(ejtsd: gram) Zenobe Teofil, belga elektrotechnikus, szül. Jehay-Bodignéeban (Liege belga tartományban) 1826 ápr. 6. Eleinte modell-asztalos volt a párisi Compagnie L'Alliance műhelyében, amely akkor az egyedüli volt, melyben kizárólag olyan gépek előállításával foglalkoztak, melyek világító eszközök számára élektromos áramot szolgáltatnak. E gépek működése sikerén felbuzdulva, G. teljesen az elektrotechnikára adta magát s 1867. már szabadalmat nyert a mágnesgépen tett javításaira és két évvel később hires gyürüs gépére, mely a mai gépek nagy számának mintául szolgál. A gép alapeszméjét tudományosan már előbb Pacinotti Antal, a pisai egyetem tanára fejtegette, de az elektrikus iparban mindazonáltal G. alkalmazta először. V. ö. Than Károly 2 előadását. Népszerü természettudományi előadások gyüjteménye (7. köt. Budapest 1877).
l. Dinamo-elektromos gépek.
Rchb. (növ.), l. Árvácska.
Lour (növ.), l. Aranka.
Berlinertől eredő készülék, mely a fonográfhoz hasonlóan a beszédnek vagy éneknek visszaadását teszi lehetővé. Ezen készüléknél a hallócső által felfogott hangrezgések vizszintesen forgó fémkorongon rögzíttetnek hullámvonalak alakjában. A fémkorong vékony réteggel van bevonva, hogy a hullámrajzot étetni lehessen s az ilyen eredeti lemezről galvanoplasztikai uton számos másolatot lehet készíteni. A rajzokat fotomekanikai uton nagyíthatni, mi által az eredeti korongnak megfelelő hang erősíthető. A hangok visszaadására kész lemezeket használnak, melyeket külön, e célra készült gramofon forgó korongjára erősítenek. A rajzot tartalmazó lemez mélyedéseibe finom acéltű hegye ér és midőn a korongot forgatják, az acéltű a beszédnek vagy éneknek megfelelő rezgésekbe jut, melyek a hullámrajzot eszközölték. A tű rezgése finom fémlemezekkel közlődik, s ennek rezgéseit hallani a hozzá közel álló hallótölcséren át. Jó készülék a lemezen rögzített beszédet vagy éneket több száz emberre nézve is hallhatóvá teszi, ha azok zárt helyen, szobában, teremben vannak. A G. sokkal egyszerübb és olcsóbb, mint a fonográf.
belga város, l. Geertsbergen.
(ejtsd: grammón), francia nemes család, melynek ősi vára Veoul mellett, a burgundi szabad grófságban volt. A családot 16656. IV. Fülöp spanyol király grófi rangra emelte, XIV. Lajos francia király pedig 1708. a villersexeli mraquisságot adományozta neki. Nevezetesebb tagjai: G. Sándor Mária Ferenc, de Sales Théodoule, szül. Dracy-les-Couches várban 1765 ápr. 26., megh. Verllersexel várban 1841 máj 22., sógora volt Lafayettenek s 1815-39. Lure arrondissement ellenzéki képviselője. - G. Ferdinánd, marquis, szül. 1805 jun. 6., megh. Párisban 1889 jun. 17. 1837 óta a Lure arrondissement képviselője volt a képviselőházban, ahol a bal centrumpárthoz tartozott, 1848. a nemzetgyülésben a jobboldallal szavazott, 1852-70. a törvényhozó testületben ült, hol legtöbbször a kormánnyal tartott. 1871-76. pedig a bordeauxi nemzetgyülésben a jobb-centrum tajga volt.
hegytömeg Európai-Törökországban, Albánia és Macedonia közt. Felső-Albánia tóvidékénél kezdődik: eleinte alacsony, későbben magasabb lesz, a Szamarina-csúcsban 2574 m. magasra emelkedik és a Mecovóban a Pinduszhoz csatlakozik.
(ejtsd: -mon), 1. régi francia nemes család, mely a Navarra vidékén (most Basses-Pyrénées départementban) fekvő G. városkából származott. Ősatyjuk Gracia d'Aure (1380 körül). A XVI: sz. óta nagyobb szerepet játszottak a francia történetben. G. I. Antal (megh. 1576), hugenotta pártfőnök, a most is élő ágnak törzsatyja. G. Filibert, Guiche gróf (1520-80) I. Antal és a «Szép Corisande» (IV. Henrik kedvesének) fia, La Fére ostroma közben lelte halálát. Unokája, III. Antal (1604-78), Gramont gróf és később herceg, mint francia marsal szerzett hirnevet. Ő kapta 1643. a hercegi cimet. Tőle származnak a Mémoires du maréchal G. c. emlékiratok is (Páris 1716 és ujabban 2 kötet). V. ö. Tröger, Die Memoiren d. Herzogs G. (1888). G. Filibert gróf, III. Antalnak öccse (1621-1707), Condé és Turenne alatt harcolt és a XIV. Lajos korabeli frivol meg pazarló udvari nemesség tipikus mintaképének tekintendő. Utóbb azonban Lajos király haragját vonta magára s ekkor II. Károly angol király udvarába távozott, kinek társaságában életmódját folytathatta. Az ő kalandjait sógora, Hamilton Antal irta meg: Mémoires du comte G. (Köln 1783, ujabban Páris 1888). G. Antal Genevieve Heraklius Agénor, G. herceg, francia tábornok (1789-1855); részt vett az angoulemi herceg oldalán az 1823. spanyol háboruban és a juliusi forradalom után a számkivetésbe kisérte a Bourbonokat, de 1833. visszaért Franciaországba. Az ő fia, Antal G. herceg, unokája pedig Antal Agénor, a család jelenlegi feje, szül. 1851. szept. 22. Ennek második neje Rothschild Margit (szül. 1857.). Gyermekei: Erzsébet, Armand (szül. 1879.). Emma és René. A család jelenleg kat. hitü.
2. G. Antal Alfréd Agénor, francia herceg és diplomata. Antal Genevieve herceg legidősb fia, szül. Párisban 1819 aug. 14-én, megh. u. o. 1880 jan. 18. Atyja oldalán nevelkedett, ki a Bourbonok udvarában előkelő és befolyásos szerepet játszott. 1838. a hadseregbe lépett, de már két év mulva letette tiszti kardját. Az 1848. forradalom után Napoleon Lajos pretendenshez csatlakozott, ki őt nagyon megkedvelte és Kasselba, Torinóba, majd (1857) Rómába nevezte ki követnek. 1861. mint nagykövet Bécsbe került, ahol 1870-ig szerepelt. Ez évben (máj.) a császár visszahivta és az Olivier - kabinetben külügyi miniszterré nevezte ki Daru helyébe. Ama párthoz csatlakozott, mely a «Sadováért kárpótlást!» jelige alatt a porosz háboru mennél előbb való kitörése mellett fáradozott. Arra számított, hogy barátja és kollegája, Beust osztrák-magyar kancellár segélyével, ki szintén a poroszok ellenfeleinek táborában állott, háboru esetén Ausztriának hadisegélyére is számíthat. Midőn 1870 jul. 6. a törvényhozó testületben a Hohenzollern trónjelöltség kérdésében Cochery interpellációjára válaszolt, már kilátásba helyezte a Poroszországgal való háborut, melynek kimenetelét illetőleg vérmes illuziókban ringatta magát. Midőn Hohenzollern herceg lemondása következtében a vitás kérdés tárgytalanná lett, G. még sem nyugodott meg abban, hanem Benedetti követ (l.o.) által sértő követelésekkel alkalmatlankodott Vilmos királynak, ki ezeket nyugodtan, de határozottan visszautasította. G. ezt a tényt csalással élve, a törvényhozó testületben jul. 15. oly szinben tüntette fel, hogy a képviselők többsége Franciaország megsértettnek vélt becsületének nevében a hadizenetet helyeselte. Midőn azonban a csatatérről az első balhirek érkeztek, az Ollivier-kabinet és vele G. herceg is aug. 9. megbukott, G. pedig külföldre menekült, de 1871-ben visszatért Versaillesbe. 1872. a La France et la Prusse avant la guerre cimü iratban azt iparkodott bebizonyítani a saját igazolására, hogy nem Franciaország, hanem Bismarck adott a háborura okot; de azért a könnyelmüség és lelkiismeretlenség vádja alól nem tudott szabadulni. Az 1875. névtelenül megjelent: Le présent et l'avenir c. pamflet-t, mely Bismarckot ócsárolja, szintén az ő művének mondották. A köztársaság alatt nem szerepelt többé a politikai életben.
(ejtsd: gremmpiensz), hegység Skócia D-i részében, a Strathmorei és Glenmorei depressziók közt. A szilurkornak kőzetein nyugvó és nagyobbára gránitból álló hegység több külön csoportból áll. A legdélibb a Clyde torkolatától a Tumj mel felső völgyéig nyulik; főbb csúcsai: a Ben Lomond (973 m.), a Ben More (1164 m.) és a Ben Lawers (1215 m.). É-felé, az Orchy-völgytől elválasztva izolált hegytömeg van, amelynek legmagasabb hegycsúcsa a Ben Cruachan (1116 m.). A tulajdonképen G.-lánc azonban Nagy-Britannia legmagasabb hegycsúcsával, a Ben Nevisszel (1343 m.) kezdődik. K-i részében a Cairn-Celartól (1021 m.) kezdve két ágra oszlik, amelynek a Dee völgyét fogják körül. A D-i ág Aberdeennél végződik; az É-i Cairn-gorm néven, a Ben Mac Dhui legnagyobb (1309 m.) csúccsal, a Firth of Morayig ér. Egy harmadik hegylánc Ény-on a hegység főtömegétől elkülönítve Monadh Liad nevet visel; legmagasabb csúcsa sem haladja meg a 600 m.-t. Glecser a hegységen nincs. A denudációnak számos nyoma látható. A nagyobb tavak: a Lomond, az Awe, a Rannoch, az Ericht. A legjelentékenyebb hágók: a killiecrankiei, a glenshei, a lenyi és drumochteri. Tacitus irataiban fordul elő a Graupius, hegynév, amelynek hibás olvasásából keletkezett a G. név. Az angolok ujabban Highlandsnek hivják.