(növ.), a hélyakut (l.o.) népies neve az Alföldön. magas, tüskés kóró, átellenes levele alsó részének összenövéséből öböl támad, melyben eső után a viz megáll, mellyel a babonás nép mosdik; állítólag a bőrt tisztítja. Erre vonatkozik mind a két neve.
(állat), l. Gázlók.
(növ.), a Geranium columbinum L. népies neve Benkőnél, l. Gólyaorr.
gólyacsőr, gólyaköröm, gerely Diószegieknél, daruláb, Isten haragja, galambláb (növ., Geranium Tourn.), a róla nevezett család egy- v. többnyári csomószáru füve, 110 fajjal (hazánkban 20) a mérsékelt vidéken meg a trópusok hegyein. levele átellenes, többnyire kerekded, ezenfelül tenyeres szabásu. Virágnyele hosszu, 1-2 virágu. Kelyhe és pártája öt-ötlevelü, himje 10, váltakozva nagyobb, de a tövön még 5 mirigy is van közte. Gyümölcscsőre éréskor ivalakuan kancsarodik össze a központi oszlop tetején. A G. Robertianum L. (Szt. Róbert füve, bakbüzüfű) egész Európában közönséges, erős, kellemetlen szagu, fanyar sósizü; régen sebet gyógyítottak vele. A G. sanquineum L. (varjuláb v. csókaláb, vérállatófű) nálunk a legnagyobb virágu G., hegyen és tisztáson nő, régen szintén officinális volt. A hazai fajok (nehány másföldbelivel) kerti növénynek is beillenek. A G. tuberosum L. Görögországban vetésbeli gyomfű, a régiek kerekded, édes gumóját erősítő szernek használták. A G. parviflorum Willd. husos gumóit Ujhollandiában mint belföldi répát (native karrot) eszik. Az É.-amerikai G. maculatum L. gyökere nagyon szorító hatásu (adstringens), hazájában orvosságnak és cserzőnek használják. A G. moschatum-ot l. Gémorr.
(növ.), a kétsziküek szabadszirmuinak növénycsaládja. Füvek v. kórók, tenyeres-, ritkábban szárnyasszabásu levelekkel, zöld v. hártyás melléklevéllel. Virágzatjok dichasialis szerkezetü, csillagszerü, ritkán kétoldalas. Himje kétsoros s a tövön kiszélesedve többé-kevésbbé összenő egymással (egyfalkás). A gyümölcs öt rekesze, mely kivülről gerezdek alakjában jelentkezik, a virág megnyult tengelyéhez forrad a bibeszállal együtt s a gólya csőréhez hasonlít. Ez ötgerezdü gyümölcs megérésekor a gerezdek alulról felfelé, a bibeszállal (csőr) együtt a virág tengelyéről fölfeslenek, spirálisan v. ivalakban felfelé görbülnek s a tengely csúcsán csüngve maradnak, mire a mag a belső oldalon felnyiló gyümölcsgerezdből kihull. A G. mérsékelt tartományokban mindenütt nőnek s mintegy 35 fajuk csak négy génuszra szakad. Ezek közül a Geranium (gólyaorr) és a gémorr (Erodium) a legelterjedtebb, a Pelargonium (Muskátvirág, mely virágcserépben gyakori), meg a Monsonia főleg a Jóreménység-foka vidékét lakja. Tartalmuk zamatos, illanékony olaj, cser- és gallussav, nyálka s olykor szabad savak. Az első két nem azelőtt officinális volt; sok faja kedvelt virág.
A geranium-olaj (valódi, rózsa-G.), illanó olaj, melyet a Geraniceák családjához tartozó növényfajok friss leveleiből vizgőzzel lepárolnak. Termelőhelyei Spanyolország, Réunion sziget, Algeria, Grasse és Cannes Franciaországban. A spanyol G.-nak van a legfinomabb szaga. A rózsaolajhoz hasonlatos illata a benne foglalt geranioltól ered. A rózsaolaj hamisítására és mint rózsaolajat pótló szert szappanok és olcsóbb parfümök illatosítására használják. G., indiai, l. Füolaj. - A Geranuim-kivonat v. esszencia a. m. török geranium-olaj (idrisz jághy, rosé, reshe oil), illanó olaj, mely az Andropogon Pachnodes Irin.-ből vizzel való eljárás utján készül. Rózsákra emlékeztető illata miatt Törökországban a rózsaolaj hamisítására használják. A világkereskedelemből a kellemesebb illatu valódi geranium-olaj egészen kiszorította V. ö. Baillon, Histoire des plantes (5. köt., Páris 1877); Sweet R., Geraniaceae(London 1820-26, 3 köt.).
(növ. Gruinales), a szabadszirmu kétsziküek rendje, ötöstagu virágszerkezettel, kétsoros himmel, vagy a külső sort helyettesítő álhimmel v. miriggyel, belső, s izomeria alkalmával a szirmoknak ellentett gyümölcsgerezdekkel. Ide tartoznak a lenfélék, gólyaorrfélék, balsamineák, a sarkantyukafélék, meg a sósdifélék családjai.
(állat), l. Himantopus.
(növ.), l. Gólyahír.
régebben golyóbis, gömbalaku test. A katonaságnál a sima csövü ágyukból tömör, a tarackágyukból (Haubitze) belül robbanó anyag felvételére szolgáló ürrel ellátott vas-G.-kat, a sima csövü puskákból pedig ólom-G.-kat lőttek. napjainkban már csak a kartács-szelencékben vannak apró G.-k. A XV-XVII. sz.-ig a nagy mozsarakból kőből faragott nagy G.-kat hajítottak az ostromlott várakba és városokba.
a céldeszkák mögött épített földgát, amely legalább 1 méterrel magasabb, mint a céldeszkák és legfelsőbb részén is oly széles legyen, hogy azon a közelről kilőtt lövedék se hatolhasson át.