyideig a szt. pétervári jogi iskola igazgatója, majd a táborkari Miklós-akadémia parancsnoka volt. Főmunkája a 23 kötetes Vojennájá isztorijá sz drevnjejsih vremjon (Hadi történet a legrégibb időktől kezdve, 1822). Ezenkivül sokat irt a szt. pétervári Russzkája sztariná (Orosz régiség) c. történelmi folyóiratba.
A zene történelemben nevet szereztek: G. Miklós, Beethoven baráti pártfogója, megh. Kurszkban (Oroszország) 1866. Ő iratta Beethovennel 124. művét (Szinházavató) s emez neki ajánlotta 3 utolsó vonósnégyesét és 1822 óta levelezésben állt vele. Jeles gordonkás volt, neje pedig ritka jó zongorázó. - Fiuk, G. György herceg, szül. Szt. Pétervárott 1823., megh. 1872 szept. Amerikában, hangversenyköruton. Mint saját zenekarának igazgatója, nagy elismeréssel adta elő Francia- s Angolországban és a tengeren tul főleg saját és Glinka műveit. Szerzett miséket, dalokat stb. is.
erősség K.-Indiában, a Nizam államában, 11 km.-nyire Haiderabadtól. Az erősség, amelyben a Nizam kincseit őrzik, magas szikla tetején áll; ennek lábánál terült el G. városa, mely egykoron a Dekan egész északi részének volt ura; a városból most már csak romok és a Dekan egykori szultánjainak nehány szép, de düledező siremléke maradt fenn. A dekani szultánok e fővárosukban mesés kincseket gyüjtöttek össze; ezért beszélnek G.-i gyémántokról, bár sehol a környéken gyémántbányák nincsenek. Bengáliának Orissza és a Krisna-torkolata közt fekvő partvidékét máig is G.-i partnak hivják.
János, zenepedagógus, szül. Báttaszéken, Tolna vármegyeben 1841 jun 25. Pesten tanult a tanítóképezdei kurzuson 1860. már mint alkalmazott tanító járta ki a zenedei tanfolyamokat Thern K., Zapf A. s Feigler Viktor tanárok vezetése alatt 1865. átvette a zene oktatását a kir. tanítóképezdében. 1871. a VI. ker. Polg. fiuiskolában lett énektanár. Mint ilyen Énektan s Polyhymnia cimen énekgyüjteményt bocsátott közre zongorakisérettel és anélkül füzetes kiadásban, mely eddigelé már 12 kiadást ért. 1874. szerkesztette a Tánc cimü zenefolyóiratot, melyből későbben az Apolló c. folyóirat lett. Az orsz. magyar dalárdaegyesület közgyülése 1887. pénztárosává választotta; ugyancsak hasonló bizalmával tüntette ki a Magyarhonban élő zeneművészek segélyegylete is, mely 1891. szintén pénztárosává választotta. Igazgató-választmányi tagja a nemzeti zenedének, a budai zeneakadémiának. Magyar zenészeti műszótára, a Galni-paris-Chevé-féle számjelzési énektannak magyar nyelvre fordítása s kiadásán kivül egyéb művei: Ébresztő, Gyöngyélet, népszinműi zene, Nemzeti lant, 200 népdal férfikarra.
Jaroszláv, cseh költő és történész, szül. Chlumetzben 1846 jul. 14. jelenleg a prágai egyetemen a történelem tanára. 1871. jelentek meg költeményei, melyek közt különösen a számkivetettek dalai és a balladák tanuskodnak szép költői tehetségről. Német nyelven irt történeti munkái: Die französische Heirat. Frankreich und England 1624-25 (Prága 1876); Quellen u. Untersuchungen zur Geschichte der Böhmischen Brüder (u.o. 1878), Der Vertrag von Altranstädt (u.o. 1879); Die Brüderunität im 15. Jhdt. 81883-1886). Azonfelül megtámadta a königinhofi kézirat (l.o.) hitelességét. Több cikket irt a csehországi reformációról, kiadtaika krónikáját (Prága 1878); Hostinskyval együtt cseh nyelven kiadja a tudományos előadások gyüjteményét.
falu a slazburgi Salzburg kerületi kapitányságban, 10 km.-nyire Halleintól, a Salzach jobbpartján, 476 méter magasban, vasut mellett, (1890) 707 lak., a X. századból való kastéllyal, amelyben a járásbiróság van. G.-ot környékének természeti szépségei teszik ismeretessé. 3/4 órányira Ny-felé van a G.-i vagy a Schwarzbach vizesése; a viz a Magas-Göll egyik üregéből, egy lyukon keresztül, 2 szakaszban 62 m. magasból zuhan alá. 3/4 órányira D-felé vannak az u. n. Öfen, rendetlenül elszórt sziklatuskókkal megrakott hegyszakadékok, amelyek közt 1/2 órányi hosszuságban a Salzach tört magának utat. Egy kissé távolabb van azután a már 1316. megerősített Lueg szoros; a Pass Lueg 2 óra járás hosszu szoros a Tenne- és Hagengebirge közt.