a kádárnak az a szivókése, melynek pengéje hengeres, illetve ivben meg van hajlítva. Dongák kivájolására való.
(curveometer), készülék tetszésszerinti, különösen pedig térképeken előforduló vonalaknak (utak, folyamok, hegygerincek, határok s hasonlók) hosszuságmeghatározására. Legegyszerübb lakjában pontosan ismert kerületü kerék, melyet a megmérendő vonal mentén gördítve vezetünk. A megtett fordulatok és azok törtrészei adják a vonal hosszuságát ismert hosszmértékben kifejezve. Kissé tökéletesebb alakban a vezetőkerék önmüködő számolóművel van ellátva, melynek mutatója több, gyakrabban használatos térképmértékek arányában osztott skálán játszik, ugy hogy a térképen mért távolság mindjárt kilométerekben leolvasható. A legpontosabb és legegyszerübb G. a Coradi-féle kis kétkerekü kocsi, melyet a megmérendő vonal mentén ugy tovahuzunk, hogy a kocsinak egy a papirra fekvő mutatója folyton a bejárandó vonalban maradjon. Az osztott kerületü két kerék leolvasásának összege adja a megtett utat, melyet 0,1 mm. pontossággal könnyen megmérhetni, 0,01 mm.-ig pedig elég könnyen becsülhetni.
falu Boroszló porosz kerületben, 6 km.-nyire Friedlandtól, 584 méter magasban, a Szudéták azon részének egyik szük völgyében, amely az Óriás-hegységet az Eulengebirgevel köti össze, (1890) 948 lak. G.-ot a tüdőbetegek részére felállított intézetei teszik ismeretessé. Ezeket először 1854-ben dr. Brehmer állította föl. 1875. egy másik gyógyintézet is megnyilt, Römpler orvos tulajdona. A falut a szelek ellen védett helyzete teszi alkalmassá klimatikus gyógyhellyé. Évenként mintegy 700 beteg keres itt üdülést, akik közül sokan télen át is itt maradnak, amidőn nagy, fütött téli kertek nyujtanak a mozgásra alkalmat. A 7 km. hosszu sétautakról télen át is mindig elsöprik a havat. A völgyet 900-950 m. magas, fenyvesekkel borított hegyek környékezik. V. ö. Palleske, Der Kurort G. (1872); Busch, Die Görbensdorfer Heilanstalt (1875).
meghajlított üveg- v. kaucsukcső, melynek rövidebb szárát folyadékba mártják, mig hosszabb szára levegőben van. Ha a hosszabb szár végén a levegőt kiszivják, a folyadék az edényből a görbeszivó rövidebb szárába emelkedik és mindaddig folyik, mig a cső rövidebb szára folyadékban van. A hosszabb szár végpontjának azonban mélyebben kell lennie, mint a rövidebb szár végpontjának, különben a folyadék a levegő kiszivása után visszaömlik az edénybe.
Ha egy pont folytonosan mozog s közben mozgásának irányát folyvást változtatja, akkor G.-at v. röviden mondva Görbét ir le. Ha a G. pontjai mindannyian egy sikban vannak, akkor a G. sikgörbe, ellenkező esetben térgörbének, kettősgörbületü görbének v. csavarodott görbének nevezik. A görbe két pontján át fektetett egyenes a G. szelője. A szelőnek határhelyzete, ha ama két pont mindinkább közeledik a G.-nak egy bizonyos P pontjához, a P pontban vont érintő. A P pontban vont érintőn és a G. valamint Q pontján át fektetett sik határhelyzete, ha Q minden határon tul a P-hez közeledik, a G.-nak oszkuláló v. simuló sikja a P pontban.
Analitikailag a sikgörbét egy f(x, y) = 0 egyenlet által, a térgörbét pedig két F(x, y, z) = 0, G(x, y, z) = 0 egyenlet által szoktuk jellemezni. ha a G. algebrai egyenletek által definiálható, akkor algebrai görbének neveztetik, ellenkező esetben transzcendens G.-nak Az algebrai sikgörbe rendjét megadja a G.-nak a sik egy tetszőleges egyenesével való metszéspontjainak száma (ha az esetleges képzetes pontokat is számítjuk és az esetlegesen összeeső metszéspontoknál a multiplicitást is tekintetbe vesszük). Az algebrai sikgörbe osztályát megadja a G.-hoz a sik egy tetszőleges pontjából huzható érintők száma. A térgörbék elmélete szorosan összefügg a developpábilis felületek (l. Felület) elméletével. Ugyanis minden térgörbe érintői egy developpábilis felület alkotói s a G. simuló sikja e felület érintő sikjai. Egy algebrai térgörbe pontjai, érintői és simuló sikjai által képezett rendszernek rendjét megadja a G.-nak a tér egy tetszőleges sikjával való metszéspontjainak száma. Az osztályt megadja a tér egy tetszőleges pontján átmenő simuló sikok száma. A tér egy tetszőleges egyenesén átmenő érintők számát pedig rangnak nevezik.
nagyközség Tolna vármegye simontornyai járásban, (1891) 1404 magyar és német lakossal.
Legyen a egy görbe két pontjában vont érintők hajlásszögének természetes mérőszáma, J a két pontban vont simuló sikok hajlásszögének természetes mérőszáma, s pedig a két pont között levő ivhossz. Ha a két pont a görbe valamely P pontjához minden határon tul közeledik, ugy a/s hányados határértéke megadja a P-ben a G.-i mértékét v. első G.-i mértékét, J/s hányados határértéke pedig a csavarodás mértékét, mely második G.-i mértéknek is neveztetik. Az előbbi szoros kapcsolatban van a G.-i kör fogalmával. Igy neveztetik a P-n és a görbe más két pontján át fektetett kör határhelyzete, ha e pontok minden határon tul P-hez közelednek. e kör középpontja a G.-i középpont, sugara pedig a G.-i sugár. A G.-i mérték egyenlő a G.-i sugár reciprok értékével. Ha egy felület valamely P pontjában emelt normálison át sikokat fektetünk, ugy általában a nyert metszeteknek nem lesz P-ben ugyanaz a G.-i mértékük, hanem az egyiknek legkisebb s a reá merőleges metszetnek legnagyobb G.-i mértéke lesz. E két szélső értéknek szorzat a Gauss szerint a felület G.-i mértéke P-ben.
G. a vasuti technikában, l. Ellengörbék.
Egy felületen von vonalat akkor neveznek G.-nak, ha a felületnek az illető görbe pontjaiban emelt normálisai developpábilis-felület képeznek. A felület egy-egy pontján át két-két G. huzható, s ezek egymást e pontban derékszög alatt metszik.
(lat, spasmus), kóros izomösszehuzódás. A G. alak tekintetében általában kétféle. Klonikus G.-ök alatt gyorsan változó, hánykolódó, rángatódzó összehuzódásokat értünk, mig a tonikus G.-ök tartós merevséggel járó izomváltozások alakjában jelentkeznek. A tonikus G.-ök kiváló képviselője a tetanus, mely alatt az egész törzsizomzata kiterjedő tartos görcsös összehuzódást kell értenünk. Konvulziók szabálytalan, nagy méretü, hánykolódó, dobálódzó izomösszehuzódásokat jelentenek. A görcsös roham a tonikus és klonikus görcsalaknak összetevődéséből áll. G. -ök keletkezhetnek:
1. a környéki u. n. mozgató idegeknek valamelyes bántalma által (környi eredésü G.-ök); ha a környi érző idegre nyomást kifejtő daganat vagy vongáló heg okoz G.-öt, ugy ezt reflex utján kiváltottnak kell tekintenünk.
2. Gerincvelői bántalmaknál is; e G.-ök mindig tonikus alakban jelentkeznek és jellegzetesen a strichnin-mérgezésnél és a tetanusnál fordulnak elő.
3. A G.-ök legnagyobb része agyi, illetve agykérgi származásu. Agyi G.-öket mindenekelőtt szervi elváltozások (daganat, agytályog, sokfoltu keményedés, terjedő hüdéses elmezavar stb.) okozhatnak. Kiválóan érdekesek az agykéreg körülirt helyein székelő daganatok által okozott fajlagos jellegü G., melyet Jackson-féle nehézkórnak (corticalis epilepsia) nevezünk. Ez alakra jellegző, hogy a G.-ök bizonyos meghatározott sorrendben fejlődnek ki, p. kiindulva az arcból, áttérnek a felső és később az alsó végtagra, csak az egyik testfélen jelentkeznek s csak a rohamnak hosszabb fennállása után térnek át a tulsó testfélre, előbb elfoglalván az alsó, később a felső végtagot és végül az arcot. Ha a G. az alsó végtagból indul ki, ugy a sorrend fordított. Emellett jellegző, hogy az eszmélet megmarad. De nem csupán szervi elváltozások okozhatnak G.-öket, mert az agyvelőnek, illetve agykéregnek u. n. működési (functionális) elváltozásai is idézhetnek elő G.-öket. Főleg kétféle funkcionális görcsalakot ismerünk, az egyik a tulajdonképeni nehézkór (epilepsia genuina) és a méhszenves nehézkór (hysteroepilepsia). A valódi epilepszia főjelenségét a rohamonként fellépő öntudatzavar képezi, mely legtöbbnyire heves általános konvulziókkal jár. A hiszteroepilepsziás rohamra jellegzőek az élénk deliriumok, melyeknek megfelelően a betegek plasztikus és szenvedélyes testtartásokat (attitudes passionelles) mutatnak (l. Epilepszia). G.-ök fordulnak elő továbbá meningitisznél és a tetaniánál. Különös érdeküek az u. n. reflex-G.-ök, melyek azáltal jönnek létre, hogy környi részeket, szerveket mekanikai vagy kémiai ingerek érik, igy a szem kötőhártyájának lobos ingerlése szemhéjgörcsöt okoz; a beleknek férgek által történő izgatására, valamint a női nemiszerveknek kóros elváltozásai alapján kiterjedt, általános G.-ök keletkeznek; ugyanily eredményüek lehetnek a gyomornak v. hugyhólyagnak megbetegedései. Némely foglalkozásnál egyoldaluan és tulzottan egénybevett izmok (zongorázás, irás stb.) sajátos jellegü, u. n. foglalkozástól függő G.-be esnek; ezeknek egy mindennapi példája az irógörcs. Mindennapi görcsalakok a gyomor-G., a kólika vagy a belek görcse, a lábikra-G. (idegeseknél). A G.-ök jóslata az októl függ; az u. n. reflexgörcsök jóslata a legkedvezőbb, mert ezek kezelés tekintetében is leginkább hozzáférhetők. A kezelés általában az okot igyekszik eltávolítani. - Rángó görcs, l. Eclampsia.
G., a botanikában a. m. bütyök vagy csomó a pázsitfélék szárán, de görcs-nek a fa korcsképződményeit i. nevezik; l. Fagörcs.
a retorta rossz magyar neve.