(növ.), l. Scrofularia.
l. Skrofulózis.
az asztalosságban használt alakítás, melynél t. i. a párkány, illetve rámaléceket tetszőleges szög alatt tört vonal alakjára összeillesztjük. Az asztalosság egyik legjobb diszítési eszköze.
(Gorizia, Gorica), Görz-Gradiskénak és az ugyanily nevü kerületi kapitányságnak fővárosa, a tartományi gyülésnek és egy érseknek székhelye, 38 km.-nyire Triesttől, az Isonzo balpartján, termékeny sikságon, vasut mellett, (1890) 21825 lakossal, akik közt 1497 német, 14860 olasz és 3567 szlovén, selyem- és pamutfonással és szövéssel, papir- és gyertyagyártással. A város-ban 175 méter dombon áll a G.-i grófoknak a velenceiektől hármas sánccal körülfogott egykori düledező állapotban levő kastélya, jelenleg kaszárnya és börtön. ehhez csatlakoznak a régibb szük utcákból álló részek, az ó-város, mig az ujabb városrész már széles utcákból áll. A legjelentékenyebb épületek: a megtekintésre méltó székesegyház, az utolsó G.-i gróf (megh. 1500) siremlékével; a püspöki palota szép kerttel és néhány kastély (Lanthieri-, Attems-, Formentini- stb. családoké). 1892. készült el az uj Landwehr-kaszárnya. Ujabb időben G.-öt védett klimája miatt (az évi középhőmérsék: 13,1°, a téli 3,7°) sokan téli tartózkodási helyül választják, amit a város szép ültetvényei, különösen a Ferenc József korzó előmozdítanak. A városban és város körül sok a gyümölcs és szőllő, amivel élénk kereskedést is üznek. X. Károly, továbbá fia az angolemei herceg számüzetésök utolsó éveit itt töltötték; hült tetemeik a város melletti magaslaton, a castagnavizzai Ferenc-rendi klastromban nyugosznak. V. ö. Czoerning, G. Oesterreichs Nizza (2 kötet 1874); Schatzmayer, Der klimatische Kurort G. (1886).
fejedelemségre emelt grófság, a birodalmi tanácsban képviselt tartományok egyike, Isztriával és Triesttel egyesülten az Osztrák tengerpart-vidéket alkotja. Olaszországgal és Krajnával határos. Területe 2953 km2; lakóinak száma (1891) 220308; esik 1 km2 -re 76. 1000 férfira esik 982 nő; 99,6% róm kath., 136 gör. kel., 282 ág. evang., 46 helvét és 331 izraelita. Társalgási nyelv szerint 2195 német, 135020 szlovén és 76514 olasz és ladin. A tartományt nagyobbára hegyek takarják. Az olasz határon emelkednek a Velencei-Alpok, a glecsert hordó Monte Caninnal (2275 m.) és a Monte Malajurral (1595 m.), K-en van a Triglav-csoport a Mangarttal (2675 m.), a Triglavval (2865 m.) és a Bogatinnal (2000m.). Kisebb parti folyók öntözik; ilyenek az Isonzo, amely az Isriát és Wippachot veszi föl, továbbá a Reka, amely St. Canziannál a föld alá vész és Timavo néven bukkanik föl ujra. Az éghajlat a felső Isonzo körül még meglehetősen zord, de egyebütt enyhe rövid téllel és forró nyárral; legkellemesebb Görzben, az osztrák Nizzában. A lakosok főfoglalkozása a földmivelés, D-en főképpen a szőllőtermelés és selyemhernyótenyésztés. A tartományban 45411 ha. a szántó, 62800 a rét, 6984 a szőllő, 66984 az erdő, 879 a kert; a többi legelő és kopár. A déli gyümölcsök a nagyobb részében megteremnek; D-en 598 ha.-on rizst is termesztenek. Az ipar leginkább csak Görzben és környékén jelentékeny. A G.-i külön tartománygyülés, amely rendesen évenként egyszer Görzben tartja üléseit, 22 tagból áll; ezek a görzi érsek, a nagybirtokosság 6, a városok, mezővárosok, kereskedelmi és iparkamarák 7 és a falvak 8 követe. Görz önálló törvényhatósági joggal biró városon kivül a grófság négy kerületi kapitányságból áll; ezek Görz vidéke, Gradiska, Sesana és Tolmein. A legfőbb közigazgatási hatóság a Triestben székelő helytartóság. A másodfoku biróság szintén Triestben van.
Történelem. Az ókorban a rómaiak a mai Osztrák-tengerpartot az Arsa-Canzian-vonalig Itáliához, a többi részt Pannonniához sorolták. G. a középkor történetében 1001-ben fordul elő először, amidőn is III. Ottó császár felében János aquielejai patriárkának, felében pedig werner friauli grófnak adja. IV: Henrik Görzöt grófságra emeli, amelyet azután a lurngaui grófok az 1202. San quirinóban II. Pilgrim patriárkával kötött szerződés értelmében egészen birtak. A XIII. század közepén a tiroli grófok birtokába jutott, midőn pedig 1500. a grófi családnak utolsó sarja, Leonhard gyermek nélkül meghalt, Görzöt egy előbbi örökösödési szerződés értelmében Miksa császár foglalta el. 1809 francia kézre jut, de a bécsi kongresszus visszaadja a Habsburgoknak, akik görzi kerület néven a triesti közigazgatási kerületbe osztották be. Gradiska grófságot szintén I. Miksa szerezte meg 1616. a velenceiektől a Habsburgháznak. III. Ferdinánd azonban az Eggenberg hercegnek ajándékozta. Az Eggenberg-család kihalta után 1717. ismét visszaszállott Ausztriára, V. ö. Czoernig. Görz, Oesterreichs Nizza (I. köt. Das Land G. 1873).
német ejtsd:. gös, olaszul bandiera di prora, angolul the jäck)a. m. homloklobogó, a hajóhomlok élén, az ormányárbochot erősített lovogórudon felvont, a nemzeti szinekből összeállított lobogó, melyet azonban csak hadihajó visel, l. Homloklobogó.
Károly Frigyes, német filozofus, szül. Langensalzában 1784 okt. 7., megh. Naumburgban 1862 szept. 22. 1807. ügyvéd szülővárosában. Később porosz szolgálatba lépett; 1834. az igazságügyminisztériumba osztatott be, 1845. az államtanács tagja, 1848. nyugalomba vonult. G. Hegel tanítványa s az iskolának ugynevezett jobb oldalához tartozik, mely isten, egyéni halhatatlanság és Krisztus személye kérdésében az egyház elveivel megegyezőknek hirdeti a mester tanait. E párthoz tartozik még Gabler, Hinrichs, Bauer Brunos és mások. Nevezetesebb művei: Ueber Goethes Faust (Lipcse 1824); Aphorismen über Nichtwissen und absolutes Wissen im Verhältniss zum christlichen Glaubensbekenntniss (Berlin 1829), mely Hegelnek is meleg elismerésével találkozott; der Monismus d. Gedankens (1832); Von d. Beweisen f. d. Unsterblichkeit d. menschl. Seele (1835); Beiträge zur special. Philos. von Gott, dem Menschen u. dem Gottmenschen (1838). Sokat foglalkozott Dantéval is, kiről 1834. és 1842. irt.
János Frigyes Lajos, német jogász, szül. Königsbergben 1778 febr 16., megh. Göttingában mint ottani jogtanár 1837. szept. 24-én. Munkái - ide nem számítva a Hugo-féle Civilistisch. Magazin-ban (Berlin 1790-1837) s a Savignyval és később Klenzevel kiadott Zeitschrift für die geschichtliche Rechtswissenschaft cimü folyóiratban megjelent értekezéseit - csak az előadások segédkönyveiül tekinthetők; különösen névtelenül megjelent következő könyve: Grundriss zu Pandekten- Vorlesungen (Göttinga 1827-1831); Vorlesungen über das gemeine Civilrecht (u.o. 1838-40) cimü munkáját példányszerü világosság jellemzi. ismertes még Gajus-kiadása is.
(Geschenen, Göschien), falu Uri svájci kantonban, 25 km.-nyire Altdorftól, 1109 méter magasban, a Reuss balpartján, a Gotthard-vasut mellett, (1888) 737 lak., a Gotthard-alagut építőjének Favre d'Andreolettinak emlékével. G. az által lett ismeretessé, hogy a Gotthard-vasut fő alagutja (G. Airolo) a D-re 1 km.-nyire fekvő, a Reusson átvezető hidnál kezdődik.
járás Solothurn svájci kantonban, l. Olten-Gössgen.