(l. a mellékelt 3 képet), olyan szilárd anyagból készült edény, melyben a gőzgépek hajtására, vagy épületek központi fütésére, vagy egyes anyagok gőzölésére vagy főzésére való vizgőzt fejlesztenek. Alakjukra nézve a belső nyomásnak leginkább ellentálló gömb és henger volna legcélszerübb, mivel azonban a gömbalak előállítása technikai nehézségekbe ütközik, általában a könnyebben előállítható hengeralakot használják. A G.-ok egyes lemezlapokból készülnek, melyek szegecseléssel kapcsoltatnak egymáshoz. A szegecselési munkákat nagyobb gyárak erre alkalmas erős hidraulikus sajtókkal végzik. Ez, amellett, hogy gyorsabban dolgozik, tökéletesebb kötést is eredményez.
Minden G.-nak van tüzelőkamrája, melyben a tüzelőanyag ég, füstcsatornái, melyek az égő gázokat a kazán külső felületén végigvezetik s egy kéménye, mely az elégett termékeket kiviszi s az égéshez szükséges levegő bevezetéséről gondoskodik. Ezeknek főfeladata, hogy a tüzelőanyagot tökéletesen elégessék, az égésből származó meleget a gőzkazánnak átadják s az elégett gázokat jól kivezessék. Nagyobb fekvő kazánoknál mindez téglafalból készül, kisebbeknél vagy olyanoknál, melyek csak rövidebb idei használatra szánvák, a kémény vaslemezből is készülhet. Lokomobil- és lokomotiv-kazánoknál ezen alkatrészek a kazán belsejében foglalnak helyet s a lemezkémény a kazánra van erősítve. Ezeknél, miután a kémény a jó légvonat létesítéséhez szükséges magasságot nem érheti el, a levegő kellő bevezetésére gőzfuvócsöveket használnak. A tüzelőanyag tökéletes égéséből szénsav, légeny és vizgőz származik; ahol a kiömlő gázokban szénéleggáz is található, ott az égés nem volt tökéletes. Ha kevés levegő ömlik a tüzelőanyag közé, az égés tökéletlen lesz, ha azonban a levegő sok, nagyon lehüti a gázokat s sok meleget visz ki a kéményen. A levegőmennyiség ellenőrzésére a kéménygázt erre alkalmasabb készülékkel időnként meg kell vizsgálni. Kellő levegőmennyiség mellett a kéménygázokban 8-12% szénsavat találunk; 3-5% szénsav nem gazdaságos tüzelésre vall. A meleg tökéletes kihasználására kell, hogy a G. nagy fütőfelülettel birjon s ezt a gőzkazánnak az a része nyujtja, mely egyik oldalával a vizet, másik oldalával pedig a tüzet vagy a meleg gázokat érinti. Egy m2 fütőfelület rendes körülmények között, óránkint 10-15 kg. gőzt képes fejleszteni, erőltetett tüzelés mellett azonban 30-40 kg.-ot is fejleszthet, de ez már tüzelőanyag-pocsékolással jár. A tüzelő anyagot a tüzelő kamrában elhelyezett vizszintes vagy lépcsőzetes rostély tartja. Az összes rostélyterület a fütőfelületnek 1/30-1/40-ed részét képezi. A kazánok jóságára nézve mérvadó az, hogy a szénben rejlő melegnek hányad részét képes a gőzkazán a viznek átadni. Közönséges körülmények között a tüzelőanyag melegségének 0,60-0,80 része juthat a vizbe, mert egy jó része a légvonat előállítására használtatik, egy része pedig a rossz égés és hőkisugárzások által vész el.
A G.-okat a gyakorlatban sokféleképen különböztetjük meg egymástól; helyzetükre nézve vannak fekvő és álló kazánok, szállíthatóságukra nézve vannak helyhez kötött (stabil) és szállítható lokomobil- és lokomotiv-kazánok. Tüzelésükre nézve külső- és belsőtüzelésü kazánok; előbbiben a tüz a kazán alatt falazott kamrában, utóbbiban a kazán belsejében fütőcsőben vagy tüzszekrényben ég. Viztartalmukra nézve nagy vizterü és kis vizterü kazánokat, nagynyomásu és kisnyomásu kazánokat, végre szerkesztőik nevéről igen sokféle G.-t különböztethetünk meg. Az első nagyobb munkára szánt G. alakja az 1. ábránkból, a Watt-féle koffer-kazán ábrájából látható; ily alaku volt a budapesti József-hengermalom első kazánja is, mely kegyeletből még ma is a malom udvarán őriztetik s mint viztartó végez szolgálatot. Ez a tipus ma már nincs használatban s csak történelmi értékkel bir. Ezt követte a minden tekintetben célszerübb hengeralaku kazán (2. ábra). Ennek fütőfelületét későbben egy vagy két előmelegítővel nagyobbították, melyeket, mint a 3. ábra mutatja, a főkazán alsó részén, a falazatban helyeztek el. A a főkazán, B B az alsó előmelegítők, D az előmelegítőket összekötő cső, dd az előmelegítők tartója. A G.-ok fütőfelületének növelésére irányuló törekvések hozták létre a füstcsöves vagy tüzcsöves kazánokat egy vagy két csővel; a 4. és 5. ábra egy külső tüzelésü kéttüzcsöves kazán első részét mutatja. E a tüzelőajtó, D a rostély, C a tüzhid, H a tüzcsatorna, B B a tüzcsövek, II a falazott füstcsatornák és a A a főkazán, K a légvezető csatorna, melynek falai a levegőt átmelegítik, hogy az égés tökéletesebb lehessen. A 6. ábra a keresztmetszetét mutatja egy olyan fütőcsöves kazánnak, melynek rostélya a fütőcső belsejében foglal helyet s a tüz a cső belsejében ég. Ezeket a G.-okat Cornwall-kazánoknak nevezik. A fütőcső átmérője legalább 0,8 m. A fütőgázok A fütőcsövön végighuzódva, a cső végén egy kamrába ömlenek, hol kettéválva, a kazán külső oldalán B B falazott csatornákon ismét egyesülve, a kazánt még egyszer végigfutják s hátul a kéménybe ömlenek. Ujabban a fütőcsöveket sok esetben a Schulz- és Knout-féle hullámos csövekből készítik (7. ábra). A cső egész hosszában hullámosra van készítve; ezáltal a cső sokkal nagyobb külső nyomást bir el, nagyobb fütőfelületet nyujt s a hőokozta anyagterjedéssel kevésbé támadja meg a főkazánt. Ezeket a csöveket, miután szabadalommal vannak védve s előállításuk költsége berendezést kiván, jelenleg még csak a Schulz- és Knout-féle esseni gyár készíti. A 8. és 9. ábrákból a közönséges fütőcsöves kazánokat a fütőcsőben keresztbe fektetett forraló csövekkel felszerelve látjuk; ezek az u.n. Galloway-csövek; egyrészt a fütőfelületet nagyobbítják, másrészt pedig a fütőcsövet merevítik. Ezzel szemben megvan az a hátrányuk, hogy a cső belsejének tisztítását nagyon megnehezítik.
[ÁBRA] 1. ábra. Watt-féle koffer-kazán.
[ÁBRA] 2. ábra. Egyszerü henger alaku gőzkazán.
[ÁBRA] 3. ábra. Hengeres gőzkazán két előmelegítővel. Hosszanti metszet.
[ÁBRA] 4. ábra. Alsó tüzelésü fütőcsöves kazán keresztmetszete.
[ÁBRA] 5. ábra. Alsó tüzelésü fütőcsöves kazán hosszanti metszete.
[ÁBRA] 6.ábra. Belső tüzelésü fütőcsöves Cornwall-féle kazán keresztmetszete.
[ÁBRA] 7. ábra. Cornwall-féle fütőcsöves kazán hullámos fütőcsővel.
[ÁBRA] 8. ábra. Fütőcsöves kazán Galloway-féle forraló csövekkel. Keresztmetszete.
[ÁBRA] 9. ábra. Fütőcsöves kazán Galloway-féle forraló csövekkel. Hosszmetszete.
A G.-ok fütőfelületének növelésére igen alkalmasak az ugynevezett tüzcsövek. Ezek 60-70 mm. átmérőjü kisebb csövek, melyek a főkazán homlokfalaiba illesztve, a kazán egész hosszán áthuzódnak; egy kazánba gyakran 200-300 ilyen tüzcsövet is helyeznek. ezek a tüzcsövek rendesen ugy helyeztetnek el, hogy a fütőgázok második vezető csatornáját képezik. A tüz a kazán alatt ég s miután a gázok az egész kazánon egyszer végigvonultak s melegségök egy részét már elvesztették, jutnak a tüzcsövek belsejébe, hol melegségöket a csövek külső oldalát érintő viz átveszi; vagy pedig a tüzcsöves kazánt egy fütőcsöves kazánnal kombinálva használják s a fütőcsöves kazán felett helyezik el, ugy hogy a gázok a fütőcsövekből kilépve jutnak a tüzcsövekbe. Ilyenek az u. n. Tischbein-féle kazánok. Célszerüen használtatnak az ily tüzcsövek a hajókazánokban, többnyire oly elhelyezésben, mint a 10. ábra hosszanti metszetben és a 11. ábra keresztmetszetben előtüntetett hajókazán mutatja; FFF betük jelzik a kazán alsó részében elhelyezett fütőcsöveket, R a rostélyt, K a tüzkamrát, EE a tüzcsövek homloklapját, V a füstszekrényt és S a kémény alsó részét. A 12. ábra egy tüzcsövekkel ellátott lokomobilkazán hosszanti metszetét mutatja. B a kazán hengeralaku része, A a tüzszekrény, a a rostély, b a fütőajtó, CCC a tüzcsövek, D a füstszekrény és E a kéménytartó cső. Ezek a kazánok, mivel a tüzelést teljesen magukban foglalják s a gázok vezetésére semmiféle falazatra sincs szükségük, kiválóan alkalmasak szállítható gépekhez, mint minők a lokomobilok és lokomotivok. Hátrányuk, hogy nehéz őket a vizkőtől tisztítani s a tüzszekrényük gyorsan romlik. A 13. ábrában látható Babcock- és Wilcox-féle álló kazánban a tüzcsövek álló helyzetben vannak. A tüz A szekrényben B rostélyon ég s a gázok DD tüzcsöveken keresztül jutnak E füstszekrénybe, honnan F kéményen át a szabadba ömlenek. G csövön a kazán belsejéből friss gőz ömlik a biztosító szelephez.
[ÁBRA] 10. ábra. Hajókazán hosszanti metszete.
[ÁBRA] 11. ábra. Hajókazán keresztmetszete.
[ÁBRA] 12. ábra. Lokomobilkazán keresztmetszete.
[ÁBRA] 13. ábra. Babcock és Wilcox-féle álló kazán.
A tüzcsöveken kivül nagyon el vannak terjedve az ugynevezett forraló csövek. Ezek annyiban különböznek amazoktól, hogy itt a csövek belsejében nem a tüz, hanem a viz foglal helyet, külső részét pedig a tüz érinti. kezdetben egy nagyobb hengeres kazánhoz egy vagy két forraló csövet kapcsoltak s a tüzet a forraló csövek alatt helyezve el, a vizet ezekben forralták (14. ábra) s a csövek felett elhelyezett főkazánt csak a második csatorna gázai érintették. A tüz E rostélyon ég és BB első csatornán át, miután melegségök nagyobb részét a forralókon át a viznek adták, a D falazattal elválasztott GG csatornába jutottak; itt ismét előre huzódva felmentek az A főkazán két oldalán levő harmadik csatornába, onnan pedig M füsttolattyu alatt K füstcsatornán át a kéménybe. Később Ten-Brink több forraló csövet alkalmazott egymás felett elhelyezett sorokban s egy a felső sor alatt keresztbe fektetett bővebb csőbe helyezte el a fütőkamrát. Egy ily kazán hosszanti metszetét a 15., keresztmetszetét pedig a 16. ábra láttatja. A keresztbe fektetett T csőben van hosszanti tengelyére merőlegesen egy hengeres cső fektetve, mely cifra 45 fok alatt hajlik a vizszintes sikhoz; ebben a csőben foglal helyet a tüzelő anyagot tartó rostély. A fütőgázok a dült cső felső részén ömlenek ki s a felső forralócsövek alatt huzódnak el, onnan a következő alsó sorban fekvő forraló csövek csatornáiba ömlenek, honnan végre, az alsó forralókat körülfogva, a kéménybe jutnak. A fejlődő gőz a forralók felett elhelyezett O gőzgyüjtőben gyülik össze. Ujabban a forraló csövek helyett kisebb átmérőjü, de nagyobb számban alkalmazott u. n. vizcsöveket használnak s ezeket oly nagy számban alkalmazzák, hogy a kazán fütőfelületének tulnyomó részét, sőt sok esetben a teljes fütőfelületet ezek nyujtják.
[ÁBRA] 14. ábra. Forraló-csöves henger-kazán.
[ÁBRA] 15. ábra. Ten-Brink kazán hosszanti metszete.
[ÁBRA] 16. ábra. Ten-Brink kazán keresztmetszete.
Elnevezésüket onnan nyerték, hogy a csöveknek kis átmérőjük lévén, igen nagy nyomást birnak el s ha valamelyik cső a nagy nyomás hatása alatt megrepedne is, kis viztartalmukkal nagyobb rombolást nem okozhatnak. Ilyen vizcsöves kazánt mutat a 17. ábrából látható Howard-féle csöves gőzkazán. Ez függőleges sorokban felállított b csövekből áll, melyek vizszintesen fekvő csövekbe illeszkednek, felső végükön pedig aránylag vékony csövekkel torkollanak a gőzgyüjtőbe. Ily függőleges csőcsoport rendesen öt kapcsoltatik egymáshoz, alól egy közös tápláló csővel, felül pedig közös gőzvezető csővel s igy teljes kazánt képezve, a gázok vezetésére alkalmas falazatba helyeztetik. A fütőgázok a rostélyról hátra huzódnak, azután a függőleges csövek alsó részén visszahuzódnak előre és ott egy öntött vas választó lapon át, a csövek felső részét érintve, ismét hátra vonulnak, hol a kéménybe ömlenek. Az ujabb Howard-kazánokban könnyebb tisztítás végett a b csövek csaknem vizszintesen, mig az a csövek közel függőlegesen állanak. A 18. ábrából látható Belleville-kazán csaknem vizszintesen fekvő forrasztott vascsövekből áll, mely csövek egymással lépcsőzetes emelkedésben összekapcsolt csoportokban vannak elhelyezve. egy-egy csoport 18-20 csőből van alkotva s 5-6 ily csoport képez egy teljes G.-t. A táplálóviz az összes csoportokkal összekapcsolt B csőbe ömlik, melyből a csoportok legalsó csöveibe lép s onnan minden egyes csövön áthaladva, a felső csövekből mint gőz a közös C gőzcsőbe jut, honnan F csövön E gőzgyüjtőbe ömlik. A tüz HH rostélyon ég s az égő gázok a csövek között emelkedve, a falazat felső részén levő füstcsatornán ömlenek a kéménybe. A táplálóviz L edényben rakja le a magával hozott iszapot, a csőben lerakodott vizkövet DD homlokfedők eltávolítása után lehet egy erre alkalmas csőszerü hengeres kotróval kikaparni. A 19. ábrából látható Root-féle G. annyiban különbözik a Belleville-kazántól, amennyiben itt nem kell a viznek az egy csőcsoporthoz tartozó összes csöveket végigfutni, mert a dülten fekvő forraló csövek egy e célra alakított öntöttvas fejjel ugy vannak egybekapcsolva, hogy minden egyes cső közvetlen a közös vizcsőből kap vizet s a benne fejlődött gőz a cső felső végén közvetlen a közös D gőzcsőbe ömölhet. A tüz Q rostélyon ég és a fejlődött égő gázok az alsó csővel közvetlen érintkeznek; itt melegöknek egy részét leadva, PP vaslap fölébe kerülnek s a csövek középső részeit melegítik, azután P'P' választólap nyilásán a legfelső csövekhez huzódnak s ott a fejlődött gőzt szorítják s rr kigyózó csövekben a tápláló vizet előre felmelegítve, az F füstcsatornán a kéménybe ömlenek. VV a viz előmelegítésére való záró és nyitó szellentyüket jelzi.
[ÁBRA] 17. ábra. Howard-féle csöves kazán.
[ÁBRA] 18. ábra. Belleville kazán.
[ÁBRA] 19. ábra. Rootsch-féle vizcsöves kazán.
A 20. és 21. ábrában feltüntetett Hein-féle gőzkazánnal a DD forraló csövek fölött egy nagyobb A viztartó van, mely azonban csak az utolsó csatornában huzódó, már melegségöket félig elvesztett gázok által érintetik s arra való, hogy a vizből felszálló páráknak nagyobb sikterületet nyujtson s benne levő nagyobb viztömeggel több meleget halmozzon fel, hogy a kazán változó gőzfogyasztással is dolgozhasson. ehhez hasonló kombinációban készülnek a Sbinmüller-, Simonil és Sonn-, a Dürr Gees-, a Dricó- és Szücs-féle és más kombinállt kazánok. A 22. ábrából látható Lilienthal-féle csöveskazán a kis mótorokhoz alkalmas gőzkazán, melynek szerkezete kis átmérőjű csövekből áll. A csövek tekercsrugószerüleg vannak hajlítva. A viz a belső hengert alkotó csövekbe ömlik, a gőz pedig a külső hengert képező csövek alsó részén ömlik ki. A tüzelőanyag H tölcsérén ömlik le F rostélyra, honnan elégve M hamutartókamrába esik. Az 1. szövegábra kisebb álló kazán rajzát mutatja, melynek fütőszekrényébe a felső lapba illeszkedő Field-féle csövek nyulnak le. Ezen csövek végei alulról el vannak zárva s belsejükben, mint a 2. szövegábra mutatja, egy-egy szükebb nyitott cső foglal helyet, melynek feladata az, hogy a csőben levő vizet két rétegre választva, heves mozgásba hozza, a kazánkő és iszap lerakodását meggátolja.- Végül a 23. ábra a Green-féle készüléket mutatja.
[ÁBRA] 20. ábra. Heine-féle kombinált forralócsöves gőzkazán hosszanti metszete.
[ÁBRA] 21. ábra. Heine-féle forraló-csöves gőzkazán keresztmetszete.
[ÁBRA] 22. ábra. Lilienthal-féle gőzkazán.
[ÁBRA] 22. ábra. Greenféle takarék hevítő a fejlődött gőz általfelragadott vizek elgőzítésére való készülék, mely a füstcsatorna előtt szokott elhelyeztetni.
[ÁBRA] 1. ábra. Field-féle álló kazán.
[ÁBRA] 2. ábra. A field-féle kazán forraló csöve.
A G.-ok ellenőrzése a közbiztonság fontos követelményét képezi. A magánosoknak a gőzkazánok kezelése és karbantartása körüli gondossága sok esetben anyagi áldozat elkerülése okából is csekélyebb mérvü, mint aminőt az előfordulható nagy szerencsétlenségek kikerülése végett alkalmazni kell. Magyarországban 1886-ig még az abszolutizmus idejében, 1854-ben kiadott kazánügyi rendelet volt érvényben a gőzkazánok ellenőrzése iránt, 1886. ezt rendszeresen intézkedő közmunka- és közlekedésügyi miniszteri rendelet váltotta fel, mely csekély módosítással mai nap is hatályban áll. ennek rendelkezése szerint minden G., illetőleg gőzfejlesztő hatósági felügyelet és ellenőrzés alá tartozik s e végből üzletbevétel előtt, továbbá minden öt év elteltével megvizsgálandó s ezen felül lehetőleg félévenként, de legalább is évenként egyszer ellenőrzési szemle alá veendő; kivételt csak az egy négyszögméternél kisebb tüzfelületü és 100 liternél nem nagyobb ürméretü gőzfejlesztők képeznek, ha működés közben kifejtett feszerejük 10 küllégkörnyomást meg nem halad. A G.-vizsgálatot és ellenőrzési szemlét vidéken az államépítészeti hivatalok, Budapesten pedig a fővárosi rendőrség egy községnek közreműködésével a kereskedelmi miniszter által kinevezett vizsgáló biztosok teljesítik. Az üzembevétel előtti és időszakos vizsgálatokért az illető félnek folyamodnia kell, ellenben az ellenőrzési szemlék a vizsgálatot teljesítő közegek által hivatalból eszközlendők.
Ha vizet nyitott edényben a szabadba tesznek, mennyisége mindinkább fogy, mig rövidebb-hosszabb idő mulva egészen eltünik; a viz elpárolgott. E folyamat gyorsabban megy végbe, ha a vizzel telt edényt tüzre teszik. A viz hevesebben párolog s végre egészen átmegy gőzállapotba. Mint vizgőz a levegőben lebeg. A legtöbb folyadék képes gőzzé átalakulni, de vannak olyanok, amelyek előbb alkatrészeikre bomlanak, mielőtt légnemüekké válnak. Sokáig azt hitték, hogy a gőzök magukban meg sem lehetnek és hogy a levegőben akként vannak feloldva, mint p. a cukor vagy a sók a vizben. A levegő e szerint azon oldószer volna, mely a folyadékokat gőzzé alakítja. E nézet helytelen volta rögtön kitünik, ha a gőzképződést légüres térben engedik végbemenni, amire igen alkalmas a barometercsövekben levő Torricelli-féle ür (l. Gőz). A gőzképződés azonban olyan térben is történik, mely levegőt, egyéb gázt vagy gázkeveréket tartalmaz. A gőzképződés annál erélyesebb, minél nagyobb a hőmérsék és minél kisebb a folyadékra ható nyomás. Légáramlat elősegíti a gőzképződést, mert a már fejlődött gőzöket eltávolítja és a nyomást csökkenti. L. még Forrás.
gőzomnibusz (német. Dampfwagen Dampfomnibus; franc. voiture a vapeur; ang. steam-waggon, l. a képmellékletet), olyan vasuti járómű, mely a lokomotivnak a személykicsoval képezett egyesítéséből keletkezett. Az ily értelemben vett G.-kat már 1848. építették az angolok, de nagyobb lendületet a kontinensen csak a 70-es években nyertek, midőn Belpair, a belga államvasutak igazgatója szerkesztett ily kombinált járóműveket a helyi és vicinális forgalom céljaira. Belpairnél a lokomotiv-rész elválaszthatatlan a kocsirésztől s tulajdonkép a 3 tengelyü kocsiban nyer a kazán és gép is elhelyezést (l. a képmellékletet).
[ÁBRA] [ÁBRA] [ÁBRA] [ÁBRA] [ÁBRA] Belpair-féle gőzkocsi
Először csak egy Field-féle állókazán szolgáltatta a gőzt, később azonban a pálya tengelyére merőleges fekvő kazánt alkalmaztak, melynek 2,8 m2 közvetlen és 19,7 m2 közvetett fütőfelülete van, 10 atmoszféra nyomásu gőzre. A gőzgép vizszintesen, két egymásmellett középen fekvő hengerrel hajtja a (kazán alatt elhelyezett) első kerékpárt. A következő kerékpár már a kocsi málhatere alatt van s a harmadik kerékpár az utasok számára való helyiségek vége felé esik. Beszállás a kocsi végén levő dobogón (plateforme). Az egész járómüvön elfér 22 első és 22 másodosztályu utas, 500 kg. málha, továbbá 450 kg. szén és 1200 kg. itató viz a kazán számára. Sulya üresen 18,6 tonna, megrakva 22,0 tonna. Szénfogyasztása kilométerenként 1,5-2,2 kg., vizfogyasztás 60 kilométer uton körülbelül 1 m3. A Thomas-féle G. két különböző részből van összetéve, t. i. egy emeletes kéttengelyes kocsiból, meg egy vele szorosan kapcsolható, csak egy kerékpáron nyugvó s ezért önállóan nem használható kazános mótorból. Ha utóbbit p. javítás eszközlése céljából lekapcsolják, még egy ideiglenes kerékpárral támasztandó áll. A kazán itt is fekvő és a pályára keresztben áll. Fütőfelülete 34 m2. A gőzgép kéthengerü s körülbelül 100 lóerőt fejt ki. A kocsi alsó részében 20 I-II. osztályu és 20 III. osztályu utasnak, az emeleten pedig még 40 III. osztályunak van helye. A G. megengedett sebessége 45 kilométer óránként.
Képünkön látható a Rowan-féle G., melynek összetétele éppen a fordítottja a Thomas-félének, Rowannál ugyanis a kazános mótor állhat meg egyedül a saját két karékpárján, mig a kocsinak csak az egyik végéhez közel van egy kerékpárja, a másik vége pedig a mótorra támaszkodik s ha a két elem szétválasztatik, a kocsit ideiglenesen alá kell még támasztani. itt tehát a kocsi sulya is hozzájárul a hasznos adhézió képzéséhez. A kocsin 85 utas számára van ülőhely. Azonkivül még postaszakasz és málhafülke is van rajta. Az egész G. üresen 15 tonna, telve pedig 22 tonna, melyből a forgóváz gyanánt szerkesztett gépre körülbelül 15 tonna suly esik. A Rowan-féle elrendezés szerint különböző pálya- és forgalmi viszonyoknak megfelelő G.-k készültek s egész 50 km.-ig terjedő óránkinti sebességre szerkesztettek, azonban fekvő kazánnal. A Krauss és Társa müncheni gépgyára által épített G. elve főleg abban különbözik az előbbitől, hogy a kocsi maga is egy kéttengelyü forgóvázon nyugszik, mint a mótor.
vagy trajekthajók. A vasuti forgalomnak folyamokon, tavakon, tengerszorosokon való kerékgőzösök, vagy pedig a gőzerőnek felhasználása mellett láncok vagy kötelek segélyével huzatnak az egyik parttól a másikhoz. Mindkét esetben azonban a hajóknak alakja inkább négyszögletes ponton jellegü. Ily G.-at az Edinburg-Perth-Dundee vasuti vonalon a Firth of Forth és a Firth of Thay vizeken való átkelésre használtak először és nemsokára több más vasuti vonalakon is. Ily trajekt helyek találhatók többek között: Hamburg-Ruhrort mellett a Rajna folyamon, Lüneburg mellett az Albán, Kairo mellett a Niluson, Canadában a Detroiton, Württemberg hercegségben a Bodeni-tavon, nálunk Magyarországon Gombos mellett a Duna folyamon való átkelésre. E célra többnyire nagy, különösen széles, de nem magas vizi jármüvek, a ponton (l.o.) gőzhajók szolgálnak, melyeknek erős fedélzete a vasuti kocsiknak felvételére van berendezve. A vasuti kocsikat lejtős sineken eresztik a trajekthajóra vagy pedig egy hidraulikus gép segélyével emelik és teszik a hajóra, vagy a hajó fedélzetéről a partra. Az ily hajónak fedélzetén is vasuti sinek vannak és pedig oly hosszuságban, hogy rajta egy egész vonat elférjen; a gőzmozdonyok és a gép társzekerek azonban visszamaradnak. Egy másik neme a G.-nak az, midőn a hajó maga nem csavar- vagy kerékmótoroknak működése folytán, hanem lánc- vagy kötélhuzás következtében jut az egyik partról a másikra. Ily G.-ok legalább is egy a menetirányt fixirozó, tartó kötéllel, mely az egyik partról a másikig ér és rendesen magasan van kifeszítve, és egy a mozgást közvetítő vonó kötéllel vannak ellátva. A vontatást eszközlő gőzgép és kazán a hajó közép hosszvonalában fekszik és csak kevés helyet igényel, mig az egész többi fedélzet a vasuti-kocsik, vagy más tárgyak elhelyezésére szolgál.
ném. Grubber), olyan mint a közönséges, fogatos erőre való grubber, csakhogy annál jóval nagyobb, nehezebb és erősebb. A gőzművelésnél a gőzeke-készlet kiegészítő része gyanánt szerepel.
l. Fütés.
és gőzpuska. Már a mult század vége óta ismételve megkisérelték nagy feszültségü gőzzel pótolni a lőpor-gázokat és bár több e célra szolgáló ágyuval sikerült is igen sok lövedéket aránylag rövid idő alatt nagy távolságra röpíteni, a gőzlövegeknek hadi célokra való alkalmazása mindig azon akadt meg, hogy még várakban is lehetetlennek bizonyult 100 légkörnyomásu gőzt a szükséges mennyiségben folytonosan a G.-ek számára készletben tartani. A legsikerültebb G. volt az, amelyet 1814. a francia Girard készített, és amellyel percenkint 900 golyót lőttek ki, továbbá az amerikai Perkins-féle G., mely 1823. nagy feltünést keltett s végre napjainkban Bessemer G.-je, mellyel percenkint 2500 katonai puska-lövedéket lőnek ki 380 m. (500 lépés) indulási gyorsasággal.
l. Halzsir.
gőzerőre berendezett őrlőmalmok, melyek felállítása az 1880. évi XXXIV. törvénycikk értelmében, ha állandóan csakis gőzerővel működnek, a földesuri malomjog szempontjából nem korlátolható a azok üzlete, annak cimén malomtaksával vagy egyéb szolgáltatással nem terhelhető azok által, kik az illető területen a malomregáléval birnak. A G. üzlete, mint iparüzlet, az 1884. évi ipartörvény alá esik, telepükre nézve az ugyane törvényben szabályozott hatósági telepengedély szükséges. L. Malmok.
l. Manométer.