Göb

l. Bőrbetegség.

Göbe

a. m. emse disznó, köznyelven koca.

Gőbe

a folyó vizekben levő természetes mélyedések, aminőket kivált a pisztráng választ rendes tartózkodási helyül.

Göbecs

l. Serét.

Göbel

Károly, osztrák festő, szül. Bécsben 1824.; az ottani művészeti akadémián képezte ki magát; csakhamar az aquarellfestésre adta magát. Eleinte főleg képmásokat festett, utóbb állatképeket, vadászjeleneteket, különböző népeket föltüntető ábrázolásokat, melyekhez Orosz-, Francia-, Spanyol- és Magyarországban tett utazásain gyüjtött anyagot.

Göbérc

(ásv.), 1-8 mm. nagyságu, galenit-szemekkel egyenletesen behintett tarka homokkő Commern vidékéről (Rajna vidéke). Németország egyik legbecsesebb ólomércze, a német Knottenerz-nak mondja.

Göbhal

l. Géb.

Göböl

Gáspár, ref. esperes megh. 1818. Kecskeméten. Dunavecsei lelkészségéből 1777. választotta meg a kecskeméti egyház, hol aztán esperes és egyházkerületi aljegyző lett. Kitünő szónok és nagytudományu embervolt, kit a helytartótanács az 1790. tervbe vett akadémiának tagjául ajánlott. Tagja volt a budai zsinatnak. Műve alkalmi prédikációkon kivül: Uj vélekedés az ó- és ujtestamentomi profétáknál gyakran előforduló nap, hold és csillagok megsetétedésekről (Pest 1796). Adott ki továbbá liturgiát, kis kátét. Kéziratban is maradt munkája.

Göböly

tágabb értelemben a hizlalás alatt lévő már kihizlalt marha, szükebb értelemben azonban az ugyan-e célra kiselejtezett jármos ökör.

Göbülő fa

l. Halászat.


Kezdőlap

˙