falu Feldkirch vorarlbergi járásban, 11 km.-nyire Feldkirchtől, a Bregenzi-erdő szélén, vasut mellett, (1890) 2982 lak., két erősség romjaival, amelyek egykoron a hires Mounfort grófok ősi fészkei voltak.
Ha folyadék a meleg behatása alatt légnemüvé változik, a keletkezett légnemü testet gőznek nevezzük. Az ilyenek tanulmányozására tiszta, levegővel nem keveredett gőzre van szükség, amilyent légüres térben lehet előállítani.
E célra 90-100 cm. hosszu, egyik végén beforrasztott üvegcsővel (l. az ábrát) tiszta higannyal töltünk meg, a nyitott végét légmentesen elzárjuk s a csövet felfordított helyzetben higannyal telt tágabb edénybe állítjuk. Ha a cső nyitott végéről az elzáró lapot v. ujjunkat elvesszük, a higany körülbelül 760 mm. magasságu oszlopban függve marad s a higany fölött légüres tér van (Torricelli-féle ür). Meggörbített pipettával a higany alá más folyadékot lehet hozni, p. kevés étert, vizet, alkoholt. A könnyebb folyadék gyorsan felszáll a csőben levő higany fölé és a légüres térben azonnal beáll a gőzképződés. A higany a csőben lejebb száll és bizonyos magasságban megállapodik. Ha ugyanekkor megfigyeljük a barométer állását, a két higanyoszlop magasság-különbségéből megitélhetjük a fejlődött gőz nyomását, mely a higanyt a csőben lejebb tolta. itt a gőz állapotára nézve két eset lehetséges. Ha t. i. a cső zárt végén a gőz alatt s a higany fölött még van kevés folyadék, melyből a gőz fejlődött, a csövet a tágabb edény higanyában följebb emelhetjük v. lejebb tolhatjuk, anélkül, hogy a csőben függő higanyoszlop magassága s igy a gőz nyomása változnék, hacsak a hőmérséklet nem változott. Ha t. i. a csövet följebb emeljük, a higany fölött nagyobb tér lesz, melyben több gőz képződhetik, mint előbb: ha a csövet lejebb toljuk, a kisebb térben kevesebb gőz maradhat meg, mint előbb s a gőz egy része ismét folyadékká sürsüdik. Mindkét esetben a zárt trében annyi gőz van, amennyi a meglevő hőmérséklet mellett egyáltalában képződhetik. A zárt tér gőzzel van telitve, magát a gőzt telített gőznek nevezzük. Ha most a gőzt tartalmazó csőrészt alkalmas módon hevítjük, ujabb gőz képződik, mely a higanyoszlopot lenyomj s ilyenkor elérhetjük, hogy a higany fölötti folyadék teljesen átváltozik gőzzé, mely tehát már nem érintkezik folyadékkal. Ez a gőz már másként viselkedik, mint az előbbi, mert ha a csövet jobban kiemeljük, a gőz nagyobb tért nyer és nyomása csökken. Ezt igazolja azon körülmény, hogy a csőben függő higanyoszlop magassága növekedett. Az ilyen gőz már nem telített gőz; a zárt térben nincsen annyi gőz, amennyi azon hőmérsékletnél lehetne s az ilyen gőz közelítőleg követi Mariotte törvényét, t. i. sürüsége fordított arányban van térfogatával. Ha a nem telített gőzt tartalmazó csövet ismét lejebb nyomjuk a tágabb edényben, a gőz eleinte még követi Mariotte törvényét, kisebb térre szorítva sürübb lesz és nyomása is nagyobbodik. Előbb-utóbb azonban beáll a telítés foka, mert a cső további lenyomásánál a gőz részben már folyadékká sürüdik, nyomása azonban már nem változik. Ebből az következik, hogy a nyomás, melyet a gőz telített állapotában gyakorol a higanyra, a legnagyobb, melyet az adott hőmérséklet mellett elérhet; ezt a gőznyomást nevezik a nyomás maximumának. Minél nagyobb a gőz hőmérséklete, annál nagyobb a nyomás maximuma és minden hőmérsékletnek a telített gőz bizonyos meghatározott nyomása felel meg.
Az előbb leirt módhoz hasonlóan p. meg lehet határozni a vizgőz feszítő erejét különböző hőfoknál. Ily esetben a vizgőzt és higanyt tartalmazó üvegcsövet vizzel telt hengeres edénnyel (u.n. vizfürdővel) veszik körül, hogy a gőz különböző hőfokra legyen hevíthető. A következő táblázat a vizgőz feszítő erejét adja 100°-ig, kifejezve azon higanyoszlop magassága által (milliméterekben), mely vele egyensulyt tart.
A fagypontnál mélyebben fekvő hidegfokokra nézve a fejlődött gőz feszítő erejét ugy határozzák meg, hogy a barométercső felső részét meggörbítik és hütőkeverékkel veszik körül. Mivel a forrpontnál (100 C°) a gőz feszítő ereje akkora, mint a légnyomás, ezt a gőznyomást egy «atmoszférai» nyomásnak nevezik. Még nagyobb hőfoku gőz nyomását legcélszerübben meggörbített üvegcsővel lehet mérni, melynek egyik szára rövid, de tágas, másik szára hosszu és keskeny. Amig a rövidebb szár nyitott, részben higannyal töltik meg, mely mindkét szárban egyenlő magasságban helyezkedik el. A higany fölé a tágabb csőbe vizet öntenek s ezt addig hevítik, mig a levegő ezen csőből egészen el nem távozik; ekkor a nyitott céget gyorsan beforrasztják. Ha a hőfok 100 C° volt, a higany mindkét szárban egyenlő magasan áll, mert a nyitott keskeny cső a levegő nyomása alatt áll, a 100 C. foku vizgőz nyomása szintén ily nagy. Mihelyt azonban a beforrasztott csőrészt még jobban hevítik, a higany a hosszabb csőben emelkedik s a fölemelt higanyoszlop mértéke a gőznyomás nagyobbodásának. Mivel nagymérvü hevítés esetében a keskeny csőnek nagyon is hosszunak kellene lennie, a hosszabb csövet levegővel megtöltve és beforrasztva is szokták használni, ugy hogy a higanyoszlop nyomásához a bezárt levegő nyomása is járul. Ha a gőz nyomását magas hőfoknál kell mérni, a higanyoszloppal való összehasonlítás kényelmetlen s ilyenkor inkább «atmoszférákkal» mérik a nyomást. Ahány atmoszféra-nyomásu a gőz, annyiszor 760 mm.-nyi higanyoszlop felel meg mértékül.
A telített vizgőz feszítő ereje a hőmérséklettel mind nagyobb mértékben növekedik. Ennek oka egyrészt a gőzmolekulák eleven erejének növekedése, másrészt a gőzsürüség nagyobbodása az uj gőzképződés következtében. Amig a gőz saját folyadékával, az u. n. anyafolyadékkal érintkezik, telített marad. Mihelyt a folyadék teljesen gőzzé alakult, a további hevítés a gőzt ki is tágítja s ha a tágulásra hely nincs, a nyomás e miatt is nagyobbodik. Ilyenkor a zárt térben tulhevített gőz van. A telített vizgős feszítő erejét 100 C°-nál nagyobb hőmérsékletnél a következő táblázat atmoszférákban adja:
Gőzaknák
(franciául, camouflet, ném. Druck- vagy Quetschmine), azok, amelyek csak annyira vannak megtöltve, hogy a környéken levő földrétegeket ugyan erősen megrázkódtatják, minek következtében a közelében levő ellenséges aknák összedőlnek, anélkül azonban, hogy az akna a földfelületen tölcsért hányna ki.
A gazdaságban a gőzekét akarták vele helyettesíteni, mi azonban eddig nem sikerült. A legtöbb G. áll lokomotivból, melynek hátsó részén az egyes ásók olyképen vannak közös tengelyre erősítve, hogy azok a lokomotiv előrehaladtával egymásután a földbe nyomulnak s azt hátra megfordítják. Elvben hasonlítanak a Mechwarth-féle forgóekéhez. (l. Eke), csak az ekedob helyett ásók vannak alkalmazva.
Alakra s szerkezetre nézve a közönséges vasboronához hasonlít, csakhogy annál erősebb, nagyobb és szilárdabb. A gőzmivelésnél használják s ugy alkalmazzák mint a gőzekét.
l. Cséplőgépek.
l. Daru.
l. Eke.
oly fecskendőszerkezet, melynek mozgatására a gőzerő használtatik. Ez lehet vagy stabil gőzszivattyu, mely főleg gyárakban állandó helyen talál alkalmazás, avagy kocsira épült G., melyet főleg a tüzoltóságok használnak. Előbbi percenkint 1000-4000 liter vizet szállít, utóbbi 500-1500 litert. L. Szivattyu.
Ott, ahol ipari célokra, vagy fütésre gőzkazánt állítottak föl, ennek gőzét célszerüen használhatják föl nagymennyiségü étel főzésére is. A gőzzel közvetlenül vagy közvetve főzhetnek. A gőzt közvetlenül leginkább a krumpli főzésére használjuk.
[ÁBRA] Krumpli-főző.
A leginkább használatos szerkezetet (l. 1. ábra.) a hengeres K vasüst alkotja, melynek D fedelét fojtóan lehet a K üst pereméhez srófokkal szorítani. A fedélre van az s rud erősítve, mely az a a a karokkal tartja a cinkezett vas drótból és az oldalos levétel céljából két részből készített kosarakat. A krumplit e kosarakba rakják s miután a fedelet leeresztették és srófjaival beszorították, beereszitk e csövön a gőzt s 15 perc alatt a krumpli megfőlt. Főzés közben keletkező kondenzviz az o csövön folyik el, p biztosító szellenytü. Midőn a krumpli megfőlt, a srófokat kioldják és a D fedelet a krumplis kosarakkal együtt kis emelő géppel felhuzzák. A közevetett gőzfütés alkalmazását láttatja a 2-3. ábra.
[ÁBRA] A gőzfőző hosszanti és keresztmetszete.
A K főzőüstöt burkolja az A köpenyeg és fedi a D fedél. A kettő közti hézagba eresztik be a gőzcső, az x főcsap és az e e mellékcsapok utján a gőzt, a kondenzált viz v csövön folyik el. Az üst és a köpönyeg közé szorult levegő az n légszellentyün távolodik el, mely zárul, mihelyt a gőz a levegőt kiszorította és nyilik, ha a gőzbeömlést e csap zárásakor megszüntetjük. A gőz közvetlen felhasználására való az alsó két csőág, melynek vége a k üstbe torkollik. Tisztításkor a piszkos viz t csak kinyitása után az l csövön folyik el. Egrot francia gyáros bakokra állított forgóüstöket készít. Ujabban készítnek oly gőzfőzőket is, melyek a gőzt maguk termelik. Ilyen a 4-5 ábrában előtüntetett grove-féle gőzfőző, melynek D D főzőüstjeit a b kazánban fejlesztett gőz hevíti.
[ÁBRA] 4-5. ábra. Gőzfőző kazánnal. Hosszanti és keresztmetszet. (Grove szerkezete.)
A gőz f csövön jut az üstök külsején látható osztócsövekbe, ezekből pedig az üstköpönyeg közti hézagba, csak az első üst C függ a kazán gőzterébe. A tüzelőanyag jobb kihasználása céljából a viz h-val jelelt Ě alaku csövekben is kanyarog. A füst az i köpenyeggel burkolt p kürtőn át száll el. Robbanás elkerülésére való az 5 m. magas nyitott l cső, melyen át a viz kilövell, mihelyt a nyomás 0,5 atmoszféránál nagyobb lesz. A kinyomott viz r csövön ismét visszafolyhat a kazánba. Közvettetlen gőzzel való főzésre szolgálnak az e csövek, n csap az üstökben levő folyadék beeresztésére való. A gőzfőző-üstöket ónozott réz- v. vaslemezből készítik. A köpenyeg jobbára vaslemez vagy öntött vas. 500 főre elég két üst 600 és 500 l.-es férővel; azonban célszerü még egy 250 l.-es üstöt felállítani. Vannak 1000 l.-es üstök is használatban, azonban 500 l.-nél nagyobb férőjü üst már nehezen kezelhető. A gőznyomás 4 atmoszféránál nagyobb ne legyen, 1 1/2 atmoszféra gőzfeszültség már elégséges. Ha 4 atmoszféránál nagyobb a kazán gőzfeszültsége, gőznyomáscsökkentőt kell az üstök gőzvezetékébe igtatni.
l. Fürdő.