v. gránátfa, pomagránát (növ. Punica Tourn.), a róla nevezett család fája, egyetlen egy faja a P. granatum L. (szines képét l. a Teremnövények I. mellékleten), 5-8 m. magas fa, némelykor eltövisesedő cserje. Levele átellenes, a kurta hajtáson csoportos, lándsás, kopasz, épszélü. Virága szép égőpiros. Gyümölcse kissé lapított gömbölyü, eleinte lilába játszó, végre piros v. sárga, 8 cm. vastag, keményhéju (gránátalma, pún alma, Punica mala l. az ábrát).
[ÁBRA] Gránátalmafa és gyümölcse.
Hazája állítólag Afrika északi része, s innen ültették volna K-re Indiáig és Európa D-i részére, ahol most néhol (Fiume, D.-Tirol) elvadul. Az egész mediterran vidéken, Svájc D-i részeig és Bozenig, Kornvallban is a szabadban, nálunk ellenben ápolva diszlik. Van sárgás és fehér, sőt teljes virágu eltérése is. A G. gyökerének a kérge (cortex radicis granati) kivülről szürkesárga és finoman ráncos, belülről zöldessárga darab, cserzősavtartalma 22 %. Már régi idők óta a galandféreg ellen használják. Virága (flores balaustiorum) fanyarizü, a nyálat lilára festi, vele mint a gyümölcs héjával (cortex granatorum) is száj- vagy toroköblítőt csinálnak. Kellemes savanyu magva meg a piros gyümölcspépje ehető, a levéből hüsítő (serbet nevü) ital, erjesztve pedig bor lesz. A gránátalmafa gyümölcse a déli népeknek már a legrégibb időktől fogva tápláléka volt, Mózes 5. könyve is említi. Egyiptomban a gránátalmafa kérgével meg a gyümölcs héjával a bőrt cserzik. Dél felé több fajtáját, magvatlant is, termesztik. A G. nagyon korán felébresztette a régi népek képzelődését. A sziriaiak meg a feniciaiak isteni tiszteletén kiváló szerep jutott neki. Görögországban a G. meg a gyümölcse a nemzés és termékenyítés homályos képzeleteinek, valamint a halál és megsemmisülésnek kifejezője is volt. Persephonénak (Proserpina) és herének (Juno) szentelték, Junót kezében gránátalmával ábrázolják. Minthogy a G.-t a görögök és más népek a termékenység jelképének tartották, az ó-hellének s az uj-görögök is az uj házaspár belépésekor gránátalmát csapnak a földhöz, hogy szétaprítódjék, mint a szerencse, bőség és termékenység jele. A középkorban kedvelt mustra a miseruhául szolgáló kelméken. Bizonytalan, vajjon volt-e neki általánosan elterjedt keresztény jelképi jelentősége. Némelyek szerint a keresztény egyházat jelképezte volna.
(növ. Granataceae), majd független család, majd mint gránátalmanemüek (Granateae) a mirtuszfélék alcsaládja. Alacsony, télizöld fa, levele hasítéktalan, kelyhe piros; az 5 szirom meg a sok him ennek a torkából nő. Gyümölcse alsó magrejtőből alakul, bogyónemü, a maradandó kehely tetőzi. Rekeszei sokmaguak s egymás fölött kétemeletesek, alul (a belső sorból) 3, fent 5 v. több rekesz (a termőlevél külső sorából). Magva leves pépben nyugszik. Csak a gránátalma tartozik ide, de a Punicitessel (O. Web.) ásatagon a geologia harmadkorából is ismeretes.
a. m. rombdodekaéder, mivelhogy a gránát igen gyakran kristályosodik ebben az alakban. Werner nevezte igy, mig Weiss rövidebben granatoédernek, Haidinger pedig granatoidnak nevezte a rombdodekaédert.
(növ.), l. Gránátalmafélék.
(növ.), l. Gránátalmafa.
a. m. staurolit (l.o.).
a. m. rombdodekaéder.
a. m. rombdodekaéder.
XVI. század közepétől a mult század vége feléig oly erős katonák, akik, főleg erődítések megvédése alatt, robbantó anyaggal megtöltött, vasból öntött ürgolyókat (kézi gránátokat) hajítottak az ellenség közé; minden G.-nak kézi bőrtáskában négy v. öt ily kézi gránátja volt; a bőrtáskát tartó vállszijra erősített pléhpajzson égett egy kanóc, amellyel a kézi gránát gyujtólyukába alkalmazott, 30-40 másodperc alatt elégő gyujtókanócot gyujtotta meg s azután a gránátot az ellenséges csapatok közé hajította. Hadseregünkben 1860-ig minden - akkor 6 századból álló -a zászlóaljnak jobb szárnyszázadát G.-okból képezték; mozgósításkor az ezred négy G.-századából G. zászlóaljat állítottak össze s minden zászlóalj a kilépett G.-század helyett egy uj századot állított össze a többi 5 század kereteiből és tartalékosokból. A G.-ok majdnem minden hadseregben különösen magas fejfedőt viseltek: vagy medvebőrös (nálunk) v. sárgaréz-pléhes (porosz) süvegeket. I. Napoleon még lovas G.-csapatokat is szerveztetett, amelyek különösen kiválogatott, régen szolgáló lovaskatonákból és tisztekből állíttattak össze s oly bátran harcoltak, hogy a francia seregben közmondássá vált: « bátor, mint egy gránátos» (Il est brave comme un grenadier).
oly induló, amelyet csakis élite-csapatok (p. gránátosok, gárdák stb.) dobolhattak menetük alatt, s amelyet máscsapatok csakis magas előljárók fogadása alkalmával doboltathattak. Hadseregünkben a gránátos-csapatok feloszlatása (1860) óta a G.-t csakis a 42. gyalogezred doboltatja, mert a wagrami csatában (1809 jul. 5.) tanusított kiváló vitéz magatartásáért azon szabadalmat nyerte örök időkre, hogy minden alkalommal a G.-t dobolhassa.