(ásv.), rombos apró táblás, oszlopos, tűs kristályokban v. lándsaalaku utánzatokban jeged, gyakran vaskos, pikkelyes, cseppköves halmazokban. Sárgás-, vöröses- és feketés-barna szinben. Karca barnássárga, Jól hasad. Keménysége 5-5,5. Tömöttsége 4,4. Gyémánt- és selyemfényü. Nálunk Gömör vármegyében (Nadabula, Jolsva, Zeleznik, dudoros halmazokban); Erdélyben, Macskamezőn vesealaku, továbbá tűs halmazokban. A kiképződési körülmények szerint megkülönböztetnek: tűsvasérc, tűalaku kristályokban fordul elő. Bársonyfényle, dudoros halmaz, bársonyszerü bevonattal (Pribram). Rubincsillám, táblás kristályokban (Nadabula), Lepidokrokit, rostos, vesealaku. Ezeken kivül: vasszurokérc, vasrutil, stilpmosziderit (vesealaku, cseppköves) chileit stb., mint szinonim nevek ismertesek az irodalomban. A g.-t ha nagyobb mennyiségben fordul elő, mint vasércet bányásszák.
a. m. nyavalyás, betegeskedő, főleg tüdőbajosokról használt kifejezés.
(Göttingen), város és az ugyanily nevü járás székhelye Hildesheim porosz kerületben, 71 km.-nyire Hildesheimtől, az erdős Hainberg lábánál, a Leine és vasut mellett, termékeny vidéken (1890) 23689 lakossal, posztó- és pamutszövéssel, kefekötéssel, fizikai és optikai eszközkészítéssel. A csinosan épült város legjelentékenyebb épületei és emlékei: az egyetemi épületeken kivül a régi városháza, IV: Vilmos ércszobra és Wöhler bronzszobra. Hiressé G.-t az egyeteme (Georgia Augusta) teszi, amelyet 1734. III. György alapított és 1737 szept. 17-én nyitottak meg. Tanárai közül a legkiválóbbak voltak: Blumenbach, Heeren, Gauss, Müller Ottfried, a Grimm testvérek, Gervinus, Herbart, Waitz, mindannyian európai hirü tudósok, akiknek működése a Georgiai Augustát egy időben Németország leglátogatottabb egyetemévé tették több mint 1000 hallgatóval. Azonban, midőn 1837-ben hét tanárt, akik az 1833-ki göttingai alkotmány egyoldalu megváltoztatása ellen tiltakoztak, elbocsátottak: a hallgatóság csökkenni kezdett. 1893-ban volt 117 tanár s docens és összesen 786 hallgató. Az egyetemi könyvtár egyike a leggazdagabb könyvtáraknak (450000 kötet, 14400 térkép és 5250 kézirat). Az egyetemmel ezenkivül össze van kapcsolva egy-egy teologiai, filozofiai, folologiai, archeologiai, történelmi, matematikai és fizikai szeminárium, többféle orvosi és természettudományi intézet, klinika és laboratórium; régiség-, érem-, kép- és egyéb gyüjtemény, egy nagy botanikus kert, csillagvizsgáló és egy mezőgazdasági intézet. Ugyancsak az egyetemmel áll összeköttetésben az 1750-ben alapított tudományos társulat, amelynek felügyelete alatt jelenik meg a Göttingische Gelehrte Anzeigen Németország legrégibb kritikai folyóirata. 1893 óta néhány docens a nők számára is tart előadásokat. A G: mellett emelkedő 164 m. magas Hamm-hegyen Bismarck tiszteletére 1894. muzeumot és tornyot emeltek. Az okiratok 953. tesznek már G.-ról említést. 1261 után hosszabb ideig székhelye volt a braunschweig-lüneburgi hercegeknek. 1626 aug, 2. a reformációhoz szító várost Tilly elfoglalta; a császáriak birtokában is maradt, mig 16332. a svédek el nem foglalták. Ezen idő alatt régi fényét teljesen elvesztette és uj lendületnek csak az egyetem fölállítása után indult. 1807-13-ig a vesztfáliai királysághoz tartozott. V. ö. Unger, G. und die Georgia Augusta (1861); Kalkner, Göttingen (1890); Brandes, Die reformierte Kirche in G. (8194); Muhlert, Abriss der Gesch. von G. (1894).
vagy Göttingai költők köre, Göttingában tanuló fiatal költők köre, kik bár jellemre eltérnek egymástól, Klopstocknak s a német hazafias költészetnek határtalan tisztelői voltak és a német szabadságért rajongva, a francia műveltséget, melynek képviselőjéül Wielandot tartották, megvetették, ellenben az angol költészetet, a népdalt és az ó-német szerelmi költészetet utánozták. Midőn Voss 1772 tavaszán Göttingába ment, ott már több ifju költőt talált, kik Boie elnöklete alatt összejövén, egymásnak verseiket fölolvasták és megbirálták. Boieval, ki a Göttinger Musenalmanach kiadója volt, levelezésben állottak: Ramler, Knebel, Denis, Wieland, Gleim, Jacobi, Michaelis, Dusch, Ebert, Lessing. Weisse és mások. Egy kirándulás alkalmával, Weende faluban, 1772 szept. 12., Voss Miller, Hahn, Hölty és Wehrs örök barátságot fogadtak. Ettől fogva gyüléseiket, melyek elnöke Voss lett, rendszeresen megtartották és az elfogadott műveket fekete könyvbe vezették be. Bürger is irt oda dolgokat, anélkül, hogy a társasághoz tartozott volna. 1772. Stolberg Keresztély és Frigyes Lipót grófok is a körbe léptek, kiknek révén az istenített Klopstockkal levelezésbe jöttek. Ennek 39-ik születésnapját 1773 jul. 2. jellemző módon ülték meg: az asztalfőn székre elhelyezték Klopstock összes műveit, alája széttépve Wieland Idris-ét, Klopstockot éltették, Wieland arcképét pedig elégették. 1774. Klopstock, Karlsruheba utazván, meglátogatta a kis kört, melynek ekkor már Leisewitz is tagja volt. Voss, ki a kör lelke volt, 1775 tavaszán elhagyta Göttingát, nemsokára az egész szövetség fölbomlott, ár még egy ideig költői munkásságuk Boie Musenalmanach-jában látott napvilágot. A göttingai költők körének történetét legjobban Vossnak Brücknerhez. Boiehoz és menyasszonyához irt levelei világítják meg. A Hainbund (ligetkör) nevet Klopstock adta a körnek.
Károly Vilmos, német nyelvtudós és régiségbuvár, szül. Jenában 1793 jan. 19., megh. u. o. 1869. jan. 20. Filologiai tanulmányait otthon és Berlinben végezte, miután az 1814-iki hadjáratban részt vett. 1822. rendkivüli tanárrá nevezték ki a jenai egyetemen, 1826. egyetemi könyvtárnok volt és végül 1832. rendes tanár lett. Ösztönzésre alapították meg 1845. a jenai archeologiai muzeumot, melynek leiró tárgymutatóját ő adta ki (Jena 1854, 3. kiad.). Művei közül nevezetesebbek: Aristoteles Politica-ja (Jena 1824) és Oeconomica-ja (u.o. 1830); Hesiod költeményei (3. kiad. Lipcse 1878); Allgemeine Lehre vom Accent in der griech. Sprache (Jena 1835); Gesch. der röm. Staatsverfassung bis auf Cäsars Tod (Halle 1840); Fünfzehn röm. Urkunden (u.o. 1845); Gesammelte Abhandlungen aus dem klassischen Altertum (1. köt. Halle 1851; 2. köt. München 1864); Opuscula academica (Lipcse 1869) és Briefwechsel zwischen Goethe und G. (München 1880), melyet Fischer Kuno adott ki.
(Göttweich), 1072. alapított, egykoron igen gazdag bencés apátság Krems alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, a Dunától 1 óra járásnyira. Az épület egy hegyen áll, amelynek egész tetejét elfoglalja. A templom portaléja és a lépcső pompás. Az apátságnak könyvtára gazdag kéziratokban és inkunabulumokban. jelenleg a st. pölteni püspökséghez tartozik.
magyar nyelvemlék a XV: sz. végéről. 9 sorra terjedő imádság- töredék Szűz Máriához, melyet egy XV. sz.-beli latin kéziratban Rómer Flóris fedezett föl. A kódex a göttweigi bencés kolostor (Alsó-Ausztria) tulajdona. Közli Rómer Flóris, Könyvtári buvárlataim Altenburgban és Göttweigban c. cikkében, Magyar könyv szemle 1880. évf. 106-107. l. Rövid ismertetése Volf Györgytől, Kalauz az Orsz. Magy. Iparműv. Muzeum részéről rendezett Könyvkiállításhoz (Budapest 1882, 31. l.). Volf a XVI. sz. első negyedéből valónak mondja.
l. Göttweig.
1. Hermann, német zenész, szül. Königsbergben 1840 dec. 17., megh. a Zürich melletti Hottingenben 1876 dec. 3. Der Wildespenstigen Zähmung c. operájával lépett fel (Mannheim 1874 okt. 11.), de ennek becsére csak évek mulva Herbeck figyelmeztette a művészvilágot, ki a dalmüvet Bécsben elő is adatta. Tőle való opera még: Francesca da Rimini (melynek 3-ik felvonását Frank Ernő fejezte be;u. o. 1877 szept. 30.). Irt egy szimfóniát (F-dur), egy Nanie c. kantátét, egy nyitányt, egy hegedü-concertet, egy zongorára (4 kézre) való szonátát, a 137. zsoltárt karra skamara-zenedarabokat.
2. G. János (Götzen) gróf, császári tábornok a harmincéves háboruban, szül. 1599., megh. 1645 márc.6. Lüneburgi nemes és protestáns családból származott s 1626-ig a protestánsok részén küzdött. Ekkor Walenstein hadseregébe állott s miután a katolikus hitre tért, előbb bárói, majd grófi rangot kapott. A nördlingeni győzelem kivivásában fő része volt s nem sokkal később, 1636. bajor szolgálatba lépett, de midőn Breisachot felmenteni akarta, 1638 augusztus 9. Wittenweiernél megveretett. Miután Breisach felmentésére második kisérlete is meghiusult, amiért hadi törvényszék elé is állították, 1640. ujra császár szolgálatba lépett. Sziléziában szerencsésen harcolt, 1644. pedig a magyarországi császári csapatok parancsnokságát vette át s I. Rákóczi György hadait több kisebb győzelem után a Vág folyótól Kassáig szorított vissza. 1645 tavaszán a Csehországban előrenyomuló Torstenson elé sietett s márc. 6. a jankaul ütközetben elesett. Alapítója lett a Csehorzágban és Sziléziában nagybirtokos gróf G. családnak.
3. G. János Miklós, német költő, szül. Wormsban 1721 jul. 9., megh. Winterburgban (hol 1776 óta szuperintendens volt) 1781 nov. 4. 1742. házitanító és házi prédikátor Emdenben, 1744. Forbachban (Lotaia), 1748. a Royal-Allemand-féle francia ezrednél lett tábori lelkész, melynek Flandriában és Brabantban viselt hadjáratait ő is végigküzdötte. Utóbb hornbachi prédikátor, 1761. winterburgi szentszéki tanácsos lett. Uz-zal együtt lefordította Anakreon ódáit: Oden Anakreons reimlos (Frankfurt és Lipcse 1746, 2. kiad. Karlsruhe 1760). Életrajzzal ellátott költeményeit: Gedichte, Ramler adta ki (Mannheim 1785, 3 köt., uj kiad, 1807). V. ö. Voss. J. H., Biriefe über G. und Ramler (Mannheim 1809); Schüddekopf, Briefe von und an J. H. G. (Wolfenbüttel 1894).
4. G. Tivadar, német festő, szül. Lieschenben (Szilézia) 1826 dec. 14., megh. Drezdában 1892 jul. 21. A szász hadseregben szolgálván, az 1849-ki slezwig-holsteini hadjárat alkalmával a katonaéletből több vázlatot vett föl, melyekből később festményeket készített. Mint egy szász vadászzászlóalj parancsnoka, résztvett 1870-71. a csatában, utóbb alezredes lett s 1872. nyugalomba vonult. Festményeinek tárgyát leginkább a német háboruk jeleneteiből vette. Számos ilyen nagy csataképe van.
1. Ágosta, német énekesnő és költőnő, szül. Weimarban 1840 febr. 24. Atyja Ferenc énektanár volt, s G. is nála tanult, aztán Németországban és külföldön mint koncenrt-énekesnő nagy sikert aratott. 1875- ének- és opera-iskolát alapított Drezdában, 1889. Lipcsébe költözködött, ahol a konzervatóriumon tanít és a maga énekiskoláját igazgatja. Számos kiváló tanítványa van. A. Weimar álnév alatt G. több drámai művet is irt, minők: Susanna Mountfort (először adták Drezdában 1871); Vitoria Accoramboni (Weimar 1878, megjel. Lipcse 1890); Gräfin Osmon (Drezda 1884); Demetrius (a Schiller-féle töredék kiegészítése, Weimar 1893).
2. G. Emil, német tenorista, szül. Lipcsében 1856 jul. 19. Drezdában végezte a konzervatóriumot és azután a kölni operaházban kezdé pályáját (1883). Egyike a jelenkor legjobb hőstenoristájának. 1891 óta csupán mint vendég lép föl.