kövült állat. Az ammonitokhoz tartozó kihalt nem, amely a devon kor elejétől a perm korig élt. A varratvonalaknak mind az öblei, mind a nyergei épek és e tekintetben a nautilusokhoz áll közel, a régibb buvárok tényleg a nautilusokhoz számították, de mivel embrionális kamrájuk van, az ammonitokhoz tartoznak. A vékony szifo a hasi oldalon van, mig a közel rokon Clymeniánál a szifo vastag és a háti oldalon van elhelyezve. Gyakori faja a G. costulatus (l. Devon szisztéma).
v. moszatsejt (növ.), a zuzmók zöldszinü sejtje, l. Zuzmó.
(gör.), a. m. szögmérő; kristálytani segédeszköz, mellyel a kristályok két szomszédos lapjának egymáshoz való hajlását (élszögét) mérjük.
[ÁBRA] Goniométer
A G.-ek szerkezetre nézve többféleék, a legelterjedtebb a kézi szögmérő (Carangeau- [1783], Hany- és Brongniart-féle) szerkezete a következő (l. az ábrát): egy 180°-ra beosztott félkör, melyre két szár van ollószerüleg egy középpont körül forgathatólag megerősítve, ugy hogy az egyik szára a félkör végeit érintve szilárd helyzetben marad, mig a másik hosszabb szár a félkörön mozgatható. A mérendő kristály élszöget a két szár közé helyezve és az élszög nagyságát 1/2 °-nyi pontossággal leolvashatjuk a mozgatható szár megállapodása helyén. A kézi szögmérő csak nagyobb kristályoknál alkalmazható, apró fényeslapu kristályok mérésére a fényverési szögmérők (reflexiós goniométerek) szolgálnak. A fényverési szögmérők elve a kristálylapok fényes, tükröző felülete, melynél a szomszédos lapokra, először az egyikre, azután a másikra ugyanazon fényforrást (reflexio) vezetjük, ugy hogy a fényforrás képét bizonyos forgatás által a fényverődés törvénye szerint mindkét lapon észlelhessük; a szükséges forgatást az eszközön levő beosztással, ellátott körlapon (limbus) leolvashatjuk, mely adatból a két lap által képezett szög étéke megállapítható. A fénytükrözési goniométert először Wollaston (1809) szerkesztette, melynél a körlap függélyes helyzetü; ujabb időben az eszköz tökéletesítésén többen fáradoztak: Mittscherlich; Babinet, ki a körös beosztás vizszintes (horizontális) elhelyezését kezdeményezte, melynek előnye a pontos eredmény ("-ben), továbbá Websky és Liebisch, stb. Az eszközre vonatkozó bővebb elméleti és gyakorlati ismertetés minden nagyobb kristálytani munkában megtalálható. V. ö. Groth, Physikalische Krystallographie (Lipcse 1885); Liebisch, Geometrische Krystallographye (Lipcse 1881), Websky, Zeitschrift für Krystallographie (IV. kötet); Dr. Szabó József, Ásványtan (4. kiad. 1893).
(gör.), a trigonometriai számok elmélete. (l.o.).
(Goniadz), város Grodno orosz kormányzóságban, 52 km.-nyire Bjelosztoktól, a Bobr mellett, (1885) 4345 lak. Vele szemben van Osszovec falu, vasuti állomás. Ez utóbbi, valamint G. meg van erősítve; de erősségét, amely 3-ad rendü vár, közönségesen Osszovec-nek hivják.
Frigyes, német festő, szül. Drezdában 1813 máj. 30. Az ottani művészeti akadémián képezte ki magát, azután Antwerpenben, Berlinben és Münchenben tanult, majd visszatért Drezdába, hol 1857. az akadémia tanára lett. Legismeretesebb művei: Kártyázók a hegyi csapszékben; A rabló megtérése; A vásári dalnok; Házasság konvenciáiból; Judás csókja; oltárképek a schellenbergi és lauterbachi templomban; János szász király képmása a lipcsei városházán.
báró, l. Brissac.
(szlovénül: Konjice), falu Cilli stiriai kerületi kapitányságában, 18 km.-nyire Cillitől, a Drann mellett, (1890) 1361 lak., kitünő bortermeléssel, közelében vasérc- és kőszénbányával. Az 1010 m. magas G.-hegyen láthatók azon Tattenbach grófi család kastélyának romjai, amelynek utolsó tagját 1670. a Zrinyi-féle összeesküvésben való részvétel miatt kivégezték.
Neisseri, l. Gonorrhea.
(gör.), ondódaganat: ondó kiömlése a kötőszövetbe, az ondóhólyagcsa megrepedése következtében.