hires kastély Slezvig városnak Friedrichsberg és Lollfuss nevü részei közt, a Schlei egyik szigetén. 1161. építették a slezvigi püspökök székhelyéül. 1268. a slezvigi hercegek birtokába került. 1544 óta Slezvig-Holstein-G. hercegeinek volt székhelye, akik, nevezetesen III. Frigyes, számos műemlékkel és gyüjteménnyel gazdagították. Miután Slezvignek G.-i részét is egyesítették Dániával, 1731-1846. benne lakott a dán helytartó. Az első slezvig-holsteini háboru után összes kincseit elvitték; jelenleg a porosz katonaság birtokában van.
gróf, Gusztáv Adolf (IV:) svéd király neve számüzetése után.
Fulgentius (Godeschalk, régi német név. Schalk a. m. szolga, tehát isten szolgája), szász grófi nemzetségből származott teologus, kit atyja a fuldai zárdába adott. 829. a mainzi zsinat föloldozta fogadalmai alól, azonban Jámbor Lajos Hrabanus Maurusnak rábeszélése folytán kényszerítette, hogy ujból letegye a fogadalmakat és ekkor az orbaisi zárdába jutott, ahol a szent atyák tanulmányozásának szentelte magát. Tanulmányozásai közt azonban téves nézeteket sajátított el a predesztinációt illetőleg. E téves nézeteit olaszországi utjában nyiltan hirdette. Hrabanus, akkor már mainzi érsek, részint egy iratban cáfolta G. tételeit, részint a 848. tartott zsinaton eretneknek nyilvánította és Hinkmar reimsi érseknek kiszolgáltatta. A 849. Quiercyben tartott zsinat G.-t papi méltóságára érdemtelennek mondotta és G. addig ostoroztatott, mig iratait átadta. Iratait megégették, őt magát pedig börtönbe vetették és ott is halt meg, nem békülve ki az egyházzal, 868.
2. G., vend főnök a XI. sz.-ban. Ifju korában Angliában s Dániában élt és nőül vette Svend Estridsen dán király leányát. Ekkor már keresztény hitü volt és Adalberttel, a hirneves brémai-hamburgi érsekkel (l.o.) is jó viszonyban élt, sőt maga is közreműködött a vendek megtérítésében. De midőn Adalbertet ellenfelei állásától elmozdították, a pogány vendek G. ellen felkeltek és az 1066. Lenzen mellett vivott csatában megölték; egyuttal a ker. papokat kiüzték s a ker. templomokat felégették. V. ö. Giesebrecht, Wendische Geschichten (II. köt., 1843); Dehio, Gesch. des Erzbisthums Hamburg-Bremen (2. köt., 1877).
Rudolf, német költő és irodalomtörténész, szül. Boroszlóban 1823 szept. 30. 1841 óta a königsbergi egyetemen jogot tanult. A porosz szabadelvü mozgalmak iránti érzelmeit Lieder der Gegenwart (2-ik kiadás Königsberg 1842) és Censurflüchtlinge (2. kiad. Zürich 1843) cimü versköteteiben fejezte ki. Politikai szereplése folytán kiutasították a boroszlói egyetemről. Reichenbach gróf barátjánál hosszabb ideig tartózkodott ekkor, hol Robespierre cimü drámáját irta meg. Később Berlinben folytatta tanulmányait. Miután a königsbergi szinház vezetését Woltersdorff reá ruházta. Die Blinde von Aleara, Lord Byron, Hieronymus Snitger, Lambertine von Mericourt és Ferdinand von Schill cimü darabjait irta meg és adatta elő. Ekkor jelent meg verseinek első gyüjteménye is (Hamburg 1850). A Die Göttin, ein hohes Lied vom Weibe cimü epikus költeményével működésének első periódusa, melyet a rendkivüli hév és politikai irányzat jellemze, véget ért. Következő munkáiban sokkal nyugodtabb és világosabb, ide tartoznak: Carlo Zeno epikus költemény (Boroszló 1854, 3. kiadás 1876), a kitünő történeti vigjáték Pitt und Fox, továbbá Die Diplomaten, Die Welt des Schwindels, Die Vermittler, Der Vater auf Kündigung, Der Spion von Rheinsberg, Schulröschen cimü vigjátékai és Mazeppa, Der Nabob, König Karl XII., Katharina Howard, Herzog Bernhard von Weimar, Arabella Stuart, Amy Robsart és Auf roter Erde szomorujátékai. Ugyanekkor jelentek meg Deutsche Nationalliteratur in der ersten Hälfte des 19., Jahrh. (2 köt., Boroszló 1853, 6. kiadás 4 köt. 1891-92), melyben Schmidt Julián ellen védi az ujabb irodalmi áramlatokat; Poetik (u.o. 1858, 5. kiadás 1882); Neue Gedichte (u.o. 1885), melyben az antik versformát rimelve használja. 1862-ben elhagyta Boroszlót és Posenben az Ostdeutsche Zeitung szerkesztését vette át, de ezen állását még ugyanazon évben ott hagyta. 1863. Olaszországba utazott, melynek gyümölcse Reisebilder aus Italien (Boroszló 1864). 1864-88-ban Blätter für litterar. Unterhaltung és Unsere Zeit cimü folyóiratokat adta ki. 1875. a weimari nagyherceg titkos udvari tanácsossá nevezte ki, 1877-ben a német császár átörökölhető nemesi rangra emelte. Irói működésének eredményei ezen időből: Porträts und Studien (Lipcse 1870-1876); Litterar. Totenkläge und Lebensfragen (Berlin 1885); Studien zur neuen deutschen Litteratur (u.o. 1892); Das Theater und Drama der Chinesen (Boroszló 1887). Költeményei Bunte Blüten (Lipcse 1891) cimen jelentek meg, azonkivül Maja (Boroszló 1864); Merlins Wanderungen (u.o. 1888) c. eposzokat és König Pharo cimü szatirikus-humorisztikus költeményt adott ki. Ujabban több kitünő történésszel a Deutscher Plutarch-ot adja ki (Lipcse 1874-85, I-XI. kötet) és a regényirásra adta magát, ide tartoznak: Im Banne des schwarzen Adlers (3-ik kiadás, Boroszló 1878); Welke Blätter (2. kiaadás u. o. 1878), Das goldene Kalb (u.o. 1880); Die Erbschaft des Blutes (u.o. 1882), Das Fräulein von Saint-Amaranthe (Berlin 1881); DiePapierprinzessin (Boroszló 1883); Verschollene Grössen (u.o. 1886); Die Tochter Rübezahls (u.o. 1889); Der steinerne Gast (u.o. 1891); Verkümmerte Existenzen (u.o. 1892); Dämmerungen (a Leipziger Tagblatt és a Nationalzeitungban 1892-93); végül Romeo und Julie, am Pregel cimü beszélye (Lipcse 1892). G. sokoldalu irói tehetség, nagy eleven fantáziával, gazdag képzettséggel és kitünő formaérzékkel. V. ö. Silberstein, Rudolf G., Studie zur Litteratur d. Gegenwart (Lipcse 1868); Brasch Mór, R. von G. (u.o. 1892).
1. János Kristóf, német tudós és iró, szül. Judithenkirchben. Königsberg közelében 1700 febr. 2., megh. 1766 dec. 12-én. 14 éves korában a königsbergi egyetemre ment teologiát tanulni, nemsokára azonban kizárólag a szépirodalomra és filozofiára fordította idejét, 1724-ben Lipcsébe ment, ahol Mencke J. L. hires polihisztor fiai házitanítójául fogadta. Még ugyanezen évben habilitált itt egy Wolf szellemében irt filozofiai értekezéssel. 1726. a Görlitzer Gesellschaft szeniora lett, melyben a retorikát is gyakorolták a költészet mellett. 1730. a logikának és metafizikának rendkivüli, 1734. rendes tanára lett. 1729-1740-ig költészeti és irodalmi dolgokban Németország első szaktekintélye volt. Bodmer- és Breitingerrel való vitatkozásai után tekintélye csökkent és midőn elvakított önszeretete által Klopstockot és lessinget is megtámadta, neve gunynak és csufolódásnak tárgya lőn. Ezóta az irodalmi felfuvalkodottság, költői laposság példaképe volt, mig ujabb kutatók (Gervinus, Wackernagel, Danzel) érdemeit kellően méltatták. Irodalmi működését Lipcsében kezdte, első nagyobb műve: Die vernünftigen Tadlerinnen (Halle és Lipcse 1725-26), ezt követték: Der Biedermann (Lipcse 1727); Beiträge zur kritischen Historie der deutschen Sprache, Posie und Beredsamkeit (u.o. 1732); neuer Büchersaal der schönen Wissenschaften und feien Künste (u.o. 1751-62.) Mint költő a dráma terén ért nagyobb sikert; az izléstelen, durva bohózatokat (Hanswurst) ő szorította le a német szinpadról. Szinművei: Deutsche Schaubühne nach den Regeln der alten Griechen und Römer eingerichtet cimen jelentek meg; ezeknek szabályossága és száraz józansága majdnem kétségbeejtő. Nagyobb irodalmi becse van a Nötiger Vorrat ur Geschichte der deutschen dram. Dichtkunst c. művének, melyben az 1450-1760-ig megirt összes német drámák tartalma és birálata foglaltatik. Számos kisebb iraton kivül még a következő fontosabb tankönyveket irta: Aus führliche Redekunst (Hannovera 1728); Versuch einer kritischen Redekunst for die Deutschen (Lipcse 1730) és Grundlegung einer deutschen Sprachekunst (u.o. 1748).
2. G. Lujza Adelgund Viktoria (Kulmus), az előbbinek felesége, szül. Danzigban 1713 ápr. 11., megh. Lipcsében 1762 jun. 26. Szellemes és művelt nő, ki több fordításon kivül sok jobb francia darabot, főkép vigjátékot dolgozott át. Ismertebb vigjátékai: Pietisterei im Fischebeinrocke és hausfranzösin. gazdag kedélyvilágáról Runkel barátnője által kiadott levelei tanuskodnak (Drezda 1771-72, 3 köt.). Költeményeit életrajzával férje adta ki (Lipcse 1763). V. ö. Schlenther, Frau G. und die bürgerliche Komödie (Berlin 1885).
(szlovénül: Kocevje), 1. 715 km2 területü vidék Krajnában. 1623. grófsággá tették és kevéssel utóbb az Auersperg grófok tulajdonává lett. 1791. II. Lipót császár hercegségre emelte és erről nyerték nevöket az Auersperg hercegek. A lakosság, mintegy 25000 ember, német; eredete biztosan meg nem állapítható. G. vidéke a hazája a kucséber (Gottscheer) néven nálunk és az egész osztrák földön ismeretes vándor déligyümölcs árusoknak. Nyáron otthon végzik a mezei munkát; télen vándorolnak. 2000-nél több folytatja ez üzletet igen régóta. - 2. G., az ugyanily nevü krajnai kerületi kapitányság székhelye, 15 km.-nyire Laibachtól, vasut mellett, (1890) 2835 lak., fazekas- és faiparral, fürészmalmokkal, faipar-iskolával; 1650-ből való Auersperg-féle kastéllyal; közelében a nagyszerü, ujabban hozzáférhetővé alakított Friedrichsteini jég- és egyéb barlangokkal. 1893 szept. nyilt meg a G.-laibachi helyi é. vasutvonal.
l. Fedőfesték.
(ejtsd: hauda) v. Ter Gouwe, város Dél-Hollandia németalföldi tartományban, 18 km.-nyire Rotterdamtól, a Gouwe mindkét partján, vasut mellett, (1891) 20037 lak., tégla- és pipagyártással, amelyhez az agyagot az Yssel medréből kapják; környékén kitünő sajtot is készítenek. G.-t nagy terjedelmü kertek fogják körül, amelyeket szükség esetén viz alá is lehet meríteni. Csaknem minden utcáján csatorna cezet keresztül. legjelentékenyebb épülete a városháza és a Szt. Jánosról elnevezett kálvinista templom, amelyet a XVI. sz.-ban a Crabeth testvérektől készített gyönyörü üvegfestmények ékesítenek.
l. Goudouli.
(ejtsd: gudimél) Kolozs, francia zeneszerző, buzgó hugenotta, szül. Avignon mellett Vaisonban 1500., megh. Lyonban 1572. A Béza Tódor (l.o.) és marot Kelemen által francia énekek a népdalok mintájára lefordított zsoltárokhoz ő szerzett dallamokat, melyekt a franciaországi huggenottákon kivül a magyarországi reformátusok is befogadtak s a mai énekes könyvükben levő 150 zsoltáron kivül, a dicséreteknek (l.o.) is jó részét a G. szerzette dalamok szerint éneklik; de használják ezek egy részét a hollandus reformátusok és a németországi protestánsok is. G. volt első mestere Palestrinának, a katol. egyházi zenereformátoroknak is. A párisi vérnász a vidéken is folytattatván, G.-t Lyonban végezték ki.