község Verőce vármegye verőcei j.-ban, (1891) 1137 (mint politikai községnek 4791) lak. (közte 1811 magyar).
francia regényiró, l. Foa.
az ugyanily nevü kerületi kapitányság székhelye Görz-G.-ban, az Isonzo és vasut mellett, (1890) 3352 lak., régi erősséggel, amely ma börtönül szolgál. G. egykoron az ugyanily nevü grófságnak volt székhelye, melyet III. Ferdinánd Eggenberg hercegnek ajándékozott. A család kihalta után 1717. visszaszállott Ausztriára.
1. Ó-G. (G. stara), község és határszéli erősség Horvát-Szlavonországban, Pozsega vármegye uj-gradiskai j.-ban, a Száva partján, (1891) 2633 lakossal, posta- és táviróhivatallal, gőzhajózással és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 2633 lakosa van. Az erősség 1762. épült és Boszna-G.-val vagy Berbirel szemben fekszik. A Száva és az erősség közt van Gajbijé mohammedán próféta sirja (a XVII. sz. második feléből), melyhez Boszniából számos mozlim zarándokol. Ó-G. 1525. Vadum Gradysche néven említtetik; 1537-1688. a törökök kezén volt s ez idő alatt a horvátok két izben (1553. Erdődy alatt és 1600. Lapsanović alatt) elhamvasztották, de a törökök mindig ujra felépítették. - 2. Uj-G. (G. nova), politikai község u. o., (1891) 2471 horvát-szerb és német lakossal, a járás székhelye; van államépítészeti hivatala, járásbirósága és adóhivatala, kir., erdészeti hivatala, takarékpénztára, pénzügyőrsége, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Kereskedelme élénk. Uj-G. csak a XVIII. sz.-ban alapíttatott Friedrichsdorf név alatt bosnyák települőkből.
azelőtt a horvát-illir határőrvidék egyik része, 1673,48 km2 területtel és 81870) 61596 lakossal. Később az uj-gradiskai kerület alakíttatott belőle, melynek 1905,17 km2 területe és 61969 lakosa volt (székhelye Uj-Gradiska). Most Pozsega vármegyébe van bekebelezve.
(Gradiscse), város Poltava orosz kormányzóságban, 32 km.-nyire Kremencsugtól, a Dnyepr balpartjánál, (1888) 10805 lak., május hónapban tartott nagy vásárokkal; kikötőjéből sok fát és marhát visznek ki.
politikai község Szerém vármegyeupanjei j.-ban, (1891) 3048 horvát szerb lak.
1. város Gradisca osztrák kerületi kapitányságában az Adriai-tenger partján, (1890) 3441 lak., szardínahal-gyárral; Sta Eufemiáról elnevezett, az V. sz.-ból való székesegyházzal, amelynek igen érdekes szószéke és földalatti helyisége van. G. egykoron Aquilejához tartozott. 575-1451-ig külön patriárka székhelye volt. Régi hirét csupán a dom hirdeti, lakosai majdnem kivétel nélkül szegény halászok. Ujabban mint fürdő került divatba. Noha az egész kis szigeten árnyékos sétahelynek nyoma nincsen és a lakás meg az élelem is fölötte gyarló, nyáron át több ezer vendége akad, ezek között a Bécs város költségén ideküldött vérszegény gyermekek, kik külön szanatóriumban laknak. - 2. G. (San Pedro de G.), város Ovideo spanyol tartományban, 14 km.-nyire Praviától, a Cubia mellett, hegyes, de egészséges vidéken, (1887) 16489 lak., puska- és ágyukészítéssel, csokoládégyártással.
(latin) a. m. valaminek fokokkal ellátása, fokokra osztása; a föld körületén egy bizonyos, a földgolyó nagyságának és alakjának meghatározására szolgáló ivnek kiszámítása, mérése. - G.-nak mondják még a tudományos pályán előbbre való lépést L. Gradus.
(latin, l. a mellékelt képet) a. m. lépcsőének; r. kat. gregoriánus ének, mely- más alakban - már az első keresztény századokban is divatozott. Manapság a misében a szt. lecke és evangelium közt foglal helyet s zsoltár-részekből áll. Ez ének hajdan Responsum v. Cantus (psalmus) reponsoriusnak neveztetett, mert az előénekes intonálta s aztán a kar támogatta. Elnevezésének eredetét homály fedi. Legtöbben a lépcsőkre (gradus) osztott emelvénytől származtatják, hol az előénekes (cantor) állott. Mostani alakjában már a VI. sz.-ban uralkodott s igy valószinü hogy Nagy Gergely pápa rendszeresítette. Dallama minden egyszerüsége mellett is ünnepélyes. Ünnepnapokon a G.-t mindjárt követi az Alleluja. Az egyház szomorkodó napjaiban (nagy bőjti gyászmisék) az Alleluja elmarad és helyét a Tractus foglalja el, mely lassu, kinyujtott dallam minden responzzórium nélkül s egy vagy két énekes által előadva. A kat. rituáléban G. alatt az a könyv is értetik, mely az ünnepi mise alatt a kórus által előadandó énekeket magában foglalja, minő a Kirie, Gloria, Introitus, Offertorium stb.
Graduálénak nevezték a magyarországi reformátusok is énekeskönyveiket, aminők a reformáció első századában nagyobb számmal készültek és nyomattak (l. Geleji). V. ö. Bartalus I., A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. századokban (Pest 1869). L. még Gloria és Doxologia.
[ÁBRA] BAKÓCZ TAMÁS GRADUALÉJÁNAK CIMLAPJA.
A mellékelt kép az esztergomi főszékesegyházi kincstárban levő Bakócz Tamás G.-jét mutatja. Ez a G. az 1882. Budapesten rendezett országos könyvkiállításon a szertartásos könyvek között legfényesebb volt. A rendkivüli nagyságu (77 dm. magas és 55 cm. széles) hártyakézirat első lapjának diszítményei között kiváló helyet foglal el az Angyali Üdvözlet, melynek emlékezetére van a kápolna is szentelve. Ezen első lap, melyen az advent első vasárnapján mondandó szt. mise foglaltatik, rendkivüli disszel van kiállítva. Az egész kék alapon arany betükkel van irva. A kezdő betü (A) 15 cm. arany alapon, szines keretben a zsoltárok dalnokát, Dávid királyt, térdelve ábrázolja, a háttérben térképpel. Az egész lapot diszkeret foglalja be, mely mesteri kéztől eredő dus diszítmények között az atyaisten félalakját kiterjesztett karokkal tünteti elő. Alul biborvörös alapon, virágok és lombok között Erdődi Bakócz cimere áll, melynek pajzsát két angyal tartja. A kézirat többi részei is diszes kezdőbetükben és miniature-képekben gazdagok. V. ö. Csontosi, Kalauz a könyvkiállításhoz. 1882. 51. l.; Fraknói V., Bakacs Tamás 1889 f. 188).