a kréta szisztéma felső emeletének cenoman, illetőleg turon csoportjába tartozó rétegek az Alpokban Homokkő és márga az anyaga, Actaeinella, Nerinea, Cyclolites kövületekkel. Itt-ott rudista-mész lép benne fel, mely néhol azonban (különösen a déli Alpokban) annyira elhatalmasodik, hogy csupa rudista-mészkő képezi a G.-et.
Rikárd, német orientalista, született Neundorfban 1824 junius 4-én, meghalt Halleban 1889 október 29-én. Tanulmányait Lipcsében és Berlinben végezte, az utóbbi helyen a kir. Könyvtárnál alkalmazást is nyert. Ugyanitt nevezték ki 1860. rendkivüli egyetemi tanárnak. 1863. mint a keleti filologia rendes tanárát meghivták a hallei egyetemre, hol irodalomtörténeti felolvasásokat is tartott. Művei: De ariana linguae gentisque armeniacae indole (Berlin 1847); Die Alhambra (u.o. 1854); Wissenschaftliche Jahresberichte über die morgeländischen Studien (Lipcse 18857); Al Ghazzalis Leben und Werke (Berlin 1858); Archiv für Literaturgeschichte (Lipcse 1870-71); Richard Wagners Frauengestalten (u.o. 1883); Georg Ebers als Froscher und Dichter dargestellt (u.o. 1886). Ezenkivül Tschischwitz-cel átnézte és jegyzetekkel látta el Schlegel-Tieck Shakspere-fordítását (Berlin 1875) és Boxbergerrel kiadta Lessing munkáit (u.o. 1875). V. ö. Richard G., Erinnerungsblätter für seine Freunde (Halle 1890).
(ejtsd: gósn) György Joakim, angol közgazdasági iró és pénzügyminiszter, szül. Londonban 1831 aug. 10. Oxfordban tanult s azután a Frühling és G. bankcégbe lépett be. 1863. jelent meg Theory of foreign exchanges c. műve, amely nagyobb feltünést keltett, mit az is bizonyít, hogy 1890-ig 14 kiadást ért s amellett francia, holland és német nyelvre is lefordították. G. e rövid dolgozatában a kereskedelmi mérlegtannak vizsgálatából indul ki és világos előadásban sorolja fel az okokat, amelyek valamely állam külföldre való készpénzfizetésére szabályozólag hatnak. Részletesebben beszél az aranypont alakulásáról s liberális felfogására nagyon jellemző, hogy a spekulációnak a szóban forgó hullámzásokra való káros hatását tagadja. G. szabadelvü nézeteket hirdetett a parlamentben is, ahol 1864-ben a londoni Cítyt, később edinburg egyik kerületét képviselte. Különösen vallási dolgokban való szabadelvü felfogásáért neveztette őt ki 1865. Russel a kereskedelmi hatóság alelnökévé, 1866. mint lancasteri kancellár lépett a kabinet tagjai közé, akikkel együtt bukott meg ugyanazon év juniusában. Az 1868-iki Gladstone minisztériumban G. a szegényügyek vezetését vette át s e téren kiváló érdemeket szerzett, amelyek elismeréséül tengerészeti miniszterré nevezték ki (1871.). 1874. Gladstone bukásával G. is kilépett hivatalából s 1876. már uj működési körben találjuk, mert Egyiptom angol hitelezői mint képviselőjüket küldték Kairóba; itt sikerült neki a khedivével elfogadtatni pénzügyi tervét, amely szerint az egyptomi pénzügyek felügyeletét egy európai bizottság vette át. 1877. az ezüst értékéről tanácskozó parlamenti enqueton elnökölt, a következő évben pedig a párisi nemzetközi érmekongresszuson vett részt. Midőn Gladstone 1880. ujból uralomra jutott, G.-t rendkivüli konstantinápolyi követté nevezték ki, hogy a portánál a berlini szerződés némely pontjainak végrehajtását sürgesse; ez állásáról azonban már 1881. visszahivták. 1886-ól kezdve, amint Gladstone az ir home-rule tervet elfogadta, G. elpártolt tőle s közeledett a konzervativekhez, ugy hogy 1886 dec. mint pénzügyminiszter lépett be a Salisbury-kabinetbe, melynek egyik legkiválóbb tagjavolt. Ugyancsak 1886. választották a Royal Statistical Society elnökévé. Pénzügyi tervei közül bankreformterve, mely a tartaléktőke felemelését és 1 fontos bankók kibocsátását sürgette, adott nagy könyvvitára okot. 1892. a Salysbury-kabinet bukásával G. is az ellenzékre ment át s az 1893-iki home-rule-vita alatt egyike volt Gladstone legszivósabb támadóinak. E home-rule-bill pénzügyi szakaszait, részben G. birálata következtében, dolgozta át ujra a Gladstone-kormány. Legutóbb az angol nemzetgazdasági társulat választotta elnökévé G.-t, ki 1893 jun. 15. foglalta el az elnöki széket egy hosszabb beszéddel, melyben a közgazdaságtan klasszikus iskolájával való szakítást hangoztatta. Fentebb említett tanulmányain kivül parlament- és egyéb beszédeiben adott érdemes nemzetgazdaságtani fejtegetéseket, amelyekhez folyóiratokban megjelent értekezései sorakoznak. Ezek közül a Laisser faire and Government Interference cimü a legismertebb. Magyarul megjelent: A külföldi váltók árfolyamának elmélete. Ford. Lobmayer János (Budapest 1891.).
igen termékeny tartománya Egyiptomnak, ahol a bibliai elbeszélés szerint a héber törzsek századokon át tartózkodtak, délen Heliopolis-ig terjedt, Ny-on pedig a Nilus deltájának tanit-i ága képezte határát.
(ejtsd: gosn), Elkhart county székhelye Indiana É.-amerikai államban, 200 km.-nyire Indianapolistól az Elkhart jobb partján, vasut mellett, (1891) 6033 lak., butorkészítéssel, gőzmalommal, élénk kereskedéssel.
egykoron szabad birodalmi város, az ugyanily nevü járás székhelye Hildesheim porosz kerületben, a Harz-hegység É-i lejtőjén, a Gose és vasut mellett, (1890) 13311 lak., akik a közeli Rammelsbergben bányászkodnak, márványtárgyakat, gyufát, kémiai iparcikkeket, kártyákat készítenek és keményítőt gyártanak. G. virágzásának kora a középkorba esik; külseje ezt maig is elárulja. Nagyobb épületei a középkori építészet jellegét nagyobbára magukon viselik: ez épületek közül a legjelentékenyebbek: a Marktkirche gazdag városi irattárral és ritka könyveket tartalmazó könyvtárral; a gót izlésü városháza a hódoló-teremmel és többféle régiséggel; a Kaiser-worth nevü egykori céhház, most vendéglő, nyolc német császár szobrával; a Neuwerk-klastrom román izlésü temploma, igen értékes festményekkel; a császár-ház, Németországnak legrégibb világi épülete, amelyet III. Henrik császár alapított, az 51 m. hosszu és 16 m. széles császár-teremmel, a XII. sz.-ból való hatalmas császári székkel és mellette a Szt. Ulrik-kápolnával, amelyben III. Henrik császár siremléke látható és a császár szivét őrzik; végül a régi erődítmények és egy pár klastrom maradványai. G.-t alkalmasint I. Henrik alapította. A bányászatot, ami olyan gyorsan fölvirágoztatta, már I. Ottó korában kezdték meg. A szász és frank királyok gyakran időztek G.-ban, ahol fényes birodalmi gyüléseket (1009. és 1015.) is tartottak, különösen szerették a várost III. és IV. Henrik, ki itt is született. 1204., mivel a Hohenstaufokhoz szított, IV. Ottó földulta, de a csapást, a Hanza-szövetségbe lépvén, csakhamar kiheverte. A 30 éves háboruban 1625. hasztalan ostromolták; 1632. azonban a svédek megszállották és keményen megsarcolták. 1802. porosz birtokká lett; 1807. a vesztfáliai királysághoz, 1816. Hannoverához és 1866. Poroszországhoz csatolták. V. ö. Crusius, Gesch. v. G. (1842-43); Die vormals kais. Freie Reichsstadt G. sonst u. jetzt 81863); Neuburg, G.'s Bergbau bis 1552 (1892); Müller-Grote, Die Malereien des Huldigungssaales in G. (1892); Bode, Urkundenbuch der Stadt G. (I. köt. 1893).
(ásv., cinkvitriol, fehér gálic), rombosrendszerben kristályosodik, a kristályos azonban a természetben ritka, rendesen mesterségesen állítják elő; a természetben nagyrészt veséded kéreg, cseppköves, szemcsés aggregat alakban található. Keménysége 2-2,5. Tömöttsége 1,9-2. A G. másodlagos terménye a szfalerit ásványnak, melyből oxidáció utján képződik a bányákban. A mesterséges fehér vitriolt mint gyógyszert, azonkivül a festék (cinkfehér) és kence (firnisz) előállítására használják.
(ejtsd: goszlavszki) Móric, lengyel költő, szül. Podoliában 1805., megh. Sztaniszlauban 1834 aug. 17-én. Varsóban tanult, kitüntette magát a török hadjáratban Dibics alatt. Első irodalmi munkája Podole (1828). 1830. a litván-rutén légióban szolgált s akkor irta legszebb dalait. G.-t körülzárolták Zumsrukban, ahol hasztalan kérte a parancsnokot, hogy a várat a levegőbe röpítsék. A vár megadta magát s ő is fogságba került, de sikerült neki Párisba menekülnie. Itt adta ki Poezye ulana polskiégo (Egy lengyel ulánus költeményei) c. könyvét 1833. Ugyanezen évben mint politikai biztos visszatért Galiciába, de Sztaniszlauba internálták, hol 1875. emléket állítottak neki. Költeményeinek gyüjteményes kiadása; Poezye (Lipcse 1864).
(ejtsd: gószpics), csinos község Lika-Krbava horvátországi vármegye gospić i j.-ban, a Takalcapatak völgyében. 582 m. magasságban, (1891) 3396 (mint politikai községnek 9304) horvát-szerb lak., G. a vármegye törvényhatóságának, a járási szolgabirói hivatalnak, pénzügyigazgatóságnak, kir. törvényszéknek, járásbiróságnak, kir. körjegyzői kamarának, államépítészeti hivatalnak, adóhivatalnak, pénzügyőrségnek és csendőrszakaszparancsnokságnak széke; van főgimnáziuma, felső leányiskolája, takarékpénztára, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Vásárai élénkek. Azelőtt Lika-Otocac kerület székhelye volt.
János, németalföldi festő, l. Mabuse.