önálló város és az ugyanily nevü járás székhelye Leignitz porosz kerületben, 14 km.-nyire a szász és 16 km.-nyire a csehországi határtól, a neisse mellett, több vasuti vonal találkozásánál, (1890) 62135 lak., jelentékeny posztógyártással (10 gyár, több mint 2000 munkás), vasuti felszerelések gyárával (1000 munkás), gép-, játékszer- és szivargyártással, kémiai iparral és borsó-kolbászkészítéssel (a legrégibb e nemü gyár Németországban). A kereskedelem is élénk; 1889-ben 6114000 t. volt a forgalom; jelentékeny a posztókivitel. Az erődítményeinek lerombolása után gyorsan terjeszkedő város épületei közül a legjelentékenyebbek: nagy Péter-Pál-templom, melyet a XIII. sz.-ban építettek és a XVII. sz.-ban restauráltak, Németország K-i részében egyike a legérdekesebb gót izlésü épületeknek, megtekintésre méltó kriptával; a városháza a XIV. századból, amely az 1874-75. megejtett restaurálásáig Mátyás király cimerét viselte, művészien faragott teremtetőzettel, a Szt. Háromság-templom; több középkori torony és számos szép renaissance-izlésben épült magánház; a város közelében pedig a jeruzsálemi szt. sirról elnevezett templom mintájára 1476. Emmerich György patricius által épített kápolna áll. Emlékszobrok: Damiani egykori polgármesteré, Humboldt Sándoré, Steudner afrikai utazóé és Vilmos császáré. G. 1200. alapíttatott; eleinte Meissenhez, későbben Csehországhoz, Brandenburghoz, 1467-1490-ig Sziléziával együtt Magyarországhoz, tartozott, aminek jeléül a városháza sokáig viselte Mátyás király cimerét. legjobban virágzott IV. Károly császár korában. 1815 óta porosz város, 1757 szept. 7-én a közeli Moysnál a poroszok és osztrákok véres csatát vivtak egymással, amelyben Winterfeld generális halálos sebet kapott.
A szász tükör (Sachsenspiegel) mintájára a XIV. sz.-ban készült jogkönyv.
l. Neisse.
Károly Ágost, német szinész és szinműiró, szül. Berlinben 1806 jan. 29., megh. Hamburgban 1884 ápr. 9. 1824. a kötheni udvari szinház vezetője lett és 1827. a strelitzi udvari szinházhoz szerződtették, melynek később igazgatója lett. 1854 óta a berlini Friedrich Wilhelmstädtisches szinház és 1857 óta a hamburgi városi-szinház rendezője volt. 1867. a hamburgi Thalia-szinházhoz került. G. 166 vigjátékot, bohózatot és egyéb szinművet irt, melyek nagyrésze szép szinpadi sikert ért. Der geadelte Kaufmann c. vigjátékát még most is adják. A karácsonyi regés darabokat, bohózatokat ő hozta először nagyobb sikerrel szinpadra, ide tartoznak: Aschenbrödel, Schneewittchen stb. Emellett kiadott kötet Kindertheater-t (Berlin 1855-56) és Neues Kindertheather-t (6 füzet, Hamburg 1884), végül az Almanach dramat. Bühnenspiele-t (11-ik évfolyam, Boroszló, Hamburg és Altona 1851-68; 8 kötet Berlin 1870), két kötet vigjátékot (Hamburg 1856-72), egy kötet bohózatot (Altona 1872) stb.
(bány.), Csekély vastagságu ereken vagy kőszéntelepeken gyakran csak ugy lehet értékesíteni a hasznosítható ásványt, ha a kivágandó kőzet mennyisége lehetőleg apasztatik, és a kivágandó üreg a lehető legkisebb méretekre szoríttatik. Ilyen esetekben, különösen akkor, ha az ér vagy telep dőlése lapos, a munkás kénytelen oldalvást fekve dolgozni, és csak meggörnyedve szállíthat vagy járhat a bányában. Az ilyen munkát nevezik G.-nak.
Demeter, iró, szül. Dorog hajduvárosban 1760 febr. 1., megh. 1833 szept. 5. nemes, de nem nagybirtoku szülőktől származott, s tanulását Bacsinszky András dorogi plébános, később munkácsi püspök pártolásával végezte. Alsóbb iskoláit Debrecenben, a felsőbbeket Ungvárt és nagyváradon járta, 1783-tól a bécsi egyetemen törvényt tanult. 1784-től magántanítással kereste kenyerét Bécsben s a magyar nyelv terjesztésével nem kis figyelmet gerjesztett. 1787. az udvari kancelláriához hiába folyamodott állásért; irását kifogásolták. Ekkor szépen megtanult irni és rajzolni. Az ifju Kolonics László gróf nevelését bizták rá, később Esterházy Miklós hercegnek Pál fiát nevelte 1796-1803. oly nagy megelégedésére, hogy 1813. Ferenc király hivta meg fia, József kir. hg. mellé nevelőül, s mind az előzetesen benyujtott nevelési terve, mind a gyakorlati eredmény annyira megnyerte az uralkodó szülők elismerését, hogy 1807. őt nevezték ki a trónörökös főnevelőjévé, majd 1819. a hétéves Ferencz kir. hg. mellé tették főnevelőnek. nyert tanácsosi cimet, kamarási rangot, a Szent István-rend középkeresztjét és 1824. 8000 pfrt nyugalom-pénzzel vonult vissza. Bécsi helyzetét arra használta fel, hogy a magyar nyelv és művelődés ügyének lehető sok szolgálatot tegyen, erre áldozta jövedelme fölöslegét is, amit nevelői fizetése mellett mind a két grófi háztól huzott jelentékeny nyugdij szaporított. Még mint a Kolonics-ház nevelője, megismerkedvén Kerekes Sámuellel, ki Bécsben a Dobozyfiuk mentora volt, egyesült vele s József császártól engedélyt nyertek, hogy az éppen akkor folyó török háboruról magyar nyelven ujságot adhassanak ki. Igy indult meg 1789 julius elején a Hadi más nevezetes Történetek c. hetilap, mely tehát a magyar időszaki sajtó legelső képviselői közé tartozik. 1792. a háboru elmultával, kibővítették a lap tartalmi körét s cimét Hirmondóra változtatták; e név alatt állt fenn 1803 márciusig. Kerekes már 1800 meghalt s G., aki már előbb is kevéssé foglalkozhatott a lappal, midőn udvari nevelő lett, kénytelen volt végkép felhagyni a szerkesztéssel. A lap hazafias missziót teljesített, a magyar nyelv szeretetére, becsületére, tanulására buzdított. Anyagi haszonra a szerkesztők nem néztek, lapjuk jövedelméből pályakérdéseket tüztek ki; mindjárt az első félévben 20 aranyat egy magyar nyelvtanító könyvre; e dijat a 3-ik félévben Nunkovics György pécsi c. püspök 50 aranyara egészítette ki, s az eredményes pályázat hozta létre a hires debreceni grammatikát; a második félévben 20 aranyat a nyelvművelés kérdéseire tüztek jutalmul, később 30 aranyat pszihologiára; a lapból a magyar nyelv gimnáziumi tanárainak tiszteletpéldányokat küldtek, a szegény tanulóknak ajándékkönyveket jutattak, s az olvasóknak költséges rézmetszetekkel kedveskedtek. G. még Kolonics László növendékével beutazta az ország számos megyéjét, s az egyes megyék térképéhez a helyszinén gyüjtött földrajzi és statisztikai adatokat hatóságoktól, mérnököktől, s hozzáfogott Magyarország megyéinek térképezéséhez. Kerekessel együtt rajzoló, metsző, festő, könyvnyomó mesterségre számos ifjut képeztettek s a kartográfiai munkánál is hasznukat vették. G. Mérnököket is tartott rendes fizetéssel, a rajzolást maga vezette. Az elkészült térképekből évenként 4-et mellékeltek a Hirmondó köteteihez ingyen. Festetics György gróf segítségével 1795-181 közt fejeződött be a nagy vállalat, s ez a G.- féle Magyar Atlasz volt egészen az ujabb évtizedekig Magyarország megyéinek legjobb térképe (Hartleben ujra lenyomatta 1848), Kerekessel együtt Európának közönséges tábláját (térképét) is kiadta (Bécs 1790). Az akadémia 1831. G.-öt tagjává választotta. A gazdasági téren is igyekezett szolgálatokat tenni hazájának. Még mint szerkesztő lóheremagot küldözgetett szét előfizetőinek, hogy e takarmánynövény művelését terjessze, később a szőllőfajok nemesítésén, behozatalán fáradozott. E célból adta ki a következő munkáját: Sokféle szőlőfajoknak lajsroma, mellyeket Európának majd minden nevezetesebb szőlőhegyeiről meghozatott (Bécs 1829). V. ö. Márton József, Görög Demeter Életleirása (Bécs 1834.).
(virággyüjtemény), az e néven ismeretes költeményfüzér közel 5000 epigrammát s hosszabb-rövidebb alkalmi költeményeket (idilleket) tartalmaz, több mint 300 szerzőtől, kiknek élete kora mintegy ezer évet ölel át a keoszi Simonidestől a Kr. utáni VI. sz.-ig. Több ily gyüjtemény volt a régi korban, de csak kettő jutott el korunkig: a Maximos Planudes konstantinápolyi szerzetesé Kr. utáni XIV. sz.-ból (7 fejezetben) és Konstantinos Kefalas, egy a X. sz.-ban élt udvari esperesé (15 fejezetben), akinek gyüjteményét a hires Claude de Saumeise (Salmasius) a XVII. sz.-ban fedezte föl a pfalzi választó-fejedelem könyvtárában. Ez az a gyüjtemény, mely Anthologia Palatina név alatt ismeretes (azért nevezik igy, mert Pfalzban [Palatinatus] Heidelbergában találták), s mely a Planudeának is lapjául szolgált. Valami 40 magyar iró foglalkozott e gyüjtemény átültetésével; legtöbbet fordított belőle Székács, Szabó István s legujabban (1891) Thewrewk Emil (kiadta az akadémia gör. és magyar nyelven terjedelmes bevezetéssel). Leghiresebb kiadása a Jacobs-féle (Lipcse 1794-1814., 12 kötet), mely azóta is többször megjelent ujabb kiadásban.
(növ. Faba Graeca Plin.),l. Diospyros; de G.-nak a görög szénát (l.o.) is nevezik.
Az ókorban Görögország sok és kitünő bort termesztett, melyek közül a kiószi, krétai, leszboszi, rodusi voltak a leghiresebbek. Még a közép-korban a velencei kereskedés évenkint 200000 hordó malváziai és ciprusi bort közvetített. A törökök uralma óta azonban a bortermelés rendkivül hanyatlott s csak a felszabadulás óta lendült fel ujra, ugy hogy jelenleg a szőllővel beültetett terület 150000 hektárra becsülhető, de ennek egyharmadrésze nem bor, hanem mazsolaszőllő nyerésre használtatik. Sok desszertbort készítenek mazsolaszőllő segélyével. A malváziai Lakoniában készül fehér szőllőből, melyet előbb 5-6 napig a napon szárítanak, azután összezuzva mustot töltenek reá, melyen kisajtolás előtt 24 óráig állani hagyják, de állítólag nem olyan jó, mint a régi malváziai. Santorin a tüzes, vörös Santo vagy Vino do Bacco-t adja, mely némileg a portói borokhoz hasonlít, ezenfelül itt terem Görögország legkitünőbb liqueur-bora, a Vino Santo, mely nagyon illatos. Igen jó a ciprusi és krétai termés is. A legtöbb görög sziget igen jó, illatos bort szolgáltat. A G. azonban gyakran szurok-, gyánta-, kénizüek, sőt néha az állatbőrökből gipszezve vannak. Ujabban a kormány igen sokat tesz a borászat és szőlőművelés fejlesztésére.
(növ.), l. Cédrusboróka.