(állat Putorius Cuv.), a ragadozó emlősök rendjének menyétfélék családjába tartozó állatnem, melynek fajai valamennyien földalatti lyukakban vagy régi épületek üregeiben laknak és alfélmelletti mirigyeikből büzös és kiállhatatlan szagu folyadékot választanak ki. Több faj ismeretes e nemből, egyik ezek közül a nálunk is közönséges büzös görény (P. foetidus Gray), hasa egyszinü feketésbarna, háta és oldalai világosabbak, puha szőre sárgás, orra fekete, ajkai és álla fehérek; feje oldalt fehéres, farka fekete, hossza 40 cm., farkhossza 16 cm. Hazája Európa, észak- és Közép-Ázsia, a szárnyasoknak veszedelmes ellensége. Másik nevezetes faj a hermelin (P. ermineeus Owen), hasa sárgásfehér, háta nyáron barnavörös, télen fehér; farkának csúcsa fekete; hossza 24,5 cm., tarka 9,5 cm. A Pirenei hegyektől és Felső-Olaszországtól kezdve egész Európát, észak- és Közép-Ázsiát lakja; ügyesen mászik és ugrik, ugyszintén uszik és fut; bundája régebben igen becses és keresett volt. A vidramenyét (P. retreola Keys. et Bl.), hátán és hasán sötétbarna, ajkai és álla fehérek; ujjai között uszóhártya van. Hazája Kelet-Európa, igen ügyesen uszik, főleg az erdős folyók partjain tartózkodik, rákokkal, halakkal és békákkal táplálkozik, bundájáért nagyon vadásszák.
(növ.), l. Aranka.
a Maros baloldali mellékvize, ered a Görgényi havasok Tatárkő nevü csúcsa alatt. Maros-Torda vármegye K-i határszélén, egyenesen Ny-nak tart s Görgény-Szent-Imre és Görgény-Sóakna érintésével, Szász-Régennel szemben, a Marosba ömlik. Hossza mintegy 55 km. Völgye regényes szépségü. G. vára és a hozzá tartozó 40-50 faluból álló uradalom egyik leggazdagabb állami uradalma volt Erdélynek, melyet zálogbirtokképen többnyire a fejedelmi család tagjai, rokonai vagy leghivebb tanácsurai nyerték. Az erdélyi fejedelemség történetében kiváló szerepet játszott. Vára a Rákóczi-forradalom idejében szerepelt utoljára, amelynek lezajlása után lerontatott. Romjai között most egy bucsujáró kápolna áll, melyet néhány évvel ezelőtt Kovácsóczy István egri kanonok emeltetett. A vár erdeiben most a medve a legnagyobb vad, melyre gyakorta vadászgatott ott Rudolf főherceg is.
a Kun László alatti polgárháboruk egyik hirhedt alakja, l. Gergő.
(Hodak pe Riu), kisközség Maros-Torda vármegye régeni alsó j.-ában, (1891) 2220 oláh lakossal. Határában (11885 ha.) nagy erdőségek vannak.
(G.-i hegység), a Hargita-hegység egyik tagja, Maros-Torda és Csik vármegyében. A G. a Maros, Görgény és Kis-Küküllő völgye közt emelkednek s legmagasabb csúcsaik a Zásznat 1248 m.), Fancsal (1245 m.), Bumásza (1685 m.), Batrina (1634 m.) és Kereszthegy (1515 m.). A Kereszthegytől D-re a Kereszthegyi hágó (1422 m.), mely a Görgény völgyéből Gyergyó-Ditróra vezet át, a hegységtől egy magasabb csoportot választ el, melynek főbb csúcsai a Mezőhavas (1777 m.), Tatárkő, Felleszilása (1628 m.), ezt a Parajd és Gyergyó-alfalu közti Bucsinhágó (1141 m.) választja el a tulajdonképen Hargita-hegységtől. A G. eszerint két egymással majdnem párhuzamos hegycsoportból állanak, melyeket a Görgény völgye választ el egymástól. A Mezőhavas csoportjának Ny-felől utolsó magasabb hegye a Gajnásza (1191 m.) melyen tul a hegység gyorsan ereszkedik alá a Maros völgye felé, hol alacsony dombokban végződik. A Mezőhavasból Dny-felé egy másik hegysor ágazik ki, mely a Nyárád és Kis-Küküllő völgyei közt terül el s főcsúcsáról Bekecs (l.o.) vagy Nyárádmelléki hegységnek neveztetik. A G. majdnem kizárólag trachitból és trachittufából állanak. Sürü őserdők borítják, melyek vadban bővelkednek. A magasabb hegyek közt községek nincsenek, de a Nyárád mellékei sürün vannak népesítve.
(Libánfalva, Ibanyesti), kisközség Maros-Torda vármegye régeni alsó járásában, (1891) 2559 oláh lakossal.
(Sabenica, Zsabenyica), kisközség Maros-Torda vármegye régeni j.-ában, a Görgény patak völgyében. (1891) 858 oláh lakossal. erdőiben régi beomlott sóaknák helyén sóstó alakult, melynek vize kezdetleges fürdőül használtatik. Összesen 9 fürdő- és 45 lakószoba áll rendelkezésre. A fürdő vize igen concentrált sósviz (27,5°C), melyet csuzos, köszvényes és női bajokban sikerrel használnak; a fürdővendégek száma átlag 150.
kisközség Maros-Torda vármegye régeni j.-ban, (1891) 169 magyar és oláh lakossal, kik agyagipart mint háziipart üznek; van erdőőri szakiskolája, kőedénygyára, több fürészmalma, postahivatala és postatakarékpénztára. A község fölött levő vár a XV. sz.-ban már fennállott s leginkább virágzott nemzeti fejedelmeink idejében, kik gyakran laktak itt; 1708. Rabutin hét havi ostrom után elfoglalván, földig leromboltatá, de a hegyet, melyen állott, ma is Rákóczi-hegynek nevezik. Az alatta fekvő csinos kastélyt a XVIII. sz.-ban a Bornemissza-család építette; e kastélyt az állam 1880 körül megvette s vadászlakul rendezte be Rudolf trónörökös részére, ki itt több éven át nagy medvevadászatokat rendezett. V. ö. Jakab Elek, G.-i vár és a G.-i kastély a multban (Századok 1883. 325., 414).
(rühedés, búgás), az emse disznó nemi ösztönének nyilvánulása, valamint a párzás, vagyis a kannal való egyesülés is.