a rómaiaknál a Charisok neve (l.o.).
l. Escpectativae grativae
(uj lat.), tett szivességekért kifejezett elismerés vagy adott jutalom; általában ajándék, borravaló.
1. római császár, I. Valentinianus római császár idősebb fia, szül. Sirmiumban 359. 367-től atyjának társcsászára volt, 375-től pedig a birodalom nyugati részének ura; a keletit mostoha öccsének, a négyéves II. Valentinianusnak engedte át. Képzett, nemeslelkü fejedelem volt, de nagyrészt külföldiekből álló környezete nagyon befolyásolta. Szenvedélyes vadász. Rendesen a mai Trierben (Augusta Trevirorum) tartózkodott s innen bocsátotta ki rendeleteit is. 377. az alemannok ellen hadakozott, kiket 378. Argentoriánál (a mai Kolmárnál) döntő csatában le is vert. Innen a Dunához indult a szarmaták ellen s le is verte már óket, midőn a gótoknak öccse, Valens, elleni támadásáról értesült. Az Oescusnál (Isker) volt már segélyhada, mikor öccse halálát s csata vesztését megtudva visszafordult s 379. Theodosiust nevezte ki Kelet augusztusává. Alán testőrei kegyelése miatt előbb a katonaság, majd a nép is elfordult tőle. Britanniában a legiók Maximust teszik imperatorrá, kihez Gallia legiói is csatlakoztak. Gratian ellenök ment, de csatát vesztett s menekülés közben a lioni helytartó árulésa miatt az ellenség kezébe jutott, kik 383. meggyilkolták.
2. G., kamalduli szerzetes, az u. n. Decretum Gratiani (l.o.) gyüjtője, a bolognai San Felice-kolostor szerzetese volt. 1139 körül a korábbi egyházjogi gyüjteményeket rendszeresen összeállította és saját észrevételeivel (dicta Gratiani) kisérte. Megh. 1160 körül. L. még Corpus juris canonici.
(lat.), illetőleg Gratiarum actio (hálaadás), az a hálaima, melyet főleg a kolostorokban étkezés után mondanak.
(lat.), a. m. kedveskedő ajándék, rendkivüli szolgálatok dijazása; gratifikál, megkegyelmez, megajándékoz, kedvez, kegyel, pártol.
L. (növ.), l. Istenkegy.
(ejtsd: gretiotsz), county Michigan É.-amerikai államban, 1680 km2 területtel, 28668 lak., Ithaca székhellyel.
(lat.), a. m. ingyen, dij v. költség nélkül.
(de Graes) Ortuin, a XVI. sz. humanistáinak, különösen Reuschlinnak ellenfele, született Koesfeld melletti Holtewickben 1491., megh. mint a kölni egyetem teologia tanára 1542 máj 21. Ő hozzá, mint az obskurantizmus eszközéhez intézték az Epistolae obscurorum virorum cimü munkát, melyre ő a szin és szellemben szükölködő Lamentationes obscurorum virorum-mal felelt (Köln 1518) és Fasciculus rerum expetendarum ac fugiendarum (u.o. 1535), több mint 60 iratból álló gyüjtemény, melyet a német birodalom és egyház története és törvényei köréből és a kettő közt lefolyt harcból merített.