hegyekkel takart föld a Déli jeges-tengerben, mintegy 10°-nyira a Hoorn-foktól, a ny. h. 56 és 67° közt. Partja több mint 250 km. hosszuságban ismeretes. 1831-32-iki expediciója alkalmával Biscoe cethalász-kapitány fedezte fel.
Graham Szilveszter amerikai orvos leirása szerint darált s nem őrlött gabonanemekből (buzából vagy rozsból, vagy buzával kevert kukoricából) erjesztés nélkül készített kenyér, mely különösen a vegetariánusok körében örvend nagy elterjedésnek. L. még Hegymászás.
1. város és Albany grófság székhelye a Fokgyarmatban, 43 km.-nyire az Indiai-oceántól, a Kowie forrása közelében, vasut mellett, püspöki székhely, (1891) 10498 lakossal, gyapjumosókkal, élénk gyapju-, bőr- és gabona-kereskedéssel; muzeummal, botanikus kerttel. 1812. alapították. - 2. G., kikötőváros Uj-Zéland É-i szigetén, 80 km.-nyire Aucklandtól, a Thames torkolata közelében, 3000 lak., aranybányákkal.
v. ősznők, Phorkys és Keto tengeri istenek leányai, miként a gorgók, kiknek a monda szerint őreik, Hesiodos csak kettőt említ, ezek Pephredo és Enyo, későbbiek még egy harmadikat adnak hozzájok, t. i. Deinót. A három szüz őszen jött a világra, hattyutestök, egyetlen közös szemök és foguk van, melyeket felváltva használnak. Távol nyugaton a gorgók földjének szomszédságában laknak egy barlangban, melyet sem a nap, sem a hold meg nem világít soha. Egyedül a Perseusról szóló mondában szerepelnek. V. ö. Schömann, De Phorcyne eiusque familia (Opusc. acad., Berlin 1856-71); Roscher, Gorgonen und Verwandtes (Lipcse 1879); Preller, Griech. Myth. (Berlin 1875); Roscher, Lex. der griech. u. röm. Myth. (Lipcse 1886).
(franc., ejtsd: gren a. m. mag: grains, a selyemhernyó tojásai: G. d'orge, árpamag, továbbá kis, sürü kiemelkedő pontokkal beszőtt szövet neve is; petit grains, éretlenül lehullott narancsok, s a belőlök nyert olaj is. - G. (ang.), arany és ezüst suly, l. Granum.
(ejtsd: grenser), county Tennessee É.-amerikai államban, 8086 km2 területtel, 15750 lak., Rutledge székhellyel.
l. Rézmetszés.
(ejtsd: grenvil) János Baptista Ferenc Xavér, Cousin de, francia iró, szül. Havreban 1746 ápr. 3., megh. (öngyilkos lett) 1805 febr. 1. Bernandin de Saint-Pierrenek sógora volt és a papi pályán működött. Főműve: Le dernier homme c. tizénekes prózában irt éposza (Páris 1805), melyet Nodier Károly adott ki (1811, 2 köt.) és Creuzé de Lesser versekbe foglalva még szebbé tett. Croft ez époszt a Klopstock Messiásával és Milton Elveszett paradicsomával egy sorba helyezi.
az ugyanily nevü járás székhelye Kurszk orosz kormányzóságban, a Graivoronka és Vorszkla összefolyásánál, (1888) 5686 lak., gabona- és gyapjukereskedéssel.
(Graal, az ó-francia greal-ból: provençalul grazal, katalánul grecal, középkori latinsággal gradalis), eredetileg a. m. tányéralaku edény. A középkor költészetében hires a szent G. (ó-franc. San greal), mely egyetlen drágakőből (jaszpiszból) készült csodaerejü edényként szerepel. A monda szerint a szent G.-t angyalok hozták le a földre és egy király vezetése alatt álló válogatott lovagcsapat (templariusok) a hozzáférhetetlen Montsalvage (Mons silvaticus, Mont sauvage szórul szóra a. m. vad hegy) hegyen őrizte. A monda a XII. sz. elején a mórok és keresztények közt Spanyolországban és Dél-Franciaországban folyt harcok s a palesztinai templarius-rend hatása alatt fejlődött: Franciaországban több költői feldolgozásban részesült. Itt az Anjou-házzal jött kapcsolatba, amelyből állítólag a G. királyai származtak; igy van ez p. előadva Chrétien de Troyes, Li contes del G. (1190 tájáról) c. költeményében. Már 1170 előtt a G.-mondát Chrétien de Troyes és más észak-francia trouvérek a breton mondakörrel hozták kapcsolatba. Emitt a szent G. az a tál, amelyből krisztus az urvacsora alkalmával evett és amellyel Arimathiai József a Megváltó sebeiből kiömlő vért felfogta. Ezt a legendát adja elő a rimes francia Roman du Saint G. (a XV. sz.-ban prózába ültették át), melyet Hucher (Páris 1875-78, 3 köt.) és Werdner (Oppeln 1881) adtak ki. Ezen alapszik a Turniwall-kiadta (1874-1878, 4 köt.) The holy Grail c. angol költemény (v. ö. a legujabban megjelent dolgozatot: Nott Alfréd, The Legend of the holy Grail. Kiadta a Folklore-társaság, London 1888) is. Francia költőkből merítette anyagát Eschenbachi Wolfram Parsicvaljához és Titureljéhez, de művét egészen a maga önkényes mély értelmü allegorizálásával tömte meg. Az ifjabb Tirurel szerzőjénél a monda (1270) már a Lohengrin-mondával vegyül össze. Wagner Rikárd a Parsivalnak alapeszméjét a G.-mondából merítette.