v. granulosus (lat.) a. m.a szemcsés.
vagy fehérkő (ásv., Leptinit). Finom szemcsés elegye a földpátnak (ortoklasz, kevés plagioklasz) és quarcnak, melyekhez csaknem mindenkor piros szemü gránát, cianit és fibrolit járul: mellékes elegyrészként turmalin, amfibol, muszkovit, apatit, rutil, ilmenit szerepel. Szine többnyire fehéres, szürke, vagy sárgás, néha vöröses és zöldes. A quarcszemek többé-kevésbbé réteges szerkezetet mutatnak, innét az egész kőzet palásnak is tünik fel. A G. leginkább gnájszba települve fordul elő s attól néha szövetileg alig különbözik, ha gránáttartalma kifogy, a csillám pedig kezd felszaporodni. Olykor szerpentinrétegekkel is váltakozik. Nálunk a G. kevés helyen ismeretes, igy az Al-Dunán (Orsova mellett Orgadina). Kovasavtartalma felmegy 75 %-ra is; Szászországban előfordul oly G. is, melynek kovasavtartalma sokkal csekélyebb (52 %), ez tartalmaz diallagitot, amfibolt, augitot, biotitot, plagioklaszt és pirhotint is a többi alkatrészen kivül, helyi neve trap G. v. diallag G. A G. mindig a metamorf paláknak a tagja és nem eruptiv kőzet.
A keményítő Nägeli szerint két izomér vegyület benső elegye: ezek a G. és az amilocelluloze. L. Keményítő.
(lat.), rövidítve gran, a. m. szemer, a régi orvosi sulymérték alapegysége (rövidítve gr.), mely 0,0729 grammnak felel meg. 20. g. tett egy skrupulust, 60 g. egy drachmát, 480 g. egy unciát, 5760 g. pedig egy fontot. A G. megkülönböztetendő az angol grain-től, mely mintegy 6 és fél centigrammot tesz ki.
Antal Perrenot, Granvelle Perrenot Miklós legidősebb fia, szül. Besançonban, 1517 aug. 20., megh. Madridban 1586 szept. 21. Jogi tanulmányait Löwenben végezte s atyja oldala mellett a politikai ügyekkel is korán megismerkedett, 23 éves korában arrasi püspökké nevezték ki; részt vett a wormsi és augsburgi birodalmi gyüléseken, valamint a trienti zsinaton s 1545-1550-ig, mint a császár megbizottja, sok fontos ügyben megismerkedett az európai politikai viszonyokkal. 1550. elfoglalta atyja helyté, mint a császár államtitkára, de a bekövetkezett nehéz viszonyok között nem dicsekedhetett atyja szerencséjével, sem tapintatával. V. Károly halála után II Fülöp spanyol király oldala mellett szolgált, de befolyásából sokat veszített. 1559 Margit helytartónő oldala mellett átvette Németalföld kormányzását. A király őt ekkor mechelni érsekké, IV. Pius pápa pedig bibornokká nevezte ki. Kormányzása Németalföldön nem volt szerencsés. A németalföldiek gyülölték mint idegent s Fülöp szigoru intézkedéseiért őt tették felelőssé, másfelől Madridban éppen őt okolták a reformáció terjedéséért. 1564. visszahivták, mire Besançonba vonult, hol tudományos hajlamainak élt. Néhány évvel később II. Fülöp parancsára Rómába tette át lakását, hogy a bibornokok kollegiumában Spanyolország érdekeit védelmezze. Miután rövid ideig Nápolyban mint alkirály működött, 1575., mint a legfelsőbb olasz tanács elnöke, visszatért Madridba. 1580. még ő vezette a tárgyalásokat Portugália és Spanyolország egyesítése ügyében s 1584. ő hozta létre Katalin infánsnő egybekelését a szavójai herceggel. - Levelei és emlékiratai a besançoni levéltárban vannak. Közleményeket adott belőle Levesque, Mémoires pour servira l'histoire du cardinal de G. cimü munkájában (Páris 1753); nagy részét kiadta Weiss, papiers d'État du cardinal de G. (u. v. 1842.61, 9 köt.); folytatása Poulet és Piot-tól (Correspondance du cardinal de G. 1565-86, Brüsszel 1878-84, 4 köt.). V.ö. Courchetet, Vie de G. (1760); Philippson, G. als Minister Phillips II. (H. Histor, Zeitschrift 1894).
Testvérei közül az idősebb G. Perrenot Tamás, Cante-Croix gróf, szül. 1521., megh. 1571., spanyol követ volt Párisban és Bécsben; a másik G. Perrenot Frigyes (de Champagny) szül. 1536., megh. 1600. 1571. Antwerpen kormányzója volt s a németalföldi fölkelés pártolása miatt 1578-84. fogságban tartották.
Perrenot Miklós (Granvella), francia államférfiu, szül. 1484., megh. Augsburgban 1550 aug. 27. Franche-Comtéi családból származott (Ornans, Besançon közelében) jogot tanult s 1519. tanítójával, Gattinara Mercurinoval együtt németalföldi állami szolgálatba lépett. Mint V. Károly nagynénjének, Margit helytartónőnek titkára, kitünt 1526. a madridi szerződés készítésénél s 1530. államtitkár s Nápoly-Szicilia pecsétőre lett. Főképen Németországban működött s az 1547-48-iki nagy sikerek elérésében oroszlánrésze volt.
(ejtsd: gran villy), város La Manche francia départementban, 26 km.-nyire Avranchestól, a Boscq torkolatánál, vasut mellett, a La Manche partján, (1891) 12721 lakossal, osztrigatenyésztéssel, halzsirkészítéssel, hajógyártással és kémiai iparral, látogatott tengeri fürdővel. G., ahol francia parton a tenger áradása a legnagyobb magasságra emelkedik, kereskedelmi forgalmát tekintve, Franciaország 7. kikötője, bár a bejáratot némi kis gránit-zátonyok megnehezítik. Legszebb épülete a Notre-Dame-templom, melynek egyes részei a XII. és XV. századból valók. 1793. a vendéeiek és 1808. az angolok részéről erős, de eredménytelen ostromnak volt kitéve. - 2. G. É.-amerikai county É.-Karolinában 190 km2 területtel, 24484 lak. Székhelye Oxford.
(ejtsd: grennvill), 1. Leveson-Gower, gróf, angol diplomata, szül. 1773 okt. 12., megh. Londonban 1846 jan. 7. 1795. a parlamentbe lépett, 1800. a kincstár lordjává nevezték ki s ez állását 1802., Pitt lemondásáig tartotta meg.1804-ben Pitt második minisztersége alatt mint követ Oroszországba küldetett s létrehozta az 1805-iki hadjáratot előidéző szerződést. 1815. viscount és peer méltóságot kapott s mint nagykövet Párisba ment, honnan csak 1828. Wellington hivta vissza. 1830-ban ismét párisi nagykövet lett s egészen 1841-ig, amig visszahivatott, Franciaország és Anglia között a jó viszony fentartásán működött. Levenson báróvá és Granville gróffá 1833. nevezték ki.
2.G. György Levenson-Gower gróf, az előbbinek fia, szül. 1815 máj. 11., megh. 1891 márc. 31. 1836. képviselőnek választatott s 1840-40-ig aállamtitkár volt a külügyminisztériumban. Midőn a whigek 1846. ismét kormányra jutottak, G.-t, ki időközben atyja bekövetkezett halála után a felsőház tagja lett, fővadászmesterré nevezték ki, de 1848-ban ezen állását a kereskedelmi hivatal alelnökségével cserélte fel. Elnöke volt az 1851-ki világkiállításnak s 1851. dec. Palmerston után ő vette át a külügyek vezetését. E minőségben a kontinentális hatalmakkal szemben megvédelmezte a politikai menekültek menhelyjogát Angliában. 1852 febr. 22-én a whig-minisztérium bukásával ő is beadta lemondását, de még ugyanazon évben a Derby minisztérium bukása után a titkos tanács elnöke lett. 1856. ő képviselte Angliát a moszkvai császári koronázásnál. 1859. a Palmerston-Russel-kabinetben ismét átvette a titkos tanács elnökségét s 1866-ig, e kabinet bukásáig, ő képviselte a minisztériumot a felsőházban. 1862. a második világkiállításnak szintén ő volt elnöke. Az 1868-iki Gladstone-minisztériumban, mint gyarmatügyi miniszter, Clarendon halála után (1870 jun.) pedig mint külügyminiszter foglalt helyet. A francia-német háboru alatt megőrizte a semlegességet, de elnézte, hogy angol kereskedők a francia hajóhadat kőszénnel, a francia csapatokat pedig fegyverrel ellássák. 1874. a Gladstone-minisztérium feloszlása után az ellenzék vezére lett a felsőházban s 1880. Gladstone alatt ujra átvette a külügyminiszteri tárcát, de a kabinet politikájának irányát nem ő, hanem Gladstone szabta meg, mi Angliát az egyiptomi és az afganisztáni események után kellemetlen helyzetbe juttatta. 1886. a gyarmatügyek vezetését vette át s ugyanazon évben Gladstone-nal együtt ő is beadta lemondását.
l. Villanueva del Grao.
l. Castellon de la Plana.