l. Tű.
l. Magyar táncok.
(gomelj, Gomij), az ugyanily nevü járás székhelye Mohilev orosz kormányzóságban, 182 km.-nyire Mohilevtől, az Iput és Szos összefolyásánál, vasut mellett, (1885) 29438 lak., jelentékeny cukorgyártással és hajókészítéssel, a Szos mentén élénk kereskedéssel.
Mózes I. 10. 2. szerint Jáfet legidősebb fia, egy északi népnek ősatyja, amelyet némelyek a kimmeriekkel, a mai Krim félsziget régi lakosaival, mások pedig a kappadociabeliekkel (Kapp örmény neve: Gamir) azonosítanak.
a Kanári-szigetek egyike Tenerifa közelében, amelytől 27 km.-nyi tengeri csatorna választja el. Az ellipszis-alaku sziget területe: 374 km2, (1887) 14140 lak. Beljesét vulkáni fensik alkotja. A fensik legmagasabb pontja az Alto vagy Cumbre de Garojona (1340 m.). Vizben bővebb, mint a többi Kanári-sziget; növényzete is bujább. A fensikot babér-, a völgyeket pálmaerdők takarják. A földmivelés a lakosok indolenciája miatt nem jelentékeny; az állattenyésztés virágzóbb. A kivitel főcikkei a nyers selyem és a burgonya. Jó kikötőkben nincs hiány; a legjelentékenyebb, egyszersmind a sziget főhelye: San Sebastian de G. (2860 lak.) a K-i parton. 1492 szept. 7-én Kolumbus Kristóf első felfedező utjában itt vétett horgonyt.
(ejtsd: gomisz), 1. János Baptista, portugál költő, szül. Portóban 1775 körül, megh. 1803 dec. 20-án. Kereskedő volt, de Nova Castro (1806, 5. kiad. Lissabon 1830) cimü tragédiájával hires lett mint költő. E darab tulajdonkép Domingos dos reis Quita (megh. 1770); Inez de Castro-jának átdolgozása. Le van fordítva franciára és németre, és még ma is kedvelt darabja a portugáloknak. V. ö. Braga, Historia do theatro portuguez (Porto 1870). - 2. G. Eannes Azurara, l. Azurara.
(ejtsd: gomisz di amurim) Ferenc, portugál költő, az utolsó portugál romantikus, szül. Avelomarban (Minho tartományban) 1827 aug. 13., meghalt 1891 nov. 4. Nagyon fiatal korában mint kereskedő Braziliába került; 1846. visszatért Portugáliába, ahol az 1848. forradalmi mozgalmak több nagyobbszerü költemény irására ösztönözték, melyek közt a Garibaldi, a magyar vonatkozásu Queda de Hungaria és a Liberdade c. érdemelnek említést. 1851. hivatalt kapott az államnál és innen kezdve ráért az irodalommal többet foglalkozni. 1852. adták elő első darabját: Ghigi, melyet a lissaboni közönség nagy tetszéssel fogadott. 1859. a tengerészeti minisztérium könyvtárosa és a tengerészeti régiség-muzeum őre lett. G. tanítványa és később barátja volt Almeida Garrett hires portugál irónak. Későbbi drámái közt nevezetesek: O cedro vermelho (1852); A prohibiçao, Odio de raça, A abnegaçao, A viuva, Figados de Tigre, Os incognitos do mundo. Os herdeiros do millionario; regényei közül, melyek a braziliai életet festik: Os selvagens, O remorse vivo: tengerészeti regénye: O amor da patria (Lissabon 1879); azok közül, melyekben Minho földével és népével foglalkozik: As duas flandeiras. Lirai verseinek gyüjteményét: Cantos matutinos és Ephemeros cimmel 1858. (az utóbbiak bővített kiadásban 1866. Lissabonban: Versos cim alatt is) adta ki. A romantikának Portugáliában való történetére nézve igen fontos pártfogójának Almeida Garrettnek G.-től irt életrajza: Garrett, memorias biographicas (Lissabon 1881, 1 kötet). Összes munkái Lissabonban 1866-70. (8 kötet) jelentek. meg.
Móric, osztrák táborszernagy, szül. Nieuportban (Németalföld) 1744-ben, megh. Budán 1810 jan. 10. Kitünt az 1788-89. török háboruban, különösen a Bárcaságon és Kalafatnál; 1793-tól kezdve pedig a franciák ellen harcolt. 1800. a hadi levéltár igazgatójává tették és ez állásban alapította az első katonai (haditörténeti) folyóiratot. A Ludovica akadémia felállítása körül is szerzett érdemeket és a magyar rendek az ő tervezetét fogadták el az intézet rendszeresítésének alapjául, bár az intézet tényleges megnyitása Metternich ellenzése folytán 30 évig késett.
(gör.), a fogak elvásulása savak élvezete után; igy nevezik a fogfájást is és a fogak meglazulását is.
(gör.), azon mód, amellyel a fogak a fogmedernyulványokba (állcsontokba) be vannak illesztve. l. Beékelés.