l. Granum.
község Varasd vármegye novimarofi j.-ban, (1891) 1059 horvát lakossal.
(lat., növ.), granumból, a. m. mag vagy szem. - G. chermes, l. Karmazsintölgy. - G. lycii Gallici, l. Varjutövis. - G. Malaguetta, l. Paradicsommag. - G. moschata, l. Abelmoschus. - G. tiglii, l. Króton.
(ejtsd: - accsi) Ferenc, olasz festő, szül. Firenzében 1477 jul. 23., megh. u. o. 1543 nov. 30. Domenico Chirlandajo tanítványa volt és mesterének több munkájában segített, azután Lionardo da Vinci, Michelangelo és Fra Bartolommeo, majd Rafael hatása alá került. Legjellemzőbb képei: Mária mennybemenetele (Firenze, akadémia), Férfiképmás (Oxford, képtár), a berlini képtár néhány képe, stb.
1. Kasztiliához tartozó egykori királyság, amelyből 1833-34 után Almeri, Malaga és G. (l. ezeket) tartományokat alkották. A rómaiak idejében Baetica és Hispania Carthaginensis tartományoknak volt része. A középkorban a vandaloknak, alánoknak, svéveknek és a nyugoti gótoknak alkotta birtokát. Az arabok betörése után 755-től kezdve a Cordoba szultánságnak (929 után khalifatusnak) volt része. 1238. lett önálló mór királysággá az alhamar dinasztia uralma alatt. 1246. azonban már a kasztiliai királyok fenhatóságát el kellett ismernie. Midőn Mulej Hasszán 1481, a kikötött adó fizetését megtagadta, G. és Kasztilia meg Aragonia királyai közt 11 évig tartó háboru tört ki, amely 1492. Abu Abdullahnak, az utolsó mór királynak legyőzetésével, G. város elfoglalásával és a spanyolországi mór uralom megsemmisítésével végződött. V. ö. Lafuente y Alcantara, Hist. de G. (4 köt., 1843.).
2. G., spanyol tartomány a Földközi-tenger, Almeria, Murcia, Albacete, Jaen, Cordoba és Malaga közt, 12768 km2 területtel, (1887) 484638 lak. (1 km2 -re 38). G. Spanyolországnak minden tartományát, a természet szépségeit tekintve, felülmulja. Itt emelkedik a Pireneusi-félsziget legmagasabb hegysége, a Sierra Nevada, továbbá a Sierra Contraviesa, amelyet az előbbitől az Alpujarras nevü festői vidék választ el; Malaga határán van a Sierra Tejeda (2135 m.), Almeria határán a Sierra de Baza (1900 m.) és ÉK-en a Sagra (2400 m.). Mindezen hegyekről számos viz folyik alá, amelyek G. egy nagy részét valóságos kertté alakítják. Ezek nagyobb részét Genil viszi a Guadalquivirbe; a Guadalfeo egyenesen torkollik a Földközi-tengerbe és a tartománynak csak nagyon kis része tartozik a Segura vizkörnyékéhez. A föld nagyon termékeny: a közép-európai termékeken kivül szőllő, a déli gyümölcsök, olajfák mindenütt diszlenek, sőt a tenger mellett, különösen Almunecar, Salobrena és Motril közelében cukornádat is bőven termesztenek. A földből ólmot, rezet, sót, márványt és alabástromot bányásznak. A legjelentékenyebb ásványvizforrások: Alhama, Aliciun, Graena, Lanjaron, Baza. Az ipar még mindig csekély, kevés mennyiségü pamut- és gyapjuszövésre, szeszégetésre és cukorgyártásra szorítkozik. A kereskedelem sem élénk, mert a szárazföld felől nagyobbára nehezen járható hegyek zárják el; a tengerpart pedig több mint 100 km. hosszuságban magas sziklafalként emelkedik ki a vizből, csak rosszul védett kis kikötőknek hagyván helyet. A tartomány 13 partidora van fölosztva; fővárosa: G.
3. G., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, érseki székhely, a Darro mindkét és a Genil É-i partján, a Sierra Nevada végső kiágazásain, 686 méter átlagos magasságban, vasut mellett, (1887) 73006 lak., posztószövéssel, papir-, bőr- és kalapgyárakkal. A házak és középületek három domb oldalán állanak amfiteátrumszerüen. A tulajdonképeni G. a város Ny-i, Antequeruela a D-i és Albaicin az ÉK-i részt foglalja magában. A Darro patakon számos széles és boltozott hid visz át. Néhány nagyobb, de eléggé kanyargós utca köti össze a különböző tereket, amelyek közül a trapezoidalaku nagy, 4 1/2 méter magas oszloppal diszített Plaza del Triumfo és a Plaza de la Constitucion a legjelentékenyebbek. Ezen nagyobb forgalmi utakon kivül azonban a város utcái nagyobbára szükek, hogy kocsi sem mehet rajtuk végig. A házak is még a mór építésmódra vallanak és nagyobbára márvánnyal vannak kipadozva. A szélesebb utcák a dombok alján huzódnak el. A székesegyház, amelynek építését 1529. kezdték meg, de teljesen be nem fejezték, a város közepén áll: öt hajóra van fölosztva; Cano, Ribera, Juan de Sevilla stb. képei diszítik; egyik kápolnájában látható Kat. Ferdinánd és Izabella sirja, továbbá Őrült Janka és Szép Fülöp mauzoleuma. A festő-akadémia és muzeum a régi Santo Domingo kolostorban, az egyetem pedig egykori jezsuita templomban van elhelyezve.
G. legnagyobb ékessége és a művészet egyik csodája az alhambra, amely a Darro és az Antequeruela nevü városrész közti dombot foglalja el. Tőle K-re a los Molinos patakon tul látható a Generalife, a mór királyok egykori nyaralója; ennek közelében egy dombon pedig a las Torres Bermejas. A város körül rendkivül termékeny sikság, vega terül el. A város gyönyörü fekvése miatt mondja a spanyol: Quien no ha visto Granada - No ha visto nada! (aki nem látta Granadát, nem látott semmit!). G. helyén, ott, ahol most a las Torres Bermejas áll, állítólag feniciai telep volt, amelyet Karnattahnak hivtak. E mellett alapították az iberek Illiberi telepüket, amely a rómaiak idejében fontos várossá lett. Az almoravida és almohada dinasztia korában érte el a legnagyobb virágzását. Abul-Hadsas uralma alatt e városnak legalább 40000 lakosa volt.
4. G., az ugyanily nevü departemento székhelye Nikaragua közép-amerikai köztársaságban. 35 km.-nyire Managuától, amellyel vasut köti össze, a Nikaragua-tó közelében mintegy 10000 lak., akik nagyobbára indusok és korcsok, köztük több az ügyes arany- és ezüstműves. Környékén szép kakao-ültetvények terülnek el. A széles, egyenes utcákból álló város, amelyet 1524. Fernandez de Cordova alapított, 1856. a köztársaság fővárosa volt. Csekély távolságban D-felé a kialudt vulkán, Mombacho emelkedik 1500 m.-nyire. Ennek egyik kitörése alkalmával a lávatömeg a Nikaragua-tóban egy félszigetet alkotott, amelynek folytatásául szolgál valami száz kisebb sziget és zátony; Coralles v. las Isletasnak hivják őket; szép növényzet takarja.
v. grenadilla (növ.), a golgota-virág spanyol neve, mert a gyümölcse a gránátalmáéhoz hasonlít, l. Golgotavirág.
(növ.), l. Grenadillfa.
v. grenarium (lat.) a. m. magtár.
(ásv., ábráját l. a Drágakövek képmellékletén V. köt.), általánosan ismert drágakő a kovasavas ásványok között. Szabályos rendszerben kristályodik, leggyakoribb alakja a romb tizenkettős és deltoid huszonnégyes; bennőtt és fennőtt csoportos halmazokat, szemcsés, tömött féleségeket képez. Nem hasad, törése egyenetlen. K. 6,5-7,5. Töm. 3,15-4,3. Üveg- vagy zsirfényü szine ritkán fehér, hanem vörös, barna, sárga, zöld, fekete (kék nem ismeretes) pora azonban mindig fehér. A G. ugy egyszerü, mint összetett kőzetekben, legyenek azok tömegesek, palásak, fiatal v. régi eredésüek. v. ezeknek hordalékaiban (másodlagos fekhely) egyaránt találhatók. Vegyi összetételük nagyon bonyolódott, általános képletük 3CaO, Al2O3, 3SiO2; hol a Ca-ot Mg, Fe, Mn, az Al2-ot pedig Fe2Cr2 részben v. egészben helyettesíti (néha még Ytterbium is), ez a változatos összetétel okozza azon fizikai eltéréseket szinben, sugártörésben (némelyek anzitropok), keménységben, fajsulyban, melyek miatt a gránátnál az egyes sajátságokat általában meg nem szabhatjuk. A G.-oknál három tipust különböztetnek meg: aluminiumgránát, vasgránát és krómgránátot, melyekben a bázisos elemek szerint a következő gránátváltozatokat nyerjük: Aluminiumgránátcsoportból: grossularit (mésztimgránát 3CaO Al2O3 3SiO2), szintelen vagy fehér szinü leukogránát, hessonit, szép mézsárga, aranysárga, jácintvörös, lángvörös, ha kevés FeO, Fe2O3 és Cr2O3 van bennök, szinük zöldes lesz, grossular (Dobsina szerpentinben, Csiklova, Dognácska, Rézbánya, Moravica, Oravica, Szészka szemcsés mészkőben mint kontakt képződmény, Wilui fassa völgy), romanzovit (Svéd- és Finnország), succinit (Ala Piemont), pirop, a régiek karbunkulusa (magnesiatimgránát 3 MgO Al2O3 3SiO2), kopott, gömbölyü vérvörös szinü szemek többnyire szabadon (Meronitz, Podsedlitz, Triblitz, Krems Csehország, Zöblitz Szászország, Ceylon): almandin v. dalmatin (vastimgránát 3FeO Al2O3 3SiO2), vörös, barnavörös (hazánkban Tiszolc és Libetbánya környékén, Drégely és Szokolyán trachitban és szabadon); az almandin vezérszine a vörös, mely a kék vagy barna szinek keveredése által ibolya v. vörösbarna szinüvé válik s igy származnak a különféle nevü elnevezések: a karminvörös caprubin, a sárgásvörös guarnaccino, a barnásvörös vermeille, az ibolyavörös cejloni rubin, sziriai almandin, orientális gránát, kollini gránát stb. Spessartit (mangántimgránát 3MnO Al2O3 3SiO2). barnás- és ibolyásvörös. Vasgránátcsoportból: Andradit (mészvasgránát 3CaO Fe2O3 3SiO2), szinre és összetételre sokfélék, topazolit sárga, néha zöld. Piemont szerpentinben, kolofonit barna, melanit vagy pireneit, többnyire fekete, de van zöld, barna, sárga is; az aplom, jelletit, allochroit, rothhoffit, poliadelfit, bredbegit és Yttergranát (Norvégia), ebbe a csoportba valók. Krómgránátcsoportból: uvarovit (mészkrómgránát 3CaO Cr2O3 3SiO2), smaragdzöld, ritkán fordul elő (Saranowskaja, a Bissersk kohó táján Északi-Ural és Kischtimsknél Déli-Ural krómitércekben, Uj-Idria Kalifornia, Haule Ny.-Himalajában). Az áttetsző, szép szinüeket ékköveknek, óraserpenyőknek (nemes gránátok), a nem nemeseket, kivéve a fekete melanitot (melyet gyászékszerekbe foglalnak) a köszörülésnél használják. A mesterségesen készített G.-utánzatok még eddig nem igen sikerültek, leginkább az arannyal festett üvegek azok, mivel azokat pótolják, de keménységük jóval kisebb s igy könnyen felismerhetők. (A dunai trachitcsoport kőzeteire nézve a gránát mint járulékos elegyrész igen nevezetes.)
G. (franc. grenade és obus), ágyuból kilőtt oly lövedék, amelynek belső ürjébe robbantóanyagot tesznek, felső végére pedig gyujtókészüléket alkalmaznak, amely kétféle lehet: v. olyan, amely bizonyos idő mulva, külső befolyás nélkül, meggyujtja a robbantó töltést, v. pedig olyan, amely csakis szilárd tárgyhoz való ütődés következtében vet lángot. (A mozsarakból hajított ürlövedékeket nem nevezik G.-nak hanem bombáknak.) A simacsövü lövegek alkalmazásakor a G.-ok gömbalakuak voltak; falaik hogy belső ürük elég tágas legyen, nem lehettek vastagok, amiért is csak - aránylag - kevés lőport lehetett töltényül alkalmazni, nehogy a lőporgázok feszítő ereje a G. falát benyomja; a gyenge tölténynél fogva a G.-okat nagyszög alatt kellett kilőni (hajítani). mert különben a G. csak igen csekély távolságra jutott volna; a nagy szög alatti hajítás azonban csak ugy volt lehetséges, ha az ágyu csövét lehetőleg rövidre (a G. 3-4 szeres átmérővel egyenlő hosszuságura) szabták. Ezeket a G.-ok lövésére használt lövegeket haubitzoknak (tarackágyu) nevezték. A hátultöltő vontcsövü ágyuk G.-jai csúcsban végződő hengeralakuak s nálunk töltésük szerint ürlövedékeknek, gyujtólövedékeknek és shrapnelleknek nevezik.
G., a XVI-XVII. sz.-ban a többi köt egy szövetminta neve, nem a szinéről, hanem a fölpattant gránátalma alakjáról, melyet bele szőttek (sokszor rózsába illesztve); a gránátalma helyét néha stilizált ananász vagy fenyőtoboz foglalta el. Ujabban ismét alkalmazzák a G.-mintát egyházi ruhákon.
A vontcsövü ágyuk alkalmazását megelőző korszakokban gránátokat rendszerint csakis oly ágyukból lőttek, amelyek legfölebb négyszer oly hosszuak voltak, mint a gránát átmérője. A poroszok 1863 óta a vontcsövü ágyukon kivül rövid 12 fontos ágyukat is használtak, amelyekből gránátokat lőttek és amelyeknek sok kartácsgolyót magában foglaló kartács-szelencéivel vélték a vontcsövü ágyuk csekély kartácsoló hatását kipótolni; az 1866-iki hadjárat alatt azonban e lövegek nem feleltek meg a várakozásnak s azért vontcsövüekkel cserélték ki.