v. gorc, a lápon található apró, szilárd szigetek.
kisközség Bereg vármegye munkácsi j.-ban, (1891) 1073 rutén és magyar lak., vasuti állomással s táviróhivatallal.
1. 90 km. széles és 440 km. hosszu öböl Celebesz szigetén, amelyet az É-nak kinyuló nagy félsziget alkot. Benne van a kis Togian nevü szigetcsoport.
2. G., kerület (assistent-residenc) a németalföldi Menado nevü residencyben, Celebesz szigetén az ugyanily nevü öböl É.-i partján, 10500 km2 területtel, 2 járással; G. járás 61229, Limbotto járás 19870 lak. A főváros, G., 8000 lak., az é. sz. 0°28'30" alatt a tenger partján épült. V. ö. Rosemberg: Reis-togten in den Afdeeling G. (1865).
(ejtsd: gorosztiza i szepéda) Manuel Ede, spanyol államférfiu és vigjátékiró, szül. Veracruzban (Mexiko) 1791 nov. 13., megh. Tacubayában, Mexiko mellett 1850. Mint az 1820. alkotmány hivét a restauráció után számüzték s ekkor Angliába ment, ahol (és később Párisban) mint Mexiko követe az ország függetlengésének elismerése érdekében működött közre. Hazájába visszatérve, államtanácsos és a mexikói szinház igazgatója lett. Első vigjátékával 1815. Madridban lépett fel. Nagy tetszés mellett adták elő a következő vigjátékait: Indulgencia para todos, las costumbres de antano, Don Dieguito, Contigno pan y cebolla. Drámai műveinek válogatott kiadása Teatro escoido (Brüsszel 1825, 2 köt.) cimmel jelent meg. Egyes darabjai a Teatro moderno espanol-ban (Madrid 1836-38, 4 köt.) vannak meg.
(Magyar-), kisközség Szilágy vármegye zilahi j.-ban (1891) 680 magyar és oláh lak. Itt 1601 augusztus 3-án Básta és Mihály vajda egyesült serege Báthory Zsigmond vezéreit, Székely Mózest és Csáky Istvánt seregestül tönkretették.
1. István (gattájai), G. Lászlónak (l.o.) fia, politikus, szül. Pesten 1819., megh. u. o. 1881 május 31. Alsó iskoláit Szolnokon és Gyöngyösön végezte, a bölcsészetet és jogot pedig Pesten hallgatta. Hivatottságának az irodalom terére már korán adta jeleit. A pesti tudományos egyetemen hazafias és irodalmi célokra kört alakított, melynek dolgozatai közt csinos művei jelentek meg. Későbben Temes vármegyébe gattájai jószágára ment és e megye ellenzékének egyik vezérfia és legkitünőbb szónoka volt. 1842-43-ban nagyobb utazást tett Nyugat-Európa művelt országaiban, melynek gyümölcse Nyugat cimü munkája lett (Pest 184, 2 köt.). A pozsonyi 1843-44. és 1847. országgyülésekre mint követjelölt lépett fel, de a konzervativ párt akkori többsége mellett Temes vármegyében sikertelenül. Nemzetiség cimü nagy politikai műveért (1842), melyben a legnagyobb reformeszméket már Kossuth Pesti hirlapi cikkeiért és Nyugat c. műveért 1843 okt. 7. a magy. tud. akadémia levelező tagjává választotta. 1847. Kossuth lemondása után a védegylet igazgatója lett. 1848. a pesti országgyülésre Temesből képviselőül küldetvén, aug. 3. ő tette ama nevezetes indítványt, a Frankfurtban egyesült Németországgal való minél szorosabb szövetségre nézve. Egyébiránt G. a békepárthoz tartozott; egyike volt azon képviselőknek, kik a Csepel-szigeten rögtöni biróságilag kivégeztetett Zichy Ödön gróf lefoglalt drágaságainak összeirására a pénzügyi és igazságügyi minisztériumok küldötteivel együtt megbizattak és később Debrecenben a hirhedt gyémántvád felmerülése után legerélyesebben szólalt fel Madarász László ellen, valamint a Március 15-ike és a Debreceni Lapok ellen, ezeknek a képviselőház méltóságát sértő kikeléseik alkalmából. Az ápr. 14. határozat szerkesztésére ő is ki volt küldve Kossuthtal és Szacsvaival, a határozatot azonban csakis Kossuth szerkesztette. A szabadságharc leveretése után külföldre menekült, honnét csak 1861. tért ismét haza. Ezután a Deák-párt legkiválóbb férfiai közé tartozott és 1867. Andrássy Gyula gróf kabinetjében a kereskedelem, földmivelés és ipar minisztere lett, mely állást 1870. a közlekedési miniszteri tárcával cserélte fel. Ezen állástól való visszalépte egyidejüleg történt Horváth Boldizsár igazságügyminiszter visszaléptével, a municipális törvény megszavazása alkalmából, mely törvényt ezen a kormány tagjai között egyedül álló két liberális miniszter a benne foglaltató illiberális intitutiók (mint a virilistáké stb.) miatt mint az ő elveikkel össze nem egyezhetőt jelentettek ki. Később mint képviselő a kormánypárt soraiban foglalt helyet, de utóbb megroncsolt egészsége miatt a politika teréről egészen visszahuzódott. Rendkivül olvasott, nagyműveltségü férfiu és önzetlen hazafi volt, kinek visszavonulása veszteség volt a közügyekre nézve. Nagybecsü emlékiratokat hagyott hátra, melyek különösen a kiegyezési tárgyalásokra vetnek világot. Hagyatékából több iratot kiadott családja G. emlékezete c. alatt. gyászbeszédet Jókai Mór, emlékbeszédet az akadémiában György Endre tartott fölötte. V. ö. A közgazdasági minisztérium öt évi működése Feszt Vilmostól; Kónyi, Deák beszédei. II. k.
2. G. László (gattájai), iró, szül. Szamosujvárott 1780 jun. 2. örmény nemes családból, megh. 1839 márc. 11. Tanult szülővárosában, azután Kolozsvárt; 1800. Pestre ment törvényt tanulni. Atyja halálával, 1801. az ősi birtokba lépett, 1810. elhagyván Erdélyt, az alföldön telepedett le, a királyi adományul nyert Gattája helységben, melynek és vidékének magyarosítására sokat tett. Hivatalt nem vállalt, gazdasága mellett irodalom- és tudományban lelte gyönyörüségét. Buzgó bajnoka volt a magyar művelődésnek. Kezdetben a szinügy foglalkoztatta s 1807. három szindarabot bocsátott közre, u. m.: Jetzid és Hábá, avagy a féltés és meghasonlás, szomorujáték 5 felv.; Az érdemes kalmár, hazai történeten épült eredeti darab öt felvonásban, tendenciózus dráma; A jegyesek Carthágóban v. a nagy Scipio, eredeti munka és vitézi történet (Budán 1807). Később etikai és történelmi tanulmányokkal foglalkozott. Nagyobb munkája: A férjfiunak tökéletességei (erkölcstan) (Pest 1823). Sok értekezése jelent meg a Tudom. Gyüjtemény köteteiben; ezek közül önállóan is megjelent: Eger várossa történetei (1828., ujabban is Eger 1876). Az akadémia 1835. levelező tagjául választotta. Testvéreivel együtt ez intézetnél 1839. a rólok nevezett alapítványt tette. Halála előtt a temesi bánság területén gazdasági egyesület alakításán fáradozott. Drámáit ismertette Bayer József, Philol. Közlöny, 1888.
a. m. tud. akadémia egyik dija, melynek alapját Gorove László 1839. ezer forinttal vetette meg, Gorove István pedig oly összegre emelte, hogy kamataiból évenkint száz arany jutalmat lehessen kitüzni. A pályakérdések felváltva az erkölcstudomány, széptan és a magyar müveltségtörténet köréből veendők. A jutalom csak önálló beccsel biró munkának adatik ki.
(ejtsd: -zio) Gáspár, olasz keleti nyelvész. szül. Bagnascóban (Piemont) 1808 jan. 20., megh. Torinóban 1891 máj. 21. neki jutott a dicsőség, hogy első adta ki és fordította le európai nyelvre az ind Valmiki nagy műéposzát, a Rámájanát. 22 éves korában doktorátust nyert a torinói egyetemen. Kevéssel azután a bécsi egyetemre ment filologiai tanulmányok céljából. Néhány évvel később Brignole Sale marquis kiséretében, ki mint Sardinia követe ment Párisba, Burnouf Eugén a keleti nyelvek jeles buvára vezetése alatt a szanszkrit nyelvet tanulta. Csakhamar teljesen elsajátítva azt, a Rámájana fordításához és kiadásához fogott, melyet tizenöt évi munkával be is fejezett. Ramayana Testo sanscr. sec. i codd mss. d. scuola Gaudiana 5 vol. trad c. note p. G Gorresio ins. 10 vol. (Páris 1843-1858). Olasz prózai fordításának, mely külön is megjelent (2 kiadás, Milano 1869-70, 3 köt.), szép irályát és hüségét dicsérik olasz birálói. Kiadta még az Utara kandát (Páris 1867-70). Utolsó művei az 1891. elhalt tudósnak Sunto di una lettura sulla condizioni geografiche dell' India (Torino 1882) és Cenni storoci sulla progressiva conoscenza dell' India (ugyanott 1883). Tudományos érdemeinek elismeréseül a torinói tud. akadémia örökös titkára, az Institut de France külföldi tagja, királyi tanácsos és a nemzeti könyvtár főnöke lett.
Jakab, angol (ausztráliai) nemzetgazda és politikus, született Aucklandon (Uj-Zélandon)m 1847. Saját erejéből küzdötte fel magát, előbb az uj-zélandi képviselőtestületbe, majd az ausztráliai parlamentbe. Az 1885. tartott londoni gyarmat-gyülésen ő képviselte szülőföldjét. A szociális és munkáskérdés terén oly tekintélyre emelkedett, hogy az angol kormány már több izben kérte ki tanácsát; 1891. pedig II. Vilmos német császár meghivására részt vett a berlini munkás-enqueteban. Amellett kifogástalan gentleman: midőn 1894. mint a kormány részéről kiküldött szakférfiu a tönkrement uj-zélandi bank volt igazgatóit könnyelmüséggel vádolta, Mandella angol kereskedelmi miniszter, szintén volt igazgató, kényszerítve érezte magát, hogy tárcájáról lemondjon.
(Gortyn, Gortys), ókori város Kréta déli részén a Letéos (ma Heirapotamo) mellett, hires templomokkal. Sokat küzdött Knozosszal a sziget hegemóniájáért. Miután Kr. e. 67. a sziget római provincia lett, G. fővárosa volt. Ujabban azon leletről hires, melyet a helyén épült Hagü Dekában Fabricius és Müller 1884. talált, mely hatalmas táblán ősdór nyelven, feniciai betükkel a Kr. e. 400. évből G. városjogát tárja elénk. E törvényekről értekezik Bücheler, Das Recht von Gortyna (M.m. Frankfurt 1885).