város Stettin porosz kerületben, 25 km.-nyire Naugardtól, az Ihna partján, amely idáig hajózható, vasut mellett, evangélikus szuperintendens székhelye, (1890) 8462 lak., őrlő - és fürészmalmokkal.
kisközség Zemplén vármegye szerencsi j.-ban (1891) 593 magyar lakossal; néhai báró Vay Miklós, koronaőr és főrendiházi elnök kastélyával.
l. Frederich.
(orosz) a. m. fej, Oroszországban a városi adminisztráció feje, polgármester; gorodszkoj G. a. m. városi főnök; G. dumy a. m. a városi tanács feje, polgármester.
(Holovvackij), 1. Fjodorovics Jakab, kis-orosz iró, szül. Csepeliben (Galicia) 1814 okt. 29., megh. Vilnában 1888 május 13. Tanult Lembergben, Kassán és Pesten; 1837. résztvett az első rutén hirlap: Ruszalka Dnjesztrovaja kiadásában, 1843. pappá szentelték, 1848. az orosz neyelv tanára lett Lembergben; 1867. elment a moszkvai szláv kongresszusra s orosz alattvalóvá lévén, államtanácsosi rangig emelkedett. Munkái: A délorosz nyelv (Lemberg 1849); Galiciai orosz nyelvtan (1849); Ó-szláv chrestomatia (Bécs 1854); A kárpátvidéki Oroszország (Szt. Pétervár 1875); Narodnyja pjeszni galickoj i ugorszkoj Ruszi (A galiciai és magyarországi oroszság népdalai. Moszkva 1878); A nyugoti és déli szláv vidékek geográfiai határa (Vilna 1884).
2. G. Fjodorovics Iván, kis-orosz költő, az előbbeni testvére, szül. Csepeliben, 1816. Kezdetben katona-orvos volt, később szerkesztő; munkái: Vjenok Ruszinam na obzsinki (Aratási koszoru a ruténeknek, Bécs 1846); Egy himnusz Miklós császárhoz (1848).
orosz főnemes család, mely a XV. sz.-ban jött a Krimi Moszkvába, hol a cári udvarbál nagy befolyásnak örvendett.
1. G. Alekszejevics Fjodor, orosz államférfi, szül. 1650, megh. mint táborszernagy és külügyminiszter 1706 aug. 20. 1689 aug. 27. megkötötte Khinával a nercsinszki békét, 1698. az európai udvarokhoz küldött követség tajga volt (melyhez incognitóban Nagy Péter is csatlakozott), 1702. I. Lipót császár birodalmi grófi rangot adományozott neki. Ő róla nevezték el 1891. az orosz 45. számu azovi gyalogezredet.
2. G. Iván, orosz iró, szül. ős nemes családból 1816. Az orosz külügyminisztériumban szolgált, 1843. külföldre ment s felváltva Német-, Francia-, Olaszországban Amerikában s legutóbb Párisban élt. Sok könyvet irt Oroszországról. Ilyenek: La Russie sous Nicolas I. (Brüsszel 1845; e könyve miatt örökre számkivetett Oroszországból); Types et caracteres russes (Lipcse 1847); Mémoires d'un pretre russe (u.o. 1849); Journal de Turin (1851-52); Stars and stripes, on American impressions (London 1855); Russian and United States correspondence (német, angol, francia és orosz nyelven, 1856); Histoire d' Alexandre I. (Lipcse 1859); La Russie depuis Alexandre le bien-intentionné (u.o. 1859); Isztorija francuszkoj revolucii (u.o. 1860); Germanija i njemci (u.o. 1880); La Constitution (u.o. 1862); La Russie autocratique (Páris 1873).
Mihajlovics Vaszil, orosz tengerész, szül. Rjazanban 1776 ápr. 8., megh. Szt. Pétervárott 1831 jul. 12. Kronstadtban végezte a tengerész-iskolát, azután az angolokkal harcolt a franciák ellen, 1806 utazásra indult a világ körül, de elfogatván, a japán kormány 1811-13. fogva tartotta őt. Később tengernagy és az orosz tengerészet főfelügyelője lett. Több munkát irt utazásairól, fogságáról stb, melyeket fia G. Vasziljevics Sándor (megh. mint nyugalmazott közoktatásügyi miniszter Szt. Pétervárott 1886 nov. 15.) adott ki összegyüjtve. (1864).
György, német gordonkaművész, szül. Hannoverában 1824 aug. 19. Mesterei Prell és Menter voltak Münchenben. Zeneszerzést Lachnertől tanult. Zeneigazgató lett Würzburgban. 1874. pedig a frankfurtvárosi szinház másodkarnagya. Gordonkára irt művei nevezetesek.
Lajos, württembergi miniszter, szül. Ulmban 1823., megh. Stuttgartban 1876 szept. 17. Az állami szolgálatban felvitte a közoktatásügyi tárcáig, melyet 1861. mint Rümelin utóda nyert el. Felmondotta a Rómával kötött konkordátumot és szabályozta az egyház és állam közötti viszonyt. Művei: Der Staat und die kath. Kirche in Württemberg, és: Der moderne Pessimismus. (Ezt Vischer Fr. T. adta ki hagyatékából 1878).
1. Ágoston Frigyes Ferdinánd gróf, porosz államférfi, szül. Drezdában 1765 jul. 20., meghalt 1832 jan. 17. 1787. porosz államszolgálatba lépett, volt követ Varsóban, Kopenhágában, Mainzban, Szt. Pétervárott, azután külügyminiszter, mint ilyennek Kalckreuth gróffal együtt része volt a tilsiti béke megkötésében, 1808. pedig az erfurti kongresszuson képviselte Poroszországot. Később mint a kormányzó bizottság elnöke működött Berlinben, s mikor a párisi béke után Hardenberg a külügyek vezetését átvette, G. udvari főmarsall lett, majd 1816-ban követ a szövetségi gyülésen, 1817. pedig az államtanács tagja, végül ujra udvari főmarsall egész haláláig.
2. G. Bogumil, német iró, szül. Varsóban 1801 márc. 20. megh. Thornban 1870 nov. 12. Középiskolai tanulmányai végeztével gazdasággal foglalkozott, majd teologiát és filozofiát hallgatott Boroszlóban. Azután az irodalomnak élve, több utazást tett Németország városaiba, ahol a népéletről felolvasásokat tartott. Művei: Deutsche Entratung in der lichtfreundlichen und modernen Lebensart (Frankfurt 1844); Das Buch der Kindheit (u.o. 1847, 4 kiad. Berlin 1877); Das Menschendasein in seinen weltewigen Zügen und Zeichen (Erlangen 1850, 2 köt., 2. kiad. Berlin 1868); Ein Jugendleben (Lipcse 1852, 3 kötet, 2. kiad. 1865, 4 kis köt.); Ein Kleinstädter in Aegypten (Berlin 1853, 3 kiad. 1877); Der Mensch und die Leute (u.o. 1858, 5 füz.); Die Deutschen (u.o. 1860, 2 köt.); ugyanez Zur Geschichte und Chrakteristik des deutschen Genius (u.o. 1864) cimmel; Exakte Menschenkenntniss in Studien u. Stereotypen (u.o. 1860); Feigenbläter (u.o. 1861-64, 3 köt.); Zur Charakteristik und Naturgeschichte der Frauen (u.o. 1854, 5 kiad. 1874); Typen der Gesellsschaft (Grünberg 1860, 2 köt., 4. kiad. Berlin 1867); Das Kneipen u. die Kneipgenies (u.o. 1866); Die Weltklugheit und die Lebensweisheit mit ihren korrespondierenden Studien (u.o. 1869, 2 köt.); Vorlesungen (u.o. 1869, 2 kötet).
3. G. Colmar von der (G. pasa), báró német katonai iró, szül. Bielkenfeldben 1843. A porosz hadseregben, nevezetesen a törzskarban részt vett az 1864., 1866. és 1870-71-ki háborukban és kitünő munkákban örökítette meg élményeit és tapasztalatait. Ezek: Operationen der II. Armee (3 köt.); Gambetta u. seine Armeen; Scharnhorst; Rossbach u. Jena; Das Volk in Waffen stb. 1884. alezredesi ranggal szolgálaton kivüli viszonyba helyezték, egyuttal pedig a német császár engedelmével a török hadsereg kötelékébe lépett, azzal a feladattal, hogy azt porosz mintára ujjászervezze. Ebben az állásban (dandárok rangjában) 1894. is működik Konstantinápolyban. Több rendbeli török katonai kézikönyvet irt.
4. G. Frigyes Lipót, német fiziologus, szül. Posenben 1834 uag. 14. Königsbergben tanult, u.o. sebészeti és anatomiai asszisztens lett. 1869. Halleban az élettan tanárává nevezték ki; 1872 óta Strassburgban tanár. Különösen az agy élettanával foglalkozott s e téren érdemes munkálkodást fejtett ki. Művei: Beiträge zur Lehre der Funktionen der Nerverzentren des frosches (Berlin 1869); Gesammelte Abhandlungen über die Verrichtungen des Grosshirns (Bonn 1881).
5. G. Hermann, báró, német protestáns teologus, szül. Düsseldorfban 1835 máj. 17. 1853-58. Erlangenben, Berlinben. Tübingában és Bonnban tanult, s miután 3 évig Svájcban és Franciaországban tartózkodott volna, 1861. kineveztetett Rómába követségi lelkésznek; 1865. rendkivüli, 1870. rendes teologiai tanár volt Baselben. 1873. ugyanily minőségben a bonni egyetemhez hivatott; 1876 óta Berlinben működik mint rendes tiszteletbeli tanár, mint főkonzisztoriumi tanácsos, az evangelikus főegyháztanács rendes tagja és mint a Szt. Péter-templom prépostja. Kiválóbb művei: Die reformirte Kirche Genfs im 19. Jahrhundert (1862); Gottes Offenbarung durch d. heilige Geschichte (1868); Die schristlichen Grundwahrheiten (1873); Die Grenzen der lehrfreiheit 81873).
6. G. Károly Frigyes gróf, porosz lovassági tábornok, szül. Stuttgartban 1815 ápr. 12., mint G. Henrik porosz követnek fia. 1832 óta szolgált a porosz hadseregben, melynek soraiban az 1849., 1866. és 1870-71-iki háborukban résztvett. I. Vilmos császár rendkivül kedvelte és első szárnysegédévé tette meg. 1884. megkapta a Szt. István-rend nagykeresztjét. 1888. ugyan a császár G.-ot saját kérelmére mint táboronokot nyugdíjazta, de szárnysegédi minőségben haláláig maga mellett tartotta.
7. G. Miksa, báró, német tengernagy, szül. Königsbergben 1838 ápr. 19. 1853. mint hadapród lépett a tengerészet szolgálatába és első utját a « Gefion» hajóval a Földközi-tengeren tette, majd Nyugat-Indiát és Braziliát látogatta meg; 1861. tengerészhadnagy s 1870. korvett-kapitánnyá lépett elő. Több év folyamán a tengerészeti minisztériumnál volt beosztva. Később mint sorhajó-kapitány a kieli hajógyár igazgatója, 1882-83. mint Commodore a földközi hajóraj parancsnoka lett, 1883. ellentengernaggyá léptettetett elő s mint ilyen a kelet-ázsiai hajórajt vezényelte, ahonnan a tengerészeti osztály igazgatójának nevezték ki az admiralitásnál. E fontos hivatalban öt éven át működvén, 1888. altengernagy s az Északi-tenger állomásfőnöke lett Wilhelmshavenben s 1889 jun. 24. a német birodalmi tengerészet vezérlő tengernagyává nevezték ki.
8. Róbert Henrik Lajos gróf, porosz diplomata, szül. Párisban 1817 jun 6., megh. Charlottenburgban 1869 jun. 21. Jogot végzett, résztvett az 1848-iki mozgalomban s a mérsékelt konzervatizmus szolgálatában az Über die Reorganisation des deutschen Bundes c. röpiratot irta. 1850 óta a diplomáciai pályán szolgálta Poroszországot, illetőleg Németországot. Többek között Pétervárott és 1863-69. Párisban is működött.
9. G. Tódor báró, német gazda és gazd. iró, szül. Koblenzben 1836 jul. 10. Az erlangeni és bonni egyetemeken jogot végzett s azután gazdasági gyakorlatot tanult. Az 1860. évben a biesenrothi földmives iskolán tanítói állást vállalt, 1862. pedig a waldaui gazd. akadémia gazdasági intézője lett. A waldaui akadémia megszünése után annak gazdaságát tovább kezelte, azután 1869. a königsbergi gazd. intézet gazdaságtan tanára és 1875. igazgatója lett, az 1885. évtől fogva pedig mint a jenai egyetemmel kapcsolatos gazd. tanintézet tanára és igazgatója működik. G. szakirodalmi munkássága leginkább a gazd. üzletvezetés s munkáskérdés fejtegetésére terjed. Főbb munkái: Beitrag zur Geschichte der Entwickelung der lädlichen Arbeiterverhältnisse im nördl. Deutschland (Berlin, 1865), Die landw. Buchführung (6. kiad. Berlin 1866); Die heutigen Aufgaben des landw. Gewerbes u. seiner Wissenschaft (Danzig 1870); Die ländliche Arbeiterfrage u. ihre Lösung (2. kiad. Danzig 1871); Die sociale Bedeutung des Gesindewesens (Danzig 1873); Die Lage der Ländl. Arbeiter im deutschen Reich (Berlin 1875); Die sociale Frage im Lichte des evang. Christenthums (Halle 1878); Landwirtschaftl. Taxationslehre (Berlin 1880-82, 2 köt.); Handbuch der landw. Betriebslehre (Berlin 1886); Die Landwirtschaftslehre und die jetzige Krisis in der deutschen Landwirtschaft (Berlin 1886); Handbuch der gesammt. Landwirtschaft (Tübinga 1890-1890).